A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20121/2013/6. számú határozata kártérítés (BÍRÓSÁGI JOGKÖRBEN okozott kár megtérítése) tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 349. §] Bírók: Baloginé dr. Faiszt Judit, Fermanné dr. Polák Zita, Hegedűs Mária

Fővárosi Ítélőtábla

1.Pf.20.121/2013/6.

A Fővárosi Ítélőtábla Dr. Balogh Krisztina pártfogó ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, az Országos Bírósági Hivatal Elnöki Titkárság Jogi Képviseleti Osztály (ügyintéző: dr. Földesi Margit) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránt indított perében a Balassagyarmati Törvényszék 2012. december 7. napján meghozott 21.P.20.971/2011/43. számú ítélete ellen a felperes részéről 44. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés és annak Pf/5. sorszámú kiegészítése folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A felperes teljes mértékben pervesztes, pártfogó ügyvédjének díját és a fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes a d.-i 917 hrsz.-ú ingatlan 1100/2327 részének a tulajdonosa, a szomszédos 918/2 hrsz.-ú ingatlan a D. Községi Önkormányzat tulajdonában állt. A felperes volt házastársa az önkormányzat tulajdonában álló ingatlan 1200 m2 területére 1989. június 1-től 1994. május 31-ig terjedő határozott időre szóló bérleti szerződést kötött. A bérelt területen és a 917 hrsz.-ú ingatlanon kempinget üzemeltetett, és OTP kölcsön igénybevételével vizesblokkot létesített.

A felperes és testvére, B.Z. 1992 júliusában megállapodtak abban, hogy a 917 hrsz.-ú ingatlanból a felperes tulajdonában álló részt testvére 3.500.000 forint vételár ellenében megvásárolja és átvállalja az OTP tartozást. A vevő a vételárat kifizette, a jogügylet írásba foglalására azonban nem került sor. A vevő 1992 júliusában az ingatlan birtokába lépett és a bérelt ingatlanrészt is használatba vette. Az I. rendű alperes volt házastársa 1992. november 30-ai nyilatkozatával bérleti jogáról a vevő javára lemondott. Ettől kezdve a vevő üzemeltette a kempinget, teljesítette a bérleti díjakat és a kölcsönre 100.000 forintot fizetett ki. A bérleti szerződés lejártával a bérelt ingatlanrész visszakerült az önkormányzat birtokába. A felperes volt házastársa a felperes testvérére engedményezte a vizesblokk létesítésével kapcsolatos, az önkormányzattal szembeni követelését. Az önkormányzat 1997. július 11-én 2.478.849 forintot fizetett ki a felperes testvérének. Az 1994. szeptember 26-i engedményezéskor a testvérek között nem történt meg az elszámolás, és a 917 hrsz.-ú ingatlan birtokba adásáról sem állapodtak meg. Az ingatlan 2001. május 31-én került a felperes birtokába.

A felperes testvére a 2001. július 24-én előterjesztett keresetében annak megállapítását kérte, hogy az I. rendű alperessel, azaz a jelen per felperesével létrejött adásvételi szerződés alapján a d.-i 917 hrsz.-ú ingatlan 1100/2327 tulajdoni hányadát adásvétel jogcímén megszerezte. A Sz.-i Városi Bíróság a ügyszámú ítéletével a keresetet elutasította, az eredeti állapot helyreállítása körében az I. rendű alperest kötelezte a felvett vételár és annak kamatai visszafizetésére. Az ítélet elleni fellebbezésében az I. rendű alperes marasztalásának mellőzését kérte. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság ellenkérelmét nem tartalma szerint bírálta el, és nem tájékoztatta a beszámítás, illetve a viszontkereset előterjesztésének lehetőségéről. A P. Bíróság mint másodfokú bíróság a ügyszámú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét hatályon kívül helyezte, és ebben a keretben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.

Az új eljárásban a jelen per felperese I. rendű alperesként elsődlegesen a felperes által kifizetett vételár és OTP tartozás elévülésére hivatkozott, másodlagosan a felperes teljesítését 3.500.000 forintban elismerte, de kérte a vizesblokk létesítésével kapcsolatban felvett és rá engedményezett 2.478.849 forint elszámolását. Az 1.121.151 forint különbözettel szemben beszámítási kifogásként használati díj igényét érvényesítette, és 1.578.849 forint használati díj megfizetésére viszontkeresettel kérte a felperes kötelezését. A per felperese 2.478.849 forint erejéig a beszámítási igényt elismerte, a használati díj követelést vitatta.

A Sz.-i Városi Bíróság a megismételt eljárásban hozott ügyszámú ítéletével az I. rendű alperest 684.073 forint tőke, és ennek 2005. április 1. napjától a kifizetés napjáig járó, a mindenkori költségvetési törvényben meghatározott kamata megfizetésére kötelezte, a meghaladó viszontkeresetet elutasította. Indokolásában kifejtette, hogy az érvénytelen adásvételi szerződés folytán a Ptk. 237. § (1) bekezdése alapján a szerződéskötés előtt fennállt helyzetet kell visszaállítani, a szolgáltatások kölcsönösen visszajárnak. A jelen per felperesének elévülési kifogását alaptalannak ítélte, fizetési kötelezettségét akként állapította meg, hogy a 3.856.812 forint összegű tartozásába beszámította az őt megillető 3.172.739 forint követelést.

A jelen per felperese az ítélet elleni fellebbezésében a kereset elutasítását, elsődlegesen 2.700.000 forint és kamatai, másodlagosan 1.578.884 forint és kamatai megfizetése iránti viszontkeresetének megfelelő döntés meghozatalát kérte.

A P. Bíróság mint másodfokú bíróság a ügyszámú ítéletével a jelen per felperesét terhelő marasztalás összegét 5.895.412 forintra felemelte, amely után a fizetendő kamat mértéke minden naptári félév teljes idejére az érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat. Indokai szerint a felperesi szolgáltatás 3.600.000 forint összegéből kiindulva, a helyes kamatszámítás elvégzése eredményeként 1997. július 11-én az I. rendű alperesnek 3.600.000 forint tőke és 3.420.000 forint kamattartozása állt fenn. A felperes által felvett 2.478.849 forintot a Ptk. 293. §-a szerint a kamattartozásra kell elszámolni, ennek eredményeként 941.151 forint az I. rendű alperes kamattartozása. 1997. július 11-től 2005. március 31-ig tartó elszámolási időszakban kamat csak a 3.600.000 forint tőke után számolandó el, összesen 4.527.000 forint összegben. Az elszámolási időszak végén az I. rendű alperes tartozása 3.600.000 forint tőke, az 1997. július 11-ig meg nem térült 941.151 forint kamat és 1997. július 11-től járó 4.527.000 forint kamat összesen 9.068.151 forint. Ebbe beszámítva a felperes 3.172.739 forint használati díjtartozását az I. rendű alperes fizetési kötelezettsége 5.895.419 forint, az ezután járó kamat törvényes mértéke pedig a 2002. évi XXXVI. törvénnyel módosított Ptk. 301. §-án alapul.

A jogerős ítélet ellen az I. rendű alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. A jogerős ítélet jogszabálysértését abban jelölte meg, hogy az eljárt bíróságok megsértették a Pp. 215. §-át, a kereseti kérelmen túlterjeszkedve jogszabálysértően alkalmazták a Ptk. 237. § (1) bekezdésének rendelkezését. A jogerős ítéletben foglalt kamatszámítás számszaki szempontból követhető és helytálló, csak a kiindulási pontja hibás, tehát az, hogy az érvénytelen szerződés esetén a szerződéskötés előtt fennálló helyzetet a bíróságnak hivatalból kell visszaállítania. A kamatfizetés kezdő időpontja és a kamat mértéke tekintetében is megalapozatlan a jogerős ítélet. A másodfokú határozat meghozatalának időpontjában hatályos Ptk. 301. § (1) bekezdésében meghatározott kamatmérték csak a 2004. május 1. napját követően kötött szerződésekre alkalmazható.