BH 2013.1.15 A nem adózott munkavégzésből eredő jövedelem is lehet a baleseti járadék számításának alapja [Ptk. 339. §, 346. §, 356. §, 357. §].

A jogerős ítélet alapjául szolgáló releváns tényállás szerint a román állampolgár, de Magyarországon dolgozó felperes egy gépkocsi utasaként balesetet szenvedett, amelyből eredő kárait a biztosító alperes megtérítette. Nem térítette meg azonban a felelősségbiztosítás alapján a keresetveszteségből eredő kárait, illetve járadékigényét.

A felperes egy meghatározott ideig, mintegy két évig úgy dolgozott Magyarországon, hogy őt a munkáltatója nem jelentette be, részére munkavállalási engedélyt nem kért, tőle a munkabére után személyi jövedelemadó-előleget, illetve egyéb TB-járulékokat nem vont le. A felperes e munkavégzésből eredő kárai megtérítését is kérte, illetve ezt is kérte a keresetveszteségi járadéka megállapításánál figyelembe venni. A jogerős ítélet azonban a felperesnek ezt a keresetét elutasította, megállapítva, hogy adózatlan jövedelem, mint illegális jövedelem, kártérítés alapja nem lehet.

A felperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a jogerős ítéletnek e rendelkezését hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította, kifejtve az alábbiakat.

Az alperesnek a biztosítottja által okozott kárért való helytállási kötelezettsége a Ptk. 346. § (1) bek. és 339. § (1) bekezdésére figyelemmel, a baleset bekövetkezésekor hatályos és a gépjármű üzembentartójának kötelező felelősségbiztosításáról szóló 190/2004. (VI. 8.) Korm. rend. alapján nem volt vitás. A felperes ilyen körülmények között a balesetben való közrehatását is értékelve kérhette a Ptk. 355. § (1) bekezdése alapján, a (4) bekezdés szerinti mértékben, a balesetből eredő keresetveszteségének a megtérítését.

A Ptk. 356. § (1) bekezdése értelmében, akinek munkaképessége baleset folytán csökkent, csak akkor követelhet járadékot, ha a baleset utáni keresete (jövedelme) a baleset előtti keresetét - neki fel nem róható okból - nem éri el. A (2) bekezdés szerint a balesetből eredő munkaképtelenség munkaképesség-csökkenés esetében járadékként az elmaradt keresetnek (jövedelemnek), a társadalombiztosítási ellátásokkal csökkentett összegét kell megtéríteni. A Ptk. 357. § (1) bekezdése értelmében a balesetet szenvedett személy keresetveszteségét (jövedelemkiesését) általában a balesetet megelőző egy évben elért rendszeres kereset (jövedelem) havi átlaga alapján kell meghatározni. Ha az említett idő alatt a keresetben (jövedelemben) tartós jellegű változás állt be, csak változás utáni kereset (jövedelem) átlagát kell figyelembe venni. A (3) bekezdés értelmében, ha a keresetveszteség (jövedelem-kiesés) az (1) és (2) bekezdés alapján nem állapítható meg, annak meghatározásánál az azonos vagy hasonló munkát, munkaviszony (tagsági viszony) alapján végző személyek átlagos havi keresete az irányadó.

A jogerős ítélet arra az álláspontra helyezkedett, hogy csak adózott jövedelem után lehet keresetveszteséget megállapítani, illetve csak adózott jövedelem lehet a jövőben a járadék kiszámításának alapja. Az elsőfokú eljárásban lefolytatott bizonyítás alapján a Kúria szerint megállapítható, hogy a felperes abban az időszakban is folyamatosan munkát végzett, amikor bejelentett munkaviszonnyal nem rendelkezett a balesetet megelőző egy évben. Az is teljességgel egyértelmű volt, hogy a balesetben keletkezett sérülései a korábbi munkavégzésének folytatását (építkezéseken végzett, illetve pékségben végzett fizikai munka) nem teszik lehetővé. A Kúria azt állapította meg, hogy a felperes keresetvesztesége, a baleset előtti jövedelemmel járó munkavégzése és a baleset utáni munkavégzésre való képtelensége miatt járadék megfizetésére a már idézett Ptk. 356. § (1) bekezdése alapján igényt tarthat. A Legfelsőbb Bíróság, illetve a Kúria több döntésében kifejtette: Pfv. III. 21.192/2011/4., Pfv. III. 20.554/2012/4.) az a kérdés, hogy a jövedelemveszteség alapja adózott jövedelem-e, a kártérítési perben jelentőséggel nem bír. A lényeges az, hogy olyan jövedelem vehető figyelembe, amely a személyi jövedelemadó hatálya alá tartozik, és a munkavégzéssel elért jövedelem ebbe a körbe értendő. A személyi jövedelemadó-fizetési kötelezettség elmulasztása az adójogi szabályokra tartozik. Önmagában tehát az a körülmény, hogy a jövedelem után a személyi jövedelemadó-fizetési kötelezettséget nem teljesítették, nem jelenti azt, hogy a munkavégzésből eredő jövedelem a kártérítési perben keresetveszteség alapja nem lehet. A másodfokú bíróság jogi álláspontja abban a tekintetben helyes, hogy kifejezetten jogszabálysértő, adott esetben bűncselekményt vagy szabálysértést megvalósító tevékenységből eredő jövedelemveszteség kártérítés címén nem igényelhető. A munkavégzés azonban olyan alapvető jogosultság, amely önmagában nem minősíthető jogellenesnek, a munka végzése nem valósíthat meg önmagában bűncselekményt vagy szabálysértést. Ebből következik, hogy a baleset miatt bekövetkező károsodásnál az ilyen munkavégzésből eredő jövedelmet is a kártérítés alapjaként figyelembe kell venni. Az a kárfelelősség szempontjából irreleváns, hogy egyébként a be nem jelentett és nem adózott munkavégzésnek akár a munkáltató, akár a dolgozó tekintetében esetleg adójogi vagy társadalombiztosítási jogi következményei lehetnek. A be nem jelentett és személyi jövedelemadó-fizetési kötelezettséggel le nem fedett, de ténylegesen munkavégzéssel töltött tevékenységből eredő jövedelem tehát, akár annak elvesztése esetén a kártérítés alapja lehet.

A Kúria álláspontja szerint a jogerős ítélet megalapozatlanul, ezért jogszabálysértően megállapított tényállás mellett döntött a felperes jövedelemveszteségéről, ezért szükséges új eljárás lefolytatása és új határozat hozatala. Az eljárásban szükséges a felperesnek a balesetet megelőző egy évben szerzett tényleges jövedelméhez képest végzett számítás alapján meghatározni a keresetveszteségének mértékét és a járadék összegét, figyelembe véve természetesen az alperes által ezen a jogcímen már teljesített kifizetést is.

(Kúria Pfv. IV. 20.863/2012.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria a Fővárosi Ítélőtábla 6. Pf. 21.562/2011/5. számú jogerős ítéletével befejezett perében a felperes által 31. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

v é g z é s t :

A Kúria a jogerős ítélet elutasító rendelkezését a perköltségre is kiterjedően hatályon kívül helyezi és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.

A felperes és az alperes felülvizsgálati eljárási költségét egyaránt 20.000 (húszezer) forintban állapítja meg.

I n d o k o l á s

A jogerős ítélet az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel meg nem támadott részét nem érintette, fellebbezett rendelkezését megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Ezen döntésére figyelemmel, az illetékviselésére vonatkozó rendelkezéseket módosítva, az alperes által térítendő kereseti illetéket 300.000 forintra leszállította, míg az állam terhén maradó kereseti illetéket 600.000 forintra felemelte. Kötelezte a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 200.000 forint együttes első- és másodfokú részperköltséget. A jogerős ítélet rendelkezett továbbá a fellebbezési eljárási illeték viseléséről.