BH 2013.1.15 A nem adózott munkavégzésből eredő jövedelem is lehet a baleseti járadék számításának alapja [Ptk. 339. §, 346. §, 356. §, 357. §].

Pertörténet:

Fővárosi Ítélőtábla Pf.21562/2011/5., Kúria Pfv.20863/2012. (*BH 2013.1.15*)

***********

A jogerős ítélet alapjául szolgáló releváns tényállás szerint a román állampolgár, de Magyarországon dolgozó felperes egy gépkocsi utasaként balesetet szenvedett, amelyből eredő kárait a biztosító alperes megtérítette. Nem térítette meg azonban a felelősségbiztosítás alapján a keresetveszteségből eredő kárait, illetve járadékigényét.

A felperes egy meghatározott ideig, mintegy két évig úgy dolgozott Magyarországon, hogy őt a munkáltatója nem jelentette be, részére munkavállalási engedélyt nem kért, tőle a munkabére után személyi jövedelemadó-előleget, illetve egyéb TB-járulékokat nem vont le. A felperes e munkavégzésből eredő kárai megtérítését is kérte, illetve ezt is kérte a keresetveszteségi járadéka megállapításánál figyelembe venni. A jogerős ítélet azonban a felperesnek ezt a keresetét elutasította, megállapítva, hogy adózatlan jövedelem, mint illegális jövedelem, kártérítés alapja nem lehet.

A felperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a jogerős ítéletnek e rendelkezését hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította, kifejtve az alábbiakat.

Az alperesnek a biztosítottja által okozott kárért való helytállási kötelezettsége a Ptk. 346. § (1) bek. és 339. § (1) bekezdésére figyelemmel, a baleset bekövetkezésekor hatályos és a gépjármű üzembentartójának kötelező felelősségbiztosításáról szóló 190/2004. (VI. 8.) Korm. rend. alapján nem volt vitás. A felperes ilyen körülmények között a balesetben való közrehatását is értékelve kérhette a Ptk. 355. § (1) bekezdése alapján, a (4) bekezdés szerinti mértékben, a balesetből eredő keresetveszteségének a megtérítését.

A Ptk. 356. § (1) bekezdése értelmében, akinek munkaképessége baleset folytán csökkent, csak akkor követelhet járadékot, ha a baleset utáni keresete (jövedelme) a baleset előtti keresetét - neki fel nem róható okból - nem éri el. A (2) bekezdés szerint a balesetből eredő munkaképtelenség munkaképesség-csökkenés esetében járadékként az elmaradt keresetnek (jövedelemnek), a társadalombiztosítási ellátásokkal csökkentett összegét kell megtéríteni. A Ptk. 357. § (1) bekezdése értelmében a balesetet szenvedett személy keresetveszteségét (jövedelemkiesését) általában a balesetet megelőző egy évben elért rendszeres kereset (jövedelem) havi átlaga alapján kell meghatározni. Ha az említett idő alatt a keresetben (jövedelemben) tartós jellegű változás állt be, csak változás utáni kereset (jövedelem) átlagát kell figyelembe venni. A (3) bekezdés értelmében, ha a keresetveszteség (jövedelem-kiesés) az (1) és (2) bekezdés alapján nem állapítható meg, annak meghatározásánál az azonos vagy hasonló munkát, munkaviszony (tagsági viszony) alapján végző személyek átlagos havi keresete az irányadó.

A jogerős ítélet arra az álláspontra helyezkedett, hogy csak adózott jövedelem után lehet keresetveszteséget megállapítani, illetve csak adózott jövedelem lehet a jövőben a járadék kiszámításának alapja. Az elsőfokú eljárásban lefolytatott bizonyítás alapján a Kúria szerint megállapítható, hogy a felperes abban az időszakban is folyamatosan munkát végzett, amikor bejelentett munkaviszonnyal nem rendelkezett a balesetet megelőző egy évben. Az is teljességgel egyértelmű volt, hogy a balesetben keletkezett sérülései a korábbi munkavégzésének folytatását (építkezéseken végzett, illetve pékségben végzett fizikai munka) nem teszik lehetővé. A Kúria azt állapította meg, hogy a felperes keresetvesztesége, a baleset előtti jövedelemmel járó munkavégzése és a baleset utáni munkavégzésre való képtelensége miatt járadék megfizetésére a már idézett Ptk. 356. § (1) bekezdése alapján igényt tarthat. A Legfelsőbb Bíróság, illetve a Kúria több döntésében kifejtette: Pfv. III. 21.192/2011/4., Pfv. III. 20.554/2012/4.) az a kérdés, hogy a jövedelemveszteség alapja adózott jövedelem-e, a kártérítési perben jelentőséggel nem bír. A lényeges az, hogy olyan jövedelem vehető figyelembe, amely a személyi jövedelemadó hatálya alá tartozik, és a munkavégzéssel elért jövedelem ebbe a körbe értendő. A személyi jövedelemadó-fizetési kötelezettség elmulasztása az adójogi szabályokra tartozik. Önmagában tehát az a körülmény, hogy a jövedelem után a személyi jövedelemadó-fizetési kötelezettséget nem teljesítették, nem jelenti azt, hogy a munkavégzésből eredő jövedelem a kártérítési perben keresetveszteség alapja nem lehet. A másodfokú bíróság jogi álláspontja abban a tekintetben helyes, hogy kifejezetten jogszabálysértő, adott esetben bűncselekményt vagy szabálysértést megvalósító tevékenységből eredő jövedelemveszteség kártérítés címén nem igényelhető. A munkavégzés azonban olyan alapvető jogosultság, amely önmagában nem minősíthető jogellenesnek, a munka végzése nem valósíthat meg önmagában bűncselekményt vagy szabálysértést. Ebből következik, hogy a baleset miatt bekövetkező károsodásnál az ilyen munkavégzésből eredő jövedelmet is a kártérítés alapjaként figyelembe kell venni. Az a kárfelelősség szempontjából irreleváns, hogy egyébként a be nem jelentett és nem adózott munkavégzésnek akár a munkáltató, akár a dolgozó tekintetében esetleg adójogi vagy társadalombiztosítási jogi következményei lehetnek. A be nem jelentett és személyi jövedelemadó-fizetési kötelezettséggel le nem fedett, de ténylegesen munkavégzéssel töltött tevékenységből eredő jövedelem tehát, akár annak elvesztése esetén a kártérítés alapja lehet.

A Kúria álláspontja szerint a jogerős ítélet megalapozatlanul, ezért jogszabálysértően megállapított tényállás mellett döntött a felperes jövedelemveszteségéről, ezért szükséges új eljárás lefolytatása és új határozat hozatala. Az eljárásban szükséges a felperesnek a balesetet megelőző egy évben szerzett tényleges jövedelméhez képest végzett számítás alapján meghatározni a keresetveszteségének mértékét és a járadék összegét, figyelembe véve természetesen az alperes által ezen a jogcímen már teljesített kifizetést is.

(Kúria Pfv. IV. 20.863/2012.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria a Fővárosi Ítélőtábla 6. Pf. 21.562/2011/5. számú jogerős ítéletével befejezett perében a felperes által 31. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

v é g z é s t :

A Kúria a jogerős ítélet elutasító rendelkezését a perköltségre is kiterjedően hatályon kívül helyezi és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.