BH 1989.11.444 A házastárs haszonélvezeti jogának megváltásával kapcsolatos jogvita rendezési szempontjai [Ptk. 616. §, 6/1958. (VII. 4.) IM. r. (He.) 64 § (1) bek., 72/C. §].

Az 1987. április 12-én végintézkedés hátrahagyása nélkül meghalt örökhagyó törvényes örököse a leánya, a felperes, az örökhagyó túlélő házastársát, az alperest pedig özvegyi haszonélvezeti jog illeti meg.

A hagyatéki leltár szerint az örökhagyó hagyatékához szövetkezeti lakás (560 000 forint), 45 000 forint készpénz és 68 007 forint értékű egyéb ingóság tartozott.

A törvényes örökös a hagyatéki eljárás során előadta, hogy az örökhagyó néhány nappal a halála előtt a garázsingatlana eladása ellenében 100 000 forintot vett fel, a hagyatékához tehát ilyen összegű készpénz is tartozik. Bejelentette, hogy ennek a készpénznek a vonatkozásában az özvegyi haszonélvezeti jogot meg kívánja váltani.

Az özvegy arra hivatkozott, hogy a temetési költségek, valamint egyéb tartozások kifizetését követően az örökhagyó után mindössze 10 100 forint készpénz maradt a birtokában. Ezt az összeget a hagyatéki eljárás alatt bírói letétbe helyezte. A haszonélvezeti jog megváltására vonatkozó kérelem teljesítését ellenezte.

A közjegyző végzésével a leltárban felsorolt hagyatékot 45 813 forint hagyatéki teherrel törvényes öröklés jogcímén a túlélő házastárs özvegyi haszonélvezeti jogával terhelten az örökhagyó gyermekének adta át, és a törvényes örökösnek az özvegyi haszonélvezeti jog megváltásával kapcsolatos igényét egyéb törvényes útra utasította. A hagyatékadó végzés 1987. szeptember 8-án fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett.

A felperes a 9/F/1. alatti módosított keresetében a hagyatékhoz tartozó készpénzt 100 000 forintban, az ingóságok értékét 55 689 forintban jelölte meg, hagyatéki teherként 27 213 forintot ismert el, és ennek alapján 128 476 forintban jelölte meg azt a hagyatéki vagyont, amelyre vonatkozóan az alperes haszonélvezeti jogát meg kívánta váltani. Kérte, hogy a bíróság az alperest a megváltás folytán őt illető 1/2 rész kiadására, vagyis 64 238 forint megfizetésére kötelezze.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Nem vitatta, hogy az örökhagyó néhány nappal a halála előtt 100 000 forint eladási árat készpénzben felvett, de arra hivatkozott, hogy ő (alperes) ebből a pénzből 99 780 forint kiadást rendezett s a társadalombiztosítástól csupán 2000 forint térült meg, a felperes igénye ezért a készpénzzel kapcsolatban alaptalan. Az ingóságokkal összefüggésben az alperes arra utalt, hogy olyan általa használt berendezési és felszerelési tárgyakról van szó, amelyekre a Ptk. 616. §-ának (3) bekezdése értelmében a haszonélvezet megváltását nem lehet kérni.

Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest arra kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 20 114 forintot, valamint 2200 forint perköltséget. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította, és rendelkezett a felperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt illeték viseléséről. Az ítélet indokolása szerint a felperesnek a haszonélvezet megváltására vonatkozó igénye a készpénz vonatkozásában azért alapos, mert az alperes az örökhagyó által 1987. április 9-én felvett 100 000 forintból az örökhagyó tartozásaira, valamint az eltemettetésével kapcsolatos költségére 61 713 forintot igazoltan kifizetett, amelyből 2000 forint megtérült. A Ptk. 616. §-ának (4) bekezdése alapján a haszonélvezet megváltása fejében elszámolandó összeg a fennmaradó 40 287 forintnak az 1/2 része, azaz 20 114 forint, a másik 1/2 részt pedig az alperes köteles a felperesnek megfizetni.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatva megállapította, hogy az örökhagyó hagyatéka készpénzben 50 827 forint, az alperes pénzbeli marasztalását pedig mellőzte, s ennek megfelelően módosította az elsőfokú ítéletnek a perköltségre, valamint a le nem rótt illetékre vonatkozó rendelkezéseit.