A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20874/2014/5. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 349. §, 1991. évi XLI. törvény (Kjtv.) 1. §, 120. §, 2003. évi CXXIX. törvény (Kbt.) 63. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. § (5) bek., 228/2004. (VII. 30.) Korm. rendelet 25. §] Bírók: Benedek Szabolcs, Czukorné dr. Farsang Judit, Magosi Szilvia

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.20.874/2014/5/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a Back és Társa Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Back András ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a Berke és Molnár Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Molnár István ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2014. április 30. napján meghozott 23.P.25.043/2011/16. számú ítélete ellen a felperes részéről 17. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül felperesnek 5.322.092 (ötmillió-háromszázhuszonkétezer-kilencvenkét) forintot és ezen összeg után 2011. október 27. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal egyező kamatot.

A felperest a terhére megállapított perköltség, valamint a feljegyzett kereseti illeték térítése alól mentesíti, és az alperest kötelezi, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 112.000 (száztizenkétezer) forint elsőfokú perköltséget.

A feljegyzett kereseti illeték térítését akként rendezi, hogy abból a felperes 211.500 (kétszáztizenegyezer-ötszáz) forintot, az alperes 317.200 (háromszáztizenhétezer-kétszáz) forintot köteles az államnak külön felhívásra megfizetni.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 166.600 (százhatvanhatezer-hatszáz) forint másodfokú perköltséget. A feljegyzett 429.200 (négyszázhuszonkilencezer-kétszáz) forint fellebbezési illeték térítését akként rendezi, hogy abból a felperes 3.400 (háromezer-négyszáz) forintot, az alperes 425.800 (négyszázhuszonötezer-nyolcszáz) forintot köteles az államnak külön felhívásra megfizetni.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes a Ptk. 349. §-ára alapított végleges keresetében kártérítés címén 5.365.216 forint és ezen összeg után 2011. október 27. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes kamat megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

Előadta: a felperesi gazdasági társaság 2010 júniusában egy hadfelszerelés beszerzése tárgyában meghirdetett pályázaton vett részt. A pályázati dokumentáció mellékletét képezte a 228/2004. (VII. 30.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 25. §-ára utalással az ajánlattevő azon nyilatkozata, miszerint nem állnak fenn rá nézve a Korm. rendelet 23. § (1) bekezdés e), f) pontjában foglalt kizáró okok. Az ajánlatok felbontásáról és ismertetéséről 2010. július 24-én készített jegyzőkönyv szerint három kategóriában a felperes tette a legjobb ajánlatot. A kiíró 2010. július 16-án - többek között - a felperest is arról értesítette, hogy az ajánlattételéhez nem közjegyző előtt tett nyilatkozatot, hanem közjegyzői hitelesítéssel ellátott nyilatkozatot csatolt, és hiánypótlási felhívás keretében kötelezte ennek kijavítására. A felperes törvényes képviselője a felhívás teljesítése végett felkereste a közjegyző alperes irodáját, bemutatta a hiánypótlási felhívást. A közjegyző helyettese ezek után azt foglalta közjegyzői okiratba, hogy tanúsítja az ügyvezetőnek a Korm. rendelet 23. § (1) bekezdés e), f) pontjában foglalt kizáró okok fenn nem állásáról szóló felperesi nyilatkozaton lévő névaláírásának valódiságát. A közjegyzői irodából azzal a tájékoztatással távozott, hogy ez az okirat megfelel a hiánypótlási felhívásnak. A pályázat kiírója azonban nem tartotta megfelelőnek a hiánypótlást, mivel nem közjegyző előtt tett nyilatkozat került benyújtásra. Az ajánlatok elbírálásának befejezésekor készített írásbeli összegzésben foglaltak szerint az ajánlatkérő ennek okán a felperes ajánlatának érvénytelenségét állapította meg. A felperes egyeztetést kezdeményezett az ajánlatkérővel az alperes azon állásfoglalására hivatkozással, miszerint a nyilatkozatot névaláírás hitelesítéssel ellátva is köteles lett volna elfogadni. Az egyeztetés nem vezetett eredményre. A keresetében a felperes azt a hasznot kérte megtéríteni, amelyhez a pályázat elnyerése esetén hozzájutott volna. Állította, hogy 200 USD összegű szállítási költsége merült volna fel és 3.565.216 forint haszonra tehetett volna szert.

A felperes álláspontja szerint kár érte, vagyoni előnytől esett el annak okán, hogy a közjegyző-helyettes joghatás elérésére alkalmatlan okiratot készített, mellyel szemben a közjegyzői eljárásban nem élhetett jogorvoslattal. A közjegyző az 1991. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 1. §-a szerint az állam igazságszolgáltató tevékenysége részeként jogszolgáltató hatósági tevékenységet végez, amelynek során jogi kioktatással segíti ügyfeleit jogaik gyakorlásában és kötelezettségeik teljesítésében. A Ktv. 120. § (1) bekezdésének b) pontja kifejezetten a közjegyző kötelességévé teszi, hogy tájékoztassa ügyfelét a jogügylet lényegéről és jogi következményeiről. Az adott esetben vizsgálni kellett volna, hogy alkalmas-e az elérni kívánt joghatás kiváltására a névaláírás hitelesítésével ellátott okirat, illetve milyen okirat szükséges a pályázat kiírója részére a hiánypótlás teljesítéséhez. A hiánypótlási felhívás egyértelműen azt tartalmazta, hogy a kiíró a kizáró okok igazolására kizárólag közjegyző előtt tett nyilatkozatot fogad el. Tévedett a közjegyző-helyettes, amikor eljárása során a Pp. 196. § (1) bekezdés c) pontja szerinti teljes bizonyító erejű magánokiratnak minősülő okiraton hitelesítette a felperesi ügyvezető névaláírását. Tudomással kellett bírnia arról, hogy a védelmi célú beszerzések nem tartoznak a 2003. évi CXXIX. törvény (a továbbiakban: Kbt.) hatálya alá, ezért a Korm. rendelet 25. § (2) bekezdés b) pontja alapján a kizáró okok igazolására csak a Pp. 195. § (1) bekezdése szerinti közokiratba foglalt nyilatkozat fogadható el. Az alperes 2010. szeptember 17-én kelt nyilatkozata bizonyítja, hogy nem ismerte és nem alkalmazta megfelelően a közbeszerzési eljárásról, valamint a védelmi célú beszerzésekről szóló jogszabályokat.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint nem terheli kártérítési felelősség, amennyiben mégis marasztalná a bíróság, úgy a felperes által megjelölt marasztalási összeg 200 USD-vel csökkentendő, mivel a költség megtakarítása a káron szerzés tilalmába ütközne. Hivatkozott arra, hogy a felperes nem merítette ki a rendelkezésére álló rendes jogorvoslatot, hiszen nem támadta meg a Korm. rendelet 76. § (2) bekezdésében foglaltakra tekintettel bírói úton az ajánlatkérő döntését. A közjegyzői működés körében nem történt kötelezettségszegés, így nem állapítható meg a közjegyzői közreműködés jogellenessége. Az ajánlatkérő hiánypótlási felhívására való szóbeli hivatkozással a felperes ügyvezetője a hiánypótlásnak való megfelelés céljából az alperes munkavállalójával azt közölte: az ajánlatkérő nem fogadta el az ügyvezető édesapja, mint meghatalmazott nyilatkozatát, ezért újabb hitelesítést kér, azzal a különbséggel, hogy ezúttal személyesen a felperes ügyvezetője tesz nyilatkozatot a kizáró okok fenn nem állásáról, ezúttal is az előre elkészített nyilatkozat alperes előtti aláírásával. Az ajánlatkérő hiánypótlását a felperes ügyvezetője nem mutatta fel és nem is közölte, hogy hitelesítés helyett a nyilatkozat közokiratba foglalását kéri. A hitelesítések könyve igazolja: a felperes meghatalmazottja, majd maga a felperesi ügyvezető kifejezetten a hozott nyilatkozaton lévő névaláírás valódiságának tanúsítását kérte. Ha felmutatásra került volna a hiánypótlási felhívás, úgy közjegyzői okirat készült volna, figyelemmel arra, hogy a felhívás szerint ilyen okiratra van szükség. Az alperes álláspontja szerint aláírás hitelesítéskor nem szükséges vizsgálni, hogy a hitelesítendő nyilatkozatot mire kívánják felhasználni. Nem terheli a közjegyzőt arra vonatkozó tájékoztatási kötelesség, hogy a hitelesített nyilatkozat mennyiben alkalmas a tételezett joghatások kiváltására. A Kjt. 136. § (2) bekezdése értelmében a közjegyző felelőssége egyébként csak a tanúsítvány mint közokirat alakiságának megtartásáért és a tanúsítvány tartalmi valódiságáért áll fenn. Nem várható el, hogy a közjegyző az általa záradékolt nyilatkozatok joghatásait illetően - akár további információk birtokában, akár ilyenek híján - jogi tanácsot adjon. Az adott esetben a közjegyzői közreműködés jogellenessége szempontjából kizárólag annak van jelentősége: a közjegyző-helyettes nem tudott arról, hogy az általa hitelesített okiratot olyan típusú közbeszerzési eljárásban kívánják felhasználni, melyre a Kbt. 63. § (2) bekezdésétől eltérő szabályozás vonatkozik. Ilyen felvilágosítás hiányában alappal hihette, hogy a közbeszerzési eljárásban felhasználandó hitelesített nyilatkozat alkalmas a célzott joghatás kiváltására, figyelemmel arra, hogy nem folytatható e jogszabályi rendelkezéssel ellentétes gyakorlat. Ez a szakmai álláspont a bíróság előtt is védhető lett volna, ha a felperes igénybe veszi a bírói utat. A közjegyzői működés körében elkövetett szakmai mulasztás hiányában nincs releváns okozati összefüggés az alperes eljárása és a közbeszerzési szerződés megkötésének meghiúsulása között. Ha van kára a felperesnek, amit az ajánlata érvénytelenítésével összefüggésben szenvedett el, annak kizárólagos oka saját önhibája. A felperes részben vagy egészben maga okozta a kárát azzal, hogy az ajánlatkérő hiánypótlásának tartalmával kapcsolatban téves tájékoztatást adott, nem mutatta be az ajánlatkérő hiánypótlási felhívását, illetve a felhívást követően nem bizonyosodott meg arról, hogy a hitelesített újabb nyilatkozat kielégíti-e a hiánypótlásban foglaltakat.