BH 1995.3.179 A hitelező keresetének elbírálásánál irányadó szempontok, ha a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet által a felszámolás megindítását megelőző hat hónapon belül vagy a felszámolási eljárás közzétételéig kötött szerződést megtámadta [1986. évi 11. tvr.* 3. § (3) bek., 13. §, Ptk. 203. § (1) bek.].

Az elsőfokon eljárt megyei bíróság ítéletében megállapította, hogy az I. r. és a II. r. alperesek között 1991. augusztus 23-án és 1991. szeptember 13-án létrejött engedményezési szerződések érvénytelenek. Kötelezte a II. r. alperest, hogy - 15 napon belül - fizessen meg az I. r. alperesnek 160 061 912 Ft-ot.

Az ítélet indokolásában - a felek előadása, s a csatolt iratok alapján - rögzített tényállás szerint, az I. r. alperes az 1991. augusztus 23-án kelt engedményezési szerződéssel a K. Vállalattal szembeni 135 800 000 Ft, az 1991. szeptember 13-án kelt engedményezési szerződéssel pedig 76 100 000 Ft összegű követelését átruházta a II. r. alperesre. A megkötött engedményezési szerződések alapján a K. Vállalat mint kötelezett 160 061 912 Ft-ot fizetett meg az engedményesnek, azaz a II. r. alperesnek.

Az I. r. alperes ellen az elsőfokú bíróság előtt felszámolási eljárás indult, az erről szóló végzést 1992. március 4-én tették közzé a hivatalos lapban. A felperes - aki az I. r. alperes felszámolására irányuló eljárásban hitelezőként lépett fel, 13 960 509 Ft megtérítése iránti igényt nyújtott be - az I. r. alperes elleni felszámolási eljárásra irányadó 1986. évi 11. törvényerejű rendelet (Ftvr.) 3. §-ának (3) bekezdése alapján megtámadta az alperesek közötti engedményezési szerződéseket: Kérte azok érvénytelenségének megállapítását és az érvénytelenség következményének levonását oly módon, hogy a bíróság kötelezze a II. r. alperest a szerződések alapján számára teljesített szolgáltatás, 160 061 912 Ft megfizetésére az I. r. alperes részére; kamat- és perköltségigényt nem támasztott.

Az I. r. alperes - az annak nevében eljáró felszámoló - a felperesi követelést elismerve, annak helytadó ítélet hozatalát kérte. Kamat és perköltség megállapítását nem igényelte.

A II. r. alperes a kereset elutasítását kérte, s utalt arra, hogy a felszámolási eljárást foganatosító elsőfokú bíróság az I. r. alperes felszámolójának az engedményezési szerződéseket felmondó intézkedését megsemmisítette.

A megyei bíróság a felperes keresetét az 1991. évi IL. törvény 82. §-ának (2) bekezdése szerint alkalmazandó Ftvr. 3. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra tekintettel megalapozottnak találta. Megállapította, hogy az I. r. alperesnek több mint 1 milliárd forint összegű az elismert s ki nem egyenlíthető tartozása, és a II. r. alperesen kívül 65,1 millió forint feletti követelést támasztó hitelezője van. Ilyen körülmények között az engedményezési szerződések mind a felperes, mind az I. r. alperes többi hitelezőjének a kielégítési alapját csökkentik. Mivel az engedményezési szerződések megkötése a felszámolás megindítását megelőző 6 hónapon belül történt, a bíróság a Ptk. 235. §-ának (1) bekezdésére; illetve a Ptk. 237. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel az érvénytelenség következményeit levonva, arra kötelezte a II. r. alperest, hogy a K. Vállalat által számára fizetett összeget fizesse vissza az I. r. alperesnek. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az I. r. és a II. r. alperesek éltek fellebbezéssel.

Az I. r. alperes az elsőfokú ítélet akként való megváltoztatását kérte, hogy a bíróság a II. r. alperest 217 158 054 Ft számára való megfizetésére kötelezze. Indokolásul azt adta elő, hogy az elsőfokú határozat kézbesítése után, a számszaki adatok ismételt ellenőrzése során vált előtte ismertté, hogy a II. r. alperes nem a valóságnak megfelelően jelölte meg a K. Vállalat által számára teljesített összeget.

A II. r. alperes ugyancsak az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását kérte, de akként, hogy a bíróság a felperes keresetét utasítsa el, mert a szerződések érvénytelenné nyilvánítása a II. r. alperes érdekeit jelentősebb mértékben sérti, mint a szerződések hatályban tartása a többi hitelezőét. Hivatkozott arra, hogy a felszámolási eljárás során előterjesztett, a felszámoló részéről is elismert 599 000 000 Ft összegű, zálog-, illetve jelzálogjoggal biztosított követelése a további hitelezők igényeihez képest a legjelentősebb. Kifejtette, hogy az adós tartozásainak kiegyenlítésére vonatkozó, az Ftvr. 30. §-ában foglalt szabályozásra tekintettel, még abban az optimális esetben, ha a 65, egyenként 1 millió forint feletti követelést támasztó hitelezők között az általa visszatérítendő 160 061 912 Ft egyenlő arányban feloszthatóvá válna, kielégítési alapjuk csupán 2 462 000 Ft-tal növekedne. A II. r. alperes viszont a többi hitelezővel szemben jelentősen hátrányosabb helyzetbe kerülne az ítélet helybenhagyása következtében, hiszen azonnal 160 061 912 Ft megfizetésére lenne köteles. Sérelmezte a II. r. alperes, hogy az elsőfokú bíróság anélkül hozta meg döntését, hogy bizonyításra került volna a hitelezők kielégítési alapjának az elvonása. Utalt arra is, hogy a felszámolási eljárásban benyújtott követelése besorolása miatti jogvita az eljárást foganatosító bíróság előtt folyamatban van.

Az I. r. alperes fellebbezésére tett - a másodfokú tárgyaláson előadott - észrevételében megismételte, hogy álláspontja szerint csak 160 061 912 Ft-ot fizetett meg számára a K. Vállalat. Kijelentette, hogy amennyiben az I. r. alperes által fénymásolatban becsatolt, javított számlák számviteli szakemberekkel való felülvizsgálata az alperes előadását igazolja, természetesen a továbbiakban nem vitatja azt. A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az I. r. és a II. r. alperesek fellebbezéseinek "elutasításával" a megyei bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte. Az I. r. alperes fellebbezésével kapcsolatban előadta, hogy mivel az alperes az elsőfokú eljárás során bizonyítási indítvánnyal nem élt, a számszaki tévedésre való hivatkozása az ítélet megváltoztatásához nem szolgálhat alapul. A II. r. alperes fellebbezését a felperes - új indokok megjelölése hiányában - szintén nem találta olyannak, amely alkalmas lenne az elsőfokú ítélet megváltoztatására.

Az I. r. és a II. r. alperesek fellebbezései annyiban alaposak, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján - az I. r. alperes, valamint a II. r. alperesnek a másodfokú tárgyaláson kiegészített fellebbezésében állított új tényekre, a megjelölt új bizonyítékokra is figyelemmel - a perben nem hozható megalapozott határozat.

Helytállóan hivatkozott az elsőfokú bíróság arra, hogy az Ftvr. 3. §-ának (3) bekezdése annak érdekében, hogy a felszámolás alá tartozó vagyont ne lehessen elvonni a hitelezők igényeinek kielégítése alól, lehetővé teszi a hitelezők számára - legkésőbb a felszámolási eljárás befejezéséig - a gazdálkodó szervezet olyan szerződéseinek a megtámadását a bíróság előtt, amelyeket a felszámolás megindítását megelőző 6 hónap alatt, illetőleg a felszámolási eljárás közzétételéig kötött. Erre akkor van lehetőség, ha a szerződés a hitelezők követeléseinek kielégítését veszélyezteti.