BH 1990.5.179 Szavatossági jogok kifogás útján való érvényesítésének lehetősége a találmány hasznosítási jogának engedélyezésére és a találmány megvalósításával kapcsolatos műszaki tapasztalatok és dokumentáció átadására kötött szerződés alapján indított díjperben [Ptk. 277. § (1) bek., 305. § (2) bek., 306. § (1) bek., 308. § (3) bek., Szt. 20. § (2) bek.].

Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest 75 000 Ft és ennek 1987. szeptember 1-jétől járó évi 8 %-os kamata megfizetésére kötelezte a felperes javára, az ezt meghaladó, összesen 150 000 Ft iránt előterjesztett keresetet azonban elutasította, és úgy rendelkezett, hogy költségeiket a felek maguk viselik. ítélete indokolásában megállapította: a felperes és perben nem álló szabadalmastársai az 1987. március 16-án írásba foglalt szerződés szerint hasznosítási jogot engedélyeztek az, alperesnek a "Kapcsolási elrendezés rezonáns rendszerű kapcsolóüzemű villamos átalakítóhoz" című találmány hasznosítására, és vállalták a találmány megvalósításával kapcsolatos műszaki tapasztalatok (know-how) átadását is. A szerződés alapján az alperes jogot szerzett a szabadalommal érintett MPS 200 típusú tápegység gyártására is, és a szabadalmasok vállalták az ezzel összefüggő (a szerződésben részletesen megjelölt) dokumentáció átadását. A szerződés 6. pontjában a felek úgy rendelkeztek, hogy a "know-how" és a gyártási dokumentáció díja a felperest illeti meg, összege 150 000 Ft, és kifizetése legkésőbb 1987. szeptember 1-jéig esedékes. A felperesnek e díj megfizetésére irányuló keresetét az elsőfokú bíróság csak részben találta alaposnak, mert a perben beszerzett szakértői vélemény alapján igazoltnak tekintette azt az alperesi érvelést, hogy a dokumentáció hiányos és pontatlan adatokat tartalmazott, a gyártásnál való felhasználását csak az tette lehetővé, hogy az alperes a hiányzó adatokat saját alkalmazottai közreműködésével pótolta. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság 50 %-os díjcsökkentést alkalmazott.

Az elsőfokú ítélet megváltoztatása és a marasztalási összegnek 150 000 Ft-ra való felemelése érdekében a felperes fellebbezett. Álláspontja szerint az átadott dokumentáció nem volt hiányos, az alperes által végzett módosításokat a gyártás során felmerült új követelmények kielégítése indokolta. Hivatkozott továbbá arra, hogy a szakértői vélemény is csak 25 %-ban állapította meg a dokumentáció hiányosságait, és ez a tény nem adhatott alapot 50 %-os díjmérséklésre. Az alperes egyébként nem hívta fel őt a hiányosságok kijavítására, szavatossági jogával nem élt, ezért alaptalanul tagadta meg a szerződésben vállalt kötelezettség teljesítését.

Az alperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.

A fellebbezés az alábbiak szerint részben alapos.

A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. tv. (Szt.) 20. §-ának (2) bekezdése szerint a hasznosítási szerződésre az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a Polgári Törvénykönyv rendelkezései az irányadók.

A Ptk. 277. §-ának (1) bekezdése értelmében a szerződéseket tartalmuknak megfelelően, a megszabott helyen és időben, a megállapított mennyiség, minőség és választék szerint kell teljesíteni. A Ptk. 305. §-ának (2) bekezdése és a Ptk. 306. §-ának (1) bekezdése szerint a kötelezett felel (szavatol) azért, hogy a szolgáltatott dologban a teljesítéskor megvannak a törvényben és a szerződésben meghatározott tulajdonságok (kellékszavatosság). Hibás teljesítés esetén a jogosult választása szerint kijavítást vagy megfelelő árleszállítást kérhet.

A felek a hasznosítási szerződésben a műszaki tapasztalatok (know-how) és a gyártási dokumentáció ellenértékeként kötötték ki a felperesnek járó 150 000 Ft díjat, és e két szolgáltatás ellenértékét nem különítették el egymástól. Az alperes a műszaki tapasztalatok átadásában álló szerződéses kötelezettségének a felperes részéről történt teljesítését nem kifogásolta, ezért az ezzel összefüggő díj megfizetését a Ptk. 277. §-ának (1) bekezdése értelmében alaptalanul tagadta meg.