A Kúria Pfv.21764/2015/4. számú precedensképes határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. Bírók: Baka András, Böszörményiné dr. Kovács Katalin, Pataki Árpád

A határozat elvi tartalma:

A személyiségi jogi jogsértés megállapítása nem kizárólagos feltétele a sérelemdíj megítélésének. A körülmények bírói mérlegelése adott esetben azt is eredményezheti, hogy a jogsértő nem kötelezhető sérelemdíj megfizetésére. 2013. V. Tv. 2:52. § (1)

***********

Pfv.IV.21.764/2015/4.szám

A Kúria a Kummer Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Kummer Ákos ügyvéd) által képviselt felperesnek a Dr. Kovács Zoltán Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Kovács Zoltán ügyvéd) által képviselt alperes ellen személyhez fűződő jog megsértésének megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt a Miskolci Törvényszék előtt 21.P.22.107/2014. számon megindított és a Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.240/2015/4. számú jogerős ítéletével befejezett perében a felperes által 11. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán megtartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezését hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A le nem rótt 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes a .. felületen ..-án a ".." című írás mellékleteként közzétett nyilatkozatában annak valótlan állításával, hogy a .. napján ..on tartott önkormányzati választások során 2.000 forinttal lefizették a cigányokat azért, hogy rájuk szavazzanak és csaltak a választáson, megsértette a felperes jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogát. Elégtételadásként arra kérte kötelezni az alperest, hogy sajnálkozását levélben fejezze ki a jogsértés tényének elismerésével és a bíróság jogosítsa fel a felperest arra, hogy ezt a levelet a felperes által választott módon nyilvánosságra hozza. Emellett 250.000 forint sérelemdíj megfizetésére is kérte kötelezni az alperest.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Álláspontja szerint az alperes a megsemmisített eredményből, a választási eljárásban született határozatok tartalmából, abból, hogy .. jelölt tájékoztatta a választás tisztaságát sértő szavazatvásárlással összefüggésben tett rendőrségi feljelentésről, a való tényekből okszerűen következtetve fogalmazta meg a per tárgyává tett kijelentést, ezért az alperes értékítélete a felperes személyiségi jogát nem sérti.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes megsértette a felperesnek a jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogát a 2014. október 12. napján tartott polgármester választással összefüggésben tett alábbi kijelentéseivel: "Most 2.000 forintjával lefizették a cigányokat és behúzatták magukat a ..ok. Mert csaltak." Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül az előbbiek miatt a felpereshez intézett levélben fejezze ki sajnálkozását a jogsértés tényének elismerésével. Mellőzte a felperes perköltség fizetésére kötelezését és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 20.000 forint perköltséget. Kötelezte az alperest, hogy térítsen meg az államnak az illetékes állami adóhatóság felhívására 29.793 forint le nem rótt kereseti illetéket, míg a fennmaradó 6.207 forint le nem rótt kereseti illeték az állam terhén marad. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

Az ítélőtábla jogi álláspontja szerint a csalásra vonatkozó alperesi közlés tényállításnak tekintendő, amelynek tartalma, illetve valósága igazolható és bizonyítható. Az adott közlés akkor minősül véleménynek, értékítéletnek, ha azzal kapcsolatban az ún. igazolhatósági-bizonyíthatósági teszt nem végezhető el. Az .. önkormányzati választások első fordulóját követően kilenc személy elismerte, hogy 2.000 forintot kapott, hogy a .. által indított polgármester-jelöltre szavazzon. E nyilatkozatokból azonban nem derül ki, hogy a párttól vagy a hozzáköthető személyektől kapták-e a megjelölt összeget, tehát nem vonható le az a következtetés, hogy a felperes csalt a választáson. Miután ez a közlés valótlan tényállításnak bizonyult, ezért az ítélőtábla a Ptk. 2:51. § (1) bekezdés a) pontja alapján megállapította a jóhírnévsértést. Az elégtételadásról úgy rendelkezett, hogy az elkövetett jogsértésről azok értesüljenek, akik tudomást szereztek a jogsértő magatartásról.

A Ptk. 2:52. §-ában szabályozott sérelemdíj megfizetése iránti igényt alaptalannak ítélte az ítélőtábla. A Ptk. indokolása és a jogirodalom alapján kifejtett jogi álláspontja szerint a sérelemdíj megállapításához továbbra is szükséges a személyiséget ért nem vagyoni sérelem. Rámutatott, hogy a bírói gyakorlat által kimunkált ún. köztudomás-doktrínát emelte jogszabályi szintre a Ptk. 2:52. § (2) bekezdésében foglaltakkal. A Pp. 121. § (1) bekezdésének második fordulatában írt tényállítási kötelezettségből is levezethetően a személyiségi jogsértést állító félnek továbbra is meg kell jelölnie azt a konkrét nem vagyoni sérelmet, amely őt az állított jogsértő magatartás következtében érte. A bíróság az adott ügy egyedi tényállása alapján akként is dönthet, hogy adott esetben a személyiségi jog sérelmének kiegyenlítéséhez a rendelkező részben foglalt szankciók mellett sérelemdíj alkalmazása szükségtelen. Miután az alperes a sérelmezett közlést magánszemélyek előtt tette és nem hozta nyilvánosságra, a felperes oldalán az ún. köztudomás-doktrinát alkalmazva sem volt kimutatható nem vagyoni sérelem, amely az alperesi közlés következtében érte, a felperes polgármester-jelöltje ugyanis megnyerte a választást. Mindezek alapján az ítélőtábla a sérelemdíj megfizetésére irányuló keresetet elutasította.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és az alperes 250.000 forint sérelemdíj és kamatai megfizetésére kötelezését kérte. Érvelése szerint a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezése sérti a Ptk. 2:52. § (1)-(3) bekezdését. Mivel az ítélőtábla a jogsértés megtörténtének tényét megállapította, azt már nem mérlegelhette, hogy ez, illetve a Ptk. 2:51. § (1) bekezdésében szereplő szankciók alkalmazása az alperessel szemben elegendő-e a sérelem orvoslására. A sérelemdíjra való jogosultság egyetlen feltétele a jogsértés ténye, ezért e szankció alkalmazásához nem lehet más feltételt megkövetelni. A jogerős ítélet álláspontjának elfogadása mellett sem jogszerű a kereset elutasítása e körben. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.20.384/2009/3. számú eseti döntésére. Előadta, hogy a nyilatkozat megtételekor az alperes önkormányzati képviselő volt, akit a lakóhelyén ismertek, így az általa elmondottak hatottak a címzettekre. Számolnia kellett azzal, hogy a nyilatkozata nagyobb nyilvánosságot fog kapni, ami nyilvánvalóan a célja is volt. Előadta, hogy az alperes közlése, ha csak egy emberben is kétséget ébreszt a tekintetben, hogy a választás során a felperes tisztességes eszközökkel járt el, olyan körülmény, amely sérelemként értékelendő. Nem kérdéses, hogy az a szervezet, akiről alaptalanul ilyet állítanak, annak megítélése hátrányosan változik a közvélemény előtt. Különösen egy politikai közszereplőnek minősülő párt esetében van így, ahol feltétel a választói bizalom. Az ilyen típusú közlemények pedig a választói bizalmat ássák alá. Ezért a sérelemdíj alkalmazása nem mellőzhető. Mérlegelési lehetősége a bíróságnak csak az összegszerűség tekintetében van, az összegről pedig a Ptk. 2:52. § (3) bekezdésében írt szempontok alapján dönt a bíróság. Az alperes felróhatóságának mértéke jelentős a jelen ügyben, kifejezetten a felperes lejáratásának szándékával tette meg nyilatkozatát.