BH 2016.9.241 A személyiségi jogi jogsértés megállapításának nem automatikus következménye a sérelemdíj megítélése. A körülmények bírói mérlegelése adott esetben azt is eredményezheti, hogy a jogsértő nem kötelezhető sérelemdíj megfizetésére [2013. évi V. tv. (Ptk.) 2:52. §].

[1] A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes a www.kuruc.info felületen 2014. november 8-án a "Cigányúton az ózdi Fidesz, F.-ék nem bízzák a véletlenre: ajándék van, csak látnám, hogy ide szavaztok" című írás mellékleteként közzétett nyilatkozatában annak valótlan állításával, hogy a 2014. október 12. napján Ózdon tartott önkormányzati választások során 2000 forinttal lefizették a cigányokat azért, hogy rájuk szavazzanak és csaltak a választáson, megsértette a felperes jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogát. Elégtételadásként arra kérte kötelezni az alperest, hogy sajnálkozását levélben fejezze ki a jogsértés tényének elismerésével és a bíróság jogosítsa fel a felperest arra, hogy ezt a levelet a felperes által választott módon nyilvánosságra hozza. Emellett 250 000 forint sérelemdíj megfizetésére is kérte kötelezni az alperest.

[2] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

[3] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Álláspontja szerint az alperes a megsemmisített eredményből, a választási eljárásban született határozatok tartalmából, abból, hogy F. P. jelölt tájékoztatta a választás tisztaságát sértő szavazatvásárlással összefüggésben tett rendőrségi feljelentésről, a való tényekből okszerűen következtetve fogalmazta meg a per tárgyává tett kijelentést, ezért az alperes értékítélete a felperes személyiségi jogát nem sérti.

[4] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes megsértette a felperesnek a jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogát a 2014. október 12. napján tartott polgármester-választással összefüggésben tett alábbi kijelentéseivel: "Most 2000 forintjával lefizették a cigányokat és behúzatták magukat a jobbikosok. Mert csaltak." Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül az előbbiek miatt a felpereshez intézett levélben fejezze ki sajnálkozását a jogsértés tényének elismerésével.

[5] Az ítélőtábla jogi álláspontja szerint a csalásra vonatkozó alperesi közlés tényállításnak tekintendő, amelynek tartalma, illetve valósága igazolható és bizonyítható. Az adott közlés akkor minősül véleménynek, értékítéletnek, ha azzal kapcsolatban az ún. igazolhatósági-bizonyíthatósági teszt nem végezhető el. Az ózdi önkormányzati választások első fordulóját követően kilenc személy elismerte, hogy 2000 forintot kapott, hogy a Jobbik Magyarország Mozgalom által indított polgármester-jelöltre szavazzon. E nyilatkozatokból azonban nem derül ki, hogy a párttól vagy a hozzá köthető személyektől kapták-e a megjelölt összeget, tehát nem vonható le az a következtetés, hogy a felperes csalt a választáson. Miután ez a közlés valótlan tényállításnak bizonyult, ezért az ítélőtábla a Ptk. 2:51. § (1) bekezdés a) pontja alapján megállapította a jóhírnévsértést. Az elégtételadásról úgy rendelkezett, hogy az elkövetett jogsértésről azok értesüljenek, akik tudomást szereztek a jogsértő magatartásról.

A Ptk. 2:52. §-ában szabályozott sérelemdíj megfizetése iránti igényt alaptalannak ítélte az ítélőtábla. A Ptk. indokolása és a jogirodalom alapján kifejtett jogi álláspontja szerint a sérelemdíj megállapításához továbbra is szükséges a személyiséget ért nem vagyoni sérelem. Rámutatott, hogy a bírói gyakorlat által kimunkált ún. köztudomás-doktrínát emelte jogszabályi szintre a Ptk. 2:52. § (2) bekezdésében foglaltakkal. A Pp. 121. § (1) bekezdésének második fordulatában írt tényállítási kötelezettségből is levezethetően, a személyiségijog-sértést állító félnek továbbra is meg kell jelölnie azt a konkrét nem vagyoni sérelmet, amely őt az állított jogsértő magatartás következtében érte. A bíróság az adott ügy egyedi tényállása alapján akként is dönthet, hogy adott esetben a személyiségi jog sérelmének kiegyenlítéséhez a rendelkező részben foglalt szankciók mellett sérelemdíj alkalmazása szükségtelen. Miután az alperes a sérelmezett közlést magánszemélyek előtt tette és nem hozta nyilvánosságra, a felperes oldalán az ún. köztudomás-doktrínát alkalmazva sem volt kimutatható nem vagyoni sérelem, amely az alperesi közlés következtében érte, a felperes polgármester-jelöltje ugyanis megnyerte a választást. Mindezek alapján az ítélőtábla a sérelemdíj megfizetésére irányuló keresetet elutasította.

[6] A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és az alperes 250 000 forint sérelemdíj és kamatai megfizetésére kötelezését kérte.

[7] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.

[8] A felülvizsgálati kérelmet a Kúria alábbiak szerint találta megalapozatlannak.

[9] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján kizárólag a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem korlátai között bírálhatta felül. Ennek megfelelően a felülvizsgálati eljárásban kizárólag a sérelemdíj tárgyában kellett állást foglalnia.

[10] A peres felek jogvitájában alkalmazandó Ptk. 2:52. § (1) bekezdése értelmében akit személyiségi jogában megsértenek, sérelemdíjat követelhet az őt ért nem vagyoni sérelemért. A (2) bekezdés szerint a sérelemdíj fizetésére kötelezés feltételeire - különösen a sérelemdíjra köteles személy meghatározására és a kimentés módjára - a kártérítési felelősség szabályait kell alkalmazni, azzal, hogy a sérelemdíjra való jogosultsághoz a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkeztének bizonyítása nem szükséges.

[11] A (3) bekezdés alapján a sérelemdíj mértékét a bíróság az eset körülményeire - különösen a jogsértés súlyára, ismétlődő jellegére, a felróhatóság mértékére, a jogsértésnek a sértettre és környezetére gyakorolt hatására - tekintettel, egy összegben határozza meg.

Ezekkel a rendelkezésekkel az új Ptk. a személyiségi jog körébe vonta a sérelemdíjat.

A törvény miniszteri indokolása szerint a sérelemdíj a személyiségi jogok megsértésének vagyoni elégtétellel történő közvetett kompenzációja és egyben magánjogi büntetése.

[12] Téves a felülvizsgálati kérelem jogi álláspontja, amely szerint a sérelemdíj megállapításának kizárólagos feltétele a jogsértés megállapítása, és a bíróság nem mérlegelheti, hogy a Ptk. 2:51. § (1) bekezdésében meghatározott szankciók alkalmazása orvosolja-e az érintett személy sérelmét, vagy a jogsértőt e jogkövetkezmények mellett sérelemdíj megfizetésére is kötelezni kell. A Ptk. 2:51 és 2:52. §-ából következően a jogsértés megállapításának nem automatikus következménye a sérelemdíj alkalmazása. A jogosultat ugyan az új szabályozás szerint nem terheli a hátrány bizonyítása, ez nem feltétele a sérelemdíj megítélésének. Azonban a 2:52. § (1) bekezdéséből kitűnően az érintett az őt ért nem vagyoni sérelemért követelhet sérelemdíjat. Tehát a sérelemdíj funkciója a személyiségi jogok megsértésével okozott nem vagyoni sérelmek kompenzálása. Az új Ptk. a sérelemdíj megítéléséhez, annak összegszerűsége meghatározásához az eset összes körülményének mérlegelését írja elő a bíróságok számára, rögzítve azt, hogy az adott ügyben eljáró bíróságnak milyen szempontokat kell elsősorban figyelembe vennie annak megítélésénél, hogy szükséges és indokolt a sérelemdíj vagy sem.