A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény módosításáról szóló T/4978. számú törvényjavaslat indokolása
INDOKOLÁS
Általános indokolás
1. Az információs társadalom kiépülése jövendőnk záloga, Magyarország versenyképességének kulcsfontosságú tényezője. Napjainkban az információnak piaca van, és a piacnak információra van szüksége. Az információs társadalom kialakulása lendítő erővé válhat a kultúrában, a tudományban, az oktatásban, a közigazgatás korszerűsítésében, valamint elősegítheti a polgárok jobb tájékozódását és a civil szerveződéseket is.
A rendszerezett ismereteket, illetve más elemeket tartalmazó adatbázisok (pl. enciklopédiák, telefonkönyvek, szakmai adatbázisok, irodalmi, tudományos vagy művészeti tárgyú összeállítások, szótárak, lexikonok, akár papírhordozón, akár elektronikus vagy más formában) az információs társadalom létrejöttének és működésének létfontosságú eszközei. Előállításuk többnyire számottevő - emberi, műszaki és pénzügyi - ráfordításokat igényel, miközben másolásuk az előállítási költségek elenyésző töredékéből megoldható. E ráfordítások magas szintű és hatékony jogi védelem híján elmaradnának, hiszen megtérülésük nem volna biztosítható. Az információs társadalom korában viszont a nemzetgazdaság számára nélkülözhetetlen a korszerű információhordozók és adatfeldolgozó rendszerek kifejlesztésére irányuló befektetések ösztönzése.
2. Az Európai Unióban az Európai Parlament és a Tanács 96/9/EK irányelve rendelkezik az adatbázisok jogi védelméről. Az irányelv nemcsak az adatbázisok szerzői jogi védelmét szabályozza, hanem külön jogi védelmet (az irányelvben használt kifejezéssel: ún. sui generis védelmet) biztosít az adatbázisok előállítói számára. Az irányelv több előírása (pl. az adatbázis definíciója) mindkét védelmi formára egyformán vonatkozik. Az irányelvet 1996-ban fogadták el, és a tagállamoknak a jogszabályaik kiigazítására megszabott határidő 1998. január 1-jén járt le. Ezért erre az irányelvre nem terjedt ki az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Európai Megállapodás 65. cikkében Magyarország számára előírt az a kötelezettség, hogy 1997. január 1-jéig a szellemi tulajdonjogoknak a Közösségben érvényesülőhöz hasonló szintű védelmet biztosítson. A 65. cikk ugyanis csak az Európai Megállapodás aláírásakor hatályos közösségi jogszabályokra vonatkozott, nem terjedt, nem terjedhetett ki a később elfogadott közösségi normákra. Ez utóbbiakat illetően hazánkat az Európai Megállapodás 67-69. cikkében szabályozott általános - konkrét határidőhöz nem kötött - jogközelítési kötelezettség terhelte és terheli, amelynek Magyarország a csatlakozási tárgyalásokon vállaltakat is tükröző jogharmonizációs program szerint tesz eleget.
A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) egyik fő célja - az Európai Unióhoz való csatlakozás érdekében - mindazonáltal az volt, hogy szerzői jogunkat az Európai Közösség irányelveivel a lehető legteljesebb mértékig összeegyeztesse. Az Szjt. ennek megfelelően nagymértékben összehangolta az adatbázisok szerzői jogi védelmének szabályait a 96/9/EK irányelvvel. Egyes részletkérdésekben a harmonizáció az adatbázisok szerzői jogi védelmét illetően is elmaradt. Az adatbázisok sui generis, azaz nem szerzői jogi védelmének bevezetését pedig a kormányzati jogharmonizációs program 2001-re időzítette. Az irányelv erre vonatkozó részéhez azért volt indokolt csak megfelelő idő elteltével igazodnunk, mivel a nemzetközi jogfejlődés eredményeit, az irányelv végrehajtására kiadott tagállami jogszabályokat és a hazai viszonyokat így lehetett pontosan feltérképezni, és alaposan mérlegelni [ ld. az Szjt. általános indokolásának III. 9. e) pontját és részletes indokolásának a 61-62. §-hoz tartozó részét] .
E döntést igazolta az idő. Világossá vált, hogy a Szellemi Tulajdon Világszervezetében a közeli jövőben nem jön létre az adatbázisok jogi védelmére olyan nemzetközi szerződés, amelynek figyelembevétele érdekében célszerű volna tovább halasztanunk a hazai kodifikációt. Az Európai Unió tagállamai mára - igaz, közülük többen is késedelemmel - eleget tettek az irányelv előírásainak. E törvényjavaslat épít is az irányelv végrehajtásával kapcsolatos tagállami tapasztalatokra, nemzeti jogszabályi megoldásokra. Az adatbázis-forgalmazók és az információs társadalom más kulcsszereplői pedig a hazai piacon is egyértelműen igénylik az adatbázis-előállítók jogainak védelmét.
Az Európai Unióhoz történő csatlakozásra irányuló tárgyalásokon a 96/9/EK irányelvvel való teljes összhang 2001 végéig történő megteremtését Magyarország az ún. vállalati jogi (5. sorszámú) tárgyalási fejezetre vonatkozó kiegészítő tárgyalási álláspontjában is vállalta. A harmonizáció mellett szóló további érv az is, hogy az irányelv 11. cikkének (3) bekezdése és preambulumának 56. pontja szerint az Európai Unión kívüli országokban (így pl. Magyarországon) előállított adatbázisok számára az Unióban sui generis védelmet nyújtó nemzetközi szerződést a Közösség csupán olyan államokkal köt, amelyek az irányelvben megkövetelthez hasonló védelemben részesítik az adatbázis-előállítók jogait.
E törvényjavaslat mindezekre figyelemmel bevezeti az adatbázis-előállítók külön jogi védelmét, valamint az adatbázisok szerzői jogi védelmét illetően is összeegyezteti az Szjt.-t az irányelvvel.
3. A törvényjavaslat az Szjt. módosításával vezeti be az adatbázis-előállítók védelmét.
E kodifikációs megoldás mellett (és az adatbázisok jogi védelméről szóló külön törvény megalkotása ellen) szólnak a következő főbb érvek:
a) Az adatbázis-előállítók jogai természetüket tekintve a szomszédos jogokkal azonosíthatók vagy legalábbis rokoníthatók (ld. a részletes indokolásnak a 8. §-hoz tartozó részét). Eddig is az Szjt. szabályozta a szerzői joggal szomszédos, illetve a szerzői joghoz kapcsolódó valamennyi jogot; e jogalkotási hagyománnyal nem indokolt szakítani.
b) Tisztázni kell az adatbázis-előállítók jogainak viszonyát az adatbázis szerzői jogi védelméhez. Hasonlóképpen rendezni kell az adatbázisba illesztett szerzői műveken és szomszédos jogi teljesítményeken fennálló jogok és az adatbázisra vonatkozó szerzői, illetve előállítói jogok egymáshoz való viszonyát. E viszonyok könnyebben, áttekinthetőbben és egyértelműbben szabályozhatók ugyanabban a törvényben - az Szjt.-ben - mintha két külön jogszabály rendelkezéseit kellene összeegyeztetni. Ez nem csupán jogalkotási szempont: a jogalkalmazást is megkönnyíti, ha a lényegében ugyanazon a dologi hordozón megjelenő különféle szellemi teljesítményeken, ráfordításokon fennálló különböző - de természetükben hasonló - jogok viszonyát nem két vagy több törvény egybevetésével, hanem egyetlen törvénybe illesztett egységes szabályozás alapján lehet elbírálni.
c) Mind az irányelv, mind a törvényjavaslat tartalmaz olyan rendelkezéseket, amelyek egyformán irányadók az adatbázisok szerzői jogi védelmére és az adatbázis-előállítók jogi védelmére.
d) Az Szjt.-be illeszkedő, az Szjt. kodifikációs és terminológiai megoldásaira építő szabályozás a hazai jogrendszer sajátosságait jobban figyelembe vevő jogharmonizációt eredményez. Az Szjt. terminológiai hátterére és dogmatikai rendjére támaszkodó szabályozás a joggyakorlat biztonságát, kiszámíthatóságát is jól szolgálja.
e) Az Európai Unió tagállamainak többsége ugyanazt a szabályozási technikát választotta, mint amelyet e törvényjavaslat is követ, azaz a szerzői jogi törvényeik módosításával tettek eleget a közösségi irányelvnek. Különösen jellemző ez a szabályozási módszer a magyarhoz közel álló kontinentális szerzői jogi hagyományt követő tagállamok (pl. Franciaország és Németország) jogalkotására. Egyes országokban a szomszédos jogokkal együtt, míg más tagállamokban külön fejezetben - de ott is a szerzői joghoz kapcsolódó, a szomszédos jogokkal hasonlóságot mutató kategóriaként - szabályozták az adatbázis- előállítók jogait.
f) A Szellemi Tulajdon Világszervezetében készülő nemzetközi szerződésnek az Európai Közösség részéről előterjesztett tervezete is a szomszédos jogi védelem új típusaként mutatja be az adatbázis-előállítói teljesítmények védelmét. A Világszervezetben is a szerzői jog körébe tartozó kérdésnek tekintik az adatbázisok jogi védelmét, amit az is mutat, hogy a szervezet szerzői és szomszédos jogi állandó bizottságában foglalkoznak vele.
g) A Kormány többször felülvizsgált jogharmonizációs programja [ ld. a 2158/2001. (VI. 27.) Korm. határozattal módosított 2212/1998. (IX. 30.) Korm. határozatot] kezdettől fogva az Szjt. módosítását irányozta elő az adatbázisok "sui generis jogi védelmének bevezetése érdekében".
h) A törvényjavaslat előkészítése során a szakmai és érdekképviseleti szervezetek jelentős többsége szintén a törvényjavaslat által követett szabályozási módszert - tehát az Szjt.-n belül történő szabályozást - támogatta. E módszer mellett foglalt állást a Magyar Szellemi Tulajdonvédelmi Tanács [ ld. a 86/2000. (VI. 15.) Korm. rendelet 9. §-át] és a Szerzői Jogi Szakértő Testület is [ ld. a 156/1999. (XI. 3.) Korm. rendeletet] .
4. A közösségi irányelv a szerzői joghoz képest nevezi sajátos, sui generis védelemnek az adatbázis-előállítók jogi védelmét. Az irányelv ezzel egyben meghagyta a tagállamok döntési szabadságát abban, hogy milyen elnevezésű, milyen törvényben szabályozott védelmi formaként vezetik be az adatbázis-előállítói jogokat. A magyar jogalkotás számára is nyitott volt mind a szomszédos jogként, mind pedig az Szjt. külön fejezetében való szabályozás lehetősége.
A törvényjavaslat közigazgatási és érdekképviseleti egyeztetésre bocsátott tervezete eredetileg arra irányult, hogy - számos indok alapján, de különösen az adatbázis-előállítói jogok tartalmi sajátosságaira és a védelem alapjául szolgáló megfontolásokra tekintettel - az adatbázis-előállítók jogi védelmét szomszédos jogi kategóriaként, a többi szomszédos jogi védelmi formával együtt, az Szjt. XI. fejezetében szabályozza. Ez a megoldás is összhangban állt volna az európai közösségi joggal, és jól illeszkedett volna az Szjt. szerkezeti és dogmatikai rendjébe; továbbá az egyeztetésbe bevont szervezetek többsége ezt a megoldást is támogatta volna. Az érdekképviseleti szervezetekkel lefolytatott egyeztetés során kifejtett egyes szakmai véleményekre figyelemmel a törvényjavaslat mindazonáltal az adatbázis-előállítói jogokra vonatkozó (a korábbi változattal, illetve az egyeztetések során elfogadott érdemi észrevételekkel tartalmilag azonos) szabályokat az Szjt.-n belül, de mégis külön fejezetben helyezi el, elsősorban azért, hogy az említett szakmai körök számára is megnyugtató kodifikációs megoldást kövessen a két egyaránt lehetséges változat közül.
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
A javaslat kiegészíti a szerzői jogi védelem tárgyairól az Szjt. 1. §-ának (2) bekezdésében adott - példálózó jellegű - felsorolást a gyűjteményes műnek minősülő adatbázisokra való utalással. Noha e felsorolás nem kimerítő jellegű, e kiegészítés indokolt az adatbázisok egyre növekvő jelentőségére, valamint arra figyelemmel, hogy az adatbázisok szerzői jogi védelmére az Szjt. külön szabályokat állapít meg.
A 2. §-hoz
A törvényjavaslat 2. §-a kiegészíti az Szjt. bevezető rendelkezései között a törvény által védett szomszédos jogi és más hasonló teljesítményekről adott - kimerítő jellegű - felsorolást. Mivel a javaslat az Szjt.-be illeszkedő szabályokkal nyújt védelmet az adatbázis-előállítók teljesítményeinek, e módosítás feltétlenül szükséges.
A 3. §-hoz
Az Szjt. szóhasználatában a mű: a szerzői jogi védelem tárgya. Mindaz, ami szerzői jogi védelemben részesül, mű. Az Szjt. azt nevezi műnek, ami megfelel a szerzői jogi védelem feltételeinek. Az Szjt. ezért nem támaszthat többletfeltételeket valamely mű szerzői jogi védelemben részesítésével szemben. Csupán azt határozhatja meg, hogy valamely alkotás, szellemi teljesítmény milyen feltételek teljesítése esetén tartozik szerzői jogi védelem alá, azaz milyen feltételek teljesítése esetén számít műnek. A szerzői jogi szabályozás e logikájával ellentétes az Szjt. 7. §-ának (1) bekezdésében található hatályos szövegezés. A javaslat ezt igazítja ki annak egyértelművé tételével, hogy e rendelkezés a gyűjtemény szerzői jogi védelmének feltételeit határozza meg. Valamely gyűjtemény szerzői jogi védelemben részesül, ha tartalmának összeválogatása, elrendezése vagy szerkesztése egyéni, eredeti jellegű. Ha a gyűjtemény e feltételnek megfelel, szerzői jogi védelem alá tartozik, azaz gyűjteményes műnek minősül. A javaslat alapján a jövőben nem lehet olyan gyűjteményes "mű", amely az összeválogatás, elrendezés vagy szerkesztés egyéni, eredeti jellegének hiányában nem részesül szerzői jogi védelemben. A javaslat a gyűjtemények közül azokat és csak azokat nevezi gyűjteményes műnek, amelyek az említett feltételt kielégítve szerzői jogi védelemben részesülnek. Az Szjt. 7. §-a (1) bekezdésének módosuló szövege szerint tehát a gyűjteményes mű: a szerzői jogi védelemben részesülő gyűjtemény.
Hozzá kell tenni, hogy e terminológiai változtatás pontosabban tükrözi az irodalmi és a művészeti művek védelméről szóló Berni Egyezmény legutolsó szövegének a gyűjteményekre vonatkozó rendelkezését [ az Egyezmény 2. cikkének (5) bekezdését] is, amely szintén a gyűjtemények szerzői jogi védelmének feltételeiről szól (ld. az 1975. évi 4. törvényerejű rendeletet).
A terminológiai változtatás azt is eredményezi, hogy az Szjt.-ben a "gyűjtemény" válik a legszélesebb fogalommá. Gyűjtemény a gyűjteményes mű és a gyűjteményes műnek nem minősülő adatbázis is. A gyűjtemények egyik fajtája az adatbázis, amely szerzői jogi védelemben részesül, ha egyben gyűjteményes műnek is számít, illetve a külön jogi védelemnek is tárgya lehet, ha jelentős ráfordításon alapuló adatbázis-előállítói teljesítményt hordoz. Minden adatbázis és minden gyűjteményes mű gyűjtemény, viszont nem minden gyűjtemény gyűjteményes mű vagy adatbázis.
A javaslat az irányelv 3. cikkének (2) bekezdésében található szabállyal egyezően egészíti ki az Szjt. 7. §-ának (2) bekezdését azzal, hogy a gyűjteményes mű egészére vonatkozó, a szerkesztőt megillető szerzői jog nemcsak a gyűjteménybe felvett egyes művek szerzőinek, hanem az ilyen szomszédos jogi (pl. előadóművészi) teljesítmények jogosultjainak önálló jogait is érintetlenül hagyja.
A törvényjavaslat az Szjt. 7. §-ának jelenlegi (3) bekezdését általánosabban, valamennyi gyűjteményes műre - azaz nem csupán az adatbázisokra - kiterjedően fogalmazza meg. E rendelkezés mindazonáltal természetszerűleg továbbra is irányadó és alkalmazandó a gyűjteményes műnek számító adatbázisokra is. A javaslat tehát - építve az Szjt. 7. §-a (3) bekezdésének hatályos szövegére, illetve összhangban a TRIPS-egyezmény [kihirdette: 1998. évi IX. törvény] 10. cikkének (2) bekezdésével, a Szellemi Tulajdon Világszervezete Szerzői Jogi Szerződésének [megerősítette: 57/1998. (IX. 29.) OGY határozat] 5. cikkével és az irányelv 3. cikkének (2) bekezdésével - ezáltal megerősíti azt is, hogy a gyűjteményes műnek minősülő adatbázist megillető szerzői jogi védelem nem terjed ki az adatbázis tartalmi elemeire. A gyűjteményes mű - legyen az adatbázis vagy más gyűjtemény - szerzői jogi védelme tehát nem eredményezi azt, hogy azok a tartalmi elemek, amelyek önmagukban nem részesülnek, illetve eleve nem is részesülhetnének szerzői jogi védelemben, védetté válnának.
A 4. §-hoz
A javaslat meghatározza az adatbázis fogalmát. E fogalom-meghatározás mind a szerzői jogi, mind pedig az Szjt. XI/A. fejezetében foglalt - az adatbázis-előállítói jogokra vonatkozó - rendelkezések értelmezésében és alkalmazásában irányadó. (Ez indokolja, hogy az adatbázis fogalmának - szerzői jogunkban szokásos módszerrel történő - meghatározása az Szjt. VII. fejezetébe illeszkedjen, annak élén álljon.)
A javaslat a védelem tárgyának megnevezéseként a hatályos jogban alkalmazott "adattár" helyett az "adatbázis" kifejezést használja, mivel az érintett szakmai szervezetek egyöntetűen ezt a szóhasználatot ítélték pontosabbnak.
A definíció nem tartalmaz megszorítást arra nézve, hogy az adatbázisnak milyen formában kell megjelennie, kifejeződnie. Az adatbázis fogalmi elemeinek megfelelő bármely gyűjtemény adatbázisnak számít, függetlenül attól, hogy milyen formában jelenik meg.
Az adatbázis állhat önálló művekből, azaz önálló irodalmi, tudományos és művészeti alkotásokból éppúgy, mint más elemekből (pl. irodalmi műnek nem számító szöveges részekből, hangokból, jelekből, számokból, tényekből, adatokból), illetve mindezek összetételéből.
Az irányelv 1. cikkének (2) bekezdésével összhangban a javaslat az adatbázis két alapvető fogalmi ismérvét jelöli meg: az említett tartalmi elemekből összetevődő gyűjtemény akkor minősül adatbázisnak, ha
- azt valamely rendszer vagy módszer szerint rendezték el; és
- annak tartalmi elemeihez egyedileg hozzá lehet férni.
Az elsőként említett ismérv teljesüléséhez nem szükséges, hogy a módszer, illetve rendszerszerű elrendezés fizikailag is testet öltsön.
A második ismérv pedig kizárja az adatbázisok fogalmi köréből a többszerzős, többféle alkotói hozzájárulást egyesítő, összetett, de egységes egészt képező szerzői műveket (pl. a filmalkotásokat vagy a zenedrámai műveket); mindez természetesen nem érinti annak a lehetőségét, hogy ilyenféle művekből - mint önálló művekből - is létrehozhatók olyan gyűjtemények, amelyek adatbázisnak minősülnek.
Meg kell jegyezni, hogy az irányelv preambulumának 19. pontja szerint a zenés előadóművészi teljesítmények különféle hangfelvételeinek összeállításából, válogatásából álló CD-k nem tartoznak az irányelv hatálya alá, mivel sem az adatbázis szerzői jogi védelméhez, sem pedig a külön jogi védelméhez előírt feltételeknek nem felelnek, nem felelhetnek meg e zenés hangfelvétel-válogatások (összeválogatásuk, elrendezésük, szerkesztésük nem tekinthető egyéni, eredeti jellegűnek, illetve nem alapulnak jelentős ráfordításon). Ez azt is jelenti, hogy e tétel ellenkezőjének bizonyítása esetén e CD-k is részesedhetnek az adatbázisokat megillető védelemből. Nem arról van tehát szó, hogy az adatbázis fogalmi ismérveinek eleve nem felelnek vagy nem felelhetnek meg, hanem arról, hogy az irányelv megalkotásakor abból a feltételezésből indultak ki: e gyűjtemények aligha elégíthetik ki a szerzői jogi, illetve a külön jogi védelem követelményeit.
Az adatbázis egyes tartalmi elemeihez való hozzáférés biztosítható számítástechnikai eszközökkel vagy bármely más módon. Nemcsak az elektronikusan működtetett (pl. CD-ROM-on, DVD-n vagy "CD-i"-n kiadott) gyűjtemény számít adatbázisnak, hanem pl. a papírhordozón megjelenő is. Sőt, az adatbázisnak az sem fogalmi eleme, hogy dologi hordozón terjesszék; ismertek a csupán hálózati úton hozzáférhetővé tett (on-line) adatbázisok is, amelyek szintén a javaslat szerinti definíció alá tartoznak.
A javaslat - az irányelv preambulumának 20. pontjával és 1. cikkének (3) bekezdésével egyezően - kiterjeszti az adatbázisok szabályozásának alkalmazását az adatbázisok működtetéséhez, illetve a tartalmuk megismeréséhez szükséges dokumentációra (ilyen lehet pl. a tárgy- és névmutató vagy a tezaurusz), viszont kizárja ezt az adatbázis előállításához vagy működtetéséhez felhasznált szoftver tekintetében.
Az 5. §-hoz
Jelenleg az Szjt. 7. §-ának (3) bekezdéséből vezethető le, hogy azok az adatbázisok, amelyek megfelelnek a gyűjtemény szerzői jogi védelméhez megkövetelt feltételeknek, azaz gyűjteményes műnek számítanak, szerzői jogi védelem alá tartoznak. A javaslat viszont egyértelműen kimondja: a gyűjteményes műnek minősülő adatbázis szerzői jogi védelemben részesül.
Hangsúlyozni kell, hogy az adatbázis és a többi gyűjteményes mű egymástól nem a tartalmi elemekben különbözik. Az Szjt. 7. §-a (1) bekezdésének hatályos és a javaslat 3. §-ával módosított szövege egyaránt gyűjteményes műnek minősíti azt a gyűjteményt is, amelynek részei, tartalmi elemei nem részesülnek, illetve nem részesülhetnek szerzői jogi védelemben. A gyűjteményes mű tehát állhat kizárólag adatokból, illetve egyéb olyan tartalmi elemekből, amelyek nem tartoznak szerzői jogi védelem alá. Másfelől a javaslat szerinti meghatározás alapján (ld. az Szjt.-nek a javaslat 4. §-ával megállapított 60/A. §-át) adatbázis lehet a kizárólag önálló művekből álló gyűjtemény is. A gyűjteményes műnél csupán az a követelmény, hogy a tartalom összeválogatása, elrendezése vagy szerkesztése egyéni, eredeti jellegű legyen; az egyéni, eredeti jelleg követelménye pedig kielégíthető rendszeresség vagy módszeresség hiányában is. Az adatbázis tartalmi elemeit viszont valamely rendszer vagy módszer szerint rendezik el; ez az elrendezés mutathat egyéni, eredeti jelleget, de nélkülözheti is azt.
Ebből következik, hogy valamely adatbázis jogi státusza négyféle lehet. Ha a tartalmi elemek valamely rendszert vagy módszert követő elrendezése egyben egyéni, eredeti jellegű is, az adatbázis gyűjteményes műnek minősül, és szerzői jogi védelem alá tartozik. A szerzői jogi védelem alá tartozó adatbázis előállítóját is megilletheti a XI/A. fejezet szerinti jogi védelem, ha a tartalmi elemek megszerzése, ellenőrzése vagy megjelenítése jelentős ráfordítást igényelt. Ha ez utóbbi feltétel nem teljesül, a gyűjteményes műnek minősülő adatbázis csupán szerzői jogi védelem alá tartozik. Az adatbázis előállítóját viszont megilleti a XI/A. fejezet szerinti jogi védelem akkor is, ha az adatbázis nem számít gyűjteményes műnek, azaz nem áll szerzői jogi védelem alatt. S végül nem kizárt az sem, hogy valamely adatbázis sem a szerzői jogi, sem a külön jogi védelem feltételeinek nem felel meg. Valamely adatbázis tehát állhat egyszerre szerzői jogi és külön jogi védelem alatt, vagy csak szerzői jogi védelem alatt, vagy csak külön jogi védelem alatt, s végül előfordulhat az is, hogy egyikféle védelemben sem részesül.
Arra is fontos felhívni a figyelmet, hogy más és más az adatbázis szerzői jogi és külön jogi védelmének tárgya, illetve tartalma. A szerzői jog az adatbázis egyéni, eredeti jellegű elrendezését, az adatbázis struktúráját védi, az adatbázis mint gyűjteményes mű egészére vonatkozik; a XI/A. fejezet szerinti jogi védelem tárgya pedig a jelentős ráfordítást tükröző adatbázis-előállítói teljesítmény. Ennek megfelelően a szerzői jogi védelem az adatbázis struktúrájára irányuló, azzal kapcsolatos felhasználási cselekményekkel szembeni fellépésre ad módot; míg a XI/A. fejezet szerinti jogi védelem alapján a tartalom kimásolásához vagy újrahasznosításához szükséges az adatbázis-előállító hozzájárulása.
A 6. §-hoz
A javaslat az irányelv 15. cikkével összhangban semmisnek nyilvánítja a felhasználási szerződésnek az Szjt. 62. §-a (1) és (2) bekezdésétől eltérő kikötését. Az adatbázist jogszerűen felhasználó személy számára az e rendelkezésekkel biztosított felhasználási jogok tehát a szerződésben érvényesen nem zárhatók ki.
A gyakorlat igényeire tekintettel - a szoftverre irányadó szabállyal [Szjt. 60. § (5) bek.] egyezően - a javaslat eltérést enged az Szjt. 45. §-ának (1) bekezdésében a felhasználási szerződésekre előírt formakényszer alól abban az esetben, ha az adatbázis műpéldányát a kereskedelmi forgalomban szerzik meg.
A 7. §-hoz
A javaslat az Szjt.-nek a szomszédos jogok védelmi idejét meghatározó rendelkezéseit két okból módosítja.
Egyrészt a védelmi idő számításának kezdő napját a Tanács 93/98/EGK irányelvének 8. cikkéhez igazodva állapítja meg. Ez csupán technikai jellegű korrekció.
Másrészt a javaslat a Szellemi Tulajdon Világszervezetében az előadásokról és a hangfelvételekről megkötött - hazánk részéről az 57/1998. (IX. 29.) OGY határozattal megerősített - nemzetközi szerződés (WPPT) 17. cikkének (2) bekezdéséhez igazítja a hangfelvételek védelmi idejének számítási módját. Ez azt eredményezi, hogy a védelmi idő akkor sem lehet a hangfelvétel első forgalomba hozatalát követő év első napjától számított ötven évnél rövidebb, ha a hangfelvétel nyilvánossághoz való közvetítése időben megelőzi a forgalomba hozatalt. A védelmi idő kezdete csak akkor kötődhet az első ízben a nyilvánossághoz történő közvetítéshez, ha a hangfelvételt nem hozzák forgalomba, viszont a nyilvánossághoz közvetítik az elkészítését követő év első napjától számított ötven éven belül. Az Szjt. 84. §-ának e módosítása révén a javaslat követi a közösségi jog változásait is, hiszen az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az információs társadalommal kapcsolatos szerzői és szomszédos jogokról a közelmúltban kiadott 2001/29/EK irányelve szintén a WPPT említett szabályával összhangban módosította a Tanács 93/98/EGK irányelvét.
A 8. §-hoz
A javaslat az Szjt. harmadik részének új, XI/A. fejezetében - a szerzői joghoz kapcsolódó jogok körében - szabályozza az adatbázisok előállítóinak védelmét.
A szerzői joghoz kapcsolódó - szomszédos és adatbázis-előállítói - jogok közös jellegzetességei a következőkben foglalhatók össze:
- a védelem nem azért illeti meg a jogosultakat, mert egyéni, eredeti jellegű alkotásokat hoztak létre;
- a védelmet indokolttá tevő tevékenység gyakran kötődik ilyen alkotásokhoz, vagy azokra épül;
- nem szükségszerű vagy elengedhetetlen feltétele azonban e jogok védelmének, hogy azok szerzői jogi védelem alá tartozó alkotással kapcsolatos tevékenységhez kötődjenek;
- a szomszédos jogok többsége ma is gazdasági, szervezési és technikai teljesítményre vonatkozik (pl. a hangfelvétel-előállítók, a rádió- és a televízió-szervezetek, valamint a filmelőállítók esetében); ugyanez jellemző az adatbázis-előállítói jogokra is;
- a szerzői műveknek és a szomszédos jogi, illetve adatbázis-előállítói teljesítményeknek van számos - az alapvető alkotóelemeket és a felhasználás módját érintő - közös, illetve hasonló vonása, amelyeknél fogva a védelem jellege is hasonlóságot mutat (pl., hogy mind jelekből, szavakból, hangokból, képekből vagy esetleg kódokból formálódnak, ilyen formában tehetők a közösség számára hozzáférhetővé és felhasználhatóvá, ebben a formában való megjelenésükben és felhasználásukban áll a hasznuk és a funkciójuk, és védelmüknek ezért hasonló cselekményekre kell vonatkoznia).
Az adatbázis-előállítói teljesítmények és a hozzájuk kapcsolódó (az irányelv szerint biztosítandó) jogok ezeknek az ismérveknek teljes mértékben, kétségtelenül megfelelnek. Ezt támasztja alá az is, hogy a Szellemi Tulajdon Világszervezetében előterjesztett - az Európai Unió tagállamainak közös álláspontját tükröző - közösségi szerződéstervezet és a hozzá kapcsolódó magyarázat is a szomszédos jogokhoz hasonlítja az adatbázis-előállítók jogait.
A javaslat szerint - összhangban az irányelv 7. cikkének (1) bekezdésében foglaltakkal - az adatbázis előállítóját akkor illetné meg a jogi védelem, ha az adatbázis tartalmának megszerzése, ellenőrzése vagy megjelenítése jelentős ráfordítást igényelt. A ráfordítás mennyiségileg vagy minőségileg, illetve mindkét szempontból is lehet jelentős. Az irányelv 7. cikkének (1) bekezdése ezt szövegszerűen is megerősíti; a magyar szerzői jogi szabályozás logikájából egyébként az adódik, hogy megszorító jelző hiányában a ráfordítás természetszerűleg lehet mennyiségileg is, minőségileg is, vagy akár mindkét szempontból is jelentős. Az Európai Unió tagállamai közül Franciaország szerzői joga is ezt a - túlzott részletességet kerülő - szabályozási módszert követte. Ráfordításon nemcsak pénzügyi befektetést kell érteni, hanem energia-, munka- és időráfordítást is.
A törvényjavaslat - igazodva az irányelv 7. cikkének (4) bekezdéséhez - alapelvként rögzíti: a külön jogi védelem attól függetlenül fennáll, hogy az adatbázis szerzői jogi vagy bármilyen más jogi védelemben részesül-e. A XI/A. fejezet szerinti jogi védelem alá tartozhat tehát a szerzői jogi védelemben részesülő adatbázis is, de nem csak az ilyen adatbázis állhat ilyen jogi védelem alatt.
Az irányelv 7. cikkének (1) és (2) bekezdése az adatbázis jogi védelmének tartalmát két fő felhasználási módhoz kötődően határozza meg. A védelem alapján az adatbázis előállítójának a hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy az adatbázis tartalmának egészét vagy - akár mennyiségi, akár minőségi, akár mindkét értelemben véve - jelentős részét kimásolják vagy újrahasznosítsák. A javaslat is e felhasználási cselekményekre ad kizárólagos jogot az adatbázis-előállítónak, azzal, hogy az irányelvben alkalmazott kifejezéseknek (kimásolás, extraction, die Entnahme, l'extraction, illetve újrahasznosítás, re-utilisation, die Weiterverwendung, la réutilisation) - hasonlóan a német szerzői jogi törvényhez - megadja az Szjt. terminológiai rendjébe illeszkedő megfelelőjét.
A kimásolás az Szjt. fogalmi rendszerében a többszörözés felhasználási cselekményének felel meg, azzal, hogy az adatbázis tartalma esetében a többszörözés szükségképpen csak másolat készítése útján valósulhat meg. Egyebekben az Szjt. 18. §-ában foglalt szabályok értelemszerűen vonatkoznak az adatbázis-tartalom egészének vagy jelentős részének többszörözésére (kimásolására) is.
Az újrahasznosítás az Szjt. terminológiai rendjében a terjesztéssel és a nyilvánossághoz való közvetítésnek az Szjt. 26. §-a (8) bekezdésében szabályozott esetével feleltethető meg. Bár az Szjt. 23. §-ából is következne, a javaslat a joggyakorlat biztonsága érdekében egyértelművé teszi, hogy az adatbázis-előállítót megillető terjesztési jog csak az adatbázispéldány tulajdonjogának átruházása útján történő forgalomba hozatalra, a behozatalra és az adatbázispéldány bérbeadására terjed ki. Ugyancsak az Szjt. 23. §-ából adódik [illetve az Szjt. 82. §-a (1) bekezdésének b) pontjából is levezethető], továbbá a terjesztés fogalmának a javaslat szerinti meghatározása alapján is egyértelmű, hogy az adatbázis-előállító terjesztési joga nem vonatkozik az adatbázis egyes példányainak a nyilvánosság részére történő haszonkölcsönbe adására. A jogkimerülés elve [Szjt. 23. § (5) bek.] szintén alkalmazandó az adatbázis-előállítói jogokra is.
Az adatbázis-előállító hozzájárulása szükséges ahhoz is, hogy az adatbázis tartalmának jelentéktelen részét kimásolják vagy újrahasznosítsák, feltéve, hogy ez
- ismételten és rendszeresen történik; és
- sérelmes az adatbázis rendes felhasználására vagy indokolatlanul károsítja az adatbázis előállítójának jogos érdekeit.
Az adatbázisra vonatkozó külön jogi védelem alanya, jogosultja az adatbázis előállítója. Az irányelv preambulumának 41. pontja ad szempontokat annak meghatározásához, hogy az adatbázis előállítójának kit kell tekinteni. A javaslat e szempontokat követve, illetve a film előállítójáról az Szjt. 64. §-ának (3) bekezdésében adott definíciót is figyelembe véve rendelkezik úgy, hogy az adatbázis előállítójának (azaz a védelem jogosultjának) azt a természetes személyt, jogi személyt vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságot kell tekinteni, aki vagy amely saját nevében és kockázatára kezdeményezte az adatbázis előállítását, gondoskodva az ehhez szükséges ráfordításokról.
A javaslat a védelem lehetséges kedvezményezettjeinek személyi körét az irányelv 11. cikkéhez igazodva határozza meg. Az Szjt. 2. §-ára való általános utalás e kérdésben nem eredményezett volna kiszámítható, az irányelvi követelményeknek megfelelő helyzetet. Az Európai Unióhoz való csatlakozást követően hazánkra is kiterjednek majd azok a nemzetközi szerződések, amelyeket a Közösség köt az irányelv 11. cikkének (3) bekezdése alapján harmadik országokkal az ott előállított adatbázisoknak a Közösségen belül történő védelméről.
Hasonlóan az irányelv 7. cikkének (4) bekezdéséhez, a javaslat is egyértelművé teszi, hogy az adatbázis előállítójának jogai nem érintik az adatbázisba felvett egyes művek szerzőinek jogait, illetve az adatbázis tartalmának egyes elemeire vonatkozó egyéb jogokat. Ez azt is jelenti, hogy - amint erre az irányelv preambulumának 18. pontja is rámutat - az adatbázis-előállító jogai nem akadályozhatják az adatbázisba felvett mű szerzőjét vagy más ilyen szomszédos jogi teljesítmény jogosultját abban, hogy a mű, illetve a teljesítmény felhasználását - egyebek mellett a kimásolás és az újrahasznosítás fogalmi körébe eső felhasználási cselekményeket is - engedélyezzék harmadik személyek számára, feltéve, hogy e felhasználási cselekményeket illetően az adatbázis-előállító nem kapott kizárólagos felhasználási engedélyt a műnek vagy teljesítménynek az adatbázisba való felvétele alkalmával, feltéve továbbá, hogy az említett harmadik személy nem az adatbázisból másolja ki a művet (teljesítményt), illetve nem az onnét kimásolt mű- vagy más példány alapján végez újrahasznosításnak számító felhasználási cselekményeket (84/A. §)
A javaslat az irányelv 8. cikkéhez igazodva állapítja meg az adatbázist jogszerűen felhasználó személy jogait és kötelezettségeit (84/B. §).
Az adatbázis-előállítói jogok alól engedett kivételeket a javaslat külön meghatározza; az Szjt. 83. §-a (2) bekezdésének első mondata ezért sem vonatkozhat a jogok e csoportjára. Az irányelv 9. cikkében szabályozott - a tagállamok számára opcionális - összes kivételt átveszi a javaslat, elsősorban a hazai oktatás, kutatás és a nagyközönség érdekében. Az irányelv adta lehetőségekkel a javaslat tehát teljes mértékben él, azzal az egyetlen megszorítással, hogy az adatbázis szabad felhasználásának eseteire is megfelelően alkalmazni kell az Szjt. 33. §-át [azon belül különösen a 33. § (2) és (3) bekezdését]. A javaslat a szabad felhasználási eseteket is az Szjt. terminológiájára, dogmatikai hátterére támaszkodva határozza meg, segítve ezzel is a jogalkalmazás kiszámíthatóságát és biztonságát (84/C. §).
Az irányelv 10. cikkének megfelelően a törvényjavaslat szerint az adatbázisok az első nyilvánosságra hozatalt követő év első napjától számított tizenöt évig, illetve az adatbázis elkészítését követő év első napjától számított tizenöt évig részesülnek védelemben, ha ezalatt nem hozták nyilvánosságra az adatbázist. Ez a védelmi idő újra kezdődik, ha az adatbázis tartalmát jelentősen megváltoztatják úgy, hogy annak eredményeként a megváltoztatott adatbázis önállóan is jelentős ráfordítással előállítottnak számít (84/D. §).
A javaslat egyértelművé teszi, hogy az adatbázis-előállítói jogokra is vonatkozik az Szjt. 83. §-ának (1) bekezdésében foglalt alapelv, amelynek értelmében a szomszédos jogok (illetve ebben az esetben: az adatbázis-előállítói jogok) védelme nem befolyásolhatja az irodalmi, tudományos és művészeti alkotásokon fennálló szerzői jogok védelmét, továbbá, hogy a felhasználás ellenében az adatbázis-előállítóknak is arányos díjazás jár.
A javaslat egyes jogszabályok alkalmazásában a szomszédos jogokkal hozza egy nevezőre az adatbázisok előállítóinak jogait (84/E. §).
A 9. §-hoz
Mivel a javaslat az adatbázis-előállítói jogokat a szerzői joghoz kapcsolódó új jogi kategóriaként szabályozza, szükség van a közös jogkezelés törvényi definíciójának kiegészítésére. E jogok tekintetében azonban a közös jogkezelés csak a jogosultak elhatározásán alapulhat, mivel azt a törvény kötelezően nem írja elő számukra. Természetesen az adatbázis-előállítói jogok közös kezelésére alakuló bármely egyesület csak akkor vehető fel a szerzői és a szomszédos jogok közös kezelésére vonatkozó nyilvántartásba, és akkor végezhet az Szjt. értelmében vett közös jogkezelést, ha megfelel a törvényi előfeltételeknek (ld. különösen az Szjt. 88. §-át).
A 10. §-hoz
A javaslat a szerzői jog megsértésének következményeire vonatkozó szabályozás hatályát kiterjeszti az adatbázis-előállítók jogaira is.
A 11. §-hoz
A javaslat - a közösségi irányelv 13. cikkére, valamint a hazai igényekre figyelemmel - egyértelművé teszi, hogy az adatbázisok szerzői és külön jogi védelmével kapcsolatos rendelkezések nem befolyásolhatják a személyes adatok védelmére és a közérdekű adatok nyilvánosságára vonatkozó jogszabályok érvényesülését.
A 12-14. §-hoz
A javaslat a szokásos záró rendelkezések mellett - az irányelv 14. cikkének megfelelően - módot ad arra, hogy a törvény hatálybalépését megelőzően készült adatbázisok előállítói is részesedjenek az újonnan bevezetett jogi védelemben. Az ehhez kapcsolódó átmeneti rendelkezések biztosítják a szerzett jogok és a törvényes várakozások védelmét.
Egyes hangfelvételek védelmi ideje a javaslattal bevezetett új számítási mód miatt meghosszabbodhat; a hosszabb védelmi időt eredményező rendelkezések azonban nem alkalmazhatók olyan hangfelvételekre, amelyeknek a korábban hatályos rendelkezések szerint számított védelmi ideje lejárt (ez következik a 2001/29/EK irányelv 11. cikkéből is). Mindez természetesen nem érinti a szerzői és a szomszédos jogok védelmi idejének korábbi felemeléséhez fűződő, az Szjt. 108. §-ában megállapított átmeneti szabályok érvényesülését.