A Veszprémi Törvényszék P.20729/2017/61. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 81. §, 233. §, 369. §, 1991. évi XLI. törvény (Kjtv.) 3. §, 120. §, 121. §, 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 56. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §] Bíró: Cseke Ivett

Kapcsolódó határozatok:

*Veszprémi Törvényszék P.20729/2017/61.*, Győri Ítélőtábla Pf.20171/2019/5. (ÍH 2020.51)

***********

Veszprémi Törvényszék

7.P.20.729/2017/61/I.

A Veszprémi Törvényszék Kántorné dr. Kiss Mária (felperesi képviselő címe) ügyvéd által képviselt I.rendű felperes neve I. r., III.rendű felperes neve II. r., V.rendű felperes neve III. r. (mindhárman: felperesek címe sz. alatti lakosok, tartózkodási helyük: felperesek tartózkodási helye) felpereseknek ̶ I.r. alperes neve (I.r. alperes címe) I. r. és dr. Vakli Károly kamarai jogtanácsos által képviselt II.r. alperes neve (II.r. alperes címe) II. r. alperesek ellen kártérítés megfizetése iránt indult perében meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

Kötelezi a bíróság az I.r. alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I., II., III.r. felpereseknek személyenként 481.500 (négyszáznyolcvanegyezer-ötszáz) Ft-ot és 22.150 (huszonkétezer-százötven) Ft perköltséget.

Ezt meghaladóan a felperesek keresetét elutasítja.

Kötelezi a felpereseket, hogy fizessenek meg 15 napon belül egyetemlegesen a II.r. alperesnek 50.000 (ötvenezer) Ft perköltséget.

Kötelezi az I.r. alperest, hogy fizessen meg az adóhatóság felhívására az államnak 85.136 (nyolcvanötezer-százharminchat) Ft feljegyzett kereseti illetéket és 34.362 (harmincnégyezer-háromszázhatvankét) Ft szakértői díjat.

285.064 (kétszáznyolcvanötezer-hatvannégy) Ft illetéket és 115.038 (száztizenötezer-harmincnyolc) Ft szakértői díjat az állam visel.

Az ítélet ellen a kézbesítését követő 15 napon belül írásban, a Győri Ítélőtáblának címzett, a Veszprémi Törvényszéknél benyújtható fellebbezésnek van helye.

Tájékoztatja a bíróság a feleket: a másodfokú bíróság az ítélet ellen irányuló fellebbezést tárgyaláson kívül bírálhatja el, amennyiben a fellebbezés csak a kamatfizetésre, a perköltség viselésére vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték, vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére vonatkozik; a fellebbezés csak az előzetes végrehajthatósággal, a teljesítési határidővel vagy a részletfizetés engedélyezésével kapcsolatos; a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul; vagy a felek ezt kérték. A felek fellebbezési határidő lejárta előtt előterjesztetett közös kérelmével a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálása kérhető.

Az ítélőtábla előtti eljárásban a jogi képviselet kötelező az ítélet elleni fellebbezést előterjesztő fél számára. A jogi képviselője közreműködése nélkül eljáró fél perbeli cselekménye és nyilatkozata hatálytalan.

I n d o k o l á s

A felek által becsatolt okiratok, nyilatkozataik, az igazságügyi ingatlanforgalmi szakvélemény, valamint a tanú vallomása alapján a törvényszék az alábbi tényállást állapította meg.

A felperesek 1/3-1/3-1/3 arányú közös tulajdonát képezte egy település 1i ingatlan, melyen édesanyjuk, név 1 holtig tartó haszonélvezeti joga állt fenn. A felperesek 2006. április 19-én eladták az ingatlant. A vételárból őket fejenként megillető 1.226.000 forintot kiskorúságukra tekintettel, a gyámhivatal határozata alapján a felperesek nevére nyitott gyámhatósági fenntartásos betétkönyvben helyezték el. A 2006. június 19-én kelt adásvételi szerződéssel az akkor még mindig kiskorú felperesek 1/10-1/10-1/10 arányban és név 1 7/10 arányban megvásárolták a hrsz. 1 hrsz-ú társasházi lakást 12.800.000. Ft-ért. A felperesek tulajdoni illetőségük vételárát a gyámhatósági fenntartásos betétkönyvben elhelyezett összegből fizették ki. Édesanyjuk 7/10 tulajdoni illetőségét pénzintézeti hitelből kívánta megvásárolni. 2006. augusztus 7-én az adásvételi szerződést módosították a kiskorú vevők által teljesítendő vételár megfizetésének módját illetően annak kikötésével, hogy a gyámhatósági hozzájárulás alapján a fenntartásos betétkönyvben elhelyezett összeg ügyvédi letétszámlára kerül az pénzintézet 1 által folyósított lakásvásárlási hitel kifizetésének időpontjáig. név 1 helyett a felperesek testvére, név 2 vásárolta meg az ingatlan 7/10 tulajdoni hányadát, amihez 6.325.000 Ft pénzintézeti kölcsönre volt szüksége.

2006. szeptember 7-én az I.r. alperes közjegyzői okiratba foglalta az pénzintézet 1 mint hitelező, név 2 és házastársa, valamint a felperesek mint adósok között létrejött devizában nyilvántartott lakáskölcsön-szerződést, valamint az pénzintézet 2 mint jelzálogjogosult, név 2 és házastársa, továbbá a felperesek mint jelzálog-kötelezettek között létrejött jelzálogszerződést. A kölcsönszerződés alapján a pénzintézet az ingatlan megvásárlásának finanszírozására a saját erő kiegészítéseként 6.325.000 Ft kölcsönt nyújtott az adósoknak. A jelzálogszerződés alapján a kölcsön biztosítékaként az ingatlanon jelzálogjogot alapítottak. A szerződésben rögzítették, hogy az akkor kiskorú felperesek tulajdonát képező ingatlan jelzálogjoggal való megterhelésére vonatkozó törvényes képviselői nyilatkozat érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása szükséges. A szerződés a gyámhatósági jóváhagyással, de megkötésének időpontjától kezdődő hatállyal jön létre. A hivatal 1 a törvényes képviselői nyilatkozatot a 2/4602-14/2006. sz., 2006. szeptember 18-án jogerőre emelkedett határozatával jóváhagyta.

A pénzintézet a kölcsönszerződést 2009-ben felmondta, majd engedményezte követelését az I.rendű alperes neve-nek. A település 1 Városi Bíróság a 2010. szeptember 20-án kiállított végrehajtási záradékokkal 36.380 CHF és járulékai behajtására végrehajtást rendelt el az ekkor még mindig kiskorú felperesekkel szemben. A végrehajtási eljárásban 2013. január 24-én a végrehajtó elárverezte a hrsz. 1 hrsz-ú ingatlant 6.048.000 Ft árverési vételáron. Az árverési vevő tulajdonjogát 2013. március 28-án jegyezték be az ingatlan-nyilvántartásba. Az ingatlan forgalmi értéke 2013-ban 10.863.333 Ft volt.

A felperesek és jelen perben nem álló pertársaik pert indítottak a település 1 Járásbíróságon a végrehajtás megszüntetése, a deviza alapú kölcsönszerződés létre nem jöttének, illetve érvénytelenségének megállapítása és az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt az pénzintézet 1 és az pénzintézet 3 ellen. Utóbb a végrehajtás megszüntetése, illetve korlátozása iránti kereseti kérelmüktől elálltak, amire tekintettel a bíróság ebben a részében a pert jogerős végzéssel megszüntette.

A felperesek keresete és az alperesek ellenkérelme

Többször módosított keresetükkel a felperesek felperesenként 2.056.417 Ft kártérítés egyetemleges megfizetésére kérték kötelezni az alpereseket.

Az érvényesíteni kívánt jog alapjául szolgáló tényként állították, hogy kiskorúságuk idején ingatlant örököltek, amit eladtak, majd az eladási árból megvásárolták 1/10-1/10-1/10 arányban a perbeli ingatlant. A saját tulajdoni hányaduk megszerzéséhez szükséges vételár a rendelkezésükre állt, kölcsönre nem volt szükségük. Ennek ellenére a közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződésben adóstársként, az azt biztosító jelzálogszerződésben jelzálog-kötelezettként szerepeltek. Jogi álláspontjuk szerint a szerződések a Polgári Törvénykönyvről szóló 1952. évi IV. törvény (Ptk.) 13/A. § (1) bekezdése alapján érvénytelenek, tekintettel arra, hogy kiskorúként még a gyámhatóság jóváhagyásával sem vállalhatták érvényesen e kötelezettségeket. Állították, hogy az I.r. alperes a szerződések közokiratba foglalásakor tudomással bírt arról, hogy a felperesek saját tulajdoni hányadukat a tulajdonukat képező gyámhatósági fenntartásos betétben elhelyezett összegből vásárolják meg, kölcsönre nincs szükségük. Álláspontjuk szerint erre tekintettel sem adósok, sem adóstársak, sem zálogkötelezettek nem lehettek. Hivatkoztak arra, hogy a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 3. §-a szerint a közjegyzői okiratnak a valóságot kell tükröznie. Kifejtették, a közjegyzői okiratot úgy kellett volna elkészíteni, hogy abban a felperesek nem szerepelnek adóstársként és jelzálog-kötelezettként. A közjegyzői törvény 195. § (1) bekezdése alapján a közjegyzőnek az okirat elkészítésében a közreműködését meg kellett volna tagadnia.