BH+ 2009.10.457 A szerződés közös megegyezéssel való megszüntetése az annak megfelelő tényleges állapot létrejöttével szóban is érvényes, ha egyébként erre a felek a szerződésben írásbeli alakot rendeltek [Ptk. 218. § (3) bek., 318. § (1) bek., 319. § (1) bek.].

Kapcsolódó határozatok:

Szekszárdi Járásbíróság G.40074/2005/62., Szekszárdi Törvényszék Gf.40062/2008/4., Kúria Gfv.30044/2009/4. (*BH+ 2009.10.457*)

***********

A felperes mint franchise átadó és az I. r. alperes mint franchise átvevő által 2000. október 1-jén megkötött franchise szerződés alapján az I. r. alperes 5 éves határozott időtartamra kizárólagos joggal vállalta Budapest V., VI. és VII. kerületében a felperes által biztosított ital automaták, kávéfőző gépek üzemeltetését, a II. r. alperes pedig - az I. r. alperes ügyvezetője - készfizető kezességet vállalt az I. r. alperesnek a felperes felé fennálló valamennyi tartozása megfizetéséért.

A felperes 2005. február 18-án kelt levelében a franchise szerződés 9.3. pontja alapján - arra hivatkozással, hogy az I. r. alperesnek 2 391 247 Ft lejárt számlatartozása áll fenn a felperes felé - a franchise szerződést azonnali hatállyal felmondta. A felmondólevél azt is tartalmazta, hogy a felek az üzemeltetési tevékenységet közös megegyezéssel megszüntették és a felperes a területet 2005. január 29-étől üzemeltetésre visszavette.

A fizetési meghagyás alapján indult, majd perré alakult eljárásban a felperes arra hivatkozással, hogy az I. r. alperes a részére megküldött számlákat felszólítás ellenére nem egyenlítette ki, 2 530 847 Ft és ennek késedelmi kamatai tekintetében kérte az alperesek egyetemleges marasztalását.

Az alperesek a számlatartozások fennállását nem vitatták, de viszontkeresetet terjesztettek elő a felperes marasztalása érdekében. Elsődleges viszontkereseti kérelmükben a Ptk. 318. § (1) bekezdés, 339. § és 4. § (1) bekezdés alapján kártérítés címén kérték a felperes 2 253 657 Ft-ban való marasztalását arra alapítottan, hogy a felperes felmondása jogellenes volt, és a jogellenes felmondás következtében estek el a szerződés lejártáig, azaz 2005. szeptember 30-áig járó bevételből. Másodlagosan az önálló kereskedelmi ügynöki szerződésről szóló 2000. évi CXVII. törvény 18. § (1) bekezdése alapján "kiegyenlítés" címén kérték a felperes 2 603 408 Ft-ban való marasztalását. Ezzel kapcsolatban arra hivatkoztak, hogy kiegyenlítés címén azért jár a 2004. évi nettó árbevétel 20%-a, mert a felperesnél kialakult gyakorlat szerint a szerződés megszűnése esetén a terület átadóját ilyen mértékű területátadási díj illeti meg.

A felperes a viszontkereset elutasítását kérte.

A városi bíróság közbenső ítéletében megállapította, hogy a felperes 2005. február 18-ai rendkívüli felmondása érvénytelen és erre tekintettel a felperes kártérítési felelőssége az alperesek felé fennáll.

A közbenső ítélet szerint bár az alperesek részéről a gépek átadása, illetve a felperes részéről azok átvétele 2005. január végéig megtörtént, a lényeges kérdésekben való megállapodás hiányában nem jött létre a felek között a szerződés közös megegyezéssel való megszüntetésére vonatkozó megállapodás. Nem számolták el ugyanis egymással követeléseiket, így nem került sor az I. r. alperes által követelt területátadás ellenértékének elszámolására sem. A felperes pedig jogellenesen élt az azonnali hatályú felmondás jogával, mert az azonnali hatályú felmondásra nem a franchise szerződés 9.3. pontjában írt eljárási szabályok betartása mellett került sor. Ebből az következik, hogy a franchise szerződés nem szűnt meg az érvénytelen azonnali hatályú felmondás folytán, az I. r. alperes jogosult lett volna 2005. szeptember 30-ig az adott területen szolgáltatást nyújtani, így az elsődleges viszontkereset jogalap tekintetében megalapozott.

A megyei bíróság végzésében a közbenső ítéletet hatályon kívül helyezte és a városi bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.

Mindenekelőtt arra mutatott rá, hogy jogviszony hiányában a II. r. alperes nem jogosult szerződésszegésből eredő igényt érvényesíteni a felperessel szemben, így a felperes kártérítési felelőssége a II. r. alperes felé nem áll fenn.

Tényként állapította meg, hogy a felperes által 2004. november 27-28. napján G.-n szervezett partneri találkozón a peres felek eredménytelen egyeztető tárgyalást folytattak az I. r. alperes 2005. évi üzleti tervéről, majd erre tekintettel megállapodtak a szerződéses jogviszony közös megegyezéssel való megszüntetésében. Ezért adta át az I. r. alperes - a felperes alkalmazottaival együttműködve - 2005. január 17-e és 29-e között teljes körűen a tevékenysége alapját képező gépparkot, az átadással pedig a szerződés megszüntetésének megfelelő tényleges állapot bekövetkezett. Miután az I. r. alperes nem tudta bizonyítani, hogy a területátadás ellenértékének elszámolására vonatkozó igényét már az átadási-átvételi folyamat lezárása előtt a szerződés megszüntetéséhez kapcsolódó lényeges elemnek tekintette volna, a franchise szerződés a Ptk. 218. § (3) bekezdés utolsó mondatában meghatározott feltétel bekövetkeztével megszűnt.

Ennek következtében viszont nincs joghatálya a 2008. február 18-ai azonnali hatályú felmondásnak, annak a jogviszony megszűnése szempontjából nincs jogi jelentősége, így azt a kártérítési felelősség fennállásához szükséges jogellenes magatartásként sem lehetett értékelni.