A Kúria Bfv.1126/2014/4. számú precedensképes határozata rágalmazás vétsége tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 416. §, 423. §, 424. §, 426. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 226. §, 229. §] Bírók: Horváth Dóra, Márki Zoltán, Somogyi Gábor

A határozat elvi tartalma:

Amennyiben a rágalmazás olyan bűncselekmény elkövetésében való részvételre vonatkozik, amely miatt büntetőeljárás van folyamatban, a valóság bizonyítása kizárólag azon nyomozás iratainak tartalmára terjedhet ki.

Kapcsolódó határozatok:

Szolnoki Járásbíróság B.1209/2012/9., Szolnoki Törvényszék Bf.862/2013/4., *Kúria Bfv.1126/2014/4.* (BH 2015.12.323), 3328/2017. (XII. 8.) AB határozat

***********

KÚRIA

Bfv.III.1.126/2014/4.szám

A Kúria Budapesten, a 2015. év március hó 31. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

A rágalmazás vétsége miatt a terhelt ellen folyamatban volt büntetőügyben - a terhelt védőjének felülvizsgálati indítványát elbírálva - a Szolnoki Járásbíróság 4.B.1209/2012/9. számú, illetőleg a Szolnoki Törvényszék 2.Bf.862/2013/4. számú határozatait hatályában fenntartja.

E végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az előterjesztő, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A Szolnoki Járásbíróság a 2013. szeptember 25-én kelt 4.B.1209/2012/9. számú ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki rágalmazás vétségében [2012. évi C. törvény - a továbbiakban: Btk. - 226. § (1) bekezdés]. Ezért a terheltet 160 napi tétel, napi tételenként 1300 forint, összesen 208.000 forint pénzbüntetésre ítélte, és rendelkezett annak meg nem fizetése esetén való szabadságvesztésre átváltoztatásáról.

A terhelt fellebbezése alapján eljárva a Szolnoki Törvényszék a 2014. március 25-én kihirdetett és ugyanaznap jogerőre emelkedett 2.Bf.862/2013/4. számú végzésével az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege szerint a Szolnoki Rendőrkapitányág Bűnügyi Osztály Életvédelmi- és Helyszínelő Alosztályán a magánvádló férje ellen büntetőeljárás volt folyamatban súlyos testi sértés bűntettének kísérlete és felfegyverkezve elkövetett garázdaság bűntette miatt. A terhelt a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatalba 2012. november 8. napján érkezett, a kormánymegbízottnak címzett levelében azt az állítást tette, miszerint "a magánvádló valamilyen formában részese volt a férje által elkövetett élet ellenes súlyos bűncselekménynek". Ezért kérte, hogy "a magánvádló közszolgálati tisztségviselő (fogyasztóvédelmi felügyelő) jogviszonyának fenntarthatóságát ellenőrizni (felülvizsgálni) szíveskedjenek".

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt.

Ennek indokai szerint a terhelt férjétől úgy tudta: a magánvádló férje által a terhelt férjének sérelmére elkövetett cselekmény során a magánvádló is a helyszínen volt, és azt kiabálta közben a férjének, hogy "verd szét a pofáját".

A terhelt a magánvádló munkáltatójának címzett levelének megírásakor és postára adásakor kizárólag ezen információ birtokában volt; a terhére rótt tényállítását - miszerint a magánvádló valamilyen formában részese volt a férje által elkövetett bűncselekménynek - ennek alapján tette meg.

Állítása a rendelkezésére álló információ alapján helyénvaló is volt, hiszen az elkövetőre szándékerősítőleg ható magatartás tanúsítóját a Büntető Törvénykönyv a részesi elkövetők között, ún. "pszichikai bűnsegédként" nevesíti. A magánvádló fent leírt magatartása ennek mindenben megfelel.

A terhelt terhére rótt cselekmény elkövetésekor a nyomozás még folyamatban volt, iratismertetésre nem került sor. Így azt a terhelt - az indítvány szerint - értelemszerűen nem tudhatta, hogy utóbb a nyomozás mit fog megállapítani, a beszerzett bizonyítékokat miképp értékelik, és kivel szemben, milyen tartalommal kerül majd sor vádemelésre és ítélethozatalra.

A valóság bizonyítása - sikere esetén - a terhelt büntethetőséget kizáró okból való felmentéséhez vezethet (EBH 1999.4.). Ennek ellenére sem az első-, sem a másodfokú bíróság nem vizsgálta, hogy a magánvádló ténylegesen megtette-e a vázolt szituációban a terhelt által állított kijelentését, az kétséget kizáróan megállapítható vagy kizárható-e.

A terhelt levelében nem büntetőjogi részességről, hanem a mindennapi fogalmak szerinti részességről beszélt. Ha a terheltnek a magánvádló kijelentésére vonatkozó állítása valósnak bizonyul, az alapján a terhére rótt kijelentés is valós, azaz a magánvádló - legalábbis a köznapi fogalmak szerint - részese volt a férje által elkövetett bűncselekménynek.

A magánvádló és a bűncselekmény közötti kapcsolatra utal továbbá az indítvány szerint, hogy az elkövetési eszköz (egy gázpisztoly) a magánvádló lakásában került lefoglalásra, legalábbis az ez ellen bejelentett panasz, és az azt elutasító határozat erre utal.

Kitért az indítvány továbbá arra is, hogy az alapcselekmény kapcsán pótmagánvádas büntetőeljárás a Szolnoki Járásbíróság előtt még mindig folyamatban van.

Minderre tekintettel a védő indítványozta, hogy a Kúria a Be. 428. §-a alapján a jogerős ítéletet - nyilvános ülésen - helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárás folytatására, tekintettel arra, hogy a valóság bizonyításának sikere esetén büntethetőséget kizáró okból a terhelt felmentésére kerülhet sor.

A felülvizsgálati indítványra a magánvádló jogi képviselője írásbeli észrevételt tett, melyben az indítvány elutasítását és a jogerős határozat helybenhagyását indítványozta. Érvei szerint az eljárás során bizonyítást nyert, hogy a magánvádlónak az alapcselekményben való részesi közreműködésére adat sem merült fel, így az ezzel ellentétes állítás attól függetlenül megvalósítja a rágalmazás vétségét, hogy az min alapult.

A felülvizsgálati indítvány a terhelt javára szól, ezért azt a Kúria a Be. 424. § (1) bekezdés első fordulata alapján tanácsülésen bírálta el.

A felülvizsgálati indítvány nem alapos.