BH 2015.12.323 I. Annak a ténynek az állítása, hogy valaki egy bűncselekmény elkövetésének "részese" volt, alkalmas a becsület csorbítására [Btk. 226. § (1) bek.].

II. Ha a bíróság a becsület csorbítására alkalmas tény valóságát a bizonyítási eljárás keretében a szükséges körben megvizsgálta, a valóságbizonyítás kifejezett elrendelésének elmaradása nem sérelmezhető [Btk. 229. §].

[1] A járásbíróság a 2013. szeptember 25-én kelt ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki rágalmazás vétségében [2012. évi C. tv. (a továbbiakban: Btk.) 226. § (1) bek.]. Ezért a terheltet 160 napi tétel, napi tételenként 1300 forint, összesen 208 000 forint pénzbüntetésre ítélte, és rendelkezett annak meg nem fizetése esetén való szabadságvesztésre átváltoztatásáról.

[2] A terhelt fellebbezése alapján eljárva a törvényszék a 2014. március 25-én kihirdetett és ugyanaznap jogerőre emelkedett végzésével az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege szerint a Rendőrkapitányág Bűnügyi Osztály Életvédelmi és Helyszínelő Alosztályán a magánvádló férje ellen büntetőeljárás volt folyamatban súlyos testi sértés bűntettének kísérlete és felfegyverkezve elkövetett garázdaság bűntette miatt. A terhelt a megyei kormányhivatalba 2012. november 8. napján érkezett, a kormánymegbízottnak címzett levelében azt az állítást tette, miszerint "a magánvádló valamilyen formában részese volt a férje által elkövetett élet ellenes súlyos bűncselekménynek". Ezért kérte, hogy "a közszolgálati tisztségviselő (fogyasztóvédelmi felügyelő) jogviszonyának fenntarthatóságát ellenőrizni (felülvizsgálni) szíveskedjenek".

[4] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt.

[5] Ennek indokai szerint a terhelt férjétől úgy tudta: a magánvádló férje által a terhelt férjének sérelmére elkövetett cselekmény során a magánvádló is a helyszínen volt, és azt kiabálta közben a férjének, hogy "verd szét a pofáját".

[6] A terhelt a magánvádló munkáltatójának címzett levelének megírásakor és postára adásakor kizárólag ezen információ birtokában volt; a terhére rótt tényállítását - miszerint a magánvádló valamilyen formában részese volt a férje által elkövetett bűncselekménynek - ennek alapján tette meg.

[7] Állítása a rendelkezésére álló információ alapján helyénvaló is volt, hiszen az elkövetőre szándékerősítőleg ható magatartás tanúsítóját a Büntető Törvénykönyv a részesi elkövetők között, ún. "pszichikai bűnsegédként" nevesíti. A magánvádló fent leírt magatartása ennek mindenben megfelel.

[8] A terhelt terhére rótt cselekmény elkövetésekor a nyomozás még folyamatban volt, iratismertetésre nem került sor. Így azt a terhelt - az indítvány szerint - értelemszerűen nem tudhatta, hogy utóbb a nyomozás mit fog megállapítani, a beszerzett bizonyítékokat miképp értékelik, és kivel szemben, milyen tartalommal kerül majd sor vádemelésre és ítélethozatalra.

[9] A valóság bizonyítása - sikere esetén - a terhelt büntethetőséget kizáró okból való felmentéséhez vezethet (EBH 1999.4.). Ennek ellenére sem az első-, sem a másodfokú bíróság nem vizsgálta, hogy a magánvádló ténylegesen megtette-e a vázolt szituációban a terhelt által állított kijelentését, az kétséget kizáróan megállapítható vagy kizárható-e.

[10] A terhelt levelében nem büntetőjogi részességről, hanem a mindennapi fogalmak szerinti részességről beszélt. Ha a terheltnek a magánvádló kijelentésére vonatkozó állítása valósnak bizonyul, az alapján a terhére rótt kijelentés is valós, azaz a magánvádló - legalábbis a köznapi fogalmak szerint - részese volt a férje által elkövetett bűncselekménynek.

[11] A magánvádló és a bűncselekmény közötti kapcsolatra utal továbbá az indítvány szerint, hogy az elkövetési eszköz (egy gázpisztoly) a magánvádló lakásában került lefoglalásra, legalábbis az ez ellen bejelentett panasz és az azt elutasító határozat erre utal.

[12] Kitért az indítvány továbbá arra is, hogy az alapcselekmény kapcsán a pótmagánvádas büntetőeljárás a járásbíróság előtt még mindig folyamatban van.

[13] Minderre tekintettel a védő indítványozta, hogy a Kúria a Be. 428. §-a alapján a jogerős ítéletet - nyilvános ülésen - helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárás folytatására, tekintettel arra, hogy a valóság bizonyításának sikere esetén büntethetőséget kizáró okból a terhelt felmentésére kerülhet sor.

[14] A felülvizsgálati indítványra a magánvádló jogi képviselője írásbeli észrevételt tett, melyben az indítvány elutasítását és a jogerős határozat helybenhagyását indítványozta. Érvei szerint az eljárás során bizonyítást nyert, hogy a magánvádlónak az alapcselekményben való részesi közreműködésére adat sem merült fel, így az ezzel ellentétes állítás attól függetlenül megvalósítja a rágalmazás vétségét, hogy az min alapult.

[15] A felülvizsgálati indítvány a terhelt javára szól, ezért azt a Kúria a Be. 424. § (1) bekezdés első fordulata alapján tanácsülésen bírálta el.

[16] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

[17] A Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja szerint felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor.

[18] Ezt vizsgálva a Kúria megállapította: a terheltnek a jogerős ítéleti tényállásban rögzített magatartása a rágalmazás törvényi tényállási elemeit kimeríti.

[19] A rágalmazás vétségét az követi el, aki valakiről, más előtt, a becsület csorbítására alkalmas tényt állít vagy híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ, és súlyosabban büntetendő, ha a rágalmazást aljas indokból vagy célból, nagy nyilvánosság előtt vagy jelentős érdeksérelmet okozva követik el.

[20] A tény fogalma alá tartozik valamely, a múltban bekövetkezett vagy a jelenben (a megnyilatkozáskor) tartó cselekmény (cselekedet, magatartás), történés (jelenség, esemény), továbbá állapot (így az ember múltban fennállt, vagy jelenben fennálló tudatállapota is) (BH 1994.171.).

[21] A tényállítás olyan megnyilatkozás, amelynek tartalma múltban bekövetkezett vagy jelenben tartó cselekmény, történés, állapot. Jövőbeni cselekményre, történésre, állapotra vonatkozó megnyilatkozás nem tényállítás, hanem feltételezés; nem rágalmazás, hanem legfeljebb becsületsértés alapja lehet.

[22] A tényállításnak - törvényi tényállás szerint - valakiről kell megtörténnie. Ehhez képest a rágalmazás megvalósulásához szükséges tényállításon olyan, a sértett magatartását egyedileg felismerhetően meghatározó nyilatkozatot, kijelentést kell érteni, aminek tartalma valamely múltban megtörtént, vagy jelenben történő esemény, jelenség, állapot (BH 2009.135.).

[23] Mindezek tükrében a konkrét esetben a terhelt bűnösségének alapját képező kijelentés - miszerint a magánvádló valamilyen formában részese volt a férje által elkövetett bűncselekménynek - nem vitathatóan tényállítás.

[24] A becsület csorbítására alkalmasság objektív ismérv. Objektíve, a társadalomban kialakult általános megítélés, az általános erkölcsi és közfelfogás figyelembevételével kell eldönteni, hogy az adott tény állítása, híresztelése alkalmas-e a becsület csorbítására.