3071/2020. (III. 9.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

1. Az Alkotmánybíróság a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény 869. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a Szombathelyi Városi Bíróság 3.Fk.540/2011/86. számú ítélete, a Szombathelyi Törvényszék 6.Fkf.72/2013/32. számú ítélete és a Kúria Bfv.III.438/2019/2. számú végzése alaptörvény-elleneségének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó magánszemély az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése és a 27. §-a alapján kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását.

[2] Az alkotmányjogi panasz benyújtásának alapjául szolgáló büntetőügyben a Szombathelyi Városi Bíróság 3.Fk.540/2011/86. számú ítéletében az indítványozót - mások mellett - bűnösnek mondta ki felbujtóként elkövetett rablás bűntettében és más bűncselekményekben, és ezért hét év hat hónap fegyházban letöltendő szabadságvesztésre, nyolc év közügyektől eltiltásra és öt év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. Az indítványozó fellebbezése folytán másodfokon eljáró Szombathelyi Törvényszék 6.Fkf.72/2013/32. számú ítéletében az indítványozót egy rendbeli felbújtóként elkövetett testi sértés vádja alól felmentette, a járművezetéstől eltiltás tartamát három évre enyhítette, egyebekben - az indítványozó tekintetében - helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.

[3] Az indítványozó felülvizsgálati indítványt nyújtott be a jogerős másodfokú ítélettel szemben, amely alapján a Kúria a 2016. április 19. napján kelt, Bfv.I.1957/2015/8. számú végzésével hatályában fenntartotta a jogerős ítéletet.

[4] Az indítványozó 2019. évben újabb felülvizsgálati indítványt nyújtott be az említett bírósági döntésekkel szemben, amelyet a Kúria a 2019. május 6. napján kelt, Bfv.III.438/2019/2. számú végzésével - mint ismételt, így törvényben kizárt indítványt - elutasított.

[5] 2. A fentieket követően fordult az indítványozó alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz, amelyben a Szombathelyi Városi Bíróság 3.Fk.540/2011/86. számú ítélete, a Szombathelyi Törvényszék 6.Fkf.72/2013/32. számú ítélete és a Kúria Bfv.III.438/2019/2. számú végzése, valamint alkotmányjogi panasza kiegészítésében a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 869. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességét állította.

[6] Az indítványozó a panaszának Abtv. 27. §-a szerinti részében kifejtette, hogy az említett bírósági döntések az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmét idézték elő. Az indítványozó szerint a jogerős ítélet ellen benyújtott perújítási indítványait elbíráló elsőfokú bírák ugyanazok voltak, akik a jogerős, másodfokú ítéletet hozták, így az eljárások nem minősülnek pártatlan eljárásoknak. A megtámadott kúriai határozat vonatkozásában pedig kifejtette, hogy abban figyelmen kívül hagyták mindazokat az érveket, amelyekben a korábbi perújítási eljárások tisztességességét kifogásolta.

[7] Az indítványozó a panaszának Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti részében kifejtette, hogy Be. 869. § (1) bekezdése az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jog és a XV. cikk (1) bekezdésében foglalt diszkrimináció tilalmának a sérelmét idézte elő.

[8] 3. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. §-a alapján mindenekelőtt azt kellett megvizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek eleget tesz-e.

[9] Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt rögzíti, hogy az indítványozó az alkotmányjogi panaszban a 2013. október 29. napján jogerősen befejezett büntetőügyben eljáró bíróságok, azaz a Szombathelyi Városi Bíróság 3.Fk.540/2011/86. számú és a Szombathelyi Törvényszék 6.Fkf.72/2013/32. számú ítélete ítéleteit kifogásolta. E döntésekkel szemben azonban az indítványozó a fentiekben említett, a Kúria a 2016. április 19. napján kelt, Bfv.I.1957/2015/8. számú végzésének kézbesítését követő hatvan napon belül élhetett volna alkotmányjogi panasszal, amit viszont nem tett meg, így az alkotmányjogi panasz érdemi vizsgálatának e döntések tekintetében helye nem volt.

[10] Az Alkotmánybíróság megállapította továbbá, hogy az alkotmányjogi panaszban kifejtett érvelés tartalmában a perújítási eljárások és nem az alapügy tisztességességét kifogásolta. Az indítványozó ismételt felülvizsgálati indítványát pedig a jogerősen befejezett alapügy döntései ellen nyújtotta be. Ebből következően jelen ügyben az indítványozó által támadott, a Kúria a 2019. május 6. napján kelt, Bfv.III.438/2019/2. számú végzése - mint a jogerős döntés ellen ismételten, és ezért törvényben kizárt módon - benyújtott felülvizsgálati indítványt elbíráló döntés sem lehet alkotmányjogi panasz tárgya.

[11] Az Alkotmánybíróság megállapította továbbá, hogy indítványozó által a panaszában kifogásolt Be. 869. § (1) bekezdését az ügyben egyik bíróság sem alkalmazta eljárása során.

[12] 4. A kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 26. § (1) bekezdésében és 27. §-ában foglalt feltételeknek, erre tekintettel az indítványt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés d) és h) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2020. február 25.

Dr. Varga Zs. András s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Handó Tünde s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Pokol Béla s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schanda Balázs s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szívós Mária s. k.,

előadó alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1085/2019.