BH 2012.4.96 A bíróságnak a jogorvoslati határidő tekintetében adott téves, a törvénnyel ellentétes tájékoztatásának jogkövetkezményét nem lehet arra a jogi képviselőre hárítani, aki a perbeli cselekményt e tájékoztatásnak megfelelő határidőben teljesítette [Pp. 219. § (1) bek., 220. § (3) bek., 222. § (1) bek., 233/A. §].

Az elsőfokú bíróság a 2011. március 7-i tárgyaláson kihirdetett 9-I. számú végzésével az alperesek perújítási kérelmét mint érdemi tárgyalásra alkalmatlant, elutasította. A külön íven szövegezett végzés jogorvoslati záradéka szerint a végzés ellen a kézhezvételtől számított 15 napon belül fellebbezéssel lehet élni.

A végzést az alperesek képviselőjének 2011. március 25-én kézbesítették, aki az ellen a kézbesítéstől számított 15 napos határidőben, 2011. április 8-án postára adott beadványában fellebbezést terjesztett elő. A felperesek egyrészt a fellebbezés elkésettségére hivatkoztak, másrészt érdemi észrevételeket is tettek.

A másodfokú bíróság végzésével az I-II. r. alperesek fellebbezését hivatalból elutasította. Indokolása szerint az elsőfokú bíróság végzése tévesen tartalmazta, hogy az ellen a kézhezvételtől számított 15 napon belül van helye fellebbezésnek, figyelemmel arra, hogy a kérdéses határozat elleni jogorvoslati határidő kezdő napja a Pp. 219. § (1) bekezdése értelmében a kihirdetéshez kötődik, ami az adott esetben a 2011. március 7-i tárgyaláson a felek (így az alperesi képviselő) részére is megtörtént.

Az alpereseket képviselő ügyvédnek "nyilvánvalón tisztában kellett lennie" azzal, hogy a Pp. kógens szabályozása folytán a fellebbezési határidő akkor is a határozat kihirdetésétől kezdődik, ha a bíróság a jogorvoslat határidejének kezdő időpontjáról ettől eltérő, téves tájékoztatást adott (BH 1994/210.).

Az alperesek a fellebbezéssel egyidejűleg igazolási kérelemmel sem éltek, ezért a fellebbezés késedelmes előterjesztése miatt méltányosság sem gyakorolható.

A másodfokú bíróság végzése ellen az alperesek fellebbeztek. Lényegében arra hivatkoztak, hogy a bíróság téves tájékoztatása nem eshet az alperesek terhére, ezért az alperesek részéről a kihirdetéshez képest a fellebbezés "késői" előterjesztését vétlennek kell tekinteni.

A felperesek észrevétele az elsőfokú végzés helybenhagyására irányult. Utaltak arra is, hogy az alperesek az elsőfokú végzés elleni fellebbezésükön nem rótták le a fellebbezési illetéket.