A Legfelsőbb Bíróság Kfv.37264/2008/8. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (KÖRNYEZETVÉDELMI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1995. évi LVI. törvény 20. §, 2000. évi XLIII. törvény (Hgt.) 3. §, 18. §, 53/2003. (IV. 11.) Korm. rendelet 1. §, 2. §] Bírók: Bauer Jánosné, Darák Péter, Kovács Ákos

Kfv.III.37.264/2008/8.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr.Sasvári Róbert ügyvéd által képviselt G. Környezetvédelmi Egyesülete felperesnek a Környezetvédelmi és Vízügyi Miniszter alperes ellen környezetvédelmi termékdíj ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perben a Fővárosi Bíróság 2008. február 26. napján kelt 13.K.34.827/2006/14. számú jogerős ítélete ellen a felperes által 15. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelme folytán a 2009. április 21. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 13.K.34.827/2006/14. számú ítéletét - az alperes 2006. július 25. napján kelt KJHF-997/3/2006. számú határozatára is kiterjedően - hatályon kívül helyezi, és az alperest új eljárásra kötelezi.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 100.000.- /azaz százezer/ forint elsőfokú- és 50.000 /azaz ötvenezer/ forint felülvizsgálati perköltséget.

A le nem rótt kereseti- és felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I N D O K O L Á S

A felperes, mint koordináló szervezet 2004. április 2.- 2006. március 31. közötti időszakra 100 %-os mértékű környezetvédelmi termékdíj-mentességre kapott engedélyt, a KT 211, 221, 222, 223 és 224 környezetvédelmi termékdíj kódú gumiabroncsok után fizetendő környezetvédelmi termékdíjra. A felperes 2006. április 1. és december 31. napja közötti időszakra az engedély meghosszabbítását kérte az elsőfokú környezetvédelmi hatóságtól. Az elsőfokú környezetvédelmi hatóság 2006. március 31. napján kelt levelében a felperest a tényállás tisztázása érdekében további adatok megküldésére hívta fel. A felperes 2006. április 14. napján kelt beadványában közölte az összes várható értékesítés mennyiségét, az ahhoz kapcsolódóan szükséges hasznosítást, a hasznosításra lekötött kapacitás mértékét, illetve azt, hogy - a G. GmbH hasznosítókénti figyelembevételével összefüggésben - a G. GmbH-val kötött szerződésben kikötötték, hogy hasznosításnak csak azt a mennyiséget fogadják el, amit a G. GmbH valóban átadott, illetve eladott a végső feldolgozónak, illetve hasznosítónak, tehát a használt gumiabroncsok hasznosításához önmagában nem tekintik elegendőnek a raktáron lévő gumi-granulátum acél és textil előállítását. Előadta továbbá, hogy a gumiabroncs felaprítása és frakciókra /gumi-granulátom, acél és textil/ szétválasztása Európa sok országában már hasznosításnak minősül. Az aprítás folyamata magas költséggel járó, energiaigényes, komoly gépi berendezést igénylő feladat. Csak akkor vállalják, ha van megrendelés, azaz a különböző frakciók eladhatók. Az eladás frakciónként más és más időigényű és gyakoriságú. A gumi-granulátumot szinte azonnal elviszik, míg az acélt és a textil-frakciót nehezebb értékesíteni. A fenti adatközlést követően az elsőfokú környezetvédelmi hatóság 2006. május 11. napján kelt határozatával a felperes kérelmét elutasította, hivatkozással arra, hogy a G. GmbH kezelői tevékenysége során a gumiabroncs-hulladék véglegesen nem hasznosul, a hasznosítási és újrafeldolgozási arányokat a kérelem nem igazolja.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2006. július 25. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozat indokolása szerint a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény /a továbbiakban: Kttv./ 5/A. § /3/ bekezdése, valamint a környezetvédelmi termékdíj-mentesség a termékdíj visszaigénylésének és átvállalásának, valamint a használt gumiabroncs behozatalának feltételeiről szóló 53/2003./IV.11./ Korm. rendelet /a továbbiakban: Ktr./ 1. § /1/ bekezdése, 2. § /1/ és /2/ bekezdése, valamint 1. számú melléklete, illetve 5. számú melléklete értelmében a termékdíj-mentesség feltétele, hogy a kötelezett az általa forgalmazott, illetve saját célra felhasznált gumiabroncs mennyiség 50 %-ának felét saját anyagában hasznosítsa.

Az alperes álláspontja szerint az elsőfokú hatóság jogszerűen járt el, amikor nem fogadta el végső hasznosításnak a G. GmbH tevékenységét. Használt gumiabroncs-hulladék őrlése ugyanis önmagában nem tekinthető a hulladék hasznosításának. Az őrlés csak a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény /a továbbiakban: Hgt./ 3. § p/ pontja szerinti előkezelésnek minősül. Kifogásolta, hogy a kérelemben, illetve a 2006. április 14. napján kelt felperesi "Nyilatkozat"-ban bemutatott adatok nincsenek összhangban. Vitatta azt a felperesi kérelemben alkalmazott megoldást, amely a G. Kft.-t és a G. Rt.-t együtt szerepelteti.

A felperes keresetében az alperes határozatának az elsőfokú határozatra kiterjedő hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését kérte. Hivatkozott arra, hogy kérelme és a becsatolt iratok a gumiabroncs előírt hasznosítási arányát teljes mértékben igazolja.

A Fővárosi Bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a Kttv. 20. § c/ pontja szerinti, illetve a Hgt. 18. § /1/ bekezdése szerinti hasznosítás fogalma nem azonosítható, a termékdíj-mentesség vonatkozásában a hasznosítás fogalmi eleme a hulladék, illetve valamely összetevője termelésben vagy szolgáltatásban való felhasználása. A Fővárosi Bíróság álláspontja szerint e felhasználás tényét a felperesnek nem sikerült igazolnia, ezért az alperes jogszerűen járt el, amikor a mentesség iránti kérelmet elutasította. Elvi álláspontként hangsúlyozta, hogy a termékdíj-fizetés alóli mentesség akkor adható meg, ha a kérelmező valószínűsíti, hogy az újrafeldolgozásra vagy visszanyerésre hasznosított hulladékot, vagy valamely összetevőjét a termelésben vagy szolgáltatásban felhasználja. A bíróság rámutatott arra is, hogy a hasznosításról nem feltétlenül a hulladékkezelő szervezetnek kell gondoskodnia, hulladékkezelőt is igénybe vehet, de a hasznosítást a termékdíj mentességet kérőnek kell biztosítania. Kifejtette, hogy a hatóságnak előzetesen is joga van vizsgálódnia a környezetvédelmének szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény /a továbbiakban: Kvt./ 6. §-a szerinti elővigyázatosság elvére figyelemmel, ugyanis az anyagában való hasznosítás a környezet szempontjából sokkal kedvezőbb megoldás, mint az ártalmatlanítás vagy az energetikai hasznosítás.

A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és az alperes elsőfokú hatósági határozatra kiterjedő hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését, másodlagosan a Fővárosi Bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése mellett a Fővárosi Bíróság új eljárásra utasítását kérte. Álláspontja szerint a kérelemben megjelölt és igazolt tevékenység hasznosításnak minősül, a mentesség megadásához - a Fővárosi Bíróság ítéletében írtakkal ellentétben - nem a hulladék, illetve valamely összetevője tényleges felhasználását kell igazolni. Rámutatott arra, hogy a mentességi kérelem elbírálására egyszerűsített eljárásban került sor, mert a kérelem - a korábban már vizsgált és elbírált mentesség - meghosszabbítására irányult. A kérelem tartalma teljes egészében megfelelt a jogszabályban előírtaknak. A kérelem és annak mellékletei teljes mértékben igazolták a hulladék gumiabroncs előírt mértékű hasznosítását.