133/D/2007. AB végzés
a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény 33. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény 33. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó 2007. január 30. napján alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz, melyben kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (a továbbiakban: Vt.) 33. § (4) bekezdésének alkotmányellenességét, valamint a támadott rendelkezést semmisítse meg és az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 43. § (4) bekezdése alapján a megsemmisített rendelkezésnek a konkrét esetben történő alkalmazhatóságát visszamenőlegesen zárja ki. Indokolásában előadta, hogy az 551 073 szám alatt bejegyzett "SURPRISE" szóvédjegy törlése iránt kérelmet terjesztett elő a Magyar Szabadalmi Hivatalnál, tekintettel arra, hogy a támadott szóvédjegy nem lajstromozható, mivel nem rendelkezik megkülönböztető képességgel, kizárólag olyan jelekből áll, amelyet az általános nyelvhasználatban állandóan és szokásosan alkalmaznak. A Magyar Szabadalmi Hivatal a kérelmet a Vt. 33. § (4) bekezdése alapján elutasította, tekintettel arra, hogy a Hivatal korábban a támadott védjegy törlésére irányuló eljárásban már jogerős elutasító határozatot hozott, mely kizárja más kérelmező azonos ténybeli alapú kérelmének vizsgálatát. Az indítványozó a Magyar Szabadalmi Hivatal elutasító határozatának megváltoztatását kérte a bíróságtól, melyet a Fővárosi Bíróság, majd a Fővárosi Ítélőtábla érdemben elutasított.
Az indítványozó az alkotmánybírósági beadványában hivatkozott az Alkotmány 50. § (1) és (2) bekezdéseire. Álláspontja szerint a Vt. támadott rendelkezése ellentétben áll az Alkotmány hivatkozott rendelkezéseivel, mivel egy jogerőre emelkedett közigazgatási határozattal szemben a bíróság előtti jogorvoslatot akadályozza meg.
II.
Az Alkotmánybíróság az indítvánnyal kapcsolatban a következő jogszabályokat vizsgálta:
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései: "50. § (1) A Magyar Köztársaság bíróságai védik és biztosítják az alkotmányos rendet, a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogait és törvényes érdekeit, büntetik a bűncselekmények elkövetőit.
(2) A bíróság ellenőrzi a közigazgatási határozatok törvényességét. "
2. A Vt. támadott rendelkezése:
"33. § (4) A törlési kérelmet elutasító jogerős határozat kizárja, hogy azonos ténybeli alapon ugyanannak a védjegynek a törlése iránt bárki újabb eljárást indítson. "
III.
Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.
Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt megvizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az Abtv. 48. § (1) és (2) bekezdéseiben meghatározott követelményeknek.
Az Abtv. 48. § (1) bekezdése kimondja: Az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
Az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerint alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó a Fővárosi ítélőtábla jogerős határozatát 2005. december hó 1. napján vette kézhez, és indítványa 2006. január hó 30-án, azaz a határidő hatvanadik napján érkezett az Alkotmánybíróságra, ezért az az alkotmányjogi panasz formai követelményeinek megfelel.
Az alkotmányjogi panasz az alkotmányos jogok sérelme esetén, az Abtv. -ben meghatározott feltételekkel igénybe vehető különleges jogorvoslati eszköz. Jelen ügyben az indítványozó nem alkotmányos jogának (jogorvoslathoz való jog) sérelmére hivatkozott, hanem kizárólag a bírói szervezetre vonatkozó alkotmányos szabályok [50. § (1)-(2) bekezdései] sérelmét állította, ezért alkotmányjogi panasza nem felel meg a 48. § (1) bekezdésében meghatározott követelményeknek. (676/D/2004. AB határozat, melyet a teljes ülés 2007. június 11. napján fogadott el, ABK 2007. június. 611.)
Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) 29. § e) pontja szerint az Alkotmánybíróság visszautasítja az indítványt, ha a benyújtott alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 48. § (1) és (2) bekezdésében foglalt feltételeknek.
Ezért az Alkotmánybíróság a Vt. 33. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Mivel az Alkotmánybíróság az alkotmányellenesség megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasította, ezért a megsemmisíteni kért rendelkezés konkrét esetben történő alkalmazhatóságának visszamenőleges kizárására irányuló indítványról nem rendelkezett.
Budapest, 2007. június 18.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró