A tisztességes eljárás védelméről, valamint az ezzel összefüggő törvénymódosításokról szóló T/11026. számú törvényjavaslat indokolása

2009. évi CLXIII. törvény

Az Országgyűlés kinyilvánítva elkötelezettségét a demokratikus jogállam értékei, a közélet tisztasága és a közérdek következetes érvényre juttatása iránt; megerősítve - ezen értékek megvalósítása érdekében - a korrupció elleni küzdelem fontosságát; tekintettel a Magyar Köztársaságnak a korrupció elleni fellépéssel összefüggésben vállalt nemzetközi kötelezettségeire és a nemzetközi szervezetek által megfogalmazott ajánlásokra; kinyilvánítva elkötelezettségét a foglalkoztatottak védelmére a közérdeksérelem veszélyét vagy megvalósulását feltáró bejelentések miatt a magánszférában és a közszférában egyaránt;

a korrupció elleni küzdelem átfogó stratégiája részeként; a következő törvényt alkotja:

I. Fejezet

ELJÁRÁS A TISZTESSÉGES ELJÁRÁS KÖVETELMÉNYÉNEK MEGSÉRTÉSE ESETÉN

Az eljárás alapja

1. §

(1) A tisztességes eljárás követelménye alapján az eljáró személy, illetve döntéshozó testület a jogszabályban meghatározott eljárása során előítélet-mentesen és elfogulatlanul, a mérlegelési jog gyakorlása során az eljárás résztvevőinek jogos érdekeit, ésszerűen méltányolható körülményeit is szem előtt tartva, az előírt határidőn belül köteles eljárni.

(2) Ezt a törvényt kell alkalmazni a tisztességes eljárás követelményének

a) a közpénzekből nyújtott támogatások átláthatóságáról szóló törvény hatálya alá tartozó támogatások odaítélésére és felhasználásának ellenőrzésére irányuló eljárás,

b) a közigazgatási szerv vagy közigazgatási hatósági hatáskör gyakorlására jogszabály alapján jogosult hatóság eljárása, valamint

c) a közbeszerzési eljárás során történt megsértésének kivizsgálására.

(3) E törvény alkalmazásában:

a) foglalkoztatási jogviszony: a munkaviszony, a közszolgálati jogviszony, a közalkalmazotti jogviszony, a bírósági szolgálati viszony, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonya, az ügyészségi szolgálati jogviszony, a fegyveres szervek és a Magyar Honvédség hivatásos, illetve szerződéses állományú tagjának szolgálati jogviszonya és a bedolgozói jogviszony, valamint a felek között legalább egy éve fennálló megbízási jogviszony, ha a felek a szerződésben a felmondási jog korlátozásában állapodtak meg és az érintett személy bevétele ezen időszak alatt kizárólag e megrendelőtől származik;

b) munkavállaló: az a) pontban foglaltak szerinti jogviszonyban álló természetes személy;

c) munkáltató: a b) pont szerinti munkavállalót az a) pont szerinti jogviszonyban foglalkoztató természetes személy, jogi személy, vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaság;

d) a jövedelmi viszonyok jelentős megromlása: ha a bejelentő munkavállaló a foglalkoztatási jogviszonyából származó jövedelemből már nem részesül, vagy a munkáltató intézkedése folytán a munkabére csökken;

e) jelentős előny: a 25 millió forintot meghaladó mértékű előny, ide értve azt az esetet is, ha ugyanazon személlyel, szervvel szemben tett több cselekményre vonatkozó bejelentésben vagy bejelentésekben valószínűsített érték együttesen meghaladja ezt az összeget.

2. §

(1) E törvény alkalmazásában a tisztességes eljárás követelményének sérelmét jelenti annak a személynek, döntéshozó testületnek vagy hatóságnak a magatartása, tevékenysége, aki, illetve amely feladatának ellátása, hatáskörének gyakorlása során

a) a teljes körű tájékoztatási kötelezettségének nem tesz eleget, ide értve a közérdekű adatok nyilvánosságára és a közérdekből nyilvános adatok közzétételére vonatkozó törvényi kötelezettségeket is,

b) a mérlegelési vagy méltányossági jogkörével visszaél,

c) az ügyfél vagy más jogát vagy jogos érdekét a közérdek vagy az ellenérdekű ügyfél jogának vagy jogos érdekének védelméhez szükséges mértéket meghaladóan korlátozza,

d) hátrányos megkülönböztetést alkalmaz, vagy az egyenlő bánásmód követelményét másként megsérti, vagy

e) eljárási cselekményt jogszabálysértően végez vagy mulaszt el, ha ez a magatartás egyidejűleg az ügyfél vagy harmadik személy javára olyan előny szerzését célozza vagy eredményezi, amelyhez e magatartás hiányában nem juthatott volna, ide értve azt is, ha az ügyfél vagy harmadik személy e magatartással másnak okozott hátrány miatt kerül előnyös helyzetbe.

(2) Előnyön bármely dolgot, vagyoni értékű jogot, követelést, kedvezményt is érteni kell, függetlenül attól, hogy a számvitelről szóló törvény szerint nyilvántartásba vették-e, úgyszintén azt is, ha az előny élvezője valamely jogszabályból vagy szerződésből eredő kötelezettség, vagy az ésszerű gazdálkodás szabályai szerint szükséges ráfordítás alól mentesül.

(3) A tisztességes eljárás követelményének sérelme megvalósul azzal is, ha az (1) bekezdésben foglalt magatartásra azért kerülhetett sor, mert az arra köteles személy nem tett eleget felügyeleti vagy ellenőrzési kötelezettségének, illetőleg ha az arra köteles személy azért nem tudott eleget tenni a felügyeleti vagy ellenőrzési kötelezettségének, mert e kötelezettséget a szervezeten belül nem, vagy nem pontosan határozták meg.

A tisztességes eljárás követelménye megsértésének vizsgálatára irányuló eljárás

3. §

A tisztességes eljárás követelménye megsértésének vizsgálatára irányuló eljárás (a továbbiakban: vizsgálati eljárás) során - ha e törvény másként nem rendelkezik - a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvénynek

a) az eljárási alapelvekre, a nyelvhasználatra, az ügyfélre, a jogutódlásra, az adatkezelésre, a joghatóságra és a hatáskörre, a kapcsolattartás általános szabályaira,

b) az elsőfokú eljárásban

ba) az eljárás megindítására

bb) az ideiglenes biztosítási intézkedésre, az ügyintézési határidőre,

bc) a jegyzőkönyvre és a hivatalos feljegyzésre,

bd) az adatok zárt kezelésére,

be) a képviseletre,

bf) a kizárásra,

bg) az idézésre és az értesítésre,

bh) a tényállás tisztázására,

bi) az ügyfél nyilatkozatára és az adatszolgáltatási kötelezettségre,

bj) az iratra,

bk) a tanúzásra,

bl) a szemlére,

bm) a szakértőre,

bn) a tolmácsra

bo) az eljárás akadályozásának következményeire,

bp) a tárgyalásra,

bq) a határidő számítására,

br) az igazolási kérelemre,

bs) az eljárás irataiba való betekintésre és a bizonyítékok ismertetésére,

c) a vizsgálati eljárás körében a hatósági ellenőrzésre,

d) a hatóság döntéseire,

e) a jogorvoslatra és a döntés-felülvizsgálatra, valamint

f) a végrehajtásra, az eljárási költségre és annak viselésére

vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni, azzal, hogy újrafelvételnek nincs helye.

Hatáskör és illetékesség

4. §

A vizsgálati eljárásban hatóságként a közbeszerzési és közérdekvédelmi feladatok ellátására külön törvényben kijelölt szerv (a továbbiakban: Hivatal) - az ország egész területére kiterjedő illetékességgel - jár el.

A vizsgálati eljárás megindítása

5. §

(1) A vizsgálati eljárás hivatalból indul. A vizsgálati eljárásban a Hivatal eljárhat minden olyan ügyben, amelyben rendelkezésére álló tények és adatok értékelése alapján a tisztességes eljárás követelményének sérelmét valószínűsíti.

(2) A vizsgálati eljárás a Hivatalnak a tisztességes eljárás követelményének megsértéséről való tudomásszerzésétől számított egy éven belül, de legkésőbb a jogsértés bekövetkezését követő öt éven belül indítható meg. Ha a tisztességes eljárás követelményét sértő magatartás folyamatos, a határidő a magatartás abbahagyásakor kezdődik. Ha a tisztességes eljárás követelményét sértő magatartás azzal valósul meg, hogy valamely helyzetet vagy állapotot nem szüntetnek meg, a határidő mindaddig nem kezdődik el, amíg ez a helyzet vagy állapot fennáll. Az e bekezdés szerinti határidőkbe a vizsgált cselekmény miatt indult büntetőeljárás időtartama nem számít bele.

(3) A Hivatal folyamatosan figyelemmel kíséri a sajtó és a tömegtájékoztatás közleményeit, valamint az Állami Számvevőszék jelentéseit, és ha a hatáskörét érintő körülményre utaló adatot észlel, a (3)-(6) bekezdés szerint jár el.

(4) A Hivatal a tudomására jutott tények, adatok értékelése alapján, a tisztességes eljárás követelményét sértő magatartással biztosított vagy lehetővé tett előny feltételezett mértékét is mérlegelve dönti el, hogy a vizsgálati eljárást megindítja, vagy azt mellőzi. Ha az előny jelentős mértékű, a Hivatal a vizsgálati eljárást megindítja.

(5) Ha a Hivatal bejelentés alapján jár el, a vizsgálati eljárás megindításáról a bejelentéstől számított nyolc munkanapon belül dönt. Ha a tudomására jutott tények, adatok alapján az elért, vagy elérni kívánt előny jelentős mértéke valószínűsíthető, de a rendelkezésre álló tények és adatok alapján a vizsgálati eljárás megindításának szükségességéről más okból nem lehet egyértelműen állást foglalni, a Hivatal elnöke intézkedik az eljárás megindításáról szóló döntéshez szükséges adatok további tizenöt munkanapon belüli beszerzéséről.

(6) A Hivatal nem indít vizsgálati eljárást, ha

a) a bejelentés nyilvánvalóan alaptalan,

b) a bejelentésben foglalt ügyben már döntést hozott, és a bejelentés a korábbi eljárásban még nem értékelt tényt nem tartalmaz,

c) a tisztességes eljárás követelményének sérelme nem valószínűsíthető.

(7) A Hivatal mellőzheti az olyan bejelentés vizsgálatát, amelynek bejelentője ismeretlen, kivéve, ha a bejelentés a tisztességes eljárás követelményét sértő magatartás megvalósítására bizonyítékot tartalmaz.

(8) A vizsgálati eljárás a Hivatal erre vonatkozó döntésével indul meg. A vizsgálati eljárás megindításáról a bejelentőt is értesíteni kell.

Más eljárás kezdeményezése, feljelentés

6. §

(1) Ha a Hivatal folyamatban lévő közigazgatási hatósági eljárásban vizsgálati eljárást indított, az e törvényben meghatározott feladatköre alapján a közigazgatási hatósági eljárásban ügyfélként részt vesz.

(2) Ha a tudomására jutott tények, adatok, bizonyítékok értékelése alapján, vagy a vizsgálati eljárás során olyan magatartást tár fel, amelyben az eljárás más szerv hatáskörébe tartozik, a Hivatal a hatáskörrel rendelkező illetékes szervnél eljárást kezdeményez. Az élet, egészség, testi épség közvetlen veszélyeztetésére utaló adat esetén a kezdeményezést haladéktalanul meg kell tenni.

(3) A Hivatal kezdeményezi a tisztességes eljárás követelményét megsértő személy, valamint a felügyeleti vagy ellenőrzési kötelezettségének, illetőleg az ilyen kötelezettség pontos meghatározására vonatkozó kötelezettségének eleget nem tévő személy felelősségre vonását az arra hatáskörrel rendelkező illetékes szervnél.

(4) A hatáskörrel rendelkező illetékes szerv az eljárást köteles lefolytatni és annak eredményéről a Hivatalt tájékoztatni. Fegyelmi vétségre utaló körülmény észlelése esetén a Hivatal fegyelmi eljárást kezdeményez a fegyelmi jogkör gyakorlójánál, aki köteles a fegyelmi eljárást megindítani és annak eredményéről a Hivatalt tájékoztatni. A fegyelmi eljárás lefolytatásának és a jogkövetkezmény megállapításának nem akadálya, ha a kötelezettségszegéstől három év már eltelt, feltéve, hogy öt év még nem telt el.

(5) Bűncselekmény gyanújára utaló adatról való tudomásszerzés esetén a Hivatal haladéktalanul feljelentést tesz a hatáskörrel rendelkező, illetékes nyomozó hatóságnál, vagy az ügyésznél, és köteles elősegíteni a büntetőeljárás sikerét.

(6) Ha a Hivatal által is vizsgált cselekmény miatt az ügyész vádat emelt, e cselekmény tekintetében a Hivatal a vizsgálati eljárását felfüggeszti a büntetőeljárás jogerős befejezéséig. A Hivatal a bíróságnak az e cselekmény miatt hozott jogerős határozatában megállapított tényálláshoz kötve van.

(7) Más szerv eljárásának kezdeményezése nem akadálya annak, hogy a tisztességes eljárás követelményének sérelme miatt a Hivatal maga is eljárjon, kivéve a (4) és (5) bekezdésben foglalt esetet.

(8) A Hivatal a (2) bekezdés szerinti eljárás kezdeményezéséről, a feljelentés megtételéről, valamint a vizsgálati eljárása felfüggesztéséről a bejelentőt értesíti.

7. §

(1) A Hivatal - ha a döntést bíróság nem vizsgálta felül - a döntést hozó szerv felügyeleti szervénél felügyeleti eljárást kezdeményezhet azon jogorvoslattal meg nem támadható, az 1. § (2) bekezdés a) vagy b) pontja szerinti eljárásban hozott érdemi döntéssel szemben, amelynek tárgyában vizsgálati eljárást folytat.

(2) A felügyeleti eljárás során a felügyeleti szerv a benyújtástól számított huszonkét munkanapon belül, a testületi formában működő felügyeleti szerv a legközelebbi ülésén határoz, és határozatát a meghozatalától számított nyolc munkanapon belül a Hivatallal köteles közölni.

(3) Ha a felügyeleti szerv az (1) bekezdésben meghatározott kezdeményezéssel nem ért egyet, illetve azt határidőben nem folytatja le, a Hivatal az erről szóló határozat kézbesítésétől, illetve a (2) bekezdésben meghatározott határidő elteltétől számított harminc napon belül a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatára vonatkozó szabályok szerint kérheti a határozat bírósági felülvizsgálatát.

(4) Az (1) bekezdésben meghatározott kezdeményezésben a Hivatal - a tudomására jutástól számított 30 napon belül, de legkésőbb a határozat jogerőre emelkedésétől számított 180 napon belül - a határozat végrehajtásának felfüggesztését is indítványozhatja.

(5) Ha a szervnek az érintett tevékenységi körben felügyeleti szerve nincs, a Hivatal a tudomására jutástól számított harminc napon belül a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatára vonatkozó szabályok szerint kérheti a határozat bírósági felülvizsgálatát. A Hivatal a keresetlevélben - a határozat jogerőre emelkedésétől számított 180 napon belül - a határozat végrehajtásának felfüggesztését is indítványozhatja.

Az ügyfél és a bejelentő

8. §

(1) A vizsgálati eljárásban az ügyféli jogállás külön vizsgálata nélkül ügyfélnek minősül az, akivel szemben a tisztességes eljárás követelményét sértő magatartás miatt indult meg a vizsgálati eljárás, illetve akinek ügyében a tisztességes eljárás követelményének a sérelme megvalósult.

(2) A Hivatal a bejelentő személyére vonatkozó adatokat köteles titokban tartani.

Azokat csak akkor teheti más számára megismerhetővé, ha ehhez a bejelentő kifejezetten hozzájárult.

9. §

(1) Ha a hivatalból indult vizsgálati eljárás során vagy azt megelőzően a jogi személy ügyfél jogutódlással megszűnik, jogutódját az eljárásba akkor kell bevonni, ha az eljárás adatai alapján a jogutódlás folytán a tisztességes eljárás követelményét sértő magatartásból fakadóan előnyösebb helyzetbe került.

(2) Ha a rendelkezésre álló adatokból megállapítható, hogy a hivatalból indult eljárásban vizsgált magatartásnak más személy vagy szervezet is részese volt, a vizsgáló az érintett személyt vagy szervezetet az eljárásba ügyfélként bevonja.

A tényállás tisztázása

10. §

(1) A Hivatal a vizsgálati eljárása során annak megállapítására, hogy vannak-e bizonyítási eszközök, és ezek hol találhatók, adatszerzést végezhet, felvilágosítást kérhet, bárkitől okiratok és adatok rendelkezésre bocsátását kérheti. Az adatszolgáltatás nem tagadható meg akkor sem, ha az adat üzleti titoknak, banktitoknak, értékpapírtitoknak, pénztártitoknak, biztosítási titoknak minősül. A vizsgálati eljárás szempontjából lényeges államtitkot és szolgálati titkot a Hivatal az e törvényben szabályozott vizsgálati eljárásában megismerheti. A vizsgáló és a Hivatal elnöke által megismert titok megtartására az államtitkokról és a szolgálati titokról szóló törvényi rendelkezések irányadók.

(2) A Hivatal felhívására az ügyfél köteles közölni a tényállás tisztázásához szükséges adatokat, ideértve a természetes személyazonosító adatait. Az ügyfél nem köteles a saját, vagy a vizsgálat tárgyát képező eljárásra vonatkozó törvény szerinti hozzátartozója jogsértését beismerő nyilatkozatot tenni.

(3) A Hivatal - az érintett hozzájárulása vagy kifejezett kérelme hiányában, a különleges adatok kivételével - a vizsgált magatartással összefüggésben jogosult kezelni az ügyfél és az eljárás más résztvevőjének természetes személyazonosító adatait és a vizsgálati eljárás e törvényben meghatározott céljával kapcsolatos törvényben meghatározott feltételeknek megfelelően megismert személyes adatait, amelyek felhasználása az eljárás eredményes lefolytatásához szükségesek. Ha a bizonyítási eszköz az eljárás e törvényben meghatározott céljával össze nem függő személyes adatot is tartalmaz, és az adatok elkülönítése a bizonyítási eszköz bizonyító erejének sérelme nélkül nem lehetséges, a Hivatal az ilyen adatot haladéktalanul felismerhetetlenné teszi.

(4) A Hivatal az ügyfél és az eljárás más résztvevőjének a (3) és a (4) bekezdésben megjelölt személyes adatait a tisztességes eljárás követelményeit sértő magatartás bizonyítása céljából kezelheti. Az adatkezelés határideje az eljárás jogerős befejezésétől számított két év; ha a Hivatal döntése ellen jogorvoslati eljárás indult, e határidőt a bíróság jogerős határozatának jogerőre emelkedésétől kell számítani.

(6) A vizsgálati eljárásban lefolytatott szemle során a szemlét végző személy eljárási jogosultságát az e célból kiállított megbízólevéllel igazolja.

(7) Ha a szemlét végző személy a lefoglalt iratot vagy adathordozót - a használat és az elidegenítést jogának megtiltásával - a birtokosának őrizetében hagyja, az iratokat vagy az adathordozót megőrzésre alkalmas módon vagy külön helyiségben lezárja és lepecsételi.

(8) Az ügyvéd és a közjegyző kivételével a tanú meghallgatható az ügyfélnek a vizsgálati eljárás szempontjából jelentős védett adatának minősülő tényről akkor is, ha nem kapott felmentést a titoktartás alól.

(9) Az eljárás lefolytatására kijelölt személy az eljárását kizáró okként köteles bejelenteni a Hivatal elnökének, ha olyan ügyben jelölték ki az eljárásra, amelyben saját maga vagy közeli hozzátartozója az ügyben érintett gazdasági társaságban tulajdoni részesedéssel rendelkezik; gazdasági társaság, alapítvány, társadalmi szervezet, egyház vagy szakszervezet, illetve ezek önálló jogi személyiséggel rendelkező olyan szervezeti egysége, amelyben vezető tisztségviselő, az alapítvány kezelő szervének, szervezetének tagja, tisztségviselője, a társadalmi szervezet, az egyház vagy a szakszervezet ügyintéző vagy képviseleti szervének tagja.

Az eljárási bírság

11. §

(1) A vizsgálati eljárásban kiszabott eljárási bírság legkisebb összege természetes személy esetében ötvenezer forint, legmagasabb összege ötszázezer forint, jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet esetében a bírság legkisebb összege százezer forint, legmagasabb összege ötmillió forint.

(2) Ha a megbírságolt a bírság alapjául szolgáló magatartással felhagy, a Hivatal a bírságot elengedheti vagy mérsékelheti.

A vizsgáló jelentése

12. §

(1) A vizsgálati eljárásban a tényállás tisztázását követően az eljárást lefolytató személy (a továbbiakban: vizsgáló) jelentést készít, amelyet a Hivatal elnöke elé terjeszt.

(2) A jelentés tartalmazza a következő adatokat:

a) a vizsgálati eljárás tárgyának megjelölését,

b) a megállapított tényállást és az azt alátámasztó bizonyítékokat,

c) a vizsgáló indítványát

ca) a vizsgálati eljárás további eljárási cselekményeire, illetve - szükség esetén - az ideiglenes intézkedés elrendelésére, más szerv, hatóság eljárásának kezdeményezésére, feljelentés tételére,

cb) a tisztességes eljárás megsértésének megállapítására vagy ennek mellőzésére,

cc) az alkalmazandó jogkövetkezmény típusára és mértékére.

(3) A vizsgáló a jelentésben javaslatot tehet az eljárás megszüntetésére és annak határozattal való megállapítására is, hogy a vizsgálati eljárás eredményeként a vizsgálati eljárás elrendelésére okot adó körülmények nem állnak fenn, vagy a vizsgálati eljárás során beszerzett bizonyítékok alapján nem állapítható meg a tisztességes eljárás követelményének a megsértése, és az eljárás folytatásától sem várható eredmény.

A Hivatal döntései

13. §

(1) A Hivatal elnöke a vizsgálati eljárás során feltárt tényállás és a bizonyítékok mérlegelése alapján

a) ha a vizsgált magatartás, tevékenység a 2. §-ban meghatározott valamely tényállást megvalósította, e tényt határozatában megállapítja, és

aa) elrendeli a tisztességes eljárás követelményeit sértő állapot megszüntetését,

ab) megtiltja a tisztességes eljárás követelményeit sértő magatartás további folytatását, továbbá

ac) az e törvényben meghatározott joghátrányokat alkalmazza;

b) az eljárást megszünteti és a határozatában megállapítja, hogy a vizsgálati eljárás elrendelésére okot adó feltételezett körülmények nem állnak fenn, vagy a vizsgálati eljárás során beszerzett bizonyítékok alapján nem állapítható meg a tisztességes eljárás követelményeinek megsértése, és a vizsgálati eljárás folytatásától sem várható eredmény, vagy

c) végzésben úgy rendelkezhet, hogy az iratokat a vizsgálónak visszaadja, ha megállapítja, hogy a tényállás teljes körű tisztázásához további vizsgálatra van szükség, illetve a vizsgálati eljárás kiterjesztése, vagy új ügyfél eljárásba vonása indokolt, ebben az esetben legfeljebb 44 munkanapos határidőt állapíthat meg a vizsgáló részére.

(2) A döntést a bejelentővel is közölni kell.

14. §

(1) A tisztességes eljárás követelményét sértő magatartásból elért vagy elérni kívánt előnyt az állam javára meg kell fizetnie annak a személynek vagy szervezetnek, akinek a javára a tisztességes eljárás követelményét sértő magatartás előny szerzését célozta vagy eredményezte, feltéve, hogy e személy, vagy e szervezet vezetője, alkalmazottja vagy tagja e magatartásról és az ebből származó vagy várható előnyről tudott, illetve erről e személyek bármelyikének kellő gondosság tanúsítása esetén tudnia kellett volna.

(2) A Hivatal az (1) bekezdés szerinti kötelezettet a tisztességes eljárás követelményét sértő magatartásból elért vagy elérni kívánt előny visszafizetéséről határozatban rendelkezik, és a kötelezettet közérdekvédelmi bírsággal sújtja. A közérdekvédelmi bírság mértéke

a) az előny összegének felétől - ha az elért vagy elérni kívánt előny 25 millió forintot nem haladja meg - az elért vagy elérni kívánt előny összegéig,

b) az előny összegének felétől - ha az elért vagy elérni kívánt előny 25 millió forintot meghaladja -, az elért vagy elérni kívánt előny kétszereséig terjedhet.

(3) A közérdekvédelmi bírság összegét az eset összes lényeges körülményeire - a tisztességes eljárás követelményének megsértésével biztosított vagy biztosítani kívánt előny tényére vagy mértékére, a tisztességes eljárás követelményét sértő magatartás ismételt tanúsítására - tekintettel kell meghatározni. A bírság összegét emelő tényezőként kell értékelni, ha a magatartás a környezet, az élelmiszerbiztonság, a közegészségügyi ellátás veszélyeztetését, vagy a fogyasztók, üzletfelek érdekeinek sérelmét is okozta.

(4) Az előny mértékének meghatározásához az elért jövedelmet, vagy vagyonnövekedést kell figyelembe venni. Az elérni kívánt jövedelem esetében becslés útján az előnyt olyan mértékben kell megállapítani, mintha a szervezet jövedelem- vagy vagyonnövekedést ért volna el.

(5) A Hivatal a pert indít azzal a felügyeletre vagy ellenőrzésre kötelezett személlyel szemben, aki a tisztességes eljárás követelményét sértő magatartásról és az ebből származó vagy várható előnyről tudott, vagy kellő gondosság tanúsítása esetén tudnia kellett volna.

(6) Ha a bíróság megállapítja, hogy a felügyeletre vagy ellenőrzésre kötelezett személy a tisztességes eljárás követelményét sértő magatartásról és az ebből származó vagy várható előnyről tudott, vagy kellő gondosság tanúsítása esetén tudnia kellett volna, az alperesnek legalább egy évre, de legfeljebb három évre megtiltja a vezető tisztségviselő foglalkozás gyakorlását.

(7) A Hivatal, ha a felügyeletre vagy ellenőrzésre kötelezett személy a tisztességes eljárás követelményét sértő magatartásról és az ebből származó vagy várható előnyről tudott, köteles a vezető tisztségviselő foglalkozás gyakorlásának megtiltása iránt ideiglenes intézkedés iránti kérelmet benyújtani a bírósághoz. A bíróság az ideiglenes intézkedés iránti kérelemről 30 napon belül dönt, a határidő elmulasztása esetén az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet elutasítottnak kell tekinteni. Ebben az esetben a Hivatal fellebbezhet a Pp. 156. § (6) bekezdés alapján.

(8) Az (5) bekezdés szerinti peres eljárásban

a) az ítélőtábla székhelye szerinti megyei bíróság - az ítélőtábla illetékességi területén - jár el,

b) a bíróság soron kívül jár el.

Bírság az alaptalan bejelentés esetén

15. §

(1) Ha a Hivatal a vizsgálati eljárása során kétséget kizáróan megállapítja, hogy a bejelentés alaptalan, és erről a bejelentő tudott, vagy a tőle elvárható körültekintés alapján tudnia kellett volna (a továbbiakban: rosszhiszemű bejelentő), a bejelentő természetes személyt legalább tízezer, legfeljebb százötvenezer forint, a bejelentő szervezetet legalább százezer, legfeljebb ötszázezer forint összegű rendbírsággal sújthatja.

(2) A Hivatal a bejelentőt a bejelentés megtételekor tájékoztatja az alaptalan bejelentés megtételének jogkövetkezményeiről. Ha a bejelentő a tájékoztatás alapján nyomban feltárja bejelentése alaptalanságát, vele szemben nem lehet az (1) bekezdés szerint bírságot kiszabni.

(3) A rendbírság összegének megállapításánál figyelembe kell venni a bejelentéssel valószínűsíteni szándékozott sérelem súlyát és az indokolatlan eljárással az ügyfélnek okozott sérelmet, valamint tekintettel kell lenni a rendbírsággal sújtott személy (szervezet) vagyoni, jövedelmi viszonyaira is.

A bejelentő díjazása

16. §

(1) Ha a Hivatal a tisztességes eljárás követelményének megsértése miatt bírságot szabott ki, a Hivatal elnöke a bejelentőt díjazásban részesíti, amelynek összege a megállapított bírság 10 %-a.

(2) A díjban nem részesülhet a rosszhiszemű bejelentő, az a személy, akit a bejelentésben foglalt magatartással összefüggésben jogszabály alapján feljelentési kötelezettség terhel, aki részt vett a tisztességes eljárás követelményének a megsértésében, továbbá az sem, aki a korábban tett nyilatkozatában a tisztességes eljárás követelményét sértő magatartás, illetve tevékenység felderítése szempontjából fontos tényt vagy körülményt elhallgatott, illetőleg valótlan adatot közölt.

(3) Nincs helye a díj kifizetésének, ha

a) a Hivatal a bejelentés időpontja előtt a bejelentésben közölt információval már rendelkezett,

b) a bejelentés olyan közigazgatási hatósági ügyre vonatkozik, amelyben a bejelentő ügyfélként vett részt, de nem élt a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőséggel, vagy jogorvoslati kérelmében a tisztességes eljárás követelményét sértő magatartásra nem hivatkozott.

(4) A díjjal összefüggő közterhek megállapítási, bevallási és megfizetési kötelezettségét a Hivatal teljesíti.

(5) Ha a Hivatal megállapítja, hogy olyan ok merült fel, amely a (2) és (3) bekezdésben foglaltak szerint a díjfizetést kizárja, a bejelentőt a díj visszafizetésére kötelezi.

(6) A díj nem követelhető vissza azon a címen, hogy a bíróság a Hivatal bírságot kiszabó határozatát megsemmisítette, kivéve, ha a bíróság megállapította, hogy a bejelentés rosszhiszemű volt.

A döntés nyilvánosságra hozatala

17. §

(1) A Hivatal a 13. § (1) bekezdés a) pontja szerinti határozatát a jogerőre emelkedést követően az ügyfél nevének, illetve elnevezésének feltüntetésével, de a határozatban szereplő természetes személyek többi személyes adatának felismerhetetlenné tételét követően a honlapján közzéteszi. Ha a határozat bírósági felülvizsgálatát kérték, a közzétételre a bíróság határozatát követően kerülhet sor.

(2) A Hivatal a 13. § (1) bekezdés b) pontja szerinti határozatát a határozatban szereplő természetes személyek személyes adatainak felismerhetetlenné tételét követően, akkor teszi közzé, ha azt az ügyfél kifejezetten kéri. A közérdekből nyilvános adatokat nem lehet törölni. A határozat közzétételének nem akadálya az, ha a határozat bírósági felülvizsgálatát kérték, azonban ezt a tényt a közzététel során jelezni kell. Ha a Hivatal határozatának közzétételére került sor, az eljárást befejező határozatot is nyilvánosságra kell hozni.

(3) A Hivatal a vele történt közlését követően haladéktalanul nyilvánosságra hozza a honlapján a Hivatal határozatának felülvizsgálatáról szóló jogerős bírósági határozatot. A nyilvánosságra hozatal során az (1) és (2) bekezdés szerinti korlátokkal kell a személyes adatok megismerhetőségéről gondoskodni.

II. Fejezet

A HIVATAL FELADATAI A KORRUPCIÓ MEGELŐZÉSE ÉRDEKÉBEN

18. §

(1) A Hivatal elemzi a korrupcióval összefüggő társadalmi és gazdasági folyamatokat, és a korrupció elleni kormányzati politika hatékonyságát. A Hivatal e feladataival összefüggésben rendszeresen elemzi különösen azokat a döntéshozatali folyamatokat, amelyek korrupciós kockázatot jelentenek, és javaslatot tesz a kockázatok csökkentésére.

(2) A Hivatal - az érintett szakmai és társadalmi szervezetek és szakértők bevonásával előkészített - középtávú, legalább ötéves ciklusokra tervezett korrupcióellenes stratégia kialakítására tesz javaslatot a Kormány részére.

(3) A Hivatal a Kormány által elfogadott stratégia végrehajtásával kapcsolatos kormányzati feladatokra tekintettel javaslatot dolgoz ki:

a) a stratégia végrehajtása érdekében az érintett szervezetek munkájának összehangolására;

b) az e célra rendelkezésre álló források elosztására és felhasználására.

(4) A Hivatal által feltárt korrupciós kockázatok csökkentésére tett javaslatokat, valamint a korrupcióellenes stratégiát - figyelembe véve más szervezetek javaslatait és tapasztalatait is - az igazságügyért felelős miniszter terjeszti a Kormány elé. Az igazságügyért felelős miniszter gondoskodik a korrupcióellenes kormányzati feladatok koordinációjáról is.

19. §

(1) A Hivatal az e törvény alapján lefolytatott vizsgálatával összefüggő tapasztalatai alapján

a) felhívja a figyelmet a vizsgált szervezetek körében feltárt fontosabb kockázatokra,

b) elemzi a már létező integritási, illetve belső, közérdekű bejelentési rendszerek erősségeit és gyengeségeit,

c) ajánlásokat fogalmaz meg a szervezeti integritás irányítási rendszerek erősítése érdekében és a tekintetben, hogy milyen ellenőrzési, felügyeleti eszközök bevezetésére vagy javítására van szükség a kockázatok kezelése érdekében.

(2) A Hivatal az (1) bekezdésben megfogalmazott ajánlásainak címzettje szükség szerint az érintett szerv, illetőleg a kockázatokkal érintett szervezetek csoportja.

III. Fejezet

A KÖZÉRDEK SÉRELMÉRE VONATKOZÓ BEJELENTÉS ÉS A BEJELENTŐ VÉDELMÉRE VONATKOZÓ SZABÁLYOK

A bejelentő védelme

20. §

(1) Ha a munkavállalónak tudomása van arról, vagy kellő alappal feltételezi, hogy a munkáltatónál a munkáltató magatartása, vagy a munkáltató működési körébe tartozó okok következtében a közérdek bármilyen sérelme következett vagy következhet be, bejelentéssel (a továbbiakban: közérdekvédelmi bejelentés) fordulhat a munkáltatóhoz, továbbá a munkáltató tevékenységének felügyeletére jogosult munkáltatói szervhez, vagy ha a munkáltatónál e bejelentésekre eljárásrendet alakítottak ki, az eljárásrendben meghatározott szervhez.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szerv köteles a közérdekvédelmi bejelentésről jegyzőkönyvet felvenni, ennek egy példányát a bejelentőnek átadni.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott szerv köteles a közérdekvédelmi bejelentésben foglaltakat kivizsgálni, kivéve, ha azok nyilvánvalóan megalapozatlanok.

(4) Az (1) bekezdésben meghatározott szerv a bejelentő személyes adatait az ügy iratai között elkülönítve, zártan kezeli és gondoskodik arról, hogy más a zártan kezelt adatokat ne ismerhesse meg. E szerv a bejelentő személyére vonatkozó adatokat csak akkor teheti más számára megismerhetővé, ha ehhez a bejelentő kifejezetten hozzájárult.

(5) Ha az (1) bekezdésben meghatározott szerv a közérdekvédelmi bejelentést elutasítja, vagy azokat a munkavállaló véleménye szerint nem vizsgálta ki teljes körűen, a munkavállaló a Hivatalhoz fordulhat.

21. §

(1) A munkavállaló a 20. § (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően - választása szerint - a munkáltató helyett a közérdekvédelmi bejelentést közvetlenül a Hivatalnál, illetve a bejelentés tárgya szerinti ügy kivizsgálására határkörrel rendelkező hatóságnál is megteheti.

(2) Ha a munkavállaló Hivatalnál tett közérdekvédelmi bejelentése a munkáltató magatartása, vagy a munkáltató működési körébe tartozó okok következtében a tisztességes eljárás követelményét sértő magatartásra vonatkozik, a Hivatal az 5. § vagy a 6. § szerint jár el.

(3) Ha a munkavállaló Hivatalnál tett közérdekvédelmi bejelentése a munkáltató magatartása, vagy a munkáltató működési körébe tartozó okok következtében

a) az élet, az egészség vagy a testi épség közvetlen veszélyeztetésére,

b) a munkáltató vagy más munkavállaló által elkövetett bűncselekményre vagy

c) a környezet súlyos veszélyeztetésére

vonatkozik, de a tisztességes eljárás sérelmének megvalósulására nem tartalmaz adatot, és ezért a Hivatal vizsgálati jogkörrel sem rendelkezik, a Hivatal a hatáskörrel rendelkező illetékes szervnél eljárást kezdeményez, vagy a külön törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén ügyészi intézkedésre tesz javaslatot, szabálysértésre vagy bűncselekményre utaló adat esetén feljelentést tesz.

(4) A munkavállaló közérdekvédelmi bejelentése nem érinti a munkavállaló külön törvény alapján fennálló feljelentési vagy intézkedési kötelezettségét.

(5) A bejelentővel szemben a bejelentés tartalma alapján titoksértés miatt joghátrányt nem lehet alkalmazni, kivéve, ha a bejelentés rosszhiszemű volt.

22. §

(1) A munkavállalót a 20. § (1) bekezdésében meghatározott szervnél, vagy a Hivatalnál, illetőleg a más hatóságnál tett közérdekvédelmi bejelentés miatt sem közvetlen, sem közvetett hátrány nem érheti, különösen a következő területeken:

a) a foglalkoztatási jogviszony teljesítése során, a foglalkoztatási jogviszonyból származó jogok gyakorlásával és kötelességek teljesítésével összefüggésben;

b) a foglalkoztatási jogviszonnyal összefüggő képzésekkel összefüggésben;

c) a munkafeltételek, a teljesítménykövetelmények megállapítása és biztosítása tekintetében;

d) a foglalkoztatási jogviszony alapján járó munkabér, továbbá valamennyi juttatás megállapításában és biztosításában;

e) a minősítés és az előmeneteli rendszer biztosítása tekintetében;

f) a foglalkoztatási jogviszonnyal összefüggésben alkalmazható hátrányos jogkövetkezményekkel járó munkáltatói intézkedések, a fegyelmi és a kártérítési felelősség érvényesítése tekintetében;

g) a foglalkoztatási jogviszony módosítására irányuló munkáltatói ajánlat tekintetében;

h) a foglalkoztatási jogviszony megszüntetésével kapcsolatosan, valamint a megszüntetéssel összefüggő munkáltatói nyilatkozatok tekintetében.

(2) Jogvita esetén a munkavállalónak kell igazolnia, hogy a közérdekvédelmi bejelentést megtette, és a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy intézkedése nincs összefüggésben a közérdekvédelmi bejelentéssel.

23. §

(1) A munkavállaló kérelmére a Hivatal védelmet nyújt a munkavállalónak, ha a közérdekvédelmi bejelentéssel összefüggésben a munkáltató részéről hátrány érte, vagy az eset körülményei alapján fennáll a veszélye annak, hogy hátrány érheti. Ennek körében a Hivatal a munkavállalónak jogi tanácsadást nyújt, szükség esetén jogi képviseletet és anyagi támogatást biztosít. A munkavállaló kérelmére a munkavállaló személyes adatait a Hivatal zártan kezeli.

(2) A munkavállaló kérelmére a Hivatal a munkavállaló részére - ügyvédi megbízás útján - a közérdekvédelmi bejelentés miatt a munkáltató által okozott hátrányra alapított jogvita esetén jogi képviseletet, továbbá anyagi hátránnyal járó munkáltatói intézkedés esetén pénzbeli támogatást biztosít. A jogi képviselet költségét a Hivatal megelőlegezi. Ha a bíróság az ügyvéd díjának viselésére a munkáltatót kötelezte, a megelőlegezett díjat a munkáltató köteles az állam javára megfizetni, az ítélet erre vonatkozó rendelkezése szerint.

(3) Ha a munkavállaló a védelme érdekében a Hivatal eljárását kezdeményezte, az Egyenlő Bánásmód Hatóság eljárása nem kezdeményezhető.

24. §

(1) Kérelmére azt a munkavállalót, akinek a jövedelmi viszonyai a közérdekvédelmi bejelentéssel összefüggő munkáltatói intézkedés miatt jelentősen megromlottak, a Hivatal támogatásban részesítheti. A támogatás mértéke legfeljebb a közérdekvédelmi bejelentés időpontjában érvényes munkabér és a munkáltatói intézkedés folytán csökkent munkabér különbözete, de legalább annak 50 %-a, vagy ha munkabérben már nem részesül, a kiesett munkabér 75 %-a. A támogatás feltétele, hogy a munkavállaló jogvitát kezdeményezzen a munkáltatói intézkedéssel és az abból eredő jövedelemcsökkenéssel összefüggésben. A támogatás a jogvitát elbíráló bírósági döntés jogerőre emelkedésének időpontjáig folyósítható.

(2) A támogatásról és annak mértékéről mérlegelési jogkörében a Hivatal dönt. A kérelem elbírálása és a támogatás feltételeinek meghatározása során figyelembe kell venni a munkavállaló jövedelmi helyzetét, jövedelmi viszonyai megromlásának okait és körülményeit, így különösen azt, ha a jövedelmi viszonyainak megromlása a munkavállaló és a vele együtt élő, tartásra szoruló, valamint a munkavállalótól rendszeres tartásban részesülő további közeli hozzátartozók megélhetését súlyosan veszélyezteti. Mérlegelése során figyelembe veszi továbbá a bejelentés és a munkáltatói intézkedés közötti összefüggés valószínűségét.

(3) A támogatás mértékét és feltételeit a Hivatal elnöke határozatban állapítja meg.

(4) Az (1) és (2) bekezdés szerint nyújtott támogatás a munkáltató kártérítési felelősségét nem érinti. A bíróság a kártérítés és járulékai összegéből az anyagi támogatásnak megfelelő összeg állam javára történő megfizetésére kötelezi a munkáltatót.

IV. Fejezet

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

Hatálybaléptető és átmeneti rendelkezések

25. §

Ez a törvény 2010. március 1-jén lép hatályba.

26. §

Az e törvényben meghatározott joghátrány alkalmazására csak olyan cselekmény miatt kerülhet sor, amelyet e törvény hatályba lépését követően követtek el, vagy az a törvény hatályba lépését követően fejeződött be. A törvény hatályba lépését megelőzően elkövetett (befejezett) cselekmények esetében a Hivatal nem folytat vizsgálati eljárást, azonban a tudomására jutott információk alapján szükség esetén feljelentést tehet, illetőleg más szerv eljárását kezdeményezheti, továbbá a bejelentőt védelemben részesítheti e törvény szabályai szerint.

27. §

(1) Az e törvény alapján kiszabott és megfizetett bírság a központi költségvetést illeti meg.

(2) A meg nem fizetett bírság, eljárási költségek és késedelmi pótlékok adók módjára behajtandó köztartozásnak minősülnek.

Módosító rendelkezések

28. §

(1) A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 56. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidejűleg a jelenlegi (2) bekezdés jelölése (3) bekezdésre változik:

"(2) Foglalkozásától el kell tiltani azt, aki a közélet tisztasága elleni bűncselekményt foglalkozásának felhasználásával, szándékosan követi el."

(2) A Btk. 77/B. § (1) bekezdés e) pontja helybe a következő rendelkezés lép:

[Vagyonelkobzást kell elrendelni arra]

"e) a vagyonra, amely az adott vagy ígért vagyoni előny tárgya volt."

(3) A Btk. 251. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) A költségvetési szervnek, gazdálkodó szervezetnek vagy a társadalmi szervezetnek az a dolgozója, illetőleg tagja, aki a működésével kapcsolatban jogtalan előnyt kér, vagy a kötelességének megszegéséért az ilyen előnyt, illetve annak ígéretét elfogadja, vagy a jogtalan előny kérőjével vagy elfogadójával egyetért, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."

(4) A Btk. 254. § helyébe a következő rendelkezés lép:

"254. § (1) Aki költségvetési szerv, gazdálkodó szervezet vagy társadalmi szervezet dolgozójának, illetve tagjának, vagy reá tekintettel másnak azért ad, vagy ígér jogtalan előnyt, hogy a kötelességét megszegje, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés bűntett miatt öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a jogtalan előnyt költségvetési szerv, gazdálkodó szervezet vagy társadalmi szervezet önálló intézkedésre jogosult dolgozójának, illetve tagjának adják vagy ígérik."

(5) A Btk. 255. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) Aki azért, hogy más a bírósági vagy más hatósági eljárásban a törvényes jogait ne gyakorolja, vagy a kötelezettségeit ne teljesítse, neki vagy reá tekintettel másnak jogtalan előnyt ad, bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."

(6) A Btk. 255/B. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) Az a hivatalos személy, aki e minőségében hitelt érdemlő tudomást szerez arról, hogy még le nem leplezett vesztegetést (Btk. 250-255. §) követtek el, és erről a hatóságnak, mihelyt teheti, nem tesz feljelentést, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő."

(7) A Btk. 258/F. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím lép:

"Vesztegetés feljelentésének elmulasztása nemzetközi kapcsolatban"

(8) A Btk. 258/F. § helyébe a következő rendelkezés lép:

"258/F. § Az a hivatalos személy, aki e minőségében hitelt érdemlő tudomást szerez arról, hogy nemzetközi kapcsolatban még le nem leplezett vesztegetést (Btk. 258/B-258/D. §) követtek el, és erről a hatóságnak, mihelyt teheti, nem tesz feljelentést, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő."

(9) A Btk. a következő 258/G. §-sal és az azt megelőző alcímmel egészül ki:

"Értelmező rendelkezés

258/G. § E cím alkalmazásában külföldi gazdálkodó szervezet az a szervezet, amely a személyes joga szerint jogi személyiséggel rendelkezik, és az adott szervezeti formában gazdasági tevékenység végzésére jogosult."

29. §

(1) A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 327. §

(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) A keresetet az ellen a közigazgatási szerv ellen kell indítani, amelyik a felülvizsgálni kért határozatot hozta. Ha a közigazgatási szerv által hozott határozattal elbírált ügyben a közbeszerzési és közérdekvédelmi feladatok ellátására külön törvényben kijelölt vizsgálati eljárást indított, a perben beavatkozóként részt vehet."

(3) A Pp. 332. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(5) Ha a közigazgatási eljárásban ellenérdekű ügyfél vagy a közbeszerzési és közérdekvédelmi feladatok ellátására külön törvényben kijelölt szerv ügyfélként szerepelt, a bíróság értesíti őt a beavatkozás lehetőségéről."

(2) A Pp. 335/B. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"335/B. § (1) A közigazgatási perekben az azonos hatáskörű bíróságok előtt folyamatban lévő perek egyesítésének is helye van. Ha az egyesítést több, azonos hatáskörű bíróság is elrendelte, a továbbiakban az jár el, amely az egyesítésről korábban határozott.

(2) Az azonos hatáskörű bíróságok előtt folyamatban lévő pereket egyesíteni kell, ha a közigazgatási szerv által hozott határozattal elbírált ügyben a közbeszerzési és közérdekvédelmi feladatok ellátására külön törvényben kijelölt szerv is eljárt, és a közigazgatási szerv, valamint a közbeszerzési és közérdekvédelmi feladatok ellátására külön törvényben kijelölt szerv által elbírált ügyben hozott határozatok bírósági felülvizsgálata folyamatban van."

30. §

A Tpvt. a következő 79/A. és 79/B. §-sal egészül ki:

"79/A. § (1) Díjra jogosult az a természetes személy, aki nélkülözhetetlennek minősülő írásos bizonyítékot szolgáltatott a Gazdasági Versenyhivatal részére a 11. §-ba vagy az EK-Szerződés 81. cikkébe ütköző olyan versenytársak közötti megállapodással vagy összehangolt magatartással elkövetett jogsértés megállapításához, amely közvetlenül vagy közvetve vételi vagy eladási árak rögzítésére, a piac felosztására - beleértve a versenytárgyalási összejátszást is -, vagy termelési, eladási kvóták meghatározására irányult.

(2) Nélkülözhetetlen bizonyítéknak minősül az olyan információ is, amely alapján a bíróság olyan, a 65/A. § szerinti vizsgálati cselekményt engedélyez, melynek során a Gazdasági Versenyhivatal az (1) bekezdés szerinti bizonyíték birtokába jut. A szolgáltatott bizonyíték akkor is nélkülözhetetlennek minősül, ha olyan más bizonyítékkal helyettesíthető, amelyhez utóbb jutott a Gazdasági Versenyhivatal.

(3) Az e §-ban meghatározott díj összege az eljáró versenytanács által az ügyben kiszabott bírság egy százaléka, de legfeljebb ötvenmillió forint. Több, különböző természetes személy által szolgáltatott nélkülözhetetlennek minősülő bizonyíték után külön-külön jár a díj.

Egy természetes személy csak egyszeri díjra jogosult.

(4) Nem jogosult a díjra annak a vállalkozásnak a törvényes képviselője, amelynek nevében a 78/A. § szerinti, bírság mellőzése vagy csökkentése iránti kérelmet nyújtottak be.

(5) Nem jár díj a bűncselekménnyel vagy szabálysértéssel szerzett bizonyíték után. Ha a büntetőeljárás vagy a szabálysértési eljárás a díj kifizetése előtt megindul, a díj kifizetését a büntetőeljárás jogerős befejezéséig fel kell függeszteni. Ha a bűncselekmény vagy szabálysértés elkövetésének jogerős megállapítására a díj kifizetése után kerül sor, a jutalmat vissza kell fizetni a Gazdasági Versenyhivatal számára.

(6) A díj több személy részére való kifizetésének nincs helye, ha a rendelkezésre álló adatokból megállapítható, hogy az érintett bizonyítékok egy forrásból származnak, és megosztásukra csak a díj többszörözése érdekében került sor. Ilyen esetben egyszeri jutalmat kell a jogosultak között egyenlő arányban felosztani.

(7) Nem követelhető a díj visszafizetése arra tekintettel, hogy a bíróság a kiszabott bírságot csökkentette vagy hatályon kívül helyezte, vagy úgy változtatta meg az eljáró versenytanács határozatát, melynek következtében a szolgáltatott bizonyíték nélkülözhetetlensége megszűnik, kivéve mindegyik esetben, ha a határozat megváltoztatására az informátor által szolgáltatott bizonyítéknak a szolgáltató magatartására visszavezethető jogellenességére tekintettel került sor.

79/B. § (1) A Gazdasági Versenyhivatal köteles biztosítani azt, hogy azok a személyek, akik feltételezésük szerint a 79/A. § (1) bekezdése alá eső irattal rendelkeznek, személyazonosságuk feltárása nélkül tudakozódhassanak az irat feltehető minősítéséről. A tudakozódó személyt figyelmeztetni kell arra, hogy a vele közölt előzetes minősítés nem köti a Gazdasági Versenyhivatalt, továbbá tájékoztatni kell a díjra vonatkozó szabályokról.

(2) A feltehetően a 79/A. § (1) bekezdésében említett iratot szolgáltató személyt tájékoztatni kell a 79/A. § szerinti díjazás szabályairól. Az iratot szolgáltató személy díjigényét legkésőbb a tájékoztatástól számított öt napon belül köteles közölni a Gazdasági Versenyhivatallal. A díjat igénylőt figyelmeztetni kell arra, hogy a törvény tanúként való meghallgatását is lehetővé teszi, illetve arra, hogy kérelmezheti személyazonosító adatainak zárt kezelését. E kérelem teljesítése nem tagadható meg, de a kérelmezőt figyelmeztetni kell arra, hogy személyazonosító adatainak zárt kezelése kihatással lehet a szolgáltatott irat bizonyító erejére.

(3) Ha a vizsgáló, vagy az eljáró versenytanács álláspontja szerint a versenyfelügyeleti eljárás során szolgáltatott irat alkalmatlan a 79/A. § (1) bekezdése szerinti jogsértés bizonyítására, erről meghallgatás keretében tájékoztatja az iratot szolgáltató személyt, illetve kérelmére az irat visszautasításáról külön végzést hoz. A meghallgatás jegyzőkönyve, illetve a külön végzés nem betekinthető iratnak minősül.

(4) A díj kifizetéséről az eljáró versenytanács a (2) bekezdés szerinti igényt előterjesztő személyek vonatkozásában külön végzést hoz, legkésőbb az eljárást befejező határozatának meghozatalát követő harminc napon belül. A végzés ellen az érintett személy külön jogorvoslattal (82. §) élhet.

(5) A díj a (4) bekezdés szerinti végzés jogerőre emelkedésétől számított harminc napon belül esedékes. A kifizetésről a Gazdasági Versenyhivatal bírságbevételi számlája terhére kell intézkedni.

(6) Ha a jutalmat vissza kell fizetni, ennek az eljáró versenytanács e tárgyban, legkésőbb a visszafizetést megalapozó határozat jogerőre emelkedésétől számított harminc napon belül hozott külön végzése alapján van helye. A végzés ellen az érintett személy külön jogorvoslattal (82. §) élhet. A visszafizetendő díj adók módjára behajtandó köztartozásnak minősül."

INDOKOLÁS

Általános indokolás

A korrupció jelensége súlyos nemzetgazdasági károkat okoz, rontja az ország nemzetközi presztízsét és a külföldi befektetések esélyét is veszélyezteti, s mindezek a gazdasági válság időszakában fokozottan kihatnak az ország jövőjére. Általános tapasztalat az, hogy a korrupciós cselekmények felderítése és szankcionálása nem kellően hatékony, elsősorban e jelenség rejtett érvényesülése, a felek közötti érdekegyezés és a jellegéből fakadó bizonyítási nehézségek miatt.

Olyan módszereket és eszközöket kell választani, amelyek alkalmasak arra, hogy a felderítés és szankcionálás esélyeit javítsák, a társadalom becsületes tagjai fellépését ösztönözzék, és védelmet nyújtsanak a korrupcióban érdekelt személyek, szervezetek megfélemlítő intézkedéseivel szemben. Nyilvánvaló ugyanis, hogy társadalmi támogatás és egyéni felelősségvállalás nélkül nincs esély a kialakult korrupciós fertőzöttség visszaszorítására, ezért minden, a jogállamban elfogadható eszközt fel kell használni a cél érdekében.

Az Antikorrupciós Koordinációs Testület elkészítette 2008-ban a Korrupció Elleni Stratégiát, amely egy másfél kormányzati ciklusra méretezett, középtávú stratégiai dokumentum; a benne meghatározott stratégiai irányok és célok 2014-ig érvényesek. A Stratégia végrehajtására szükséges létrehozni egy olyan, autonóm államigazgatási szervezetet, amely képes a választási ciklusokon átnyúló stratégia megvalósítására, továbbfejlesztésére.

A Stratégia - a Gallup Intézet által végzett több éves felmérésre hivatkozva - megállapítja többek között, hogy a korrupció megítélése Magyarországon 2003 és 2007 között alig változott. Továbbra is konszenzus van abban, hogy a korrupció Magyarországon komoly probléma: tíz felnőttből kilenc gondolja így (88%). Közülük a korrupciót nagyon komoly problémának minősítette a felnőttek 43%-a (2003-ban ez 39% volt). A Stratégiában idézett másik kutatást megalapozó - kis mintán végzett - interjúsorozat eredményei szerint a legtöbb köztisztviselő átlagosan nagyjából havonta találkozik korrupciós esettel. A válaszadó önkormányzati tisztségviselők elmondták, hogy sokszor próbálják megvesztegetni őket. A felmérés leszögezi, hogy a legritkább esetben fordul elő, hogy az észlelt megvesztegetés során az önkormányzat a jegyzőkönyv felvétele után a rendőrségnél feljelentést tett volna. A feljelentés elmaradásának okaként a rendőrséggel szembeni bizalmatlanságot, esetenként a rendőrség érintettségét nevezték meg. A polgármesteri hivatalokban dolgozók csak már bizonyított és teljes mértékben feltárt eseteket küldtek meg a rendőrséghez, fontos azonban megjegyezni, hogy ezekben az esetekben szinte sosem került sor vádemelésre.

E kutatási eredmény - bár a törvénytervezttel kezelni kívánt korrupciós jelenségek egy részére vonatkozik, és a kutatás alapját nem reprezentatív mérés képezi -, tanulságos, hiszen jelzi, hogy az állami fellépés elsősorban a jogi ismeretek terjesztésével, a bejelentők védelmének eszközeivel, az integritási rendszerek fejlesztésével, az érintett szervek közötti együttműködés javításával, valamint a hatékony igazságszolgáltatási fellépéssel segíthet a korrupció visszaszorításában. A javaslat célja tehát, hogy a korrupcióval esetlegesen szembesülők a kockázatokat és a megelőzés eszközeit megismerjék; a javaslat további célja, hogy a kialakított mechanizmusok az eddig feltáratlanul maradt ügyeket a felszínre hozzák, azokat a Hivatal a büntető igazságszolgáltatásba becsatornázza, az ilyen jelenségeket észlelőket pedig segítse abban, hogy becsületesen lépjenek fel a korrupcióval szemben, azaz erősítse a "civil kurázsit".

A törvényjavaslat a Közbeszerzési és Közérdekvédelmi Hivatal feladatkörében helyezi el a klasszikus prevenciós eszközök mellett a (1) tisztességes eljárás követelményét sértő esetekre vonatkozó vizsgálati jogkört és a (2) közérdekű bejelentést tevő foglalkoztatottak védelmét.

A Hivatal vizsgálati eljárásának sajátos jellege folytán az eljárás nem minősül közigazgatási hatósági eljárásnak, de antikorrupciós feladatai tekintetében a törvénytervezetben nem szabályozott kérdésekben a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) meghatározott rendelkezéseit rendeli alkalmazni. A korrupció elleni fellépésnek széles körben kell érvényesülnie: a szorosan vett korrupciós bűncselekményeken kívül minden olyan nemkívánatos magatartás elleni fellépésre ki kell terjednie, ahol a közérdek sérelme azáltal valósul meg, hogy a közpénzek elosztása vagy a közigazgatás tevékenysége folytán egyesek olyan módon juthatnak meg nem engedett előnyhöz, amely a közfelfogás szerint tisztességtelennek minősül. Ezért a büntetőjog által értékelt korrupción túlmenő, jelentős közérdeksérelmet jelentő, káros magatartásformákat is az új intézmény vizsgálatának célpontjává kell tenni.

A szabályozás filozófiája az, hogy egyetlen, a korrupció körébe sorolható cselekmény se maradjon eleve jogkövetkezmény nélkül, vagyis az olyan cselekmények is szankcionálhatók legyenek, amelyek a büntetőjog eszközeivel nem kezelhetők, de a társadalmi közfelfogás szerint tisztességtelennek, tisztességtelen előnyt eredményezőknek tekinthetők.

Figyelembe kell venni, hogy az Alkotmánybíróság is rámutatott:

"(...) a fair trial olyan minőség, amelyet az eljárás egészének és körülményeinek figyelembevételével lehet csupán megítélni. Ezért egyes részletek hiánya ellenére éppúgy, mint az összes részletszabály betartása dacára lehet az eljárás "méltánytalan" vagy "igazságtalan", avagy "nem tisztességes". [6/1998. (III. 11.) AB határozat]

"a tisztességes eljáráshoz való jog abszolút jog, amellyel szemben nem létezik mérlegelhető más alapvető jog vagy alkotmányos cél, mert már maga is mérlegelés eredménye" [14/2004. (V. 7.) AB határozat]

Ebből kiindulva az államnak alapvető kötelezettsége, hogy a tisztességes eljárás követelményét (amellyel szemben tehát nem létezik mérlegelhető másik alapvető jog vagy alkotmányos cél) kiemelten kezelje, és eljuthat odáig is, hogy akár a büntetőjogban nem értékelt magatartásokhoz is jogkövetkezményeket társítson.

A Hivatal vizsgálatában a közigazgatási eljárásban ismert hivatalbóliság elve érvényesül, azaz a vizsgálat bejelentésre (akár anonim, akár név szerinti jelzésre), vagy más forrásból származó adatra tekintettel is megindulhat. A hivatalbóliságból fakadóan a Hivatal vizsgálatainak fontos forrását jelenheti a sajtóból szerzett tudomás, valamint az Állami Számvevőszék által készített jelentések is, amelyek rendszeresen számos visszásságra hívják fel a figyelmet.

A Hivatalnak minden bejelentés fogadására alkalmasnak kell lennie, akár maga jár el annak kivizsgálásában, akár más szerv eljárását kell kezdeményeznie.

Az Észak-Amerikában és egyes európai országokban ismert whistleblowing protection átültetése a magyar viszonyok közé régi hiányosság, amelyet a nemzetközi szervezetek régóta számonkérnek Magyarországon. Ezt a hiányosságot pótolja a közérdekvédelmi bejelentésekre vonatkozó új szabályozás, amely a védelemben részesítés eszköztárát a Hivatal kezébe helyezi. Védelemben részesíteni csak olyan személyt lehet, aki a kilétét a kormány által védelemre kijelölt szerv előtt felfedi. A foglalkoztatotti bejelentés bármely közérdeksérelemre vonatkozhat, és nem csupán a Hivatal vizsgálatának körébe tartozó bejelentésekre.

A kormány által kijelölt feladata a bejelentők által vállalt személyes kockázattal arányos védelem biztosítása. A közérdeksérelem veszélyét vagy megvalósulását bejelentők helyzetének szabályozása és az említett személyek jogi védelmének megteremtése jelentős mértékben erősítheti meg a hazai antikorrupciós jelzőrendszert.

A whistleblowing hagyományos jelentése az alábbiak szerint ragadható meg:

• A whistleblowing eredeti definíciója értelmében egy szervezet munkatársa - félretéve személyes érdekeit - azért lép fel, hogy ezzel másokat (a szűkebb vagy tágabb értelmű közösséget) fenyegető kárt előzzön meg (prevenció), egy olyan rendellenesség (visszaélés) feltárásával, amelyet munkahelyén tapasztal.

• A hagyományos panaszjog-gyakorlástól elhatároló második fő ismérv, hogy a visszaélést feltáró személyek az egyébként is meglévő szervezeti és eljárási szabályozási keretek között indítanak eljárást, amely során külső szervezet (általában civil "whistle blower" szervezet) nyújt - elsősorban jogi - védelmet.

• A whistleblowing nemzetközileg is ismert intézményének harmadik fontos szabályozási eleme, hogy a visszaélést feltáró személy nem a bejelentés tényére tekintettel, nem feltétlen módon kap díjazást, hanem csupán szükség szerint - a bekövetkezett érdeksérelemmel és a megelőzött kár mértékével arányban álló módon - kerül sor kompenzáció megfizetésére. Mindez általában az ügy lezárását követően (utólag) történik, míg az anyagi és erkölcsi kompenzáció forrásául a bíróságok által kiszabott kártérítési összegek szolgálnak.

Összegezve tehát, a whistleblowing külföldön ismert intézménye civil szervezeti alapokon nyugszik, a visszaélést feltáró személy elsősorban jogi védelmet kap, tevékenységéért nem jár automatikus díjazás, csupán kompenzációra kerül(het) sor. Egy jól kiépített whistleblowingrendszer a gyakorlatban olyan átlátható és megfelelően szabályozott munkahelyi körülményeket hoz létre, ahol a jelentési csatornák és az ügyek kivizsgálása révén a szervezet keretein belül a problémák hatékonyan oldhatók meg. A biztonságos légkör, az érintettek jog és értéktudatossága, valamint a kiszámítható következmények miatt tehát a bejelentők elsődleges célja nem a másokkal támadt személyes vitáik elintézése, saját karriercéljaik megvalósítása vagy anyagi előnyök szerzése, hanem a szervezet eredményes működésének elősegítése. Ez a szemlélet járul hozzá jelentősen a korrupció megelőzéséhez, továbbá ez a megoldás a szankciókhoz képest a prevenciót helyezi előtérbe.

Részletes indokolás

Az 1-4. §-hoz

A Hivatal a tisztességes eljárás követelményeit sértő magatartásokat a közpénzek felhasználásáról való döntéshozatal területén, a közbeszerzések terén és a közigazgatási hatósági eljárásokban vizsgálja. Ilyen magatartások a jogszabályok megsértése, a visszaélés a mérlegelési vagy méltányossági jogkörrel; az eljárásban az ügyfél vagy más résztvevő jogának, jogos érdekének indokolatlan mértékű korlátozása; az időszerűség követelményének az ügy sajátosságai által nem igazolt mértékű megsértése.

A Hivatal a vizsgálatot hivatalból folytatja le. Vizsgálat az anonim és a név szerinti bejelentés, sajtóértesülés, illetőleg olyan szervezet jelzése alapján is indulhat, amelyek valamilyen korrupcióra utaló visszásságot tárt fel.

A Hivatal eljárásában a Gazdasági Versenyhivatal vizsgálati eszközeihez hasonló eszközök, emellett a Ket. szerinti vizsgálati (pl. szemle) és jogorvoslati eszközök biztosítottak. A Hivatal bárkitől kérheti okiratok és adatok rendelkezésre bocsátását, valamint felvilágosítás adását, állami, helyi önkormányzati szerv, köztestület, gazdálkodó szervezet, alapítvány, közalapítvány vagy társadalmi szervezet vezetőjétől, illetőleg a vizsgálatra jogosult szervtől vizsgálat tartását, valamint ezekről tájékoztatást is kérhet. A vádemelés szakaszába eljutott büntetőeljárás kivételével a párhuzamos eljárások nem kizártak, hiszen eltérő kérdésekben vizsgálódik a Hivatal és az adott ügyben ágazati hatáskörrel rendelkező más közigazgatási szerv. Azaz a Hivatal más hatósággal egyidejűleg is eljárhat, de természetesen együttműködésre kell törekedni.

Az egyes eljárási részletszabályokkal kapcsolatban szükséges leszögezni, hogy a javaslat egyértelműen szabályozza a tervezett eljárási rendelkezéseknek Ket. rendelkezéseihez való viszonyát, méghozzá a Ket. 2009. október 1-jén hatályba lépett szövegére tekintettel. Ennek értelmében a Hivatal eljárása nem közigazgatási hatósági eljárás, de arra - a javaslatban nem szabályozott, pontosan meghatározott tárgykörökben - a Ket. rendelkezéseit kell alkalmazni.

A 5-13. §-hoz

A Hivatalnak garanciális okokból - mivel nem áll a Kormány irányítása, felügyelete alatt - nincsen felügyeleti szerve. Ennek következtében a Hivatal döntéseit kizárólag a bíróság vizsgálhatja felül a közigazgatási határozatok bírói felülvizsgálatára irányadó szabályok szerint.

A törvénytervezet a tisztességes eljárás megsértésének megvalósulásához nem kíván meg szándékosságot, egyáltalán vétkességet, hanem csak a következőt:

- a magatartás a tisztességes eljárás követelményébe ütközzön, és

- ez előnyt célozzon, vagy eredményezzen valakinek (a magatartás egyidejűleg az ügyfél vagy harmadik személy javára olyan előny szerzését célozza vagy eredményezze, amelyhez e magatartás hiányában nem juthatott volna, ide értve azt is, ha az ügyfél vagy harmadik személy e magatartással másnak okozott hátrány révén kerül előnyös helyzetbe).

A törvénytervezet a tisztességes eljárás elemeinek meghatározása során támaszkodik az Alkotmánybíróság gyakorlatában a tisztességes eljárás követelményeit kibontó, és a közhatalom-gyakorlás valamennyi szférájára értelemszerűen, a jogállamiságból fakadóan irányadó döntéseire. A felelősségi és a szankciós rendszerben elsősorban a szervezeti érdekekre összpontosít, hiszen az egyéni felelősség vizsgálatára a korrupciós ügyekben a büntetőeljárás a legalkalmasabb eljárás.

A társadalom számára két jelenség irritáló: a "nagy" korrupcióra utaló jelek, illetve a saját, közvetlen életüket befolyásoló tapasztalatok, és ezek közé tartozik a "hivatal packázása", a kivételezés (a "kis" korrupció), a "hétköznapi" előnyben részesítés vagy hátrányokozás. A törvénytervezet nagy jelentőségű korrupciós esetek megelőzésére és kivizsgálására összpontosít, és elsősorban a 25 milliós összegű előny feletti értékű ügyeket göngyöli fel.

A törvénytervezet által meghatározott ügyek jelentős része jelenleg nem kerül büntetőbíróság elé, hiszen a büntetőjog nem a legalkalmasabb, csak a végső eszköz a korrupciót jellemző látencia felszámolására. A büntetőjogi eszközök elégtelensége, illetőleg alkalmatlansága azonban szükségessé teszi, hogy az állam más, megfelelő eszközökkel - például szervezési eszközökkel, szankciókkal (pl. fegyelmi büntetés), súlyosabb esetben a korrupcióval érintett szerv elmarasztalása útján - lépjen fel a közvéleményt irritáló, társadalmi hatásában pusztító jelenségekkel, magatartásokkal szemben.

Számítani kell arra, hogy esetenként a Hivatal más közigazgatási hatóságokkal párhuzamosan jár el. Ez elkerülhetetlen, ha a vizsgálat tárgya alapvetően eltér, de más jogsértést vagy kötelezettségszegést vizsgál az ágazati rendszerben a felügyeleti szerv és mást a Hivatal.

Mivel mindkét eljárás végső soron bírói felülvizsgálat alá kerülhet, a bírói kontroll biztosítja az esetlegesen eltérő megállapítások, döntések korrekcióját. A párhuzamosan folyamatban lévő ügyekben az érintett szervek együttműködése erre tekintettel is szükséges.

A Hivatal feladatkörébe tartozó, a tisztességes eljárás követelményeit sértő magatartások halmaza szélesebb, mint a büntetőjog által üldözött korrupciós cselekmények. Ezért a javaslat úgy rendelkezik, hogy bűncselekmény gyanújára utaló adatról való tudomásszerzés esetén a Hivatal elnöke haladéktalanul feljelentést tesz és köteles elősegíteni a büntetőeljárás sikerét.

A vizsgálatot vádemelés esetén fel kell függeszteni, és a büntetőbíróság határozatát be kell várni.

Ugyanakkor abban az esetben, ha a cselekményre vonatkozó adatok alapján nem merül fel bűncselekmény gyanúja, de a tisztességes eljárás sérelme és az ahhoz kapcsolódóan másnál előállt előny ténye igazolható, a Hivatal maga vizsgálódik és szankcionálhat. Ugyanígy járhat el, ha a feljelentett cselekménnyel kapcsolatban a vádemelés elhalasztására, mellőzésére, illetve a büntetőeljárás megszüntetésére kerül sor, ilyen esetben a Hivatal az eljárását folytathatja.

Természetesen a Hivatal tevékenysége is az ügyészi törvényességi felügyelet alá tartozik, így a törvényességi kontrollnak ez a formája is biztosítja a Hivatal eljárásának jogszerűségét.

A 14. §-hoz

A Hivatal súlyos bírságot szabhat ki. Ennek összege a tisztességes eljárás követelményét sértő magatartással elért vagy elérni kívánt előny kétszereséig terjedhet. A Hivatal elsősorban a szervezeti érdekek megtisztítására, etikussá tételére lehet alkalmas. Vizsgálatával elsősorban az előnyben részesülő szervezetet és az előnyt biztosító közigazgatási szervet kívánja elrettenteni a tisztességtelen eljárástól. Az egyéni elkövető, az egyéni felelősség megállapításának kérdése továbbra is elsősorban a büntetőjog eszköztárával kezelhető. A Hivatal a működésével készteti a szervezeteket a fennálló felelősségi rendszer átgondolására, és érdekeltté teszi őket abban, hogy a felügyeleti, ellenőrzési jog gyakorlására, illetőleg e szabályok kialakítására az eddiginél nagyobb hangsúlyt fektessenek.

A 15. §-hoz

Ugyanakkor a Hivatal az alaptalan bejelentést tevőt is bírsággal sújthatja, ha az rosszhiszemű volt. A rosszhiszemű bejelentő sem díjra, sem védelemre nem tarthat igényt. A Hivatal bírsággal sújthatja a vizsgálatát akadályozó személyt is.

A 16-17. §-hoz

Indokolt bevezetni - a nyomravezetői díj mintájára - a bejelentői díjat is. Lényeges különbség azonban az, hogy e díjazásban a bejelentő csak utólag, a sikeresen felderített cselekmény megállapítását követően, a kiszabott bírság alapján részesülhet, mértéke a bírság 10 %-a.

Természetesen kizáró ok, ha a bejelentőt egyébként feljelentési kötelezettség terhelte, vagy maga is részt vett a tisztességes eljárás követelményének megsértésében, illetve ha a bejelentésben foglalt információ a Hivatal előtt már ismert volt.

E díj funkciója a bejelentők ösztönzése, a vállalt hátrányok, kockázatok ellensúlyozása.

Hangsúlyozni kell, hogy sokkal erősebb érdek szól a közérdeksértő magatartások felderítését ösztönző díjazás alkalmazása mellett, mint az ellene esetleg felhozható, rosszul értelmezett erkölcsi jellegű megfontolások alapján a díj elvetése mellett. A kérdéskört érintő szempontok összemérése, valamint a tényleges tapasztalatok alapján ugyanis világos, hogy pusztán az állampolgári éthosz nem elegendő motiváló erő a polgárok tudomására jutott elítélendő cselekmények feltárására, különösen, ha ehhez jelentős személyes kockázat is járul. Ez utóbbi alapvető oka a magas látenciának. Számolni kell azzal, hogy a bejelentést tevő foglalkoztatottak saját egzisztenciájukat veszélyeztetik a bejelentés megtételével, ennek ellensúlyozását kívánja szolgálni a bejelentői díj.

A Közbeszerzési és Közérdekvédelmi Hivatal a bejelentések kivizsgálásán és a feltárt tisztességtelen magatartások szankcionálásán, valamint a bejelentők védelmén túlmenően a korrupció elleni harc "központi információs szerve" is lenne: feladata, hogy ajánlásokat dolgozzon ki a költségvetési szervek és a gazdálkodó szervezetek részére a közérdeksértő magatartások megelőzéséhez és feltárásához szükséges mechanizmusokra, képzéseket, kampányokat szervez, közreműködik a közszolgálatban irányadó etikai minimumszabályok kidolgozásában és továbbfejlesztésében, részt vesz a nemzetközi korrupcióellenes együttműködésben. Mindezek a feladatok a közérdeksértő magatartások üldözésének társadalmi támogatását, valamint a társadalom védekező mechanizmusainak kiépítését és erősítését is jól szolgálhatják.

A 18-19. §-hoz

A Közbeszerzési és Közérdekvédelmi Hivatal elemez és ajánlásokat ad ki a vizsgálata folytán felmerült korrupciós kockázatok tekintetében.

A 20-24. §-hoz

Az idegen (angolszász) jogrendszerekben "whistleblowing" néven ismert jogintézmény hazai adaptálására irányuló törvényjavaslat maga definiálja a bejelentést, amely lényeges eltéréseket mutat a magyar jogban már ismert közérdekű bejelentés meghatározásától. A közérdekű bejelentés olyan körülményre hívja fel a figyelmet, amelynek orvoslása, illetőleg megszüntetése a közösség vagy az egész társadalom érdekét szolgálja. A törvényterevzet szerinti közérdekvédelmi bejelentés ezzel szemben csak emberi magatartásra vonatkozhat, és további korlátozás, hogy közérdekvédelmi bejelentés csak akkor tehető, ha a munkáltatónál a munkáltató magatartása, vagy a munkáltató működési körébe tartozó okok következtében a közérdek sérelme következett vagy következhet be. A közérdek fogalmát e jogszabályban azonban nem célszerű meghatározni; a közérdek szándékoltan olyan kategória, amelyek határát a gyakorlat fogja egyedi eseteket mérlegelve meghatározni. A magyar jog egyébként számos jogintézményt ismer, amelynek pontos elméleti definícióját a jogszabályokban nem találjuk meg. A közérdek ebben a törvényben a legáltalánosabb értelemben szerepel: nem ágazati, vagy más szempontból szűkíthető értelemben. Ezért nem definiálható. Az Alkotmánybíróság sem definiálta, pedig számos esetben a közérdekhez méri a korlátozás súlyát.

A javaslat szerinti védelem a nemzetközi tapasztalatokra épül, azonban a munkahelyi viszonyok szabályozása nem célja. Hangsúlyozandó, hogy a védett bejelentések köre nem elsősorban a (közérdeket sértő) munkahelyi visszaélésekre, a munkajogi jogszabályok megszegésére korlátozódik. A foglalkoztatási jogviszony hangsúlyozása azért indokolt, mert a foglalkoztatottak jutnak olyan bizonyítási eszközök birtokába, amelyekkel a (foglalkoztatójuk által megvalósított) közérdeket sértő magatartások könnyebben leleplezhetők.

A javaslat szerinti bejelentővédelem elsősorban akkor válik lényegessé, ha a munkáltató nem alakította ki a belső jelzési csatornákat, az integritási rendszert, illetőleg azok nem megfelelően működnek.

Jelen tervezet által biztosított rendszerben a foglalkoztatási és hasonló jogviszonyokban (pl. tartós megbízás) érvényesül a védelem. A védelem által érintett személyek köre tehát korlátozott, abból a megfontolásból, hogy egyrészt ezekben a foglalkoztatási jogviszonyokban a legjellemzőbb a munkáltatói megfélemlítés, amely visszatartja a tisztességtelen eljárás és az azzal juttatott előny feltárásától az ilyen információk birtokában lévő alkalmazottakat, másrészt azt tarja szem előtt, hogy éppen az ilyen jogviszonyban lévő személyek képesek érdemi információkat és bizonyítási eszközöket szolgáltatni. Ha tehát a megfelelő védelemben részesíthetők azok, akik enélkül nem vállalnák a bejelentés megtételével járó kockázatokat, várhatóan elindulhat az a folyamat, amely ma még jelentősen akadályozza az érintett cselekmények látenciájának megtörését. Ugyanakkor a javasolt szabályozásban az előterjesztő nem lát lehetőséget arra, hogy ez a védelem a gazdálkodó szervezetek közötti gazdasági kapcsolatokra is kiterjedjen, mert itt nem jellemző az az alá-fölérendeltségből fakadó kiszolgáltatottság, mint a foglalkoztatási jogviszonyokban, továbbá a gazdasági kapcsolatokban ilyen védelem a vállalkozás szabadságára tekintettel sem érvényesíthető. A tervezet az ösztönzőket csak a foglalkoztatottakra kívánja kiterjeszteni, és nem kívánja motiválni a megromlott szomszédi, házastársi, üzleti viszonyból eredő, esetleg rosszhiszemű bejelentéseket.

A munkavállaló bejelentő védelme három vonatkozásban biztosítható:

⎯ a Hivatal a bejelentő személyére vonatkozó adatokat a munkáltatónak nem adhatja ki,

⎯ a Hivatal a bejelentőnek jogi tanácsadást nyújt, szükség esetén jogi képviseletet biztosít,

⎯ a Hivatal jövedelemcsökkenés esetén anyagi támogatást nyújt.

E védelmi eszközökkel összefüggésben nyilvánvalóan nincs értelme a védelmet nem természetes személyekre, illetőleg nem foglalkoztatottakra kiterjeszteni; ez a whistleblwoing protection külföldről ismert eszköztárában nem szerepel.

Anyagi támogatásban az a munkavállaló részesíthető, akinek a bejelentéssel összefüggésbe hozható munkáltatói intézkedés miatt a jövedelmi viszonyai jelentősen megromlottak. A támogatás mértéke legfeljebb a bejelentés időpontjában érvényes munkabér és a munkáltatói intézkedés folytán csökkent munkabér különbözetének, illetve ha munkaviszonyát megszüntették, a kieső munkabérnek meghatározott százaléka. A támogatás feltétele az, hogy a munkavállaló jogvitát kezdeményezzen a munkáltatói intézkedéssel és az abból eredő jövedelemcsökkenéssel összefüggésben. A támogatás a jogvitát elbíráló bírósági döntés jogerőre emelkedéséig folyósítható.

A javasolt szabályozás választást enged a munkavállalónak, hogy a munkáltatónak történő bejelentés helyett, közvetlenül a Hivatalhoz fordulhasson, hiszen adott esetben már a munkáltatónak tett bejelentése is retorziókhoz vezethet. Megteheti továbbá a munkavállaló, hogy közvetlenül a cselekmény kivizsgálására hatáskörrel rendelkező más hatósághoz fordul.

Mivel a foglalkoztatottak választása nyilvánvalóan bizalmi kérdés, indokolt a panaszok, belejelentések fogadására kijelölt szervek közötti választás szabadságát biztosítani e törvényben.

A vizsgálatok köre részben eltér a védelemben részesíthető bejelentések körétől, bár vannak közöttük átfedések.

A parttalan bejelentéseket a javaslatban létező bírságolási lehetőség, illetőleg a jelenleg is létező büntetőjogi szankciók tartják kordában (hamis vád, hatóság félrevezetése, hamis tanúzás bűncselekménye). A rosszhiszemű bejelentőket a védelem és a bejelentői díj sem illeti meg.

A 25-27. §-hoz

Hatálybaléptető és átmeneti rendelkezések.

A 28-29. §-hoz

A Tervezet a közélet tisztasága elleni bűncselekmények elkövetőinek szigorúbb és a szabadságvesztésen kívüli eszközöket is igénybe vevő szankcionálása érdekében több ponton is módosítja a Btk.-t: egyrészt kiegészíti a foglalkozástól eltiltás és a vagyonelkobzás általános részi szabályait, másrészt felemeli a vesztegetés egyes tényállásainak büntetési tételeit, és új tényállást állapít meg Vesztegetés nemzetközi kapcsolatban feljelentésének elmulasztása elnevezéssel.

A hatályos Btk. alapján a foglalkozástól eltiltás olyan mellékbüntetés, amelynek alkalmazására főbüntetés mellett kerülhet sor, illetve önállóan, főbüntetés kiszabása helyett is alkalmazható.

A Btk. jelenleg a foglalkozástól eltiltásnak két esetkörét szabályozza. A foglalkozás gyakorlásától a hatályos szabályok értelmében el lehet tiltani azt, aki a bűncselekményt a szakképzettséget igénylő foglalkozás szabályainak megszegésével követi el. A másik esetcsoport alá tartoznak azok az elkövetők, akik a bűncselekményt foglalkozásuk felhasználásával szándékosan követik el. A hatályos Btk. alapján egyik esetben sem kötelező foglalkozástól eltiltás alkalmazása, az minden esetben az eljáró bíróság mérlegelésétől függ.

A foglalkozástól eltiltás esetkörei kibővülnek egy harmadik csoporttal. Eszerint foglalkozásától el kell tiltani azt, aki a közélet tisztasága elleni bűncselekményt foglalkozásának felhasználásával, szándékosan követi el. Ez az új rendelkezés annyiban különbözik a hatályos szabályozás által meghatározott két esetkörtől, hogy az eljáró bíró számára nem ad mérlegelési lehetőséget a mellékbüntetés alkalmazására, hanem közélet tisztasága elleni bűncselekmény szándékos elkövetése esetén az elkövetőt mindenképpen el kell tiltani a foglalkozásának gyakorlásától. Ennek az új rendelkezésnek az indoka a korrupciót elkövető személyekkel szembeni szigorúbb fellépés, és e körben annak a megelőzése, hogy közélet tisztasága elleni bűncselekményt elkövető személy továbbra is gyakorolhassa foglalkozását. Azáltal, hogy a Tervezet közélet tisztasága elleni bűncselekmény elkövetése esetén kötelezővé teszi az elkövető foglalkozástól eltiltását, csökkenti annak a kockázatát, hogy az elkövető további hasonló bűncselekményt kövessen el, egyben más a bűncselekmény elkövetése előtt is fenyegetettséget is jelent, ami a prevenciós célokat erősíti.

A vagyonelkobzás olyan intézkedés, amelynek célja a bűnös eredetű, vagy az annak helyébe lépő vagyon elvonása, a bűncselekmény elkövetése előtti eredeti vagyoni állapot visszaállítása. A vagyonelkobzásnak tehát nem tárgya az elkövető jogszerűen szerzett vagyona. A vagyon fogalmát tágan kell értelmezni, az alatt érteni kell az anyagi javakat és a velük kapcsolatos jogok összességét, a vagyon hasznát, a követelést, továbbá bármely pénzben kifejezhető értékkel bíró előnyt is.

A Btk. 77/B. §-a (1) bekezdésének a)-e) pontja határozzák meg, hogy a vagyonelkobzás mire terjedhet ki. A 77/B. § (1) bekezdésének e) pontja szerint vagyonelkobzást kell elrendelni arra a vagyona, amely az adott vagyoni előny tárgya volt. A Btk.-nak ez a rendelkezése teszi lehetővé a vesztegetés során szerzett vagyoni előny elvonását. E rendelkezés azonban nem teljesen áll összhangban a vesztegetésre vonatkozó különös részi szabályozással. A vesztegetés ugyanis megvalósul akkor is, ha az elkövető jogtalan előnyt ígér vagy a másik oldalról nézve a jogtalan előny ígéretét elfogadja. Nem feltétele tehát a bűncselekmény megállapíthatóságának az, hogy a megvesztegetett személy az előnyt meg is kapja. Ezáltal azonban, hogy a Btk.-nak a vagyonelkobzásra vonatkozó szabályai "adott" vagyoni előnyről rendelkeznek, nincs lehetőség az "ígért", de még át nem adott vagyoni előny elkobzására.

Megállapítható tehát, hogy a hatályos büntető anyagi jogi szabályozás nem fedi le teljes körűen a bűncselekménnyel összefüggésben keletkezett, vagy azzal összefüggésben lévő dolog, illetőleg vagyon elkobzását. A hatályos Btk.-nak ezt a hibáját kijavítja a Tervezet úgy, hogy kiegészíti a 77/b. § (1) bekezdésének e) pontját úgy, hogy a vagyonelkobzás kiterjed az ígért vagyoni előnyre is.

A Be. alapján bűncselekmény miatt bárki tehet feljelentést. A feljelentés kötelező azokban az esetekben, amelyekben a feljelentés elmulasztása bűncselekmény. Minden hatóság és hivatalos személy köteles a hivatali hatáskörében tudomására jutott bűncselekményt feljelenteni.

Ezzel összhangban, új tényállásként a Btk. 255/B. §-ának (1) bekezdése szerint a vesztegetés feljelentése elmulasztásának vétségét követi el az a hivatalos személy, aki e minőségben hitelt érdemlő tudomást szerez arról, hogy még le nem leplezett vesztegetést (Btk. 250-255. §) követtek el, és erről a hatóságnak mihelyt teheti, nem tesz feljelentést. Ebben az esetben tehát a feljelentés meg nem tétele jelenti a bűncselekményt.

A Btk. a hazai közélet tisztasága mellett a büntetőjog eszközével lép fel a nemzetközi közélet tisztaságát sértő cselekményekkel szemben is. Ennek megfelelően büntetni rendeli a Btk. a külföldi hivatalos személy által elkövetett vesztegetést, valamint a külföldi hivatalos személy által elkövetett vesztegetést is. Szintén büntetendő a befolyással üzérkedés nemzetközi kapcsolatban. Hiányossága viszont a Btk.-nak, hogy a nemzetközi kapcsolatban elkövetett vesztegetés feljelentésének az elmulasztását nem rendeli büntetni. E tényállás megfogalmazását az OECD Vesztegetés elleni Munkacsoportja már régóta számon kéri a magyar kormánytól, e módosítással tehát egy nemzetközi elmaradás teljesíthető.

A 30. §-hoz

A Gazdasági Versenyhivatal kartellekkel összefüggő eljárásában alkalmazható díj bevezetésének célja az, hogy ösztönözzön mindenkit arra, hogy a tudomására jutott ún.

kőkemény (hardcore) kartellt tárja fel a hatóságnak. Erre az ösztönzésre azért van szükség, mert a kartellek titkosak, rejtettek, ezért a hatóságnak nem könnyű információt szerezni róluk, miközben a kartellek felderítése és szankcionálása mellett nyomós közérdek szól. Ezen túlmenően a kartelleket feltárók (pl. alkalmazottak, üzletfelek) anyagi kockázatot is vállalnak (a kartellezők esetleges retorziója miatt), melyet ellentételezni kell azt, hogy a jogkövetés kikényszerítésében való segédkezés tisztességes motivációja fennmaradhasson.

A díj rendszerét törvényben kell létrehozni, amire a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: versenytörvény) a legmegfelelőbb, az eljárási kapcsolódások miatt. A rendszernek világosnak, kiszámíthatónak, átláthatónak kell lennie, kerülni kell a titkos (nem transzparens), korrupciós lehetőséget magában hordozó modellnek még a leghalványabb látszatát is, másfelől megfelelő garanciák szükségesek az informátori joggal való esetleges visszaélések elkerüléséhez is. A javaslat szerinti rendszer arra az információkörre szorítja a jutalmazást, ami nagy valószínűséggel hasznos lehet a felderítésben, és kezelése nem okoz egyéb problémákat.

A díj más országok versenyjogában nem általánosan elterjedt, de nem is ismeretlen. Így például alkalmazzák Nagy-Britanniában, Pakisztánban és a Koreai Köztársaságban. Az angol versenyhatóság 2008 februárjában hirdette meg az ún. informátori díj (informant reward) programját, amely 18 hónapon keresztül kísérleti jelleggel működik. A díj bevezetésének közgazdasági elméleti háttere az, hogy a kartellek többnyire meglehetősen instabilak, nagy a kísértés a kijátszásukra és a kartellben részes vállalkozások között is ingatag a bizalom. A program segítségével e bizalmatlanság még inkább felerősödik, és azzal jár, hogy egy adott vállalkozásnak nemcsak a kartellben részes többi vállalkozás miatt kell aggódnia, hanem olyan személyek miatt is, akik bár nincsenek közvetlen kapcsolatban a kartellel, mégis információval rendelkeznek e jogellenes tevékenységről (pl. a találkozókat szervező titkárnő, az utazásszervezők, az érdekképviseleti szövetségek, vagy kamarák alkalmazottai). Díj abban az esetben adható az angol modell szerint, ha valaki pontos, ellenőrizhető és a jogsértés megállapítása szempontjából hasznos információt ad. A díj maximális összege 100 ezer font lehet.

Magyarországon azért célszerű ennek az eszköznek a bevezetése, mert a felderítést szolgáló, külföldön általában igen eredményes engedékenységi politika (amelynek keretében maga a jogsértő vállalkozás lép ki a kartellből, s a bírság elengedése fejében vállalja a jogsértés feltárását és a teljes együttműködést a hatósággal) hazánkban nem igazán hatékony, így feltehetőleg sok kartell működik rejtetten és zavartalanul, a fogyasztók kárára. A díj bevezetése azért a versenyjogi jogsértések, illetve a Gazdasági Versenyhivatal (továbbiakban: GVH) eljárásai vonatkozásában indokolt, mert a kartellek igen súlyos jogsértések, ugyanakkor a GVH nem rendelkezik olyan ellenőrző, felderítő apparátussal és jogosítványokkal (szemben pl. az APEH-hel vagy az élelmiszerbiztonsági hatósággal), amelynek működtetésével önállóan esélye lenne a jogsértések nyomára bukkannia. (Ilyen ellenőrzési mechanizmus bevezetése nem is lenne indokolt a versenyjogban, magas társadalmi költségei, kétséges eredményessége, illetve a vállalkozásokat ésszerűtlenül terhelő jellege miatt).

A díj bevezetése csak a legsúlyosabb versenyjogi jogsértések, az ún. kőkemény (hardcore) kartellekre nézve indokolt, mivel ezek azok a magatartások, melyek tekintetében az elkövetők a legnagyobb erőfeszítéseket teszik a jogsértés titokban tartására, így azoknak felderítése rendkívül nehéz.

A törvénytervezet csak Ket. szerint iratnak minősülő bizonyítékokat jutalmazza, mivel a szóbeli tanúvallomás értéke eleve kétségesebb, ráadásul a díj reménye miatt a hamis vallomás tételének veszélye is jóval nagyobb lenne. A bizonyíték csak akkor érdemesít jutalmazásra, ha az nélkülözhetetlennek bizonyul a jogsértés bizonyításához. Csak a jogsértés tényének (elkövetésének) bizonyításához nélkülözhetetlen bizonyíték jogosít díjra, a jogsértés bírságolásának körében releváns szempontok megállapítását elősegítő bizonyítékok szolgáltatása viszont nem. Így pl. díjra jogosít annak feltárása, hogy a kartellnek az addig feltételezetthez képest más résztvevője is volt, vagy már régebben létrejött, esetleg más árukörre is, de nem alapoz meg jutalmazást az olyan információ, ami pl. a verseny veszélyeztetettsége, a jogsértés piaci hatása, a jogsértő vállalkozásnak a jogsértéshez való viszonyulása tekintetében releváns. A nélkülözhetetlenséget értelemszerűen csak az eljárás egészének, bizonyítási anyaga összességének és a jogi minősítést megadó érdemi határozatnak a fényében lehet megállapítani.

A kartell eljárások kulcspontja az eljárás megindításához szükséges bizonyítékok megszerzése. Kellő információ birtokában ugyanis a GVH bírói engedélyt szerezhet ún. rajtaütés végrehajtásához, melynek során érdemi bizonyítékokat tud szerezni. Ezért a tervezet a rajtaütési engedélyt megalapozó információt is jutalmazni rendeli, feltéve, hogy a rajtaütés eredményesnek bizonyul (vagyis máshogyan nem, vagy csak aránytalan nehézség árán beszerezhető bizonyítékot produkál). Ebben az esetben nemcsak iratról lehet szó, hanem szóbeli információról is. Mivel az eljárás során a bizonyítékok duplikálódhatnak, az informátor érdekeinek védelme érdekében sorrendiség szabályt is be kell vezetni, vagyis az informátor által szolgáltatott bizonyíték akkor is nélkülözhetetlennek minősül, ha ugyan helyettesíthető más bizonyítékkal, de ahhoz utóbb jutott a hatóság.

Mivel a díj csak a bírság után jár, értelemszerűen csak akkor kap jutalmat az informátor, ha az eljárás jogsértés megállapításával és bírságolással végződik. Ez azt is jelenti, hogy ha az ügyet a GVH indította, de azt pl. az Európai Bizottság átveszi, akkor sem jár a díj, mivel a GVH nem bírságol, illetve a bizottsági bírság sem a GVH- hoz folyik be. (A díj forrása a bírság.) A díj magas összegét az indokolja, hogy az informátor számára e tevékenység anyagi kockázatokkal járhat. Ha egy személy több nélkülözhetetlen bizonyítékot is szolgáltat, az után csak egyszeri díj jár. A díj alapja a kiszabott összes bírság, vagyis a különböző ügyfelekre kiszabott bírság összeadandó.

Ki kell zárni azt, hogy a kartellt feltárók e magatartásukért többszörös jutalmazáshoz jussanak. Ezért akkor, ha maga a vállalkozás engedékenységet kér, vezetőinek (akiknek döntése szükséges az engedékenység kérelmezéséhez, mivel ők jogosultak a vállalkozás nevében nyilatkozni) jutalmazása kizárt. (A volt vezetőkre e szabály értelemszerűen nem vonatkozik.) Megjegyzendő, hogy jellemzően a két intézmény kizárja egymást, ugyanis mind a bírság mellőzésének, mind a díjnak az a feltétele, hogy a jogsértés megállapítását megalapozni képes bizonyítékot szolgáltassanak. Ugyanakkor nem lennének általában véve kizártak a rendszerből a kartellező cég vezetői, ugyanis elképzelhető, hogy éppen az egyik vezető jogsértésével egyet nem értés hozná a hatósághoz a másik vezetőt.

A szabályozás célja az, hogy a díj ne hozzon létre olyan ösztönzést a releváns információkhoz "közel" lévőkben, ami súlyos jogsértések elkövetésére sarkallná őket. E cselekmények elkövetésének megállapítására értelemszerűen nem a GVH, hanem a kompetens hatóságok jogosultak. Az egyéb jogellenességet (pl. munkajogi, polgári jogi) nem indokolt kizáró okká tenni. A hatóságnak jelenleg sem kell foglalkoznia azzal, hogy egy bizonyítékhoz hogyan jutott hozzá a birtokosa, csak az számít, hogy magának a hatóságnak az eljárása törvényes legyen a bizonyíték beszerzése során. Ezeknek a magánérdekeknek a védelme egyébként külön eljárásokban biztosított, ezen felül már nem kell a hatóság közérdekű jogérvényesítő tevékenységének akadályává tenni e magánérdekeknek a védelmét.

Meg kell továbbá előzni a rendszer díj-többszöröző célú kijátszását. Az eljáró versenytanácsnak természetesen nem kell ebből a célból külön bizonyítást lefolytatnia, a szabályt csak akkor kell alkalmazni, ha a rendelkezésre álló adatokból egyértelműen fény derül a mesterkedésre.

Nem lenne helyes az informátorra telepíteni annak kockázatát, ha a GVH határozatát felülvizsgáló bíróság az eljáró versenytanácstól eltérően minősít. Az informátor már azzal is hasznosnak bizonyul, hogy segítséget nyújt a felderítéshez és a versenytanácsi határozat meghozatalához. Az eljárás eredményét ezért nem kell jutalmazására leképezni. Kivételt képez azonban az az eset, amikor a bírósági eljárás során derül ki az, hogy a szolgáltatott, "perdöntő" bizonyíték nem volt jogszerű (pl. az ügyfél bizonyítja, hogy az írás nem tőle származik, hanem feltehetőleg hamisítvány). A bizonyíték anélkül is jogellenes lehet, hogy bűncselekmény vagy szabálysértés is megvalósulna. Ezért erre a szabályra a 79/A. § (5) bekezdése mellett is szükség van. A bizonyíték jogellenessége csak akkor hat ki a díjra való jogosultságra, ha a jogellenesség oka az informátorhoz kapcsolódik. Ha tehát például a hivatal hibázott a bizonyíték kezelésében, az nem érinti a jutalmat.

Az anonim tudakozódás lehetősége az informátor érdekeit védi, illetve a hivatalt is megkíméli az irreleváns információk rendes eljárásban való kezelésének munkaterhétől. Az informátort tájékoztatni kell a díjjal kapcsolatos minden lényeges feltételről: az eljárásról, az összegről, az esedékességről, a kizáró okokról, a visszafizetésről stb.

A GVH számára egyértelműnek kell lennie annak, hogy melyek azok az információk, amelyek után díjigényt érvényesítenek. Az eljáró versenytanács az eljárás végén csak a bejelentett igényekről köteles dönteni. Az informátor helyzetének érzékenységére tekintettel a javaslat fokozott kioktatást ír elő, továbbá ex lege kötelezővé teszi az informátor személyazonosító adatainak zárt kezelését, ha azt kéri. A rendszer az informátor későbbi együttműködését nem követeli meg a jutalmazás előfeltételeként. Ugyanakkor nem lenne eleve kizárt az, hogy a hatóság az informátort az általános szabályok szerint tanúként is meghallgathassa.

A 79/B. § (3) bekezdése az információ elutasításának szabályait azért formalizálja, mert egy önálló "vagyoni igény" felőli döntésről van szó. Ugyanakkor azért csak az információ visszautasításának esetével foglalkozik, mert a bizonyíték befogadása iránti hajlandóság esetén az általános szabályok szerint kell eljárni. Ha az informátor olyan időszakban jelentkezik, mikor még nem indult meg a versenyfelügyeleti eljárás, és az esetleges anonim érdeklődés után a hivatal javaslata ellenére ragaszkodik a beadványa előterjesztéséhez, az panaszként, illetve bejelentésként bírálható el. Ezen eljárások szabályai lehetőséget adnak arra, hogy az informátor személyét a hivatal ne hozza a bejelentett, illetve bepanaszolt vállalkozás tudomására. Ha a versenyfelügyeleti eljárás során jelentkezik az informátor, ügyét a versenyfelügyeleti eljárás részeként kell kezelni. Az iratbetekintés korlátozása az informátor érdekeit védi, ugyanakkor az ügyfél részére érdemi sérelemmel nem jár.

A 79/B. § (4) bekezdése szerinti külön döntés azért szükséges, mert a díj-jogosultság megítélése külön mérlegelést és értékelést kíván a fenti szabályok alapján. A jogorvoslat pedig azért elengedhetetlen, mert az eljáró versenytanács döntése törvényben biztosított jog érvényesítését érinti. Nem lenne továbbá méltányos az informátorra telepíteni sem a behajthatóság kockázatát, sem az esetlegesen sok éves késlekedést a végrehajtás felfüggesztésével járó jogorvoslatok esetében. Ezeket a kockázatokat így az állam viselné, az egyéb, már beszedett bírságok terhére.

A végzésnek a büntető, illetve szabálysértési hatóság határozatát kell követnie, illetve a 79/A. § (7) bekezdése szerinti esetben az eljáró versenytanácsnak a bíróság ítéletét értékelve kell meghoznia e döntését. A külön döntésre azért van szükség, mert a kérdéses határozatokból nem szükségképpen olvasható ki egyértelműen az e törvény szerinti visszafizetési kötelezettség, erről e határozatok nem szólnak, a visszafizetés elrendelése nem tárgyuk. A visszafizetés jogosultja a GVH, így annak behajtását is a GVH-nak kell kezdeményeznie.