A Fővárosi Ítélőtábla Bf.379/2013/16. számú határozata emberölés bűntette (emberölés ELŐKÉSZÜLETÉNEK bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 18. §, 166. §, 170. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 5. §, 155. §, 237. §, 338. §, 348. §, 351. §, 352. §, 366. §, 371. §, 372. §, 373. §, 583. §] Bírók: Nehrer Péter, Sárecz Szabina Martina, Sebe Mária

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

3.Bf.379/2013/16. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2014. október hó 15. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

ítéletet:

Az emberölés előkészületének bűntette és más bűncselekmények miatt a vádlott ellen indult büntető ügyben a Fővárosi Törvényszék 2013. június hó 6. napján kihirdetett 18.B.1414/2010/166. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlott élet elleni, illetve köznyugalom elleni cselekményeit egységesen az 1978. évi IV. törvény 270/A § (1) bekezdés a/ és b/ pontjába ütköző közveszéllyel fenyegetés vétségének minősíti.

A 20 (húsz) rendbeli emberölés előkészületének bűntette miatti felmentő rendelkezést mellőzi.

A halmazati büntetését - a közügyektől eltiltás mellékbüntetés mellőzésével - 50 (ötven) nap, szellemi munkakörben letöltendő közérdekű munkára enyhíti.

Megállapítja, hogy a vádlott az előzetes fogvatartásban és a házi őrizetben töltött idő beszámításával a közérdekű munka büntetését letöltötte.

A vádlott által házi őrizetben töltött idő befejező évét 2011-re helyesbíti.

A házi őrizet beszámításával kapcsolatos rendelkezést akként változtatja meg, hogy egy napi házi őrizet felel meg egy nap közérdekű munkának.

A bűnjelek közül a Budapesti Rendőr-főkapitányságon T-41/2010. számon kezelt FÉG gyártmányú, R-22728 gyártási számú 9 mm-es kaliberjelű sport maroklőfegyver, a hozzá tartozó tár, lőszerek és fegyvertok elkobzását mellőzi, az előbbi tárgyak lefoglalását megszünteti és azokat további intézkedésre a Budapesti Rendőr-főkapitányság Rendészeti Szervek Igazgatás-rendészeti Főosztály Rendészeti és Fegyverengedélyügyi Osztályának kiadja.

Az elsőfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség összegét 866.951 (nyolcszáz-hatvanhatezer-kilencszázötvenegy) forintra helyesbíti, a vádlott által fizetendő bűnügyi költség összegét 200.000 (kettőszázezer) forintra mérsékli. A fennmaradó 666.951 (hatszázhatvanhatezer-kilencszázötvenegy) forintot az állam viseli.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Felhívja a vádlott figyelmét arra, hogy a Be. 580. § (2) bekezdés c) pontja alapján kártalanítás jár az előzetes letartóztatásért és házi őrizetért, ha annak tartama meghaladja a kiszabott közérdekű munka tartamát. Emiatti igényét a jogerős határozat közlésétől számított hat hónapon belül érvényesítheti, melynek elmulasztása jogvesztő. [Be. 583. § (1) bekezdése]

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás:

A Fővárosi Törvényszék a 2013. május hó 21. napján kihirdetett 18.B.1414/2010/166. számú ítéletével a vádlottat 2 rendbeli emberölés előkészületének bűntette (1978. évi IV. törvény 166.§ (3) bekezdése), testi sértés bűntette (1978. évi IV. törvény 170.§ (1) bek., (4) bek. II. fordulata) és garázdaság vétsége (1978. évi IV. törvény 271.§ (1) bekezdése) miatt - halmazati büntetésül - két év hat hónap börtönre és három év közügyektől eltiltásra ítélte, - egyben a vádlottat további 20 rendbeli emberölés előkészületének bűntette miatt ellene emelt vád alól felmentette.

Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, az eljárás során lefoglalt bűnjelek elkobzásáról, illetve kiadásáról, valamint kötelezte a vádlottat a felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére, a részfelmentések miatt, bűnösségének megállapítása és halmazati büntetésének súlyosítása érdekében, míg a vádlott a perorvoslat okának és céljának megjelölése nélkül, védője pedig felmentésért jelentettek be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.921/2010/26-I. számú átiratában és képviselője a nyilvános ülésen tartott perbeszédében a bejelentett fellebbezést fenntartotta.

Az ügyészi álláspont szerint az elsőfokú bíróság megtartotta a bizonyítási eljárás szabályait, ennek ellenére az általa megállapított tényállás részlegesen megalapozatlan, amely azonban az iratok tartalma alapján és az indokolás egyes részeinek átemelésével kiküszöbölhető. A történeti tényállás a vádlott első vallomása és az igazságügyi fegyverszakértői vélemény alapján az 1./ tényállási pontban az elkövetés pontos helyével és módjával, a 3./ pontban pedig a megölni tervezett személyek számával és azzal egészítendő ki, hogy a fegyver és a lövedék az emberi élet kioltására alkalmas volt. A vádhatóság szerint az elsőfokú bíróság tévesen rekesztette ki a bizonyítékok köréből a terhelt legelső vallomásának részleteit és hagyta figyelmen kívül tanú1 tanúvallomását, valamint tárgyalás anyagává tett rendőri jelentés (nyomozati iratok 1749. oldala) lényeges részeit. Ezek adnak rá magyarázatot, hogy a nyomozó hatóság helytállóan foglalt állást, amikor az első gyanúsítotti kihallgatáskor - a kötelező védelmet igénylő bűncselekmény megalapozott gyanújához szükséges bizonyíték hiányában - csak az enyhébb megítélésű bűncselekménnyel gyanúsította meg a terheltet. A kihallgatása előtt figyelmeztették védőválasztási jogára, illetve arra, hogy védő kirendelését kérheti. A büntetőeljárási jogai szempontjából teljesen laikusnak nem tekinthető negyedéves joghallgató vádlott ezen lehetőségeivel nem élt. Amikor vallomása során olyan bűncselekmény elkövetését ismerte be, amely kötelező védelmet igényelt, kihallgatása közben megtörtént a védő kirendelése. Emiatt a vádlott első nyomozati vallomását nem lehet a terhelt lényeges jogainak megsértésével beszerzettnek tekinteni és azt az elsőfokú bíróság indokolatlanul mellőzte a bizonyítékok köréből. Az e vallomásban említett és megölni tervezett személyek számát erősíti meg a vádlott Elköszönés című írása is.

A bizonyítékok értékelése során az elsőfokú bíróság azt is figyelmen kívül hagyta, hogy a védő jelenlétében történt, második gyanúsítotti kihallgatásakor a vádlott csupán az emberölés előkészületével kapcsolatos nyilatkozatát vonta vissza, előző vallomásának az 1./ tényállási pontra vonatkozó részét azonban fenntartotta. Ezért a nagymamája sérelmére elkövetett bűncselekmény helyére és elkövetésének módjára a tényállást az első gyanúsítotti vallomás alapján kellett volna megállapítani.

Az elsőfokú bíróság az irányadó tényállásból okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, azonban a jogi minősítésnél tévesen állapította meg az emberölés előkészületének rendbeliségét. A bizonyítékok megfelelő értékelése alapján a megölni tervezett sértettek száma 22 főben pontosan megállapítható, ezért a vádlott bűnösségét további 20 rendbeli előkészületben is indokolt kimondani.

A bűnösség körének bővülésére, valamint arra figyelemmel, hogy a vádlotti beismerés csak a legenyhébb súlyú bűncselekmény elkövetésére vonatkozott, a kiszabott büntetés jelentős súlyosítása indokolt. Ezért az elsőfokú bíróság ítéletének a Be. 372. §-a szerinti megváltoztatását indítványozta, azzal, hogy az ítélőtábla mondja ki a vádlottat bűnösnek további 20 rendbeli emberölés előkészülete bűntettében és büntetésének tartamát lényegesen súlyosítsa.