EH 2000.258 A Munka Törvénykönyvében nem szabályozott kérdésben a Ptk. rendelkezése alkalmazható, ha az a munkajogi elveket nem sérti. Ehhez képest a közös megállapodást célzó nyilatkozat visszavonására az ajánlati kötöttségre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni és ennek figyelembevételével kell elbírálni, hogy a nyilatkozat elfogadása alapján létrejött-e a felek között megállapodás vagy azt megelőzően visszavonta ajánlatát a fél [Pp. 275. §, Mt. 87. §, Ptk. 211. §].
Az alperesnél munkaviszonyban álló felperes a kereseti kérelmében elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy az általa 1998. január 19-én tett - munkaviszonya közös megegyezéssel való megszüntetését kezdeményező nyilatkozata - érvénytelen és a munkaviszonya változatlanul fennáll az alperesnél, másodlagosan annak megállapítását kérte, hogy a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésére vonatkozó megállapodás nem jött létre.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy nem jött létre megállapodás a felperes és az alperes között a felperesnek az alperessel fennálló munkaviszonya közös megegyezéssel történő megszüntetésére, így a felperesnek az alperesnél a munkaviszonya változatlanul fennáll.
Tényként állapította meg, hogy a felperes munkaviszonya közös megegyezéssel történő megszüntetését kezdeményező nyilatkozatát az alperes 1998. január 19-én vette át, míg az ezen nyilatkozat visszavonásáról szóló újabb írásbeli nyilatkozatot február 2-án. Az alperes azon nyilatkozatát, amelyben az alperes a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését elfogadta, a felperes részére postai úton 1998. február 3-án kézbesítették, tehát egy nappal később, mint hogy a felperesnek a visszavonó nyilatkozatát az alperessel közölték. Ezért a felek között a felperes munkaviszonya közös megegyezéssel történő megszüntetésére megállapodás nem jött létre.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítélet fellebbezett részét helybenhagyta azzal, hogy kötelezte az alperest, fizessen meg a felperesnek 1999. március 10. napjáig bruttó 10 000 forint elmaradt munkabért és másodfokú perköltséget. Ítéletének indokolásában rámutatott arra, hogy a munkaügyi bíróság a tényállást a Pp. 206. § (1) bekezdésének megfelelően állapította meg, azt a megyei bíróság ítélkezése alapjául elfogadta azzal a kiegészítéssel, hogy megállapította a felperes nyilatkozata alapján havi illetménye mértékét. Tényként állapította meg, hogy az alperesnek a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó elfogadó nyilatkozatát megelőzően a felperes már visszavonta a jogviszony megszüntetésére irányuló bejelentését. Ezt a visszavonó nyilatkozatot egy nappal korábban kézbesítették az alperes munkáltatónak, mint a felperes számára az alperes elfogadó nyilatkozatát. Ha a munkáltató a megszüntető intézkedését arra alapítja, hogy a munkaviszony megszüntetésében a munkavállalóval megegyezett, vita esetén a megállapodás tényét és tartalmát bizonyítani tartozik az általánosan követett bírói gyakorlat szerint.
Minthogy az Mt. 6. §-ának (4) bekezdése alapján az írásbeli nyilatkozat akkor tekinthető közöltnek, ha az érdekeltnek vagy az átvételre jogosult személynek adják át, illetve akkor is hatályos, ha az átvételt az érdekelt megtagadja vagy szándékosan megakadályozza, ezért helytálló az a következtetés, hogy mivel a felperessel az alperes elfogadó nyilatkozatát csak azt követően közölték, miután a felperes a korábbi nyilatkozatát már visszavonta, ezért az elfogadás vele szemben már nem hatályosult. Minthogy a felperes keresőképessé válása folytán elmaradt munkabér igénye keletkezett, az alperest annak megtérítésére kötelezte a másodfokú bíróság.
A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében az alperes az ítélet "megváltoztatását" és a felperes keresetének elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a munkavállaló az írásban tett nyilatkozatát nem vonhatta vissza egyoldalúan, azt a munkáltató elfogadta, ezért létrejött az Mt. 87. § (1) bekezdés a/ pontja szerint a munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetése.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében az alperes felülvizsgálati kérelmének elutasítását és a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megalapozott, jogszerű döntéshez szükséges tényállást az eljárt bíróságok nem derítették fel kellően, ezért a jogerős ítélet megalapozatlan. Az eljárt bíróságok csupán azt vizsgálták, hogy a nyilatkozatok postai kézbesítése mikor történt meg, arra nézve nem állapítottak meg tényállást, hogy a felperes ténylegesen mikor, hányszor vonta vissza a jogviszonya megszüntetésére vonatkozó nyilatkozatát; az e körben elhangzott tanúvallomásokat az eljárt bíróságok nem vonták mérlegelési körükbe.
A közös megállapodást célzó nyilatkozat visszavonására az ajánlati kötöttségre vonatkozó rendelkezéseket (Ptk. 211. §) kell alkalmazni. A felperes részéről 1998. január 19-én tett nyilatkozat visszavonásáról a periratoknál két felperesi, kézzel írt levél található, a 6/F/l. alatti, 1998. január 21-ei levél csupán fénymásolatban. Vizsgálandó, hogy a felperes ezt a levelét átadta-e az alperesnek, milyen körülmények között, mely időpontban. Ehhez képest vizsgálandó az is, hogy az alperes 1998. január 22-ére dátumozott hozzájáruló nyilatkozatát mikor, ki gépelte le, annak cégszerű aláírására mikor került sor, ez megelőzte-e a felperes visszavonó nyilatkozatát.
Mindezen tények lehetőség szerinti felderítése és a tényállás megállapításánál a rendelkezésre álló bizonyítékok teljes körű mérlegelése után kerülhet a bíróság abba a helyzetbe, hogy megalapozott döntést hozhasson.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Mfv. II. 10. 438/1999. sz.)