BH 2017.4.123 Az a szülői magatartás, mely a kisajátítás szándékával, a gyermek befolyásolása útján a másik szülővel való kapcsolattartást évek óta gátolja, ellehetetleníti, a kiskorú hosszú távú érdekeit, kiegyensúlyozott fejlődését veszélyezteti és a gyermeknek a jobb nevelési készséggel rendelkező különélő szülőnél történő elhelyezését indokolja [1952. évi IV. tv. (Csjt.) 1. § (2) bek., 72/A. § (1) bek., 92. § (1) bek., 2013. évi V. tv. (Ptk.) 4:174. §, 1952. évi III. tv. (Pp.) 164. §, 206. § (1) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A peres felek élettársi kapcsolatából 2006. július 28. napján J. utónevű fiú gyermekük született. A felek élettársi kapcsolata 2012. november 4. napján szűnt meg, amikor a felperes az egyenlő arányú közös tulajdonukat képező ingatlanból elköltözködött. A felperes elköltözési szándékáról a peres felek tájékoztatták a hatodik életévét betöltött gyermeküket és megkérdezték tőle: kivel szeretne maradni. A gyermek az alperest választotta, választását a megszokott környezettel indokolta. A felek megállapodtak abban, hogy a kiskorú gyermekük neveléséről a jövőben is közösen gondoskodnak.

[2] Egy hónap után problémássá vált a felperes és a gyermek találkozása. A felperes sérelmezte, hogy az alperes a 2012. december elején esedékes műtéte időtartamára a gyermek felügyeletét nem rá, hanem akkori barátnőjére - jelenlegi élettársára - bízta. A gyermekkel karácsonykor nem találkozhatott, telefonon nem tudott beszélni vele, mert az alperes a telefont nem vette fel.

[3] A problémák miatt az alperes 2013. január 4-én felkereste az illetékes gyermekjóléti központot. A kapcsolattartás 2013. február 2. és március 2. között (egy hónap alatt) négy időpontban került kijelölésre, amelyből három valósult meg.

[4] A felek közös gyermeke 2013. január 29-ig az L. utcai óvodába járt, ekkor az alperes a gyermeket a felperes tudta és beleegyezése nélkül másik óvodába íratta át. Az óvoda ugyanis megengedte, hogy a felperes a gyermekkel - az alperes tiltása ellenére - az intézményben találkozzon. A P. óvodát a felperes néhány alkalommal kereste fel.

[5] Az elsőfokú bíróság a 2013. március 22-én kelt 16. sorszámú végzésével szabályozta a felperes és a gyermek közötti kapcsolattartást. A felperest a folyamatos kapcsolattartásra minden páros héten pénteken délután 17 órától vasárnap 18 óráig jogosította fel, az időszakos kapcsolattartást a páros ünnepek másodnapján reggel 8 órától 18 óráig, valamint az őszi, téli, tavaszi oktatási szünidő fele időtartamában, a nyári szünidőben pedig négy hét időtartamban határozta meg.

[6] A szülők közötti viszony romlása miatt (egymással szemben feljelentéseket tettek) a kormányhivatal 2013. március 27. napján elrendelte a kiskorú gyermek védelembe vételét.

[7] A kapcsolattartás az elsőfokú bíróság előzetesen végrehajtható, illetve a másodfokú bíróság jogerős végzése ellenére nem működött. A felperes rendszeresen a gyámhivatalhoz fordult és végrehajtást kért. Állította, hogy a gyermek azért nem hajlandó vele elmenni, mert a kapcsolattartásra az alperes nem készíti fel. A gyermekjóléti szolgálat igénybevételére (a felügyelt kapcsolattartásra) nem tartott igényt, a bíróság végzésében meghatározott kapcsolattartási jogosultságára hivatkozott. A gyámhivatali határozatok szerint a kapcsolattartások az alperesnek felróható okból maradtak el, illetve esetileg előfordult az is, hogy a felperes az alperes előzetes értesítése nélkül nem jelent meg a kapcsolattartáson. A folyamatos kapcsolattartás elmaradása mellett nem valósultak meg az időszaki kapcsolattartások, a felperes a gyermeket - annak elutasító magatartása miatt - nem tudta elvinni. A felek között a közvetítői eljárás sem vezetett eredményre. A gyámhivatal folyamatosan, emelkedő összegű rendbírsággal sújtotta az alperest.

[8] Az esetenkénti kapcsolattartások konfliktusokkal terhelten zajlottak. Az alperes általában külső, harmadik személy jelenlétében, kocsival hozta a gyermeket, a felperes pedig a házastársával, vagy a testvérével érkezett. Az alperes élettársa a kapcsolattartásokon rendszeresen felvételt készített. A gyermek az ablakot sem húzta le, a kocsiból nem volt hajlandó kiszállni. 2015. év elején a kapcsolattartásról elszökött, rendőri intézkedés igénybevételével az alperesi nagymamánál találták meg.

[9] A felperes férjhez ment, a házastársával egy 37 négyzetméter alapterületű, egy szoba, étkező, előszoba, fürdőszoba, WC helyiségből álló lakásban él. A szoba hálófülkével van elválasztva, az emeleten három ágy található, a szekrénysor a gyermek számára rendelkezésre áll, ahol gyermek könyvek, játékok fellelhetőek. A felperes négyórás munkaviszonyban fogtechnikusként dolgozik, egyéb keresőtevékenységével együtt előadása szerint havi nettó 80 000 forint jövedelemmel rendelkezik. A felperes házastársával a gyermeknek nincs kapcsolata.

[10] Az alperes a felek utolsó közös lakásában, élettársi kapcsolatban él. Az ingatlan 90 négyzetméter alapterületű, három szoba, fürdőszoba, WC, amerikai konyha helyiségekből áll. A gyermek szobája életkorának megfelelően felszerelt. Az alperesnek rendszeres munkából származó éves jövedelme 835 300 forint, a környezettanulmány során anyagi problémák feltárásra nem kerültek, két gépkocsi tulajdonnal rendelkezik.

[11] A gyermek 2013 ősze óta az Sz. Sportiskola, Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola tanulója, a nevelési vélemény szerint fejlett, kiegyensúlyozott, kissé érzékeny gyermek. Az iskolai közösségbe jól beilleszkedett, társas kapcsolatai jók, önértékelése reális. A felnőttekkel udvarias, őszinte beszélgetésre nyitott, családrajza erős apa-fiú kötődést jellemez, az alperes élettársával szeretetteljes viszonya van. Az iskolával az alperes tartja a kapcsolatot, aki a felperes elérhetőségét az iskolában nem jelentette be.

[12] 2015. szeptember 30-án az alperesnek az élettársi kapcsolatából leány gyermeke született.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[13] A felperes keresetében azt kérte, hogy a bíróság a

J. utónevű gyermeket az ő nevelésébe és gondozásába helyezze el, az alperest gyermektartásdíj megfizetésére kötelezze és a bírói gyakorlatnak megfelelően szabályozza a különélő szülő és a gyermek közötti kapcsolattartást.

Az első- és a másodfokú ítélet

[14] Az elsőfokú bíróság ítéletével a gyermeket a felperes nevelésébe és gondozásába helyezte el. Kötelezte az alperest, hogy az ítélet jogerőre emelkedését követő 15 napon belül a felperesnek a gyermeket adja ki. Az alperest 2015. március 10. napjától kezdődően gyermektartásdíj fizetésére kötelezte. Szabályozta az alperes és a kiskorú gyermek kapcsolattartását, az alperest a folyamatos kapcsolattartásra minden páratlan hétvégén pénteken 17 órától vasárnap este 17 óráig jogosította fel, ezt meghaladóan minden páros héten szerdán az iskolából való elvitelre és 19 órakor a felperes lakására való visszavitellel. Az időszakos kapcsolattartásról a bírói gyakorlatnak megfelelően rendelkezett.

[15] Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy a jogvita elbírálására a keresetlevél benyújtásakor hatályban lévő 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) rendelkezései az irányadóak.