A Kúria Kfv.35038/2013/2. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1992. évi LXXIV. törvény (Áfa tv.) 32. §, 35. §, 43. §, 2000. évi C. törvény (Számviteli tv.) 15. §, 165. §, 166. §] Bírók: Kurucz Krisztina, Sperka Kálmán, Sugár Tamás

A határozat elvi tartalma:

Adólevonási jog nem alapítható olyan számlára, amelyben szereplő gazdasági esemény nem a feltüntetett felek között ment végbe.

Kapcsolódó határozatok:

Balassagyarmati Törvényszék K.20026/2012/26., *Kúria Kfv.35038/2013/2.*, Kúria Kfv.35038/2013/7. (AVI 2017.10.73), 3315/2014. (XI. 21.) AB végzés

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.VI.35.038/2013/7.szám

A Kúria a dr. ügyvéd által képviselt Kft. felperesnek a dr. jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Észak-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Balassagyarmati Törvényszék 2012. október 15. napján kelt 10.K.20.026/2012/26. számú ítélete ellen a felperes által 28. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárva - nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a Balassagyarmati Törvényszék 10.K.20.026/2012/26. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 150.000 (százötvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 1.256.400 (egymillió-kettőszázötvenhatezer-négyszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Megyei Adóigazgatósága a felperesnél 2006., 2007. évekre társasági adó /tao/, általános forgalmi adó /áfa/, és társasvállalkozások különadója adónemekben lefolytatott bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzésének eredményeként határozatával a felperest 12.564.000 Ft - adóhiánynak minősülő - adókülönbözet, 6.282.000 Ft adóbírság, és 5.918.000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.

A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2011. december 2. napján kelt számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

Döntését az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény /a továbbiakban: Áfa tv./ 32.§ /1/ bekezdése, 35.§ /1/ bekezdése, 43.§ /5/ bekezdése, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény /a továbbiakban: Sztv./ 15.§ /3/ bekezdése, 165.§ /1/-/2/ bekezdései, 166.§ /1/, /2/ bekezdései alapján hozta meg. Indokolása szerint adózó a vizsgált időszakban a és Társa Kkt.-től 2006. évben összesen: 40.008.000 Ft összegben 33 db, 2007-ben összesen: 34.924.000 Ft értékben 49 db építőipari, gépkezelői munkákról kiállított számlát fogadott be. A bizonyítási eljárás során a revízió meghallgatta a felperes törvényes képviselőjét, kapcsolódó vizsgálat lefolytatását rendelte el a számlakibocsátónál, nyilatkoztatta annak vezetőjét: F. A., a könyvelőjét, vizsgálta a Kkt. által igénybe vett három alvállalkozó: a S. B. Kft., a K. R. Kft. és a P. Kft. adóhatóság rendelkezésére álló iratait, megkereste a Kkt. által kibocsátott számlatömböket forgalmazó nyomtatványforgalmazót, nyilatkoztatta a munkákat megrendelő cégek vezetőit a munkaterületeken működtetett beléptető rendszerről, nyilvántartásukról, továbbá tanúkat hallgatott meg, akik a felperesnél dolgoztak nehéz-gépkezelői munkakörben. Megállapította, hogy a kiadási pénztárbizonylatokon kívül az egyes számlákhoz kapcsolódóan kizárólag szerződések és teljesítésigazolás megnevezésű dokumentumok kerültek átadásra a számlákban szereplő gazdasági események megtörténtét igazoló bizonylatként. A számlakibocsátó valamennyi bevallását nullásan nyújtotta be, bevételre nem tett szert, költségei nem merültek fel, alkalmazottat nem foglalkoztatott, eszközökkel nem rendelkezett, tényleges gazdasági tevékenységet nem végzett.

A Budapest Főváros Kormányhivatala Gödöllői Egészségbiztosítási Pénztári Szakigazgatási Szerv válaszirata szerint a Kkt.-nak 2006., 2007. években alkalmazottja nem volt. Adózó törvényes képviselőjének előadása szerint a közel két éves időtartam alatt naponta ellenőrizte a számlakibocsátó munkáját, ennek ellenére egyetlen olyan személyt sem tudott megnevezni, aki a Kkt. által leszámlázott munkákat elvégezte. Adózó tanúként meghallgatott alkalmazottai nem ismertek olyan személyeket, akiket ne az adózó foglalkoztatott volna, illetve nyilatkozatuk szerint sem F. A.-ról, sem a Kkt.-ről, sem pedig ezen vállalkozás által megjelölt alvállalkozókról nem hallottak. F. A., aki állítása szerint naponta felügyelte a munkákat, ugyancsak nem tudta megnevezni a munkát elvégző munkavállalókat. Az egészségügyi biztosítási pénztártól származó, illetve az adóhatóság adatai szerint sem a Kkt., sem a képviselője által alvállalkozóként megnevezett cégek nem teljesíthették a szolgáltatásokat, ugyanis nem rendelkeztek a munka elvégzéséhez szükséges munkavállalói létszámmal. Az adózó képviselője a munkavégzés körülményeire vonatkozóan konkrétumot nem tudott megjelölni, a teljesítésben közreműködő magánszemélyeket, a munkát elvégző alkalmazottakat nem tudta megnevezni, a több milliós értékű munkagépek működtetését így ismeretlen személyekre bízta, amely sem ésszerű, sem körültekintő gazdálkodást nem igazol.

E bizonyított tények alapján helytálló az elsőfokú adóhatóság azon megállapítása, hogy a Kkt.-től befogadott számlák szerinti gazdasági események nem a feltüntetett felek között jöttek létre, ezért a nem hiteles bizonylatokra adólevonási jog nem alapítható.

A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Érvelése szerint az adóbevallásai jogszerűek, a számlákban feltüntetett adatok a valóságnak megfelelnek, amellyel ellentétes alperesi megállapítások egyrészt tévesek, másrészt nem bizonyítottak, illetőleg a meglévő bizonyítékok okszerűtlen értékelésén alapulnak.