BH 2011.3.81 Ingatlan apportálásával történő törzstőke emelés esetén a vagyonszerzés illetékkiszabásra történő bejelentésének határideje nem a cégbírósági végzés közlésétől kezdődik, hanem az apportálásról hozott határozat meghozatalától [1990. évi XCIII. tv. 91. §, 1997. évi CXLI. tv. 26. §].

A felperesi társaság alapítója, a Megyei Jogú Város Önkormányzata a 2008. december 12-én meghozott 670/2008. (XII. 12.) Kgy. számú határozatával a felperesi társaságnak a szegedi 15866/112 helyrajzi számú, 68 400 000 forint értékű ingatlan apportálásával történő törzstőke emeléséről határozott. A határozatban utalt arra, hogy a 25/2003. (VI. 27.) Kgy. rendelet 12. § (1) bekezdés i) pontja és 16. § (1) bekezdése alapján az ingatlan tulajdonszerzésének napja a törzstőke emelése tárgyában hozott cégbírósági bejegyző végzés keltének napja.

A megyei bíróság mint cégbíróság a 2009. február 16-án kelt és másnap elektronikusan kézbesített végzésével rendelte el a cég jegyzett tőkéjében a változás bejegyzését. A felperes ezt követően, 2009. március 3-án benyújtotta illetékkiszabás végett az apportálásról szóló határozatot az illetékes ingatlanügyi hatóságnál.

Az APEH Dél-alföldi Regionális Igazgatósága a 2009. július 2-án kelt fizetési meghagyásával a felperest 6 840 000 forint visszterhes vagyonátruházási illeték és a bejelentési kötelezettség késedelmes teljesítése miatt 100 000 forint mulasztási bírság megfizetésére kötelezte.

A felperes mulasztási bírság kiszabását sérelmező fellebbezése folytán eljárt alperes a 2009. október 5-én kelt 2239520441. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozatában hivatkozott illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 91. § (1) bekezdésére, valamint az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 26. § (4) és (5) bekezdésére azzal, hogy a cégbíróság eljárásától függetlenül az illetékkiszabásra történő bejelentésnek a határozat meghozatalát követő 30 napon belül kellett volna eleget tenni. A határozat alapján a jogügylet érvényes létrejöttét, az apportálást a cégbíróság bejegyzése nem érintette. A cégbírósági bejegyzés nem minősül hatósági jóváhagyásnak, vagy harmadik személy beleegyezésének, ezért a bejelentési kötelezettség határidejét nem a cégbírósági végzés meghozatalától kell számítani. A felperes az illetékkiszabásra történő bejelentési kötelezettségét a határidőn túl, 51 nap késedelemmel teljesítette, ezért a mulasztási bírság kiszabására az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 172. § (1) bekezdés b) pontja és (21) bekezdése alapján jogszerűen került sor.

A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának a mulasztási bírságot kiszabó rendelkezése hatályon kívül helyezése iránt. Hangsúlyozta, hogy a cég törzstőkéje nem az alapító által meghozott határozattal, hanem a cégbíróság bejegyző határozatával változott meg. A cégbírósági végzés a tulajdonjog bejegyzés iránti kérelemhez szükséges melléklet, azt csatolni kell az ingatlanügyi hatósághoz benyújtott iratokhoz és csak ennek az okiratnak a birtokában jegyezhető be az apportált ingatlanra a tulajdonjoga. Az alapítói jognyilatkozathoz szükséges hatósági aktustól számított 30 napon belül nyújtották be az ingatlanügyi hatósághoz az iratokat, így késedelembe nem estek.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletében idézete az Itv. 3. § (3) bekezdés d) pontjának, 19. § (1) bekezdésének és 91. § (1) bekezdésének rendelkezéseit. Az idézett rendelkezések alapján az elsőfokú bíróság arra a megállapításra jutott, hogy az alapító okirat módosításának cégbírósági bejegyzése nem minősül olyan hatósági jóváhagyásnak, amely szükséges lenne a szerződés érvényes létrejöttéhez. Az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre való alkalmasság nem érinti a bejelentési kötelezettség teljesítését, mert a cégbírósági bejegyzés sem hatósági jóváhagyásnak, sem pedig harmadik személy beleegyezésének nem minősül, így a szerződés létrejöttétől, azaz 2008. december 12. napjától számított 30 napon belül kellett volna teljesíteni a bejelentési kötelezettséget. A felperes csak 51 napos késedelemmel tett eleget a bejelentési kötelezettségének, ezért a mulasztási bírság kiszabására jogszerűen került sor a mulasztás jogkövetkezményeként.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó határozat hozatalával a mulasztási bírságot kiszabó rendelkezés mellőzését. Az elsőfokú bíróság nem foglalt állást abban a keresetében hivatkozott jogkérdésben, hogy az Inytv. 26. § (4) bekezdésében foglalt határidő mikortól számítódik, ezért a jogerős ítélet a Pp. 221. § (1) bekezdésébe ütközik. Az elsőfokú bíróság az alperes álláspontját osztva döntött és tévesen az alperes szóhasználatát átvéve az alapító apportálásról szóló határozatát szerződésként nevezte meg az ítélet indokolásában. Az elsőfokú bíróság által felhívott jogszabályhelyek a perbeli jogvita eldöntésénél nem irányadók, így a jogvita elbírálásához szükséges jogszabályi rendelkezéseket az ítélet nem tartalmazza. A jogkérdés az volt; tulajdonszerzést eredményező alapítói jognyilatkozat igényli-e hatósági jóváhagyásként a változás cégbírósági bejegyzését. Álláspontja szerint a változást bejegyző végzés az ingatlanon való tulajdonszerzéshez szükséges hatósági aktus, így a bejelentési kötelezettséget ennek a hatósági aktusnak a meghozatalától számított határidőben kell teljesíteni. Mulasztás nem terhelte, késedelem nem állt fenn, a mulasztási bírság kiszabásának nem volt helye.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.