BH 2002.3.116 I. A közalkalmazott vezetői megbízását írásban, valós és okszerű indokkal lehet visszavonni. A visszavonás indokára - a joghasonlóság miatt - megfelelően alkalmazni kell a Munkaügyi Kollégium 95. sz. állásfoglalásának a felmondás indokolásával kapcsolatos iránymutatását. Ezért, ha a munkáltató több okot jelöl meg indokként, egyetlen indok valósága is megalapozza a visszavonást, amennyiben az okszerű.

II. A bizalmatlanság mint indok nem lehet személyes szimpátia vagy antipátia kérdése, ilyenként csak a vezető magatartásában vagy munkájában megnyilvánuló és bizonyítható olyan objektív tények szolgálhatnak, amelyek kellő magyarázatát adják annak, hogy a vezető nem hagyható a beosztásában [1992. évi XXXIII. tv. 23. § (1) és (4) bek., MK 95].

Az alperes oktatási intézmény igazgatója a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 23. §-ára hivatkozással a felperes 1995. január 9-én kelt határozott idejű, majd 1997. szeptember 24-én határozatlan idejűvé módosított iskolaigazgató-helyettesi feladatok ellátására szóló megbízását 1998. július 1-jével visszavonta. Egyidejűleg a személyi alapbérének és a területi pótlékának meghagyásával a végzettségének megfelelő munkakörbe sorolásáról intézkedett.

Az indokolás szerint az igazgató azért határozott így, mert megítélése szerint a felperessel mint iskolaigazgató-helyettessel hatékony iskolavezetést nem tud megvalósítani.

A felperes kérésére az igazgató az intézkedését 1999. július 9-én írásban részletesen megindokolta. Közölte, hogy elképzelései szerint az igazgatóhelyettes az igazgatót teljes jogkörrel helyettesíti, amelyhez a helyettes irányában vezetői bizalom szükséges, amit a felperes nem élvez. Ez a bizalmatlanság kölcsönös, és okai az elmúlt hat évre vezethetők vissza. Nevezetesen:

- 1992-ben a felperes egy jutalomosztást követően annak összegszerűségét az iskola nyilvánossága előtt botrányos módon megkérdőjelezte,

- tevékenyen részt vett abban, hogy az igazgató az 1992. évben kiírt pályázatot nem nyerte meg,

- emberi tulajdonságai alapján nem alkalmas vezetésre,

- vezetői koncepciójába nem illik bele, hogy a művészeti területet önálló igazgatóhelyettes vezesse,

- szakmai, illetőleg gazdasági igazgatóhelyettes kinevezése indokolt és végül

- a felperes által felügyelt művészeti területen több rendellenességet tapasztalt. Túlzott a nevelői fluktuáció, a művészeti terület szakos ellátottsága alacsony, és ez kihatással van a gazdálkodásra és az intézmény költségvetésére.

A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetében a vezetői megbízás visszavonása jogellenességének megállapítását és 157 950 forint elmaradt vezetői pótlék és késedelmi kamat kifizetését kérte. Arra hivatkozott, hogy az intézkedés egyoldalú kinevezés-módosítás, illetve a közölt indokok nem valósak és nem okszerűek.

A munkaügyi bíróság az ítéletével megállapította az intézkedés jogellenességét, és kötelezte az alperest, hogy a felperest az igazgatóhelyettesi beosztásában foglalkoztassa tovább, és fizessen meg részére 157 150 forint elmaradt vezetői pótlékot, annak késedelmi kamatát és 10 000 forint perköltséget. A bíróság megállapította, hogy a felperes utolsó besorolási okiratán igazgatóhelyettes munkakörű megnevezés szerepel, ilyet azonban a Kjt.-nek a közoktatási intézményekben történő végrehajtására kiadott 138/1992. (IX. 8.) Korm. rendelet melléklete nem ismer. Az igazgatóhelyettesi munkakör vezetői munkakör, amelyre a Kjt. 23. §-a szerint vezetői megbízás adható. A munkaköri megjelölést az Mt. 8. §-a (1) bekezdésében és 9. §-ában foglaltakra is figyelemmel vezetői megbízásnak tekintette és annak megfelelően bírálta el. A Kjt. 23. §-ának (4) bekezdése értelmében a megbízás visszavonását a közalkalmazott kérelmére indokolni kell. Az indokolásból a visszavonás okának világosan ki kell tűnnie. Vita esetén a visszavonás indokának valóságát és okszerűségét a munkáltatónak kell bizonyítania.

A bíróság a tényállás alapján a vezetői megbízás visszavonásának sem a valóságát, sem az okszerűségét nem állapította meg. A felmentés indokolásának sorrendjét követve a bíróság a felperes és az igazgató közötti, hat évvel ezelőtti konfliktust - figyelemmel a felperes ittas állapotára és későbbi bocsánatkérésére - önmagában nem találta alkalmasnak a vezetői megbízás visszavonására. Az igazgatónak az előző pályázaton való "megbuktatására" vonatkozó kijelentés nem bizonyosodott be, de a pályázatok bármelyikének támogatása vagy ellenzése bizonyítottsága esetén sem alkalmas a bizalmatlanság megállapítására. Az alperes nem hivatkozott eredményesen a felperesnek a munkatársaira tett sértő kijelentésére, mert azokat a vezetői megbízás visszavonásának vele való szóbeli közlését követően tette, és hasonlatként, nem pedig a munkatársakat minősítő jelzőként használta. Nem fogadta el okszerűnek a bíróság az alperesnek a vezetési feladatok átszervezésére vonatkozó indokolását sem, mert azt az igazgatói állás betöltésére benyújtott pályázatban foglaltakkal ellentétesnek találta. A felperes az üres állásokat rendszeresen pályáztatta, a szakos ellátottság azóta kedvező alakulása a felperes nem megfelelő szervező készségét nem bizonyítja, az állami támogatás igénybevétele pedig nem tartozott a munkaköri feladatai közé.

Az alperes az ítélet elleni fellebbezésében elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a vezetői megbízás visszavonásának legfontosabb oka a felperes és az igazgató között kialakult mély emberi szakadék, amely az eltelt évek alatt nem rendeződött, csak újabb közvetlen konfliktushelyzet - legfőképpen mert a felek kerülték egymást - nem alakult ki. Az igazgató az új helyetteseknek több jogosítványt és feladatot adott, ezáltal az iskola vezetésének struktúrája megváltozott.

A megyei bíróság az ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, a keresetet elutasította, és a felperest15 000 forint első- és másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte. A megyei bíróság a vezetői megbízás visszavonása indokolásának valóságát és okszerűségét az elsőfokú bíróságtól eltérően bizonyítottnak találta.