31983L0351[1]

A Tanács irányelve (1983. június 16.) a gépjárművek külső gyújtású motorjainak kipufogógázai által okozott levegőszennyezés elleni intézkedésekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 70/220/EGK tanácsi irányelv módosításáról

A Tanács irányelve

(1983. június 16.)

a gépjárművek külső gyújtású motorjainak kipufogógázai által okozott levegőszennyezés elleni intézkedésekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 70/220/EGK tanácsi irányelv módosításáról

(83/351/EGK)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 100. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára [1],

tekintettel az Európai Parlament véleményére [2],

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére [3],

mivel az Európai Közösségnek a Tanács által 1973. november 22-én jóváhagyott első környezetvédelmi cselekvési programja szerint a gépjárművek kipufogógázai által okozott levegőszennyezés elleni küzdelemben a legújabb tudományos eredményeket is figyelembe kell venni, és a már elfogadott irányelveket ennek megfelelően módosítani kell;

mivel a 70/220/EGK irányelvben [4] megállapításra kerültek az ilyen motorok szénmonoxid- és el nem égetett szénhidrogének kibocsátására vonatkozó határértékek; mivel ezeket a határértékeket először a 74/290/EGK [5] irányelv szállította lejjebb, és a77/102/EGK [6] irányelvvel összhangban kiegészítette a megengedett nitrogénoxid-kibocsátás határértékeivel; mivel e három szennyező anyag határértékeit a 78/665/EGK [7] irányelv még lejjebb szállította;

mivel a gépjárműtervezés fejlődése most már lehetővé teszi a határértékei csökkentését; mivel ez szükséges elővigyázatosság a lehetséges kedvezőtlen környezeti hatásokkal szemben; mivel belátható időn belül egy ilyen csökkentés nem befolyásolja más területeken, különösen az ésszerű energiafelhasználás terén a Közösség politikájának céljait;

mivel a személygépkocsikban és a könnyű haszongépjárművekben a dízelmotorok növekvő használata miatt célszerű csökkenteni az ilyen motoroknak nemcsak a koromkibocsátását, amellyel a 72/306/EGK [8] irányelv foglalkozik, hanem a szénmonoxid-, az el nem égetett szénhidrogének és nitrogénoxid-kibocsátását is; mivel a 70/220/EGK irányelv hatályának az ilyen motorokra történő kiterjesztése együtt jár az említett irányelv rendelkező részének módosulásával; mivel e módosítás befolyásolja a műszaki mellékletek tartalmát is; mivel a Bizottság javasolta a Tanácsnak, hogy ebben az irányelvben egyidejűleg fogadja el a műszaki mellékletek módosításait a 70/220/EGK irányelv 5. cikkétől való eltéréssel,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

A 70/220/EGK irányelv a következők szerint módosul:

1. A 70/220/EGK irányelv címe helyébe a következő cím lép:

"70/220/EGK irányelv a gépjárművek motorjainak kipufogógázai által okozott levegőszennyezés elleni intézkedésekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről."

2. Az 1. cikk helyébe a következő rendelkezés lép:

"1. cikk

Ennek az irányelvnek az alkalmazásában "gépjármű": olyan külső gyújtású motorral vagy sűrítéses gyújtású motorral felszerelt, országúti használatra szánt gépjármű, felépítménnyel vagy anélkül, amely legalább négykerekű, legalább 400 kg megengedett legnagyobb össztömegű és 50 km/h vagy annál nagyobb legnagyobb tervezési sebességű, a mezőgazdasági vontatók és munkagépek, valamint egyéb munkagépek kivételével."

3. A mellékletek helyébe ezen irányelv mellékletei lépnek.

2. cikk

(1) 1983. december 1-jétől a motorok kipufogógázai által okozott levegőszennyezéssel kapcsolatos okokból egy tagállam sem:

- tagadhatja meg az EGK-típusjóváhagyás megadását vagy a 70/156/EGK irányelv 10. cikke (1) bekezdésének utolsó francia bekezdésében említett okiratok kiadását vagy egy gépjárműtípusra nemzeti típusjóváhagyás megadását, vagy

- tilthatja meg a gépjárművek első forgalomba helyezését,

ha az adott gépjárműtípusnak vagy a gépjárműnek a gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátása a legutóbb ezen irányelvvel módosított 70/220/EGK irányelvnek megfelel.

(2) A tagállamok 1984. október 1-jétől:

- a továbbiakban nem állíthatnak ki a 70/156/EGK irányelv 10. cikke (1) bekezdésének utolsó francia bekezdésében meghatározott igazolást olyan gépjárműtípusra, amelynek gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátása a legutóbb ezen irányelvvel módosított 70/220/EGK irányelv követelményeinek nem felel meg,

- a nemzeti típusjóváhagyást meg kell tagadni az olyan gépjárműtípusnál, amelynek gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátása a legutóbb ezen irányelvvel módosított 70/220/EGK irányelv követelményeinek nem felel meg.

(3) 1986. október 1-jétől a tagállamok megtilthatják azoknak a gépjárműveknek az első forgalomba helyezését, amelyek gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátása a legutóbb ezen irányelvvel módosított 70/220/EGK irányelv követelményeinek nem felel meg.

3. cikk

A tagállamok hatályba léptetik azokat a rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb 1983. november 30-ig megfeleljenek, és erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

4. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Luxembourgban, 1983. június 16-án.

a Tanács részéről

az elnök

C.-D. Spranger

[1] HL C 181., 1982.7.19., 30. o.

[2] 1983. június 10-i vélemény (a hivatalos lapban még nem tették közzé).

[3] HL C 346., 1982.12.31., 2. o.

[4] HL L 76., 1970.4.6., 1. o.

[5] HL L 159., 1974.6.15., 61. o.

[6] HL L 32., 1977.2.3., 32. o.

[7] HL L 223., 1978.8.14., 48. o.

[8] HL L 190., 1972.8.20., 1. o.

--------------------------------------------------

I. MELLÉKLET

HATÁLY, FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK, EGK-TÍPUSJÓVÁHAGYÁSI KÉRELEM, EGK-TÍPUSJÓVÁHAGYÁS, ELŐÍRÁSOK ÉS VIZSGÁLATOK, EGK-TÍPUSJÓVÁHAGYÁS KITERJESZTÉSE, GYÁRTÁSMEGFELELŐSÉG, ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK

1. HATÁLY

Ezen irányelv az 1. cikkben meghatározott valamennyi, külső gyújtású motorral felszerelt gépjármű és az M1 és N1 [1] kategóriájú sűrítéses gyújtású motorral felszerelt jármű gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátására érvényes.

2. MEGHATÁROZÁSOK

Ennek az irányelvnek az alkalmazásában:

2.1. "Járműtípus": olyan motorral hajtott járművek egy kategóriája, amelyek a motor gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátása tekintetében nem különböznek olyan lényeges vonatkozásokban, mint:

2.1.1. a III. melléklet 5.1. pontjában leírtak szerinti referenciatömeghez viszonyítva meghatározott egyenértékű tehetetlenségi nyomaték; és

2.1.2. a II. melléklet és a VII. melléklet 1-6. és 8. pontjában meghatározottak szerinti motor- és járműjellemzők.

2.2. "Referenciatömeg": a menetkész jármű tömege, a járművezető 75 kg-mal figyelembe vett átlagtömegével csökkentve és megnövelve egy 100 kg átlagtömeggel.

2.2.1. "A menetkész jármű tömege": a 70/156/EGK irányelv I. melléklet 2.6. pontjában meghatározott tömeg.

2.3. "Legnagyobb össztömeg": a 70/156/EGK irányelv I. melléklet 2.7. pontjában meghatározott össztömeg.

2.4. "Gáz-halmazállapotú szennyező anyagok": szénmonoxid, szénhidrogének (feltételezve egy CH1.85 arányt) és nitrogén-oxidok, ez utóbbit nitrogén-dioxid (NO2) egyenértékben kifejezve.

2.5. "Forgattyúház": azon terek összessége, amelyek a motorban vagy azon kívül helyezkednek el, és amelyeket belső vagy külső vezetékek csatlakoztatnak az olajteknőhöz, amelyeken keresztül a gázok és gőzök megszökhetnek.

2.6. "Hidegindító berendezés": olyan berendezés, amely ideiglenesen dúsítja a motorok levegő/tüzelőanyag keverékét, ezzel segítve a motor indítását.

2.7. "Indító segédberendezés": olyan berendezés, amely a motor indítását a motor levegő/tüzelőanyag keverékének dúsítása nélkül segíti, pl. izzógyertyák, befecskendezés vezérlésének módosítása.

3. EGK-TÍPUSJÓVÁHAGYÁS IRÁNTI KÉRELEM

3.1. Egy járműtípusnak a motor gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátására vonatkozó jóváhagyási kérelmét a jármű gyártója vagy meghatalmazott képviselője terjeszti elő.

3.2. A kérelemhez a következő okiratokat, három példányban, és az alábbi adatokat kell benyújtani:

3.2.1. a motortípus leírása, amely tartalmazza a II. mellékletben említett összes adatot;

3.2.2. az égéstér és a dugattyú rajzai, beleértve a dugattyúgyűrűket;

3.2.3. a szelepek maximális emelkedése, nyitási és zárási szögeik a holtpontokhoz viszonyítva.

3.3. Az e melléklet 5. pontjában leírt vizsgálatok céljára a típusjóváhagyási vizsgálatokért felelős műszaki szolgálatnak be kell mutatni egy, a jóváhagyandó járműtípust képviselő járművet.

4. EGK-TÍPUSJÓVÁHAGYÁS

4.1. Az EGK-típusbizonyítványhoz csatolni kell a VII. mellékletben meghatározott mintának megfelelő adatközlő lapot.

5. ELŐÍRÁSOK és vizsgálatok

5.1. Általános rész

Azokat az alkatrészeket, amelyek hatással vannak a gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátásra, úgy kell megtervezni, legyártani és összeszerelni, hogy a rendes üzem során, az előálló rázkódások ellenére a jármű megfeleljen az ezen irányelvben foglalt követelményeknek.

5.2. A vizsgálatok leírása

5.2.1. A járművet kategóriája szerint különböző típusú vizsgálatoknak kell alávetni, az alábbi részletezés szerint. A vizsgálatok a következők:

- I., II. és III. típusú, ha külső gyújtású motor hajtja, és

- I. típusú, ha sűrítéses gyújtású motor hajtja.

5.2.1.1. I. típusú vizsgálat (átlagos gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátás ellenőrzése hidegindítás után)

5.2.1.1.1. Ezt a vizsgálatot el kell végezni az 1. pontban említett összes járművön, amelynek legnagyobb össztömege nem haladja meg a 3,5 tonnát.

5.2.1.1.2. A járművet egy menetellenállás- és tehetetlenséginyomaték-szimulátorral ellátott teljesítménymérő próbapadra kell helyezni. Megszakítás nélkül, egy összesen 13 percig tartó 4 ciklusból álló vizsgálatot kell elvégezni. Minden egyes ciklus 15 szakaszból áll (alapjárat, gyorsítás, állandó sebesség, lassítás stb.). A vizsgálat során a kipufogógázokat hígítani kell, és egy vagy több zsákba arányos mintát kell gyűjteni. A vizsgált jármű kipufogógázait az alább leírt eljárást követve kell hígítani, mintát venni belőle, és elemezni; a hígított kipufogógáz teljes térfogatát mérni kell.

5.2.1.1.3. A vizsgálatot a III. mellékletben leírt eljárás szerint kell elvégezni. A gázok összegyűjtését és elemzését az előírt módszerek szerint kell végezni. Más elemzési módszerek akkor hagyhatók jóvá, ha bizonyított, hogy azok egyenértékű eredményekre vezetnek.

5.2.1.1.4. Az 5.2.1.1.4.2. és 5.2.1.1.5. rendelkezéseire is figyelemmel a vizsgálatot háromszor kell megismételni. Adott referenciatömegű jármű esetén a vizsgálat során kapott szénmonoxid-tömegnek és a szénhidrogének és a nitrogén-oxidok együttes tömegének kisebbnek kell lenniük, mint az alábbi táblázatban feltüntetett határértékek:

Referenciatömeg RW (kg) | Szénmonoxid L1 (g/vizsgálat) | Szénhidrogének és nitrogén-dioxidok együttes kibocsátása L2 (g/vizsgálat) |

| |

| RW ≤ 1020 | 58 | 19,0 |

1020 < | RW ≤ 1250 | 67 | 20,5 |

1250 < | RW ≤ 1470 | 76 | 22,0 |

1470 < | RW ≤ 1700 | 84 | 23,5 |

1700 < | RW ≤ 1930 | 93 | 25,0 |

1930 < | RW ≤ 2150 | 101 | 26,5 |

2150 < | RW | 110 | 28,0 |

5.2.1.1.4.1. Mindazonáltal az 5.2.1.1.4. pontban említett szennyező anyagok mindegyikénél a kapott három eredmény egyike az adott járműre az abban a pontban előírt határértékeket legfeljebb 10 %-kal haladhatja meg, feltéve hogy a három eredmény számtani középértéke az előírt határérték alatt van. Ahol az előírt határértékek túllépése egynél több szennyező anyag (azaz a szénmonoxid, a szénhidrogének és a nitrogén-oxidok együttes tömege) esetében fordul elő, lényegtelen, hogy ez ugyanabban a vizsgálatban vagy különböző vizsgálatokban fordul-e elő. [2]

5.2.1.1.4.2. Az 5.2.1.1.4. pontban előírt vizsgálatok száma a gyártó kérésére tíz vizsgálatra növelhető, feltéve hogy a szénmonoxidra és/vagy a szénhidrogének és nitrogéndioxidok együttes kibocsátására kapott három eredmény számtani középértéke (

x

x

- < L).

5.2.1.1.5. Az 5.2.1.1.4. pontban előírt vizsgálatok számát csökkenteni kell az alább meghatározott feltételek fennállása esetén, ahol V1 az első vizsgálat eredménye, és a V2, a második vizsgálat eredménye az 5.2.1.1.4. pontban említett szennyező anyagok mindegyikére vonatkozik.

5.2.1.1.5.1. Csak egy vizsgálatot kell végezni, ha a szénmonoxid V1 eredménye, valamint a szénhidrogén és a nitrogén-oxidok együttes eredménye kisebb, mint 0,70 L vagy azzal egyenlő.

5.2.1.1.5.2. Csak két vizsgálatot kell végezni, ha mind a szénmonoxid eredménye, mind a szénhidrogének és nitrogénoxidok együttes értéke V1< 0,85 L, és ha ugyanekkor ezeknek az értékeknek egyike V1> 0,70 L. Ezenkívül mind a szénmonoxid-kibocsátás, mind a szénhidrogén és nitrogén-oxidok együttes kibocsátása V2 értékeinek meg kell felelniük az alábbi követelményeknek:V1 + V2 ≤ 1,70 L, és V2 ≤ L.

+++++ TIFF +++++

Az európai vizsgálati eljárás típusjóváhagyásának folyamatábrája (lásd az 5.2. pontot)

5.2.1.2. II. típusú vizsgálat (szénmonoxid-kibocsátás vizsgálata alapjárati fordulatszámon)

5.2.1.2.1. Sűrítéses gyújtású motorral felszerelt járművek kivételével ezt a vizsgálatot az 1. pontban említett valamennyi járművön el kell végezni.

5.2.1.2.2. A szénmonoxid-tartalom nem haladhatja meg a motor által alapjárati fordulatszámon kibocsátott kipufogógázok térfogatának 3,5 %-át. Amikor a IV. melléklet követelményei szerint végzett vizsgálat üzemi körülményei nem felelnek meg a gyártó által ajánlott előírásoknak (a beállító szerkezet állítása), a mért érték nem lehet nagyobb 4,5 térfogat%-nál.

5.2.1.2.3. Az utóbbi követelmény teljesülését a IV. mellékletben leírt eljárás szerint végzett vizsgálattal kell ellenőrizni.

5.2.1.3. III. típusú vizsgálat (a kartergáz-kibocsátás vizsgálata)

5.2.1.3.1. Ezt a vizsgálatot az 1. pontban említett valamennyi járművön el kell végezni, a sűrítéses gyújtású motorral felszerelt járművek kivételével.

5.2.1.3.2. A motor forgattyúház-szellőző rendszere nem engedheti meg semmilyen kartergáz légkörbe való kibocsátását.

5.2.1.3.3. Az utóbbi követelmény teljesülését az V. mellékletben leírt eljárás szerint végzett vizsgálattal ellenőrzik.

6. AZ EGK-TÍPUSJÓVÁHAGYÁS KITERJESZTÉSE

6.1. Különböző referenciatömegű járműtípusok

6.1.1. Egy járműtípus jóváhagyása az alábbi feltételek mellett terjeszthető ki olyan járműtípusokra, amelyek csak referenciatömegük tekintetében különböznek a jóváhagyott típustól.

6.1.1.1. A jóváhagyás csak olyan referenciatömegű járműtípusokra terjeszthető ki, amelyek csupán a legközelebbi nagyobb vagy legközelebbi kisebb egyenértékű tehetetlenségi nyomaték használatát igénylik.

6.1.1.2. Ha a járműtípus referenciatömege, amelyre a jóváhagyás kiterjesztését kérik, a már jóváhagyott járműtípushoz használtnál nagyobb egyenértékű tehetetlenségi nyomatékú lendkerék használatát igényli, akkor a jóváhagyás kiterjesztését meg kell adni.

6.1.1.3. Ha a járműtípus referenciatömege, amelyre a jóváhagyás kiterjesztését kérik, a már jóváhagyott járműtípushoz használtnál kisebb egyenértékű tehetetlenségi nyomatékú lendkerék használatát igényli, akkor abban az esetben adják meg a jóváhagyás kiterjesztését, ha a már jóváhagyott járműből származó szennyezőanyagok tömegei belül vannak az arra a járműre előírt határértékeken, amelyre a jóváhagyás kiterjesztését kérik.

6.2. Különböző teljes áttételi viszonyú járműtípusok

6.2.1. Egy járműtípus jóváhagyása az alábbi feltételek mellett terjeszthető ki olyan járműtípusokra, amelyek csupán a teljes áttételi viszonyszám tekintetében különböznek a jóváhagyott típustól:

6.2.1.1. E =

V

− V

V

1 arányt, ahol V1 a jóváhagyott járműtípus sebessége 1000 ford./perc motorfordulatnál, V2 pedig annak a járműtípusnak a sebessége, amelyre a jóváhagyás kiterjesztését kérik.

6.2.2. Ha minden áttételi viszonyszámnál E ≤ 8 %, akkor az I. típusú vizsgálat megismétlése nélkül ki kell terjeszteni a jóváhagyást.

6.2.3. Ha legalább egy áttételi viszonyszámnál E > 8 % és minden áttételi viszonyszámnál E ≤ 13 %, akkor megismétlik az I. típusú vizsgálatot, de ezek lefolytathatók a gyártó által választott laboratóriumban, ha ehhez a jóváhagyó hatóság hozzájárul. A vizsgálati jelentést meg kell küldeni a típusjóváhagyási vizsgálatokért felelős műszaki szolgálatnak.

6.3. Különböző referenciatömegű és különböző áttételi viszonyszámú járműtípusok

Egy járműtípusra megadott jóváhagyás kiterjeszthető az olyan járműtípusokra, amelyek csupán referenciatömegük és teljes áttételi viszonyszámuk tekintetében különböznek a jóváhagyott típustól, feltéve hogy valamennyi, a 6.1. és 6.2. pontban előírt feltétel teljesül.

6.4. Megjegyzés

Ha egy járműtípust a 6.1-6.3. pont szerint hagytak jóvá, az ilyen jóváhagyás nem terjeszthető ki más járműtípusokra.

7. A GYÁRTÁS MEGFELELŐSÉGE

7.1. Általános szabály, hogy a gyártási minták megfelelőségét a motorból származó gáz-halmazállapotú szennyező anyagok kibocsátáscsökkentése tekintetében a VII. mellékletben meghatározott típusbizonyítvány mellékletében található leírás, és amennyiben szükséges, az 5.2. pontban leírt I., II., és III. típusú vizsgálatok mindegyike vagy azok valamelyike alapján kell ellenőrizni.

7.1.1. A jármű megfelelőségét az I. típusú vizsgálatban a következőképpen kell ellenőrizni:

7.1.1.1. Ki kell venni egy járművet a sorozatból, és alá kell vetni az 5.2.1.1. pontban leírt vizsgálatnak. Az 5.2.1.1.4. pontban rögzített határértékek helyébe azonban a következők lépnek:

Referenciatömeg RW (kg) | Szénmonoxid L1 (g/vizsgálat) | Szénhidrogének és nitrogén-oxidok együttesen L2 (g/vizsgálat) |

| |

| RW ≤ 1020 | 70 | 23,8 |

1020 < | RW ≤ 1250 | 80 | 25,6 |

1250 < | RW ≤ 1470 | 91 | 27,5 |

1470 < | RW ≤ 1700 | 101 | 29,4 |

1700 < | RW ≤ 1930 | 112 | 31,3 |

1930 < | RW ≤ 2150 | 121 | 33,1 |

2150 < | RW | 132 | 35,0 |

7.1.1.2. Ha sorozatból vett jármű nem teljesíti a 7.1.1.1. pont követelményeit, akkor a gyártó kérheti mérések lefolytatását egy, a sorozatból vett járműmintán, amely tartalmazza az eredetileg kivett járművet. A gyártó meghatározza a minta n nagyságát. Az eredetileg vett jármű kivételével a minta többi járművét egyetlen I. típusú vizsgálatnak kell alávetni.

Az eredetileg vett jármű tekintetében a járművön végrehajtott három I. típusú vizsgálat számtani középértéke az eredmény. Meg kell határozni a mintával kapott eredmények számtani középértékét (

x

) és a szórást (S) [3] mind a szénmonoxid-kibocsátásra, mind a szénhidrogének és nitrogén-oxidok együttes kibocsátására vonatkozóan. A sorozat darabjainak gyártását akkor tekintik megfelelőnek, ha teljesül a következő feltétel:

x

+ k · S ≤ L

ahol

L a szénmonoxid-kibocsátásra és a szénhidrogének és nitrogén-dioxidok együttes kibocsátására vonatkozóan a 7.1.1.1. pontban előírt határérték;

n | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 |

k | 0,973 | 0,613 | 0,489 | 0,421 | 0,376 | 0,342 | 0,317 | 0,296 | 0,279 | 0,265 | 0,253 | 0,242 | 0,233 | 0,224 | 0,216 | 0,210 | 0,203 | 0,195 |

Ha n ≥ 20, | k = 0,8602n |

k 7.1.2. Egy, a sorozatból vett járművön végzett II. vagy III. típusú vizsgálat során teljesíteni kell az 5.2.1.2.2. és az 5.2.1.3.2. pontban meghatározott feltételeket.

7.1.3. A III. melléklet 3.1.1. pontjának követelményei ellenére a gyártás megfelelőségének ellenőrzéséért felelős műszaki szolgálat - a gyártó hozzájárulásával - végezhet I., II. és III. típusú vizsgálatokat olyan járműveken is, amelyek 3000 km-nél kevesebbet futottak.

8. ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK

8.1. Az M1 kategórián kívüli járművekkel, valamint az olyan M1 kategóriájú járművekkel kapcsolatos típusjóváhagyásnál és a gyártás megfelelőségének ellenőrzésénél, amelyeket a járművezetőt is beleértve 6-nál több személy szállítására terveztek, a szénhidrogének és nitrogén-dioxidok együttes kibocsátására vonatkozó határértékek az 5.2.1.1.4. és a 7.1.1.1. pont alatti táblázatokban meghatározott L2 értékeknek egy 1,25 tényezővel való szorzásából adódnak.

8.2. Az olyan járművek esetében, amelyek típusjóváhagyása 1984. október 1. előtt történt, a gyártás megfelelőségének ellenőrzésénél a szennyezőanyag-kibocsátásokat illetően, a 78/665/EGK irányelvvel módosított 70/220/EGK irányelv rendelkezéseivel összhangban, a fent említett irányelv rendelkezéseit kell alkalmazni, míg a tagállamok ezen irányelv 2. cikkének (3) bekezdését alkalmazzák.

[1] A 70/156/egk irányelv i. mellékletének 0.4. pontjában meghatározottak szerint (HL L 42., 1970.2.23., 1. O.)

[2] Ha a szennyezőanyagok mindegyikére kapott három eredmény közül egy több mint 10 %-kal haladja meg az adott járműre vonatkozóan az 5.2.1.1.4. előírt határértéket, akkor a vizsgálat folytatható az 5.2.1.1.4.2. pontban előírtak szerint.

[3] S2 = ∑ x − x-2n − 1, ahol x az n mintával kapott egyedi eredmények bármelyike.

--------------------------------------------------

II. MELLÉKLET

+++++ TIFF +++++

+++++ TIFF +++++

+++++ TIFF +++++

+++++ TIFF +++++

--------------------------------------------------

III. MELLÉKLET

I. TÍPUSÚ VIZSGÁLAT

(Átlagos szennyezőanyag-kibocsátás ellenőrzése sűrű forgalmú városi környezetben, hidegindítás után)

1. BEVEZETÉS

E melléklet az I. melléklet 5.2.1.1. pontjában meghatározott I. típusú vizsgálati eljárást írja le.

2. MENETCIKLUS A JÁRMŰFÉKPADON

2.1. A ciklus leírása

A próbapadon elvégzendő menetciklust a következő táblázat mutatja be, és az 1. függelék diagramja szemlélteti. Az említett táblázat megadja a szakaszok szerinti tagolást is.

2.2. A menetciklus végrehajtásának általános feltételei

Szükség esetén előzetes vizsgálati ciklusokat kell lefolytatni, annak meghatározására, hogy miként lehet legjobban működtetni a gáz- és a fékpedált ahhoz, hogy a menetciklus az előírt határértéken belül megközelítse az elméleti menetciklust.

2.3. A sebességváltó használata

2.3.1. Ha az első sebességfokozatban elérhető maximális sebesség 15 km/h alatt van, akkor a második, harmadik és negyedik sebességfokozatot kell használni. A második, harmadik és negyedik sebességfokozat használható akkor is, amikor a vezetési utasítás vízszintes talajon az indulást a második sebességfokozatban ajánlja, vagy amikor abban az első sebességfokozat terepjárásra, kúszásra vagy vontatásra fenntartott sebességfokozatként van meghatározva.

2.3.2. A félautomata sebességváltóval felszerelt járműveket a vezetéshez szokásos körülmények között használt sebességfokozatok alkalmazásával kell vizsgálni, és a sebességfokozatot a gyártó utasításaival összhangban kell használni.

2.3.3. Automata sebességváltóval felszerelt járműveket a legmagasabb sebességfokozatban ("drive") vizsgálják. A gázpedált úgy kell használni, hogy a gyorsulás a lehető legegyenletesebb legyen, lehetővé téve a különböző sebességfokozatok kapcsolását a rendes sorrendben. Továbbá nem kell alkalmazni az e melléklet I. függelékében feltüntetett sebességváltási pontokat, a gyorsításnak folyamatosnak kell lennie az egyes alapjárati szakaszok végét a következő állandó sebességű szakasz kezdetével összekapcsoló egyenes által képviselt szakaszon keresztül. A 2.4. pontban megadott tűréseket alkalmazni kell.

2.3.4. A vezető által működtetett gyorsmeneti fokozattal ellátott járműveket a gyorsmeneti fokozat működtetése nélkül kell vizsgálni.

2.4. Tűrések

2.4.1. Gyorsítás alatt, állandó sebességnél és a lassítás alatt, amikor a jármű fékeit használják a kijelzett sebesség és az elméleti sebesség között ± 1 km/h tűrés megengedett. Ha a jármű jobban lassul a fékek használata nélkül, akkor csak a 6.5.3. pont előírásait kell alkalmazni. Az előírtaknál nagyobb sebességtűrések fogadhatóak el a szakaszváltások alatt, feltéve hogy a tűréseket soha nem lépik túl 0,5 s-nál tovább egyetlen alkalommal sem.

2.4.2 Az időtűrés ± 0,5 s. Ez a tűrés egyaránt vonatkozik minden egyes sebességváltás kezdetére és végére [1].

Menetciklus a próbapadon

Az üzemállapot száma | Üzemállapot | Szakasz | Gyorsí tás (m/s2) | Sebesség km/h | Időtartam | Kumulatív idő (s) | Kézi sebességváltó esetén használandó sebességfokozat |

Üzemállapot (s) | Szakasz (s) |

1 | Alapjárat | 1 | 11 | 11 | 11 | 6 s PM + 5sK1 [2] |

2 | Gyorsítás | 2 | 1,04 | 0-15 | 4 | 4 | 15 | 1 |

3 | Állandó sebesség | 3 | | 15 | 8 | 8 | 23 | 1 |

4 | Lassítás | 4 | -0,69 | 15-10 | 2 | 2 | 25 | 1 |

5 | Lassítás, tengelykapcsoló szétkapcsolva | -0,92 | 10-0 | 3 | 3 | 28 | K1 [2] |

6 | Alapjárat | 5 | | | 21 | 21 | 49 | 16 s PM + 5sK1 [2] |

7 | Gyorsítás | 6 | 0,83 | 0-15 | 5 | 12 | 54 | 1 |

8 | Sebességváltás | | | 2 | 56 | |

9 | Gyorsítás | 0,94 | 15-32 | 5 | 61 | 2 |

10 | Állandó sebesség | 7 | | 32 | 24 | 24 | 85 | 2 |

11 | Lassítás | 8 | -0,75 | 32-10 | 8 | 11 | 93 | 2 |

12 | Lassítás, tengelykapcsoló szétkapcsolva | -0,92 | 10-0 | 3 | 96 | K2 [2] |

13 | Alapjárat | 9 | | | 21 | 21 | 117 | 16 s PM + 5sK1 [2] |

14 | Gyorsítás | 10 | 0,83 | 0-15 | 5 | 26 | 122 | 1 |

15 | Sebességváltás | | | 2 | 124 | |

16 | Gyorsítás | 0,62 | 15-35 | 9 | 133 | 2 |

17 | Sebességváltás | | | 2 | 135 | |

18 | Gyorsítás | 0,52 | 35-50 | 8 | 143 | 3 |

19 | Állandó sebesség | 11 | | 50 | 12 | 12 | 155 | 3 |

20 | Lassítás | 12 | -0,52 | 50-35 | 8 | 8 | 163 | 3 |

21 | Állandó sebesség | 13 | | 35 | 13 | 13 | 176 | 3 |

22 | Sebességváltás | 14 | | | 2 | 12 | 178 | |

23 | Lassítás | -0,86 | 32-10 | 7 | 185 | 2 |

24 | Lassítás, tengelykapcsoló szétkapcsolva | -0,92 | 10-0 | 3 | 188 | K2 [2] |

25 | Alapjárat | 15 | | | 7 | 7 | 195 | 7 s PM [2] |

2.4.3. A sebesség- és időtűrések összekapcsolását a melléklet I. függeléke mutatja.

3. JÁRMŰ ÉS TÜZELŐANYAG

3.1. Vizsgálati jármű

3.1.1. A járművet jó műszaki állapotban kell bemutatni. Bejáratott járműnek kell lennie, amely a vizsgálat előtt legalább 3000 km-t futott.

3.1.2. A kipufogórendszerben nem mutatkozhat semmiféle olyan szivárgás, amely feltehetően csökkenti az összegyűjtött gázmennyiséget, amelynek egyenlőnek kell lennie a motorból kilépő gáz mennyiségével.

3.1.3. A levegőszívó rendszer tömítettsége ellenőrizhető a célból, hogy a porlasztást egy nem kívánt levegőbeszívás ne befolyásolja.

3.1.4. A motor és a kezelőszervek beállításának a gyártó által előírtnak kell lennie. Ez a követelmény különösen az alapjárat (fordulatszám és a kipufogógázok szénmonoxid-tartalma), a hidegindító berendezés és a kipufogógázkibocsátás-csökkentő berendezés beállítására vonatkozik.

3.1.5. A vizsgálandó járművet vagy egy ezzel egyenértékű járművet szükség esetén olyan berendezéssel kell felszerelni, amely lehetővé teszi a próbapad beállításához szükséges jellemző paraméterek mérését a 4.1.1. pont szerint.

3.1.6. A műszaki szolgálat ellenőrizheti, hogy a jármű teljesítménye megfelel-e a gyártó által megadottaknak, rendes üzemben használható-e és különösen azt, hogy képes-e hideg és meleg állapotban elindulni.

3.1.7. Katalizátoros járművet felszerelt katalizátorral kell vizsgálni, amennyiben a jármű gyártója kijelenti, hogy az így felszerelt és legfeljebb 0,4 g/liter ólmot tartalmazó tüzelőanyaggal működtetett jármű teljesíti ezen irányelv követelményeit a katalizátornak a gyártó által meghatározott teljes élettartama alatt.

3.2 Tüzelőanyag

A vizsgálathoz a VI. mellékletben meghatározott megfelelő referencia-tüzelőanyagot kell használni.

4. VIZSGÁLÓBERENDEZÉS

4.1. A járműfékpad

4.1.1. A próbapadnak alkalmasnak kell lennie a menetterhelés szimulálására az alábbi kategóriák valamelyikén belül:

- próbapad meghatározott terhelési görbével, azaz olyan próbapad, amelynek fizikai jellemzői egy meghatározott alakú terhelési görbét hoznak létre,

- próbapad állítható terhelési görbével, azaz olyan próbapad, amelynél legalább két útterhelési paraméterrel lehet beállítani a görbe alakját.

4.1.2. A próbapad beállítása időben nem változhat meg. Nem gerjeszthet olyan rezgéseket, amelyek a járművön észlelhetők, és amelyek károsan befolyásolják a jármű üzemszerű működését.

4.1.3. A próbapadot fel kell szerelni a tehetetlenségi nyomaték és a menetellenállás szimulálására alkalmas eszközökkel. Kétgörgős próbapad esetén ezeknek a szimulátoroknak a mellső görgőhöz kell csatlakozniuk.

4.1.4. Pontosság

4.1.4.1. A jelzett menetellenállásnak ± 5 %-os pontossággal kell mérhetőnek és leolvashatónak lennie.

4.1.4.2. Meghatározott terhelési görbéjű próbapad esetén a próbapad menetellenállását úgy kell beállítani, hogy az úthoz viszonyított pontossága ± 5 % legyen 50 km/h sebességnél. Állítható terhelési görbéjű próbapad esetén a próbapad menetellenállását úgy kell beállítani, hogy az úthoz viszonyított pontossága 30, 40 és 50 km/h sebességnél 5 %, 20 km/h sebességnél 10 % legyen. E sebesség alatt a próbapad felvételének pozitívnak kell lennie.

4.1.4.3. A forgó részek teljes tehetetlenségi nyomatékának (beleértve adott esetben a szimulált tehetetlenségi nyomatékot is) ismertnek kell lennie, és ± 20 kg-mal térhet el a vizsgálatra vonatkozó tehetetlenséginyomaték-osztálytól.

4.1.4.4. A jármű sebességét a görgő fordulatszámával kell mérni (kétgörgős próbapad esetében a mellső görgőével). A mérésnek 10 km/h feletti sebességeknél ± 1 km/h pontosságúnak kell lennie.

4.1.5. A menetellenállás és a tehetetlenségi nyomaték beállítása

4.1.5.1. Próbapad meghatározott terhelési görbével: a menetellenállás-szimulátort úgy kell beállítani, hogy felvegye a hajtókerekeken 50 km/h állandó sebességnél leadott teljesítményt. A menetellenállás meghatározásának és beállításának módját a 3. függelék rögzíti.

4.1.5.2. Próbapad állítható terhelési görbével: a menetellenállás-szimulátort úgy kell beállítani, hogy felvegye a hajtó kerekeken 20, 30, 40 és 50 km/h állandó sebességnél leadott teljesítményt. A menetellenállás meghatározásának és beállításának módját a 3. függelék rögzíti.

4.1.5.3. Tehetetlenségi nyomaték

Elektromos tehetetlenséginyomaték-szimulátorral felszerelt próbapadoknál igazolni kell, hogy egyenértékűek a mechanikus tehetetlenséginyomaték-rendszerekkel. Az egyenértékűség meghatározásának módját a 4. függelék határozza meg.

4.2. Kipufogógáz-mintavevő rendszer

4.2.1. A kipufogógáz-mintavevő rendszert arra tervezték, hogy lehetővé tegye a jármű kipufogógázaival kibocsátott szennyező anyagok valódi tömegének mérését. Az alkalmazandó rendszer egy állandó térfogatú mintavevő rendszer (CVS). Ez megköveteli a jármű kipufogógázainak folyamatos hígítását környezeti levegővel, szabályozott körülmények mellett. Az állandó térfogatú mintavételen alapuló tömegemisszió-mérés esetében két feltételt kell teljesíteni; mérni kell a kipufogógáz és a hígító levegő keverékének össztérfogatát, és ezzel a térfogattal arányos mintát kell folyamatosan gyűjteni elemzés céljára. A kibocsátott szennyező anyagok tömegét a minta koncentrációja alapján kell meghatározni, korrigálni a környezeti levegő szennyezőanyag-tartalmával és a vizsgálati szakaszra összegezett gázárammal.

4.2.2. A rendszeren átmenő áramlásnak elengedőnek kell lennie ahhoz, hogy megakadályozza a vízkondenzációt minden, a vizsgálat alatt esetleg előforduló körülmények között az 5. függelékben meghatározottak szerint.

4.2.3. Az 1. ábrán az általános elvet bemutató sematikus rajz látható. Az 5. függelék példaként bemutatja az állandó térfogatú mintavevő rendszer három olyan típusát, amelyek teljesítik a melléklet követelményeit.

4.2.4. A gáz és levegő keverékének homogénnek kell lennie a mintavevő szonda S2 pontjában.

4.2.5. A szondának valódi mintát kell vennie a hígított kipufogógázokból.

4.2.6. A rendszernek gázszivárgástól mentesnek kell lennie. A felépítésnek és az anyagoknak olyanoknak kell lenniük, hogy a rendszer ne befolyásolja a szennyezőanyag-koncentrációt a hígított kipufogógázban. Ha valamely alkarész (hőcserélő, fúvó stb.) megváltoztatja valamelyik szennyező gáz koncentrációját a hígított kipufogógázokban, akkor erre a szennyező anyagra a mintavételt ezen alkatrész előtt kell elvégezni, ha a probléma nem szüntethető meg.

4.2.7. Ha a vizsgált jármű többágú kipufogócsővel van felszerelve, akkor az összekötő csöveket a lehető legközelebb kell a járműhöz csatlakoztatni.

4.2.8. A statikus nyomásváltozásoknak a jármű kipufogócsöve(i) végén ± 1,25 kPa eltéréssel meg kell felelniük azoknak a statikus nyomásváltozásoknak, amelyeket a próbapadon végrehajtott menetciklus alatt a műszerek kipufogócshöz való csatlakoztatása nélkül mértek. A statikus nyomásnak ± 0,25 kPa-on belül tartására képes mintavevő rendszereket akkor használnak, ha a gyártó a jóváhagyást kibocsátó illetékes hatósághoz intézett kérelmében megindokolja a szigorúbb tűrés szükségességét. A kipufogócsőben az ellennyomást a kipufogócső végéhez a lehető legközelebb vagy egy azonos átmérőjű toldatban kell mérni.

+++++ TIFF +++++

A kipufogógáz-mintavevő rendszer ábrája

4.2.9. A kipufogógázok terelésére használt különböző szelepeknek gyorsbeállítású, és gyorsműködésű típusúaknak kell lenniük.

4.2.10. A gázmintákat megfelelő térfogatú mintavevő zsákokba kell összegyűjteni. A zsákokat olyan anyagokból kell készíteni, amelyek 20 perces tárolás után ± 2 %-nál nagyobb mértékben nem változtatják meg a szennyező gázt.

4.3. Gázelemző készülék

4.3.1. Követelmények

4.3.1.1. A szennyező gázokat a következő készülékekkel kell elemezni:

Szénmonoxid- (CO) és széndioxid- (CO2) elemzés:

A szénmonoxid- és széndioxid-elemző készülékeknek nemdiszperzív infravörösabszorbció elvén működő (NDIR) gázelemző készülékeknek kell lenniük.

Szénhidrogén (HC)-elemzés − külső gyújtású motorok esetén:

A szénhidrogén-elemző készüléknek lángionizációs (FID) típusú, szénatomokkal (C1) egyenértékben kifejezett propángázzal kalibrált készüléknek kell lenniük.

Szénhidrogén (HC)-elemzés - sűrítéses gyújtású motorok esetén:

A szénhidrogén-elemző készüléknek lángionizációs típusúnak kell lennie, detektorral, szelepekkel, csövezéssel, stb., 190 ± 10 oC-ra fűtve (HFID). Ennek a készüléknek szénatomokkal (C1) egyenértékben kifejezett propángázzal kalibrált készüléknek kell lennie.

Nitrogénoxid (NOx)-elemzés:

A nitrogénoxid-elemző készüléknek vagy a kémiai lumineszcencia elvén működő (CLA), vagy a nemdiszperzív ibolyántúlirezonancia-abszorbció elvén működő (NDUVR) gázelemzőnek kell lennie, mindkét esetben NOx − NO konverterrel felszerelve.

4.3.1.2. Pontosság

A gázelemzőknek a kipufogógáz-mintában lévő szennyező anyagok koncentrációinak méréséhez szükséges pontossággal összhangban lévő mérési tartománnyal kell rendelkezniük.

A mérési hiba nem haladhatja meg a ± 3 %-ot, tekintet nélkül a kalibráló gázok valós értékére.

100 ppm-nél kisebb koncentrációk estén a mérési hiba nem haladhatja meg a ± 3 ppm értéket. A környezeti levegőből vett mintát ugyanazzal az elemzővel és tartományban kell mérni, mint a megfelelő hígítottkipufogógáz-mintát.

4.3.1.3. Jégfogó

A gázelemzők előtt nem szabad gázszárító berendezést alkalmazni, kivéve, ha bizonyított, hogy nincs hatása a gázáram szennyezőanyag-tartalmára.

4.3.2. A sűrítéses gyújtású motorokra vonatkozó különleges követelmények

A folyamatos HC-elemzéshez regisztráló készüléket (R) tartalmazó lángionizációs detektorral (HFID) ellátott fűtött mintavevő vezetéket kell használni. A mért szénhidrogének átlagos koncentrációját integrálással kell meghatározni. A vizsgálat alatt a fűtött mintavevő vezeték hőmérsékletét 190 ± 10 oC-on kell tartani. A fűtött mintavevő vezetéket fel kell szerelni olyan fűtött szűrővel (FH), amely 99 %-os hatásfokkal leválasztja a ≥ 0,3 μm részecskéket, az elemzésre kerülő gázáramból minden szilárd részecske kiszűrésére. A mintavevő rendszer válaszideje (a szondától az elemző belépéséig) nem lehet több 4 másodpercnél.

A fűtött lángionizációs detektort (HFID) állandó gázáramú (hőcserélős) rendszerrel együtt kell használni a reprezentatív minta biztosítása érdekében, kivéve a CFV- vagy CFO-áramlás változásának kiegyenlítésekor.

4.3.3. Kalibrálás

Minden gázelemzőt olyan gyakorisággal kell kalibrálni, ahogyan az szükséges, de mindenképpen a típusjóváhagyási vizsgálat előtti hónapban, és legalább hat hónaponként egyszer a gyártásmegfelelőség ellenőrzésére. A 4.3.1. pontban említett gázelemzőknél használandó kalibrálási módszert a 6. függelék határozza meg.

4.4. Térfogatmérés

4.4.1. Az állandó térfogatú mintavevőt tartalmazó teljes hígított kipufogógáz térfogata mérési módszerének olyannak kell lennie, hogy a mérés ± 2 % pontosságú legyen.

4.4.2. Állandó térfogatú mintavevő kalibrálása

Az állandó térfogatú mintavevő rendszer térfogatmérő berendezését olyan módszerrel kell kalibrálni, amely biztosítja az előírt pontosságot, és olyan gyakorisággal, amely elegendő e pontosság fenntartásához.

A 6. függelék egy példát tartalmaz a szükséges pontosságot biztosító kalibrálási eljárásra. A módszer olyan dinamikus áramlásmérőt használ, amely alkalmas az állandó térfogatú mintavevővel végrehajtott vizsgálat során előforduló nagy áramlási sebesség mérésére. E berendezésnek jóváhagyott nemzeti vagy nemzetközi szabványnak megfelelően kalibrált pontosságúnak kell lennie.

4.5. Gázok

4.5.1. Tiszta gázok

A következő tiszta gázoknak kell rendelkezésre állniuk, amennyiben szükséges, a kalibráláshoz és üzemeléshez:

- tisztaságú nitrogén (tisztaság ≤ 1 ppm C, ≤ 1ppm CO, ≤ 400 ppm CO2, ≤ 0,1 ppm NO)

- tisztaságú szintetikus levegő (tisztaság ≤ 1 ppm C, ≤ 1ppm CO, ≤ 400 CO2 ≤ 0,1 ppm NO); oxigéntartalom 18 és 21 térfogat% között,

- tisztaságú oxigén (tisztaság ≤ 99,5 térfogat% O2)

- tisztaságú hidrogén (és hidrogént tartalmazó keverék) (tisztaság ≤ 1 ppm C, ≤ 400 ppm CO2).

4.5.2. Kalibráló és mérő gázok

A következő kémiai összetételű gázoknak kell rendelkezésre állni:

- és nagy tisztaságú szintetikus levegő keveréke (4.5.1.),

- és nagy tisztaságú nitrogén keveréke,

- és nagy tisztaságú nitrogén keveréke,

- és nagy tisztaságú nitrogén keveréke.

(az ebben a kalibráló gázban az NO2 mennyisége nem haladhatja meg az NO tartalom 5 %-át.)

A kalibráló gáz valós koncentrációjának a közölt számérték ± 2 %-án belül kell lennie.

A 6. függelékben részletezett koncentrációk gázkeverő alkalmazásával is előállíthatók, nagy tisztaságú N2-vel vagy nagy tisztaságú szintetikus levegővel történő higítással. A keverő készülék pontosságának olyannak kell lennie, hogy a hígított kalibráló gázok koncentrációját ± 2 %-on belül meg lehessen határozni.

4.6. Kiegészítő berendezés

4.6.1. Hőmérsékletek

A 8. függelékben megjelölt hőmérsékleteket ± 1,5 oC pontossággal kell mérni.

4.6.2. Nyomás

A légköri nyomásnak ± 0,1 kPa-on belüli pontossággal kell mérhetőnek lennie.

4.6.3. Abszolút nedvességtartalom

Az abszolút nedvességtartalomnak (H) ± 5 %-on belüli pontossággal kell mérhetőnek lennie.

4.7. A kipufogógáz-mintavevő rendszert a 7. függelék 3. pontjában leírt módszerrel kell ellenőrizni. A megengedhető legnagyobb eltérés a bevezetett gázmennyiség és a mért gázmennyiség között 5 %.

5. A VIZSGÁLAT ELŐKÉSZÍTÉSE

5.1. A tehetetlenséginyomatékok-szimulátoroknak a jármű össztehetetlenségi nyomatékaihoz történő igazítása

Olyan tehetetlenséginyomaték-szimulátort kell használni, amely lehetővé teszi, hogy a forgó tömegek teljes tehetetlenségi nyomatéka arányos legyen a jármű referenciatömegével a következő határértéken belül:

A jármű referenciatömege RW (kg) | Egyenértékű tehetetlenségi nyomaték I (kg) |

| | |

| RW ≤ | 750 | 680 |

750 < | RW ≤ | 850 | 800 |

850 < | RW ≤ | 1020 | 910 |

1020 < | RW ≤ | 1250 | 1130 |

1250 < | RW ≤ | 1470 | 1360 |

1470 < | RW ≤ | 1700 | 1590 |

1700 < | RW ≤ | 1930 | 1810 |

1930 < | RW ≤ | 2150 | 2040 |

2150 < | RW ≤ | 2380 | 2270 |

2380 < | RW ≤ | 2610 | 2270 |

2610 < | RW | | 2270 |

5.2. A próbapad beállítása

A menetellenállást a 4.1.4. pontban leírt módszerek szerint kell beállítani.

Az alkalmazott eljárást és a kapott értékeket (egyenértékű tehetetlenségi nyomaték − jellemző beállítási paraméter) fel kell jegyezni a vizsgálati jelentésben.

5.3. A jármű előkezelése

5.3.1. A vizsgálat előtt a járművet olyan helyiségben kell tartani, amelyben a hőmérséklet viszonylag állandó, 20 és 30 oC között van. Ezt az előkezelést legalább 6 órán át kell végezni, és addig kell folytatni, amíg a motorolaj, és ha van, a hűtőközeg hőmérséklete ± 2 oC-on belül eléri a helyiség hőmérsékletét.

A gyártó kérésére a vizsgálatot legkésőbb 30 órával azután végre kell hajtani, hogy a jármű rendes üzemi hőmérsékleten működött.

5.3.2. A gumiabroncsnyomásnak azonosnak kell lennie azzal, amit a gyártó előírt, és amit a fékbeállításhoz az előzetes országúti vizsgálatnál használtak. A gumiabroncsnyomás kétgörgős próbapad esetén legfeljebb 50 %-kal nagyobb lehet, mint a gyártó által javasolt beállítás. A ténylegesen használt nyomást fel kell jegyezni a vizsgálati jelentésben.

6. PRÓBAPADOS VIZSGÁLATI ELJÁRÁS

6.1. A menetciklus végrehajtásának különleges feltételei

6.1.1. A vizsgálat alatt a vizsgálókamra hőmérsékletének 20 és 30 oC között kell lennie. A vizsgálókamra levegője, illetve a motor által beszívott levegő abszolút nedvességtartalmának (H) olyannak kell lennie, hogy teljesüljön a következő feltétel:

5,5 ≤ H ≤ 12,2 g H

O/kg

száraz levegő

6.1.2. A jármű helyzete a vizsgálat alatt közelítőleg vízszintes legyen, a tüzelőanyag rendellenes eloszlásának elkerülése érdekében.

6.1.3. A vizsgálatot felemelt motorháztetővel kell lefolytatni, kivéve ha ez műszakilag lehetetlen. Amennyiben a motor üzemi hőmérsékletének fenntartásához szükséges, a hűtőn (vízhűtés) vagy a levegőszívón (léghűtés) működő segédventilátort lehet alkalmazni.

6.1.4. A vizsgálat során fel kell jegyezni a sebességet az idő függvényében annak érdekében, hogy értékelhető legyen a végrehajtott menetciklusok helyessége.

6.2. A motor indítása

6.2.1. A motort az e célra szolgáló berendezésekkel kell beindítani a gyártó utasításai szerint, úgy, ahogy azt a sorozatgyártású járművek vezetői kézikönyve tartalmazza.

6.2.2. A motort 40 másodpercig alapjáratban kell járatni. Az első menetciklust a fent említett 40 másodperces alapjárati szakasz eltelte után kell elkezdeni.

6.3. Alapjárat

6.3.1. Kézi működtetésű vagy félautomata sebességváltó

6.3.1.1. Az alapjárati időszakok alatt a tengelykapcsolónak bekapcsolt állapotban és a sebességváltónak üres állásban kell lennie.

6.3.1.2. Azért, hogy a gyorsítások végrehajtása a menetciklusnak megfelelően történhessen kikapcsolt tengelykapcsoló mellett, 5 másodperccel az alapjárati időszakot követő gyorsítás előtt, a járművet első sebességfokozatba kell kapcsolni.

6.3.1.3. A ciklus kezdetekor az első alapjárati időszakban 6 másodpercig a sebességváltónak üres állásban, a tengelykapcsolónak bekapcsolt állapotban, majd 5 másodpercig első fokozatban kell lennie, kioldott tengelykapcsoló mellett.

6.3.1.4. Az egyes ciklusok alapjárati időszakai alatt a sebességváltónak 16 másodpercig üres állásban, majd 5 másodpercig első sebességfokozatban kell lennie, kioldott tengelykapcsoló mellett.

6.3.1.5. Két egymást követő ciklus között 13 másodperc alapjárati időszaknak kell lennie, üres állásba kapcsolt sebességváltóval, bekapcsolt tengelykapcsolóval.

6.3.2. Automata sebességváltó

A kezdeti bekapcsolás után a sebességválasztót az egész vizsgálat alatt egyszer sem szabad működtetni, kivéve a 6.4.3. pontban leírt esetet.

6.4. Gyorsítások

6.4.1. A gyorsításokat úgy kell végrehajtani, hogy a ciklus szakasza alatt a gyorsulás mértéke, amennyire lehetséges, állandó maradjon.

6.4.2. Ha egy gyorsítás nem hajtható végre az előírt idő alatt, akkor a szükséges többletidőt, ha lehetséges, le kell vonni a sebességváltásra szánt időből, vagy ha ez nem lehetséges, az ezt követő állandó sebességű szakaszból.

6.4.3. Automata sebességváltók

Ha egy gyorsítás nem hajtható végre az előírt idő alatt, akkor a sebességválasztót a kézi működtetésű sebességváltókra előírt követelményeknek megfelelően kell működtetni.

6.5. Lassítás

6.5.1. Minden lassítást úgy kell végrehajtani, hogy a lábat teljesen le kell venni a gázpedálról, miközben a tengelykapcsoló bekapcsolva marad. A tengelykapcsolót a sebességváltó használata nélkül 10 km/h sebességnél kell kioldani.

6.5.2. Ha a lassítási időszak hosszabb a megfelelő szakaszhoz előírtnál, akkor a menetciklus betartása céljából a jármű fékjeit kell használni.

6.5.3. Ha a lassítási időszak rövidebb a megfelelő szakaszra előírtnál, akkor az elméleti menetciklus összidejét egy állandó sebességű vagy alapjárati időszaknak a következő művelethez illesztésével kell helyreállítani.

6.5.4. A lassítási időszak végén (a jármű megállítása a görgőkön) a sebességváltót üres állásba kell kapcsolni, bekapcsolt tengelykapcsoló mellett.

6.6. Állandó sebességek

6.6.1. Amikor áttérnek a gyorsításról a következő állandó sebességű szakaszra, kerülni kell a gázszabályozó kar "pumpálását" vagy lezárását.

6.6.2. Az állandó sebességű szakaszokat úgy kell elérni, hogy a gázpedál helyzetét nem változtatják.

7. A MINTAVÉTELI ÉS ELEMZÉSI ELJÁRÁS

7.1. Mintavétel

A mintavétel a menetciklus elején kezdődik, amint azt a 6.2.2. pont meghatározza, és a negyedik ciklus utáni alapjárati időszak végén fejeződik be.

7.2. Elemzés

7.2.1. A zsákban levő kipufogógázokat, amint lehetséges, de minden esetben legkésőbb 20 perccel a menetciklus vége után elemezni kell.

7.2.2. Minden minta elemzése előtt az elemző készüléknek az egyes szennyező anyagokhoz használandó tartományát a megfelelő nullázó gáz segítségével nullára kell állítani.

7.2.3. Ezután a gázelemzőket a kalibrálási görbéhez kell beállítani a mérési tartomány 70-100 %-a közötti névleges koncentrációjú kalibráló gázok alkalmazásával.

7.2.4. Ezután újra ellenőrizni kell a gázelemző nulla beállítását. Ha a jelzett értékek a tartomány 2 %-ánál nagyobb mértékben eltérnek a 7.2.2. pontban beállított értéktől, akkor az eljárást meg kell ismételni.

7.2.5. Ezt követően történik meg a minták elemzése.

7.2.6. Az elemzés után újra ellenőrizni kell a nulla és a felsőérték pontokat, ugyanazokat a gázokat használva. Ha az újbóli ellenőrzéseknél kapott értékek eltérése nem nagyobb 2 %-nál a 7.2.3. pontban meghatározott értékektől, az elemzés elfogadhatónak tekinthető.

7.2.7. Ebben a szakaszban minden pontban a különböző gázok áramlási sebességének és nyomásának azonosnak kell lennie a gázelemzők kalibrálása során alkalmazott értékekkel.

7.2.8. Minden egyes megmért szennyező anyagnál, a szennyezőanyag-tartalomra elfogadott számérték az, amit a mérőberendezésről a beállás után leolvasnak. A sűrítéses gyújtású motorok szénhidrogén-emisszióját a HFID-ről leolvasott integrált értékekből kell kiszámítani, szükség esetén, a teljes átáramlást figyelembe vevő korrekcióval, az 5. függelékben megadottak szerint.

8. A KIBOCSÁTOTT GÁZ-HALMAZÁLLAPOTÚ SZENNYEZŐ ANYAGOK MENNYISÉGÉNEK MEGHATÁROZÁSA

8.1. A vizsgált térfogat

A vizsgálandó térfogatot korrigálni kell, hogy megfeleljen a 101,33 kPa nyomás- és 273,2 K hőmérséklet-állapotnak.

8.2. A kibocsátott gáz-halmazállapotú szennyező anyagok teljes tömege

A vizsgálat alatt a jármű által kibocsátott minden egyes szennyező anyag M tömegét a kérdéses gáz térfogatszázalékos koncentrációja és térfogata szorzatának kiszámításával kell meghatározni, figyelembe véve a következő sűrűségeket, a fent említett referenciaállapotnál:

- szénmonoxid (CO) esetén d = 1,25 g/l

- szénhidrogének (CH1.85) esetén d = 0,619 g/l

- nitrogén-oxidok (NO2) esetén d = 2,05 g/l

A 8. függelék különböző módszereken alapuló számításokat ad meg a kibocsátott gáz-halmazállapotú szennyezőanyagok mennyiségének meghatározására, amit példák követnek.

[1] Meg kell jegyezni, hogy a megengedett 2 másodperces idő magában foglalja a sebességváltás idejét, és ha szükséges, a ciklus utoléréséig eltelt bizonyos időt.

[2] PM= sebességváltó üres állásban, tengelykapcsoló bekapcsolva.K1, K2 = első vagy másik sebességfokozat kapcsolva, tengelykapcsoló szétkapcsolva.

--------------------------------------------------

IV. MELLÉKLET

II. TÍPUSÚ VIZSGÁLAT

(Szénmonoxid-kibocsátás vizsgálata alapjárati fordulatszámon)

1. BEVEZETÉS

E melléklet az I. melléklet 5.2.1.2. pontjában meghatározott II. típusú vizsgálat eljárását írja le.

2. MÉRÉSI FELTÉTELEK

2.1. A tüzelőanyagnak referencia-tüzelőanyag kell lennie, amelynek előírásait a VI. melléklet tartalmazza.

2.2. A II. típusú vizsgálatot közvetlenül az I. típusú vizsgálat negyedik menetciklusa után kell elvégezni, alapjárati fordulatszámnál, a hidegindító berendezés használata nélkül. A szénmonoxid-tartalom minden egyes mérése előtt közvetlenül egy I. típusú menetciklust kell végrehajtani, a III. melléklet 2.1. pontjában foglaltak szerint.

2.3. Kézi működtetésű vagy félautomata sebességváltóval felszerelt járművek esetén a vizsgálatot a sebességváltó kar "üres" állásában és bekapcsolt tengelykapcsolóval kell lefolytatni.

2.4. Automata sebességváltóval felszerelt járművek esetén a vizsgálatot a sebességválasztó "üres" vagy "parkoló" állása mellett kell végrehajtani.

2.5. Az alapjárati fordulatszám beállítására szolgáló szerkezetek

2.5.1. Fogalommeghatározás

Ezen irányelv alkalmazásában "alapjárati fordulatszám beállítására szolgáló szerkezetek": a motor alapjárati állapotainak megváltoztatására szolgáló olyan kezelőszervek, amelyeket egy szerelő csupán a 2.5.1.1. pontban leírt szerszámok segítségével könnyen működtetni tud. Különösen nem tekinthetők beállító szerkezeteknek a tüzelőanyag és levegőáramlás kalibrálására szolgáló berendezések, ha állításuk a beállításrögzítők eltávolítását igényli, amely olyan művelet, amelyet rendszerint csak hivatásos szerelő végezhet el.

2.5.1.1. Az alapjárati fordulatszám állítására szolgáló szerkezetek beállításához használható szerszámok: csavarhúzók (közönséges vagy keresztfejű), csavarkulcsok (csillagkulcs, villáskulcs vagy állítható csavarkulcs), fogók, imbuszkulcsok.

2.5.2. A mérési pontok meghatározása

2.5.2.1. Először az I. típusú vizsgálathoz alkalmazott beállítás melletti mérést kell elvégezni.

2.5.2.2. Minden egyes folyamatosan állítható beállító szerkezetnél elégséges számú jellemző beállítási helyzetet kell meghatározni.

2.5.2.3. A kipufogógázok szénmonoxid-tartalmának mérését az állító szerkezetek összes lehetséges helyzeténél végre kell hajtani, de a folyamatosan állítható szerkezeteknél csak a 2.5.2.2. pontban meghatározott helyzetben kell mérni.

2.5.2.4. A II. típusú vizsgálat akkor tekinthető kielégítőnek, ha a következő két feltétel közül legalább egy teljesül:

2.5.2.4.1. A 2.5.2.3 pontnak megfelelően mért értékek közül egy sem lépi túl a határértékeket.

2.5.2.4.2. A beállító szerkezetek egyikének folyamatos változtatásával, a többi ilyen szerkezet stabil állapota mellett kapott legnagyobb tartalom nem lépi túl a határértékeket, és ez a feltétel teljesül a szabályozó jellemzők különböző kombinációinál annak az egynek a kivételével, amelyet folyamatosan változtattak.

2.5.2.5. A beállító szerkezetek lehetséges helyzetét korlátozza:

2.5.2.5.1. egyrészt a következő két érték közül a nagyobbik: a motorral elérhető legkisebb alapjárati fordulatszám; a gyártó által ajánlott alapjárati fordulatszámból levonva 100 ford./percet;

2.5.2.5.2. másrészt a következő három érték közül a legkisebb: az alapjáratifordulatszám- beállító szerkezetek működtetésével elérhető legnagyobb motorfordulatszám; a gyártó által ajánlott fordulatszám hozzáadva 250 ford./percet; és az automata tengelykapcsolók bekapcsolási fordulatszáma.

2.5.2.6. Ezenkívül mérési beállításként nem fogadhatók el a motor megfelelő futásával össze nem egyeztethető beállítások. Különösen, ha a motor több porlasztóval van felszerelve, akkor az összes porlasztó beállításának azonosnak kell lennie.

3. GÁZOK MINTAVÉTELE

3.1. A mintavevő szondát be kell helyezni a kipufogócsövet a mintavételi zsákkal összekötő csőbe, a kipufogócsőhöz a lehető legközelebb.

3.2. A szénmonoxid (CCO) és a szén-dioxid(CCO2) koncentrációját a mérőműszeren leolvasott vagy feljegyzett értékekből kell meghatározni megfelelő kalibrálási görbék felhasználásával.

3.3. A szénmonoxid korrigált koncentrációja négyütemű motorok esetében:

C

korrigált = C

C

+ C

térfogatsázalék

3.4. A 3.3. pontban megadott képlet szerint mért CCO-koncentrációt (lásd 3.2.) nem kell korrigálni, ha a mért teljes koncentráció (CCO + CCO2) a négyütemű motoroknál legalább 15 térfogat%.

--------------------------------------------------

V. MELLÉKLET

III. TÍPUSÚ VIZSGÁLAT

(A kartergáz-kibocsátás ellenőrzése)

1. BEVEZETÉS

E melléklet az I. melléket 5.2.1.3. pontjában meghatározott III. típusú vizsgálat eljárását írja le.

2. ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

2.1. A III. típusú vizsgálatot olyan benzinüzemű motorral felszerelt járművön kell végrehajtani, amelyen az I. típusú és a II. típusú vizsgálatot már elvégezték.

2.2. A vizsgálatot a szivárgásmentes motorokon is el kell végezni, kivéve az olyan tervezésűeket, amelyeknél enyhe szivárgás is elfogadhatatlan működési hibákat okozhat (például bokszermotorok).

3. VIZSGÁLATI KÖRÜLMÉNYEK

3.1. Az alapjáratot a gyártó ajánlásának megfelelően kell szabályozni.

3.2. A méréseket a motorra vonatkozóan az alábbi három üzemi körülménynek megfelelően kell elvégezni:

Üzemi körülmény száma | A jármű sebessége (km/h) |

1 | Alapjárat |

2 | 50 ± 2 |

3 | 50 ± 2 |

Üzemi körülmény száma | A fék által felvett teljesítmény |

1 | Nulla |

2 | Az 1. típusú vizsgálat beállításainak megfelelő |

3 | A 2. számú üzemi körülménynek megfelelő, megszorozva 1,7-es tényezővel |

4. VIZSGÁLATI MÓDSZER

4.1. A 3.2. pontban felsorolt üzemállapotoknál ellenőrizni kell a forgattyúház szellőztető rendszerének megbízható működését.

5. A FORGATTYÚHÁZ SZELLŐZTETŐ RENDSZERÉNEK ELLENŐRZÉSI MÓDSZERE

5.1. A motor nyílásait a talált állapotban kell hagyni.

5.2. Egy megfelelő helyen meg kell mérni a nyomást a forgattyúházban. A nyomást ferdecsöves manométerrel kell megmérni az olajszintjelző pálca furatánál.

5.3. A járművet megfelelőnek kell tekinteni, ha a forgattyúházban mért nyomás a 3.2. pontban meghatározott mérési állapotok egyikében sem haladja meg a méréskor fennálló légköri nyomást.

5.4. A fent leírt módszerrel végzett vizsgálat során a szívóvezetékben a nyomást ± 1 kPa pontossággal kell mérni.

5.5. A próbapadon jelzett járműsebességet ± 2 km/h pontossággal kell mérni.

5.6. A nyomást a forgattyúházban ± 0,01 kPa pontossággal kell mérni.

5.7. Ha a 3.2. pontban meghatározott mérési állapotok egyikében a forgattyúházban mért nyomás meghaladja a légköri nyomást, akkor a gyártó kérésére a 6. pontban meghatározott kiegészítő vizsgálatokat kell elvégezni.

6. KIEGÉSZÍTŐ VIZSGÁLATI MÓDSZER

6.1. A motor nyílásait a talált állapotban kell hagyni.

6.2. Az olajszintjelző pálca furatához csatlakoztatni kell egy, a kartergázokat át nem eresztő és körülbelül öt liter űrtartalmú rugalmas zsákot. A zsákot minden mérés előtt ki kell üríteni.

6.3. A zsákot minden mérés előtt le kell zárni. Minden egyes, a 3.2. pontban előírt mérési állapotban a zsákot a forgattyúház felé öt percre ki kell nyitni.

6.4. A járművet megfelelőnek kell tekinteni, ha a 3.2. pontban előírt mérési állapotok egyikében sem következik be a zsák látható felfúvódása.

6.5. Megjegyzés

6.5.1. Ha a motor szerkezeti kialakítása olyan, hogy a vizsgálat a fenti 6. pontban leírt módszerekkel nem hajtható végre, akkor a méréseket a módszer következők szerinti módosításával kell elvégezni:

6.5.2. a vizsgálat előtt a gázok visszavezetéséhez szükséges nyílás kivételével minden nyílást le kell zárni;

6.5.3. a zsákot egy olyan leágazásra kell csatlakoztatni, amelyik nem okoz járulékos nyomásveszteséget, és amelyik a berendezés kartergázokat visszavezető körébe van beiktatva, közvetlenül a motor csatlakozási nyílásánál.

+++++ TIFF +++++

III. TÍPUSÚ VIZSGÁLAT

--------------------------------------------------

VI. MELLÉKLET

REFERENCIA TÜZELŐANYAGOK JELLEMZŐI

1. A BENZINÜZEMŰ MOTORRAL FELSZERELT JÁRMŰ VIZSGÁLATÁHOZ FELHASZNÁLT REFERENCIA TÜZELŐANYAG MŰSZAKI ADATAI

CEC referencia-tüzelőanyag RF-01-A-80

Típus: ólomtartalmú szuperbenzin

| Határértékek és mértékegységek | ASTM vizsgálati módszer |

Oktánszám | Min. 98,0 | 2699 |

Sűrűség 15 oC-nál | Min. 0,741 kg/liter | 1298 |

Max.0,755 |

Gőznyomás (Reid szerinti) | Min. 0,56 bar | 323 |

Max. 0,64 bar |

Desztilláció | | 86 |

Kezdeti forráspont | Min 24 oC |

Max. 40 oC |

10 térfogat% pont | Min. 42 oC |

Max.58 oC |

50 térfogat% t | Min. 90 oC |

Max. 110 oC |

90 térfogat% pont | Min. 150 oC |

Max. 170 oC |

Végforrpont | Min. 185 oC |

Max. 205 oC |

Maradék | Max. 2 térf.% |

Szénhidrogén-elemzés | | 1319 |

Olefinek | Max. 20 térf.% |

Aromás vegyületek | Max. 45 térf.% |

Telített vegyületek | Fennmaradó rész |

Oxidációs stabilitás | Min. 480 perc | 525 |

Maradó gyantatartalom | Max. 4 mg/100 ml | 381 |

Kéntartalom | Max. 0,04 tömeg % | 1266, 2622 vagy 2785 |

Ólomtartalom | Min. 0,10 g/liter | 3341 |

Max. 0,40g/liter |

Tisztító típusa | Motorkeverék | |

Ólom-alkil típusa | Nincs megadva | |

2. A DÍZELMOTORRAL FELSZERELT JÁRMŰ VIZSGÁLATÁHOZ HASZNÁLT REFERENCIA-TÜZELŐANYAG MŰSZAKI ADATAI

CEC referencia-tüzelőanyag RF-03-A-80

Típus: Dízelüzemanyag

| Határértékek és mértékegységek | ASTM módszer |

Sűrűség 15oC-on | Min. 0,835 kg/l | 1298 |

Max. 0,845 kg/l |

Cetánszám | Min. 51 | 976 |

Max. 57 |

Desztilláció [7] | | 86 |

50 térfogat% pont | Min. 245oC |

90 térfogat% pont | Min. 320 oC |

Max. 340 oC |

Végforrpont | Max. 370 oC |

Viszkozitás, 40oC | Min. 2,5 cSt (mm2/s) | 445 |

Max. 3,5 cSt (mm2/s) |

Kéntartalom | Min. 0,20 tömeg% | 1266, 2622 vagy 2785 |

Max. 0,50 tömeg% |

Lobbanáspont | Min. 55oC | 93 |

Hideg szűrő eltömődési pont | Max. -5 oC | CEN tervezett EN 116 v. IP 309 |

Conradson-szénmaradék 10% a lepárlási maradékban | Max. 0,30 tömeg% | 189 |

Hamutartalom | Max. 0,01 tömeg % | 482 |

Víztartalom | Max. 0,05 tömeg % | 95 vagy 1744 |

Rézkorrózió, 100 oC | Max. 1 | 130 |

Közömbösítési (erős sav) szám | Max. 0,20 mg KOH/g | 974 |

[1] Egyenértékű ISO-módszerek kerülnek elfogadásra, amikor a fent felsorolt valamennyi tulajdonsághoz kiadják azokat.

[2] A feltüntetett számértékek a teljes párologtatott mennyiséget (visszanyert % + veszteség %) mutatják

[3] Ennek a tüzelőanyagnak a keveréséhez kizárólag a hagyományos európai olafinomítói komponenseket lehet használni.

[4] A tüzelőanyag tartalmazhat oxidációgátlókat és fém-deaktivátorokat, amelyeket általában a finomítóban a benzináramlás stabilizálására használnak, de detergens/diszpergáló adalékanyagokat és oldószer-olajokat nem szabad hozzáadni.

[5] Az előírásokban megadott értékek "valós értékek". A határértékek meghatározása az "Alap meghatározása olajtermékek minőségi vitáihoz" című ASTM D 3244 szabvány alapján történt, és a maximális érték meghatározásánál a zérus feletti 2 R minimális különbség lett figyelembe véve, a maximum és a minimum meghatározásánál a minimális különbség 4R (R = reprodukálhatóság).E statisztikai okokból szükséges előírásoktól függetlenül, a tüzelőanyag gyártójának zérus értékre kell törekednie, ahol a megadott maximum 2R, és egy átlagértékre, ha maximum és minimum van megadva.Annak tisztázására, hogy egy tüzelőanyag megfelel-e az előírt követelményeinek, az ASTM D 3244 szabvány feltételeit kell alkalmazni.

--------------------------------------------------

VII. MELLÉKLET

MINTA

+++++ TIFF +++++

+++++ TIFF +++++

--------------------------------------------------