EH 2001.531 Az élettárs - külön kötelezettség-vállalás hiányában - nem tartozik helytállással a másik élettárs által kötött szerződésből fakadó kötelezettségekért [Csjt. 30. § (2) bekezdés, Ptk. 574. §].
Az élettársi közös szerzés szabályának rendszerbeli elhelyezése nem jelenti azt, hogy az élettársak kívülállókkal kapcsolatos egyéni ügyleteire a polgári jogi társaság szabályai az irányadók.
Az elsőfokú bíróság jogerőre emelkedett bírósági meghagyással arra kötelezte az I. és II. r. alpereseket, hogy lejárt haszonbérként egyetemlegesen fizessenek meg 15 nap alatt a felpereseknek 518 315 forintot annak járulékaival együtt.
A bírósági meghagyás rögzítette azt is, hogy a II. r. alperes a marasztalási összeg megfizetéséért a házastársi közös vagyonból ráeső rész erejéig felel.
A jogerős bírósági meghagyással szemben az alperesek éltek perújítással, kérelmüket az eljárás során akként módosították, hogy az I. r. alperes a felperesekkel szemben fennálló tartozását elismerte, a II. r. alperes azonban a vele szembeni kötelező rendelkezés hatályon kívül helyezése mellett a kereset elutasítását kérte. Ezt azzal indokolta, hogy nem házastársa az I. r. alperesnek és vele közös mezőgazdasági tevékenységet az I. r. alperes által haszonbérelt földön nem folytatott.
A bíróság jogerős ítéletével a jogerős fizetési meghagyást a II. r. alperes vonatkozásában hatályon kívül helyezte és a II. r. alperessel szemben a keresetet elutasító döntést hozott. Ennek indokolásaként a bíróság arra mutatott rá, hogy a Csjt. 30. § (2) és (3) bekezdése kizárólag házastársak esetén érvényesülő speciális rendelkezést fogalmaz meg, amely a jelen esetben azért nem alkalmazható, mert az alperesek nem házastársak. A közöttük fennálló élettársi kapcsolatra figyelemmel az alperesek vagyoni viszonyait rendező a Ptk. 578/G. §-ának (1) bekezdése az élettársak által szerzett vagyon jogi sorsát rendezi, arra azonban nem tartalmaz rendelkezést, hogy az élettárs a másik fél által megkötött szerződésért tartozike és ha igen, milyen mértékű felelősséggel. Ennek a rendelkezésnek a figyelembevételével tehát a II. r. alperes helytállási kötelezettsége az I. r. alperes által megkötött szerződésből eredő tartozásokért nem állapítható meg. Utalt a jogerős ítélet arra is, hogy a Ptk.-nak az 574. §-ában foglalt felelősségi szabálya a Ptk. 578/G. §-a (1) bekezdésének megfelelően létrejött polgári jogi társaság esetén alkalmazható, az alperesek között azonban társaság létesítésére irányuló szerződés nem jött létre, így a polgári jogi társaság felelősségi szabályainak alkalmazása az adott esetben kizárt.
A bíróság jogerős ítélete ellen a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben az elfoglalt jogi álláspont helyességét vitatták azzal, hogy az élettársak vagyoni viszonyait rendező szabálynak a Ptk. rendszerében történő elhelyezése is egyértelműen arra utal, hogy a vagyonszaporulat egymás közötti felosztását rendező szabály mellett az élettársak felelősségét a kívülálló személyekkel bármelyikük által létesített jogviszonyban a polgári jogi társaság szabályai szerint kell és lehet elbírálni.
A II. alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az élettársak vagyoni viszonyainak az egymás közötti viszonyukban rendezést nyújtó szabálya rendszerbeli elhelyezésének jogpolitikai célja nem az volt, hogy ezzel a jogalkotó a Ptk. XLVI. fejezetében szabályzott egyéb jogviszonyoknak az élettársak kapcsolatában nem szabályzott rendelkezéseit erre a speciális közösségre is alkalmazandóvá tegye. A szándék az volt, hogy ezt a kapcsolatot elhatárolja a házasságtól, mint társadalmilag kívánt és támogatott, ezért jogi hatásaiban is kedvezőbben megítélt (szabályozott) kapcsolattól. Ennek a rendszerbeli elkülönítésnek azonban nem lehet következménye az, hogy az élettársi kapcsolat felelősségi szabályai átfogóbbá és ezáltal lényegesen terhesebbé váljanak a házassági kapcsolatban fennálló felelősségi szabályoknál. Nincs lehetőség tehát annak kimondására, hogy az élettársak erre irányuló külön kötelezettségvállalás nélkül is helytállni tartoznak az élettárs olyan jogügyletéért, amelynek megkötésében ők maguk nem vettek részt.
Mindezekre figyelemmel nem tévedett tehát a bíróság akkor, amikor a jogerős ítéletével a II. r. alperessel szembeni keresetet a bírósági meghagyás vonatkozó rendelkezésének hatályon kívül helyezése mellett elutasította. Ezért azt a Legfelsőbb Bíróság Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. I/A. 22.635/1999. sz.)