BH 1997.9.449 Ha az engedményezési szerződés az engedmény összegét meghatározza, de nem szól a már esedékessé vált késedelmi kamatokról, azok összege - a kamat járulékos jellege ellenére - automatikusan nem tárgya az engedménynek [Ptk. 301. § (1) bek., 328. § (1)-(4) bek.].

A felperes az alperes részére - romániai alvállalkozó igénybevételével - bérmunkában különböző ruházati termékeket készített. A felperes 1993. február és április hónapokban több számlát bocsátott ki, amelyet az alperes csak részben teljesített, az 1993. május 1-jén fennálló tőketartozása 2 236 603 Ft volt. A felperes ugyanezzel az összeggel tartozott a nagybányai székhelyű L. SRL cégnek, amely mint alvállalkozó a felperestől sürgette az összeg kiegyenlítését. 1993. március 11-i közzététellel a felperes ellen megindult a felszámolási eljárás. A felperes 1993. május 20-án egy "felhatalmazás" tárgyú okiratot készített, és ezt megküldte az alperes folyószámla-vezető pénzintézetének. Ebben felhatalmazta a bankot, hogy ügyfelének, a H. Bt.-nek "tartozását, mely a Romániában végzett textilipari bérmunkából származik, közvetlenül az L. SRL-nek átutalja. A tartozás összege 2 236 603 Ft". Megjelölte a kedvezményezett címét, bankját és annak számlaszámát. Végül a romániai cég kiegyenlítendő számláinak számát is közölte. Ezt követően az alperes 1993. június 23-ári átutalt az L. SRL cégnek 1 841 000 Ft-ot és 1993. augusztus 2-án 369 603 Ft-ot. A felperes 1993. augusztus 4-én kiállított számlájában és az ehhez mellékelt levelében 262 618 Ft megfizetésére szólította fel az alperest; ebből az összegből 137 557 Ft-ot késedelmi kamat címén igényelt, mert az alperes az 1993. május 1-jén fennálló tartozásait jelentős késedelemmel egyenlítette ki. A további követelése árfolyamveszteség miatti kártérítés és tőkekövetelés volt. Miután az alperes a számlát nem egyenlítette ki, ezért a felperes a bírósághoz fordult. Az eljárás során kérelmei közül csak a késedelmikamat-követelést tartotta fenn, a másik két követelésétől elállt. Késedelmi kamat címén a jegybanki alapkamat kétszeres szorzatát figyelembe véve 2 236 611 Ft-os tőkeösszeg után a kifizetésig terjedő időre 141 025 Ft késedelmi kamatot kért, továbbá ennek - 1993. augusztus 3. napjától kezdődően - a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeres szorzatát kitevő kamatát. Az alperes ellenkérelme a kereset teljes elutasítására irányult. Álláspontja szerint a felperes a követelését 1993. május 20-án egy harmadik személyre engedményezte, így csak az engedményesnek van joga fellépni az alperessel szemben. Az engedményezés folytán nemcsak a tőkekövetelés szállt át a harmadik személyre, hanem - az annak járulékos részét képező - kamatkövetelés is.

A felperes perbeli álláspontja szerint a becsatolt okiratot nem lehet kiterjesztően értelmezni, mert a felperes a késedelmikamat-igényt az engedményező okiratban nem jelölte meg. A per későbbi szakában a felperes tagadta, hogy a perbeli számlákra vonatkozóan a romániai féllel létrejött volna az engedményezés.

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 141 025 Ft tőkét, ennek 1993. augusztus 3. napjától a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeres szorzatának megfelelő összegű késedelmi kamatát és 10 500 Ft perköltséget. Kötelezte az alperest 15 756 Ft le nem rótt kereseti illeték megfizetésére is. A becsatolt okirati bizonyítékok alapján megállapította, hogy az alperes a számlában foglalt tartozásából 2 236 611 Ft-ot késedelmesen, több részletben egyenlített ki. A Ptk. 301. §-ának (1) és (4) bekezdése, valamint a 86/1990. (XI. 14.) Korm. rendelet alapján kötelezte az alperest a leszállított keresetnek megfelelő összeg megfizetésére. Nem fogadta el az alperes védekezését az 1993. május 20-án kelt okirattal kapcsolatban. Véleménye szerint az okirat nem a tartozás engedményezésére vonatkozik, hanem arra, hogy az alperes a felperessel szemben fennálló tartozását milyen módon és kinek teljesítse, ezzel a felperes csak a Ptk. 277. §-ának (3) bekezdésében foglalt kötelezettségét teljesítette. A Ptk. 328. §-ának (1) bekezdése értelmében az engedményezéshez nem elegendő a fenti okirat, hiszen az nem a felperes és a romániai alvállalkozó közötti szerződés, hanem csupán egy - az alperes és a pénzintézet számára való - tájékoztató. Végül rámutatott arra, hogy az alperes védekezése más szempontból sem lenne elfogadható, mivel az említett okirat összegszerűen meghatározza az engedményezett összeget. Ugyanakkor az okirat nem tartalmaz rendelkezést a fenti összeg kamataira nézve, ezért az engedményezés a kamatokra nem terjed ki. Bár a kamat a pénzkövetelés járuléka, engedményezésnél erre vonatkozó kifejezett megállapodás szükséges.

Az alperes az ítélet elleni fellebbezésében kifejtette, hogy a becsatolt okirat nem maga az engedményezési szerződés. Az okirat a Ptk. 328. §-ának (4) bekezdése szerinti értesítés, amelyet az alperes a korábbi jogosulttól kapott, ezért az alperes az értesítés után már csak az új jogosultnak teljesíthet. A kamat a tőkeköveteléshez képest csak járulékos követelés. Ha valakit bármely okból a tőkekövetelés nem illeti meg, akkor - a dolog természeténél fogva - kamatkövetelésre sem tarthat igényt. Ezért álláspontja szerint az engedményezéssel a kamat is átszállt az új jogosultra.

A másodfokú bíróság jogerős ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyta, csupán a perköltség viselésére vonatkozó rendelkezést változtatta meg. Az 1993. május 20-án kelt értesítést megvizsgálva, a megyei bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az idézett szövegből az alperes által állított engedményezés léte nem állapítható meg. Az értesítésből nem lehet megalapozottan arra következtetni, hogy a felperes a követelését a romániai cégre átruházta volna. Az értesítés szövegéből arra a megállapításra lehet jutni, hogy a peres felek a perbeli szerződést az alperesi pénztartozás megfizetésének egyes elemei tekintetében módosították. Analógiaként utalt a másodfokú bíróság a Ptk. 233. §-ára és a következtetése az volt, hogy az alperes az általa állított engedményezés tényét nem bizonyította, ez a körülmény pedig az alperes terhére esik.