32016D0634[1]

A Bizottság (EU) 2016/634 határozata (2016. január 21.) a Hollandia által végrehajtott, a közvállalkozások társasági adó alóli mentességére vonatkozó SA.25338 (2014/C) (korábbi E 3/2008 és korábbi CP 115/2004) állami támogatásról (az értesítés a C(2016) 167. számú dokumentummal történt) (Csak a holland nyelvű szöveg hiteles)

A BIZOTTSÁG (EU) 2016/634 HATÁROZATA

(2016. január 21.)

a Hollandia által végrehajtott, a közvállalkozások társasági adó alóli mentességére vonatkozó SA.25338 (2014/C) (korábbi E 3/2008 és korábbi CP 115/2004) állami támogatásról

(az értesítés a C(2016) 167. számú dokumentummal történt)

(Csak a holland nyelvű szöveg hiteles)

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 108. cikke (2) bekezdésének első albekezdésére,

tekintettel az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásra és különösen annak 62. cikke (1) bekezdésének a) pontjára,

miután felkérte az érdekelt feleket, hogy a fent említett rendelkezéseknek (1) megfelelően nyújtsák be észrevételeiket, és tekintettel ezekre az észrevételekre,

mivel:

1. AZ ELJÁRÁS

(1) A szervezeti egységek 1997-ben felmérést készítettek a tagállamok közvállalkozásaira vonatkozó speciális adózási szabályokról. A Bizottság kérdőívére válaszolva a holland hatóságok az 1998. január 23-án kelt levelükben tájékoztatást nyújtottak a holland társasági adóról szóló törvénykönyvről (Wet Vennootschapsbelasting 1969 - "1969. évi Wet Vpb").

(2) 2004. július 2-án a Bizottság szervezeti egységei CP 115/2004 számon nyilvántartásba vett saját kezdeményezésű eljárást indítottak a holland közvállalkozások 1969. évi Wet Vpb szerinti társasági adó alóli mentességével kapcsolatban. Tájékoztatást kértek 2004. július 9-én, 2004. november 22-én, 2006. június 29-én és 2007. július 2-án, a holland hatóságok pedig 2004. szeptember 3-án, 2005. április 4-én, 2006. szeptember 26-án, 2006. december 13-án, 2007. január 22-én és 2007. július 27-én válaszoltak.

(3) A 2008. július 9-i levelük révén ("a 17. cikkel kapcsolatos levél") a szervezeti egységek a 659/1999/EK tanácsi rendelet (2) ("eljárási rendelet") 17. cikkének (2) bekezdésében előírt együttműködési eljárást indítottak. Tájékoztatták a holland hatóságokat, hogy azt az előzetes álláspontot képviselik, hogy a közvállalkozások 1969. évi Wet Vpb szerinti társasági adó alóli mentessége az Európai Unió működéséről szóló szerződés ("EUMSZ") 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett összeegyeztethetetlen állami támogatásnak minősül. Felkérték a holland hatóságokat, hogy nyújtsák be észrevételeiket az eljárási rendelet 17. cikke (2) bekezdésének megfelelően.

(4) 2010 szeptemberében, a 17. cikkel kapcsolatos levele elküldését követően panasz érkezett a Bizottsághoz a közvállalkozások 1969. évi Wet Vpb szerinti társasági adó alóli mentességével kapcsolatban. A panasz egy vidéki repülőtérre - egy részvénytársaságként (NV) bejegyzett gazdálkodó egységre - vonatkozott, amely állítólag társasági adó alóli mentességet élvez. A panaszos azt állította, hogy mivel a jogi és ténybeli helyzet hasonló a Schiphol-esethez (3), a repülőteret fel kellett volna venni a közvetetten adóköteles közvállalkozások listájára az 1969. évi Wet Vpb 2. cikkének (7) bekezdésében. A szervezeti egységek egyesítették a panaszt az együttműködési eljárás keretében vizsgált üggyel.

A MEGFELELŐ INTÉZKEDÉSEKRE VONATKOZÓ JAVASLAT

(5) 2013. május 2-án a Bizottság az eljárási rendelet 18. cikke értelmében elfogadott egy megfelelő intézkedéseket javasoló határozatot, hogy eltöröljék a közvállalkozásoknak az 1969. évi Wet Vpb 2. cikke (1) bekezdésének g) pontjában, valamint a 2. cikkének (3) és (7) bekezdésében szereplő társasági adó alóli mentességét annak biztosítása érdekében, hogy az uniós törvények alkalmazásában gazdasági tevékenységet folytató közvállalkozásokra ugyanazok a társaságiadó-szabályok vonatkoznak, mint a magánvállalkozásokra.

(6) Arra kérték a holland hatóságokat, hogy az eljárási rendelet 19. cikke értelmében egy hónapon belül írásban biztosítsák a Bizottságot arról, hogy feltétel nélkül és egyhangúan elfogadják a megfelelő intézkedésekre vonatkozó javaslatot.

(7) 2013. május 24-én kelt levelükben a holland hatóságok tájékoztatták a Bizottságot, hogy "A Parlament jóváhagyásától függően a holland kormány olyan jogszabályt kíván elfogadni 18 hónapon belül, amely biztosítja, hogy a gazdasági tevékenységet végző közvállalkozásokra ugyanúgy vonatkozik a társasági adó, mint a magánvállalkozásokra. Ez a jogszabály legkésőbb a következő adóévben lép hatályba. A gyakorlatban ez az jelenti, hogy a jogszabály 2015. január 1-jén lép hatályba, és 2016. január 1-jétől alkalmazandó."

(8) A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a levélben szereplő nyilatkozat nem feltétel nélküli elfogadás, mert csak a jogszabály elfogadására vonatkozó feltételes szándékukat nyilvánították ki.

(9) 2014. március 11-én kelt levelében a Bizottság felhívta a figyelmet az elfogadás feltételes jellegére, és arra kérte a holland hatóságokat, hogy a levél kézhezvételétől számított három héten belül tájékoztassák a szervezeti egységeket arról, hogy Hollandia elfogadja-e feltétel nélkül és egyhangúan a megfelelő intézkedéseket. Hollandia nem válaszolt erre a levélre.

A HIVATALOS VIZSGÁLATI ELJÁRÁS MEGINDÍTÁSA

(10) A Bizottság a 2014. július 9-i levelében tájékoztatta Hollandiát arról a határozatáról, hogy megindítja az EUMSZ 108. cikke (2) bekezdése szerinti eljárást ("az eljárás megindításáról szóló határozat") a támogatási intézkedést illetően.

(11) Az eljárás megindításáról szóló határozatot közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában (4). A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy az intézkedéssel kapcsolatban nyújtsák be észrevételeiket.

(12) Az eredeti határidő 2014. július 27-i meghosszabbítását követően a Bizottsághoz észrevételek érkeztek Hollandiától egy 2014. szeptember 10-én kelt levélben. A Bizottsághoz emellett együttes észrevételek érkeztek az érdekelt felektől egy 2014. szeptember 19-én kelt levélben, amelyeket egy 2014. október 3-i levélben továbbítottak Hollandiának észrevételezésre. Hollandia észrevételeit egy 2014. november 3-án kelt levélben kapták meg.

A KÖZVÁLLALKOZÁSOK TÁRSASÁGIADÓ-KÖTELEZETTSÉGÉT MODERNIZÁLÓ JOGSZABÁLYOK

(13) 2014. április 14-én a holland hatóságok nyilvános konzultációt kezdeményeztek az 1969. évi Wet Vpb-t módosító jogalkotási javaslattervezettel kapcsolatban. A javaslat arra irányult, hogy modernizálják a közvállalkozások társaságiadó-kötelezettségét annak érdekében, hogy egyenlő feltételeket biztosítsanak a köz- és a magánvállalkozások számára a társasági adóról szóló jogszabályok vonatkozásában.

(14) 2014. szeptember 16-án a holland parlament elé terjesztették a jogalkotási javaslatot. Az Első Kamara 2015. május 26-án jóváhagyta a javaslatot, amely 2015. június 4-én új jogszabállyá vált "Wet Modernisering Vpb-plicht overheidsondernemingen" ("2015. évi Wet Vpb") néven. Az új jogszabály célja, hogy a társaságiadó-kötelezettség ugyanúgy vonatkozzon a közvállalkozásokra, mint a magánvállalkozásokra, és először a 2016. január 1-jén kezdődő vagy azt követő pénzügyi évekre vonatkozik. A holland hatóságok nem jelentették be a Bizottságnak az új jogszabályt az EUMSZ 108. cikkének megfelelően.

(15) Ugyanakkor a 2015. évi Wet Vpb bizonyos kivételeket tartalmaz:

a) Kifejezetten fenntartja bizonyos közvállalkozások, különösen hat, holland állami tengeri kikötőt üzemeltető közvállalkozás (Groningen Seaports NV, Havenbedrijf Amsterdam NV, Havenbedrijf Rotterdam NV, Havenschap Moerdijk, NV Port of Den Helder és Zeeland Seaports NV) társasági adó alóli mentességét. A főként a tengeri kikötők irányításával, fejlesztésével vagy üzemeltetésével foglalkozó szervek is mentességet élveznek. Az említett holland tengeri kikötők vonatkozásában a társasági adó alóli mentesség továbbra is fennáll a holland hatóságok által királyi rendeletben meghatározandó időpontig (5).

b) Bizonyos feltételek teljesülése esetén az oktatással vagy kutatással foglalkozó gazdálkodó egységek is mentességet kapnak (6).

(16) A szervezeti egységek 2015. augusztus 27-én megbeszélést folytattak a holland hatóságokkal. A holland hatóságok a 2015. szeptember 10-i levelükben kifejtették azokat az okokat, amelyek véleményük szerint indokolják az átmeneti időszak bevezetését a holland állami tengeri kikötőkre vonatkozó társasági adó tekintetében.

(17) Ez a határozat nemcsak a közvállalkozásoknak a hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozat idején, azaz 2014. július 9-én hatályban lévő társasági adó alóli mentességét érinti, hanem figyelembe veszi a holland közvállalkozásoknak az 1969. évi Wet Vpb 2. cikke (1) bekezdésének g) pontjában, valamint a 2. cikkének (3) és (7) bekezdésében foglalt társasági adó alóli mentességét érintő, a 2015. évi Wet Vpb által eszközölt módosításokat is. Ez a határozat nem érinti az 1969. évi Wet Vpb egyéb lehetséges módosításainak értékelését, amelyek kívül esnek e vizsgálat hatályán. Ez a határozat különösen nem érinti az 1969. évi Wet Vpb 5. és 6. cikkében foglalt mentességeket vagy azok módosításait. Ez a határozat a közvállalkozásokra vonatkozó, az 1969. évi Wet Vpb 2. cikkének (1), (3) és (7) bekezdésében foglalt társasági adó alóli mentességre korlátozódik (7).

2. AZ INTÉZKEDÉS LEÍRÁSA

2.1. A holland társaságiadó-törvény

(18) Az 1969. évi Wet Vpb értelmében Hollandiában a társasági gazdálkodó egységek társasági adó fizetésére kötelezettek.

(19) Az 1969. évi Wet Vpb - a 2. cikk (1) bekezdésének g) pontját, valamint a 2. cikk (3) és (7) bekezdését érintő, az új jogszabály általi módosításokat megelőzően - eltérő adózási rendszert alkalmaz a magánvállalkozások, illetve a közvállalkozások vonatkozásában. A magánvállalkozások az általános rendszer értelmében társasági adó fizetésére kötelezettek. A magánjog alá tartozó, üzleti tevékenységet folytató jogi személyek, például a részvénytársaságok (NV-k) és a korlátolt felelősségű társaságok (BV-k) a teljes jövedelmük alapján társasági adó fizetésére kötelezettek. Az alapítványok (stichtingen) és az egyesületek (verenigingen) csak akkor kötelezettek társasági adó fizetésére, ha üzleti tevékenységet folytatnak (az 1969. évi Wet Vpb 2. cikke (1) bekezdésének e) pontja). Az üzleti tevékenység folytatása (het drijven van een onderneming) az 1969. évi Wet Vpb 4. cikkének meghatározása értelmében olyan tevékenység, amely során versenyhelyzet áll fenn más vállalkozások vonatkozásában.

(20) A 2015. évi Wet Vpb célja, hogy bizonyos feltételek mellett megszüntesse a legtöbb közvállalkozás társasági adó alóli mentességét. Ebből a célból módosítja az 1969. évi Wet Vpb 2. cikke (1) bekezdésének g) pontját, valamint a 2. cikke (3) és (7) bekezdését, hogy a közvállalkozásokra is kiterjedjen az adófizetési kötelezettség. Ugyanakkor az új rendelkezések továbbra is biztosítják a társasági adó alóli mentességet a bizonyos feltételeket teljesítő tengeri kikötők, illetve oktatási és kutatási intézmények számára (lásd a (15) preambulumbekezdést).

2.2. A közvállalkozások adómentessége az 1969. évi Wet Vpb értelmében

(21) A közvállalkozásokra az 1969. évi Wet Vpb 2. cikkének (1), (3) és (7) bekezdésében foglalt, a társasági adóra vonatkozó speciális szabályok vonatkoznak (8).

(22) Az 1969. évi Wet Vpb különbséget tesz a közvetett és a közvetlen közvállalkozások között. A közvetlen közvállalkozás (direct overheidsbedrijf) egy közjog alá tartozó jogi személy része (publiekrechtelijke rechtspersoon). A közvetlen közvállalkozások közé tartozik például egy önkormányzati ingatlanfejlesztési hivatal vagy egy településihulladék-gyűjtési osztály.

(23) A közvetett közvállalkozás olyan szervezet (általában részvénytársaság, korlátolt felelősségű társaság vagy alapítvány), amelyre a magánjog vonatkozik, de egy állami intézmény ellenőrzése alatt áll. Ez az eset áll fenn, amikor a) a vállalkozás kizárólagos részvényesei holland közintézmények, vagy b) egyéb olyan magánjogi gazdálkodó egységek esetében, amelyek tőkéjét nem osztották részvényekre (alapítványok és egyesületek), az igazgatókat csak közintézmények nevezhetik ki és meneszthetik, illetve felszámolás esetén a vagyontárgyak kizárólag közintézményekhez kerülnek.

(24) Az 1969. évi Wet Vpb 2. cikke (1) bekezdésének g) pontja szerint a közjog alá tartozó jogi személyek vállalkozásai (ondernemingen van publiekrechtelijke rechtspersonen) csak akkor kötelesek társasági adót fizetni, ha szerepelnek a 2. cikk (3) bekezdésében. Ez a teljes körű lista az alábbiakat tartalmazza:

a) gazdaságok (landbouwbedrijven);

b) ipari vállalkozások (nijverheidsbedrijven), kivéve, ha kizárólag vagy szinte kizárólag vízszolgáltatással foglalkoznak (9);

c) bányászati vállalkozások;

d) kereskedelmi vállalkozások (handelsbedrijven), amelyek nem foglalkoznak kizárólag vagy szinte kizárólag ingatlanokkal vagy ingatlanjogokkal (10);

e) közlekedési vállalkozások az olyan vállalkozások kivételével, amelyek kizárólag vagy szinte kizárólag valamely településen belüli utasszállítással foglalkoznak;

f) építési társaságok (bouwkassen).

(25) A vállalkozásoknak a 2. cikk (3) bekezdésében szereplő felsorolása alapvetően változatlan azóta, hogy 1969-ben bevezették a Wet Vpb-t, amely örökölte a társasági adóra vonatkozó, 1956 óta létező szabályokat. Különösen nem tartalmaz olyan közvállalkozásokat, amelyek szolgáltatásokat nyújtanak. Például a hulladékgazdálkodással foglalkozó vagy vendéglátó-ipari közvállalkozások, a települési hitelintézetek, a kikötők, a repülőterek és a Holland Casino nevű, kaszinókat üzemeltető alapítvány mentesülnek a társasági adó fizetése alól a 2. cikk (1) bekezdésének g) pontja értelmében (11).

(26) A közvetett és közvetlen közvállalkozások csak akkor kötelesek társasági adót fizetni, ha megfelelnek az 1969. évi Wet Vpb 2. cikke (1) bekezdésének g) pontjában foglalt kritériumoknak a 2. cikk (3) bekezdésével együtt. Más szóval a közvetett és közvetlen közvállalkozások is csak akkor kötelesek társasági adót fizetni, ha szerepelnek az 1969. évi Wet Vpb 2. cikke (3) bekezdésében.

(27) A 2. cikk (3) bekezdésében szereplő közvetett közvállalkozásokon kívül számos közvetett közvállalkozás köteles társasági adót fizetni eseti alapon. Az ilyen vállalkozások teljes körű felsorolását az 1969. évi Wet Vpb 2. cikkének (7) bekezdése tartalmazza, és a következők tartoznak ide: és minden olyan szerv, amelyben a fent említett vállalkozások részvényesek, és minden olyan szerv, amelynek igazgatóját a fent említett vállalkozások nevezik ki és menesztik, a kizárólag vagy szinte kizárólag vízszolgáltatással foglalkozó szervek kivételével.

a) het Nederlands Meetinstituut NV;

b) de NV Nederlands Inkoopcentrum (NIC);

c) de Stichting Exploitatie Nederlandse Staatsloterij;

d) de Koninklijke Nederlandse Munt NV;

e) olyan szervek, amelyekben részvényes egy olyan jogi személy, aki elosztási vállalkozás tulajdonosa az energiaelosztási törvény (Wet energiedistributie) hatálya alatt, és azok a szervek, amelyek egy ilyen jogi személlyel csoportot alkotnak a Polgári Törvénykönyv (Burgerlijk Wetboek) 2. könyvének 24b. cikke értelmében, amennyiben a szerv olyan tevékenységeket folytat, amelyeket a részvényes jogi személy az energiaelosztási törvény 12. cikkének (1) bekezdése értelmében saját maga nem végezhet, kivéve a kizárólag vagy szinte kizárólag vízszolgáltatással foglalkozó szervek;

f) az 1969. évi Wet Vpb 2. cikke (3) bekezdésének második francia bekezdése értelmében ipari tevékenységet folytató szervek a kizárólag vagy szinte kizárólag vízszolgáltatással foglalkozó szervek kivételével;

g) NOB Holding NV;

h) de NV Luchthaven Schiphol;

i) de NV KLIQ;

j) de NV Bank Nederlandse Gemeenten;

k) de Nederlandse Waterschapsbank NV;

l) Fortis Bank (Nederland) NV;

m) ASR Nederland NV;

n) ABN AMRO Group NV;

o) de Nederlandse Investeringsbank voor Ontwikkelingslanden NV;

p) Ultra Centrifuge Nederland NV;

q) SNS REAAL NV;

(28) Ezt a felsorolást rendszeresen módosították, és bizonyos közvetett közvállalkozásokkal bővült. Ellenkező esetben ezek a közvetett közvállalkozások nem lettek volna kötelesek társasági adót fizetni, mert nem szerepelnek az 1969. évi Wet Vpb 2. cikkének (3) bekezdésében. Például az alábbi vállalatokkal bővült a lista:

a) NOB Holding NV (1999);

b) Weerbureau HWS BV (2002);

c) Luchthaven Schiphol NV (2002) - válaszul az E45/2000 ügyben megfelelő intézkedéseket javasoló, 2001. július 3-i bizottsági határozatra;

d) KLIQ NV (2002);

e) Bank Nederlands Gemeenten (2005);

f) Nederlandse Waterschapsbank NV (2005);

g) ABN AMRO Group NV és SNS REAAL NV, az államosításuk után.

(29) Azokra a közvetett közvállalkozásokra, amelyek nem szerepelnek az 1969. évi Wet Vpb 2. cikkének (7) bekezdésében és nem tartoznak a 2. cikk (3) bekezdése alá, nem vonatkozik a társaságiadó-fizetési kötelezettség. Ilyen vállalkozás például a De Nederlandse Bank NV, a Havenbedrijf Rotterdam NV, az NV Luchthaven Maastricht, a Twinning Holding BV, az NV Noordelijke Ontwikkelingsmaatschappij, az NV Industriebank LIOF, az NV Brabantse Ontwikkelingsmaatschappij, az Ontwikkelingsmaatschappij Oost Nederland NV és a Holland Casino (12).

2.3. A közvállalkozások adómentessége a 2015. évi Wet Vpb értelmében

(30) A 2015. évi Wet Vpb elvileg arra törekszik, hogy a közvállalkozásokra is ugyanúgy vonatkozzon a társaságiadó-fizetési kötelezettség, mint a magánvállalkozásokra. Különösen az 1969. évi Wet Vpb 2. cikkét módosítja, hogy a társasági adó kiterjedjen a közjog alá tartozó, üzleti tevékenységet folytató jogi személyekre és az állami vállalkozásokra.

(31) Ugyanakkor, ahogy a (15) preambulumbekezdésben már szerepel, a 2015. évi Wet Vpb tartalmaz bizonyos kivételeket:

a) A 2015. évi Wet Vpb egy új, 6c. cikkel bővíti az 1969. évi Wet Vpb-t. A rendelkezés kifejezetten fenntartja a társasági adó alóli mentességet számos holland állami tengeri kikötő, továbbá olyan szervek esetén, amelyek tevékenysége főként valamely tengeri kikötő irányításából, fejlesztéséből vagy üzemeltetéséből áll, amennyiben teljesülnek bizonyos feltételek (13).

b) A 2015. évi Wet Vpb továbbá egy új, 6b. cikkel bővíti az 1969. évi Wet Vpb-t. A rendelkezés mentesíti az oktatási és a kutatási gazdálkodó egységeket, amennyiben az oktatás, illetve a kutatás költségeit állami forrásokból, jogszerűen felszámolt egyetemi díjakból vagy a felsőoktatásról és tudományos kutatásról szóló törvény 3. címe 7. fejezetének (2) bekezdésében említett egyetemi díjakból, a tandíjakról és tanfolyami díjakról szóló törvény 3. cikkében említett tandíjakból, a természetüknél és céljuknál fogva az egyetemi díjakkal és tandíjakkal egyenértékű külföldi befizetésekből vagy olyan általános érdekű intézmények befizetéseiből fedezik, amelyek esetében szerződéses megfontolások nem játszanak szerepet.

3. AZ ÉRDEKELT FELEK ÉSZREVÉTELEI

(32) A Bizottsághoz hat érdekelt féltől, vagyis hat holland tengerikikötő-üzemeltetőtől - Groningen Seaports NV, Havenbedrijf Amsterdam NV, Havenbedrijf Rotterdam NV, Havenschap Moerdijk, Port of Den Helder NV és Zeeland Seaports NV ("az érdekelt tengeri kikötők") - érkezett egy közös észrevétel.

(33) Az érdekelt tengeri kikötők szerint az eljárás megindításáról szóló határozat jogellenes, mert Hollandia feltétel nélkül elfogadta a megfelelő intézkedéseket és vállalta, hogy 18 hónapon belül olyan jogszabályt fogad el, amely biztosítja, hogy a társasági adó ugyanúgy vonatkozik a közvállalkozásokra, mint a magánvállalkozásokra. Mivel a megfelelő intézkedésekről szóló bizottsági javaslat nem elfogadása a hivatalos vizsgálati eljárás megindításának előfeltétele, az eljárás megindításáról szóló határozatot nem lett volna szabad elfogadni. Az érdekelt tengeri kikötők továbbá azt állítják, hogy a Bizottság, mivel nem indokolta meg a határozatait, megszegte az uniós jogszabályok egy olyan alapelvét, amelyet az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikkének (2) bekezdésében kodifikáltak.

(34) Az érdekelt tengeri kikötők szerint a holland tengeri kikötők közvetlen versenyben vannak más olyan európai tengeri kikötőkkel, különösen a Hamburg és Le Havre közötti területen található kikötőkkel, amelyek különböző formájú állami támogatásban részesülnek. Az a tény, hogy az európai kikötők adózásával kapcsolatos bizottsági vizsgálatok eltérő ütemben haladnak, illetve eltérő időpontokban kezdődtek, magában hordozza annak kockázatát, hogy versenyelőnyhöz juttatják azoknak a tagállamoknak a kikötőit, amelyekben korábban indult vizsgálat. Ez ellentmond az egyenlő bánásmód elvének és az állampolgárság szerinti megkülönböztetés tilalmának. Az érdekelt holland tengeri kikötők azt állítják, hogy készek eleget tenni az állami támogatásra vonatkozó szabályoknak, de csak azon szigorú feltétel mellett, hogy egyenlő feltételeket biztosítanak valamennyi tengeri kikötő számára valamennyi európai országban.

(35) Az érdekelt tengeri kikötők szerint valamennyi hollandiai tengeri kikötőre ugyanolyan módon vonatkoznak a társasági adóval kapcsolatos jelenlegi holland jogszabályok. Ezért a kikötőkre vonatkozó társasági adó alóli mentesség nem nyújt szelektív előnyt, nem diszkriminatív, és nem torzítja a versenyt nemzeti szinten.

(36) Az érdekelt tengeri kikötők szerint jelentős különbségek figyelhetők meg a Hamburg és Le Havre közötti található különböző tengeri kikötőknek nyújtott állami támogatások összegét illetően. Az adómentesség nem a holland tengeri kikötőkkel szembeni preferenciális bánásmódhoz vezet, hanem legfeljebb a holland tengeri kikötők kicsit kevésbé hátrányos helyzetét biztosítja más európai tengeri kikötőkkel szemben. Ezért nem torzul a verseny európai szinten sem a határozat tárgyát képező társaságiadó-rendszer, sem az új törvény értelmében.

4. HOLLANDIA ÉSZREVÉTELEI

(37) Hollandia a 2014. szeptember 10-i levelében nyújtotta be észrevételeit. A holland hatóságok csak eljárási érveket terjesztettek elő, és nem tettek észrevételeket az anyagi jogi, állami támogatásra vonatkozó, az eljárás megindításáról szóló határozatban szereplő értékeléssel kapcsolatban. Hollandia azt állítja, hogy a holland hatóságok az eljárási rendelet 19. cikke (1) bekezdésének megfelelően elfogadták a megfelelő intézkedéseket.

(38) Hollandia szerint az eljárási rendelet nem írja elő kifejezetten a megfelelő intézkedések "feltétel nélküli" és "egyhangú" elfogadását, és nem zárja ki a parlamenti jóváhagyás szükségességére vonatkozó kikötést. Függetlenül attól, hogy az elfogadásról szóló levélben szerepel-e ilyen kikötés vagy sem, a Parlamentnek el kell fogadnia a megfelelő intézkedéseket meghatározó kormányjavaslatot. A holland hatóságok utalnak az Európai Unió működéséről szóló szerződés 4. cikkének (2) bekezdésére, amely előírja, hogy az Európai Uniónak tiszteletben kell tartania a tagállamok alapvető alkotmányos felépítését.

(39) A holland hatóságok szerint a Bizottság csak azután vonhatja le azt a következtetést, hogy a megfelelő intézkedéseket (de facto) nem fogadták el, hogy a kormány a parlament elé terjesztette a jogszabálytervezetet vagy a parlament nem hagyta jóvá a tervezetet. Csak ebben az esetben indokolt a hivatalos vizsgálati eljárás megindítása. A holland hatóságok szerint 2014. július 9-én nem ez történt.

(40) A holland hatóságok úgy vélik, hogy a Bizottság nem jelezte hivatalosan, hogy Hollandia válaszát nem tekinti a megfelelő intézkedések elfogadásának. A holland hatóságok úgy ítélik meg, hogy a Bizottság által 2014. március 11-én küldött levél a jelenlegi eljárás alkalmazásában nem hivatalos levél. A főigazgató-helyettes írta alá, és a holland Pénzügyminisztérium adózási főigazgató-helyettesének címezték. Nem az Állandó Képviselet hivatalos csatornáján keresztül küldték, hanem e-mailben.

(41) A tartalmával kapcsolatban a holland hatóságok megállapítják, hogy véleményük szerint jelenleg nem állnak fenn a kívánt egyenlő európai feltételek. A holland hatóságok azt is megállapítják, hogy rendkívül fontos a holland tengeri kikötők helyzete a szomszédos tagállamok tengeri kikötőinek helyzetéhez viszonyítva.

(42) A holland hatóságok úgy ítélik meg, hogy elfogadták a 2013. május 2-i megfelelő intézkedéseket, és már elkezdték megtenni a szükséges lépéseket. A holland hatóságok ezért nem látnak okot arra, hogy érdemben válaszoljanak az eljárás megindításáról szóló határozatban szereplő bizottsági értékelésre.

(43) Az érdekelt felek megállapításait 2014. október 3-án továbbították Hollandiának. A holland hatóságok a 2014. november 3-án kelt levelükben válaszoltak. A holland hatóságok osztják az érdekelt tengeri kikötők azon véleményét, hogy Hollandia elfogadta a megfelelő intézkedéseket. A holland hatóságok emellett támogatják az érdekelt tengeri kikötők véleményét, miszerint az egyenlő feltételek alapvető fontosságúak az európai tengeri kikötők számára. A holland hatóságok szerint jelenleg nem egyenlőek a feltételek az európai kikötők számára. A holland hatóságok nem tettek észrevételeket az érdekelt feleknek az állami támogatás értékelésével kapcsolatos érdemi észrevételeivel kapcsolatban.

(44) 2015. szeptember 10-i levelében Hollandia elmondta, hogy ha az érdekelt tengeri kikötők számára továbbra is biztosított társasági adó alóli mentességet összeegyeztethetetlen állami támogatásnak minősítik, indokolt lenne az intézkedés eltörlésére vonatkozó átmeneti időszak bevezetése. Azzal érveltek, hogy 2016. január 1-ig nem lehetséges társasági adó fizetésére kötelezni a holland állami tengeri kikötőket. Három érvet hoztak fel az átmeneti időszak bevezetésének indokolására.

(45) Először, nagyon összetett és hosszadalmas lenne az adózási célú nyitómérleg létrehozása az érdekelt tengeri kikötők számára. A könyvelési célú mérlegben az eszközöket és kötelezettségeket eredeti bekerülési értéken értékelik, adózási célból viszont reális piaci értéken. Az eszközök és kötelezettségek reális piaci értékének meghatározása nehéz és időigényes feladat. Ennek az az oka, hogy a tengeri kikötők legtöbb eszköze átruházhatatlan tétel, amelyre a különböző jogi személyek közötti bonyolult tulajdonviszonyi és használati jogi rendszer vonatkozik. Az értékelés problémája például olyan eszközöket érinthet, mint a rakpartok, utak, vízi utak, vasútvonalak, dokkok, a sajátos funkcióval vagy kikötési megállapodásokkal rendelkező épületek. A jelenleg társasági adó fizetésére kötelezett kikötők - kisebb kikötőmedencék vagy halászati kikötők - nem tekinthetők referenciamutatónak, mert a tevékenységük jelentősen eltér a nagyobb tengeri kikötőkétől, amelyek főként olyan tevékenységeket folytatnak, mint például az áruátrakodás vagy az infrastruktúra működtetése.

(46) Másodszor, Hollandia azzal érvelt, hogy nem volt egyértelmű különbség a kikötők gazdasági és nem gazdasági tevékenységei között, és a Bizottságnak további iránymutatást kellene nyújtania ebben a tekintetben. A holland hatóságok és a tengeri kikötők számára nehéz feladat volt annak meghatározása, mely kikötői tevékenységek minősüljenek gazdasági vagy nem gazdasági tevékenységnek. Emellett nem volt következetes bizottsági álláspont és európai szintű bizonyosság azzal kapcsolatban, mely kikötői tevékenységek tekintendők gazdasági tevékenységnek, és melyek állami feladatnak.

(47) Harmadszor, a holland hatóságok fontosnak tartották, hogy a Bizottság egyenlő feltételeket biztosítson az egymással versenyben lévő kikötők számára. Az európai tengeri kikötők közötti verseny nem volt tisztességes: kérték, hogy a Bizottság biztosítsa, hogy valamennyi európai kikötőre kiterjedjen a társasági adó, vagy legalább azokra, amelyek versenyben vannak a holland tengeri kikötőkkel.

(48) Végül, a holland hatóságok azt javasolták, hogy a holland tengeri kikötők társasági adó alóli mentessége 2017. január 1-jén szűnjön meg királyi rendelet révén. A tengeri kikötők így a 2017. január 1-jét követő adóév első napjától lennének kötelesek társasági adót fizetni. A gyakorlatban ez azt jelentené, hogy a holland tengeri kikötők 2018. január 1-jétől lennének kötelesek társasági adót fizetni.

5. A HIVATALOS VIZSGÁLATI ELJÁRÁS MEGINDÍTÁSÁNAK OKAI

(49) A holland hatóságok és az érdekelt harmadik felek is azt nyilatkozták, hogy a Bizottság nem volt jogosult a hivatalos vizsgálati eljárás megindítására. A Bizottság nem ért egyet ezzel a véleménnyel. A Bizottság teljes mértékben jogosult, sőt köteles volt megindítani a hivatalos vizsgálati eljárást, mert Hollandia nem fogadta el a megfelelő intézkedéseket az eljárási rendelet 19. cikke (1) bekezdésének megfelelően, és a megfelelő intézkedéseket javasoló határozatban felvetett versenyhelyzettel kapcsolatos problémák nem szűntek meg teljesen.

(50) Mivel a holland hatóságok a Parlament jóváhagyásához kötötték az elfogadást, és a holland hatóságok 2013. május 24-i levele szándékot fejezett ki, nem kötelezettségvállalást, a levél nem minősül feltétel nélküli és egyhangú elfogadásnak az eljárási rendelet 19. cikkének (1) bekezdése értelmében.

(51) Az eljárási rendelet 19. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy abban az esetben, ha az érintett tagállam nem fogadja el a javasolt megfelelő intézkedéseket és a Bizottság az érintett tagállam érveinek figyelembevételével továbbra is úgy ítéli meg, hogy ezek az intézkedések szükségesek, a Bizottságnak meg kell indítania a hivatalos vizsgálati eljárást.

(52) Továbbá egyértelműen kiderült a jogalkotási javaslattervezetből, hogy Hollandiának nem állt szándékában valamennyi közvállalkozás vonatkozásában megszüntetni a társasági adó alóli mentességet. A Bizottság következésképpen úgy vélte, hogy határozott jelek utalnak arra, hogy Hollandia nem igazítaná teljes mértékben a jogszabályt az állami támogatásra vonatkozó szabályokhoz.

(53) A Hollandia által előterjesztett érvet illetően, miszerint a Bizottság nem tájékoztatta megfelelően Hollandiát arról, hogy a választ nem tekinti elfogadásnak az eljárási rendelet 19. cikkének (1) bekezdése alkalmazásában, a Bizottság rámutat, hogy a 2014. március 11-i levelét az illetékes nemzeti hatóságnak küldte el, ez a hatóság megkapta a levelet, illetve a Bizottság és a holland hatóságok meg is vitatták. Hollandia tisztában volt a Bizottság értékelésével, és nem támaszkodhat pusztán formális érvekre a levél címzettjét illetően.

(54) A Bizottság azért indította meg a hivatalos vizsgálatot, mert aggályai merültek fel azzal kapcsolatban, hogy a gazdasági tevékenységeket folytató közvállalkozások társasági adó alóli mentessége előnyhöz juttathatja őket a társasági adó fizetésére kötelezett hollandiai vállalkozásokkal szemben. A közvállalkozások és a magánvállalkozások hasonló ténybeli és jogi helyzetben vannak a társasági adóról szóló holland törvény célkitűzését tekintve, miszerint a vállalkozásokat a vállalati nyereségük alapján adófizetésre kötelezik.

6. AZ EUMSZ 107. CIKKÉNEK (1) BEKEZDÉSE ÉRTELMÉBEN VETT ÁLLAMI TÁMOGATÁS MEGLÉTE

(55) Az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése szerint a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.

6.1. Vállalkozások

(56) Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint "A vállalkozás fogalma minden gazdasági tevékenységet végző jogalanyt felölel, jogállástól és finanszírozásának módjától függetlenül." (14) Annak megállapítása érdekében, hogy egy jogalany vállalkozásnak minősül-e, nem döntő, hogy nem profitorientált (15). A gazdasági tevékenység olyan tevékenység, amelynek keretében árukat és szolgáltatásokat kínálnak egy adott piacon. A nemprofit jogalanyok is kínálhatnak árukat és szolgáltatásokat egy adott piacon (16).

(57) A holland hatóságok nem vitatták, hogy a közvállalkozások, köztük az állami kikötők a szokásos állami hatósági feladataikon túl árukat és szolgáltatásokat kínálhatnak egy adott piacon. A holland hatóságok tudomásul vették, hogy a közvállalkozások egyre nagyobb mértékben végeznek gazdasági tevékenységeket. Továbbá az érdekelt harmadik felek kifejezetten tudomásul vették, hogy a kikötői tevékenységek az elmúlt években teljes körű gazdasági tevékenységekké alakultak át. Ezért a gazdasági tevékenységet folytató közvállalkozások az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett vállalkozásoknak minősíthetők.

(58) Az oktatási vagy kutatási intézményeknek a 2015. évi Wet Vpb által módosított Wet Vpb 6b. cikkében szereplő mentességét illetően az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokról szóló közlemény (17) (26)-(28) bekezdése kimondja, hogy az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően "az állam által finanszírozott és felügyelt nemzeti oktatási rendszer keretében megszervezett közoktatás nem gazdasági tevékenységnek tekinthető". Az a tény, hogy tandíj vagy beiratkozási díj formájában hozzájárulást kérhetnek, nem változtat a szolgáltatás nem gazdasági jellegén. A Wet Vpb 6b. cikke egyértelműen előírja, hogy az oktatás vagy kutatás költségét állami forrásokból vagy a törvényi rendelkezésekben szereplő tandíjakból fedezzék. Ezért az oktatási vagy kutatási szolgáltatások nem gazdasági jellegét tekintve az oktatási intézmények nem tekinthetők vállalkozásnak az EUMSZ 107. cikke értelmében.

(59) A kutatási intézmények tekintetében az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokról szóló közlemény (29) bekezdése kimondja, hogy az egyetemeken végzett kutatás és a kutatási intézmények elsődleges tevékenységei nem tartoznak az állami támogatásra vonatkozó szabályok alá.

6.2. Állami források felhasználása

(60) Az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében az intézkedés a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott támogatás. Az adóbevételek kiesése egyenértékű az állami források felhasználásával pénzügyi kiadás formájában.

(61) Ahogy az Európai Unió Bírósága a Banco Exterior de España ügyben megállapította, hogy "az az intézkedés, amellyel az állami hatóságok adómentességet biztosítanak egyes vállalkozásoknak, amely ugyan nem jár együtt állami források átruházásával, de pénzügyileg kedvezőbb helyzetbe hozza a kedvezményezettet" az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése alkalmazásában "állami forrásból nyújtott" támogatásnak minősül (18).

(62) A holland hatóságok lemondanak állami forrásnak minősülő bevételekről, amikor társasági adó alóli mentességet biztosítanak a gazdasági tevékenységekben részt vevő közvállalkozásoknak, többek között állami kikötőknek. A Bizottság ezért azt az álláspontot képviseli, hogy a holland közvállalkozások 1969. évi Wet Vpb szerinti társasági adó alóli mentessége állami források kiesésével jár, és következésképpen az állam biztosítja állami forrásokból. Az egyes holland tengeri kikötőknek a 2015. évi Wet Vpb-ben fenntartott társasági adó alóli mentessége hasonlóképpen állami források kiesésével jár, és ezért az állam biztosítja állami forrásokból. Ezt sem a holland hatóságok, sem az érdekelt harmadik felek nem vitatták.

6.3. Előny fennállása

(63) Az intézkedésnek továbbá pénzügyi előnyhöz kell juttatnia a kedvezményezettet. Az előny fogalmába nemcsak a pozitív előnyök tartoznak bele, hanem a beavatkozások is, amelyek különböző formában enyhítik a vállalkozások költségvetésében általában megjelenő terheket (19).

(64) A holland hatóságok nem vitatták, hogy a bizonyos közvállalkozások számára továbbra is nyújtott társasági adó alóli mentesség gazdasági előnyhöz juttatja ezeket a vállalkozásokat.

(65) Az 1969. évi Wet Vpb értelmében a közvállalkozások főszabály szerint mentesülnek a társasági adó alól, míg a magánvállalkozások főszabály szerint társasági adó fizetésére kötelezettek. Ezért a gazdasági tevékenységet folytató közvállalkozások egyértelmű adókedvezményben részesülnek. A Bizottság rámutat, hogy az új jogszabály (a 2015. évi Wet Vpb) kifejezetten fenntartja bizonyos holland állami tengeri kikötők társasági adó alóli mentességét, amelyek így továbbra is adókedvezményben részesülnek. Az adómentesség csökkenti azokat a terheket, amelyek a gazdasági tevékenységet folytató vállalkozások működési költségeiben általában megjelennek. Következésképpen gazdasági előnyhöz juttatja ezeket a közvállalkozásokat azokkal a holland társasági adó fizetésére kötelezett vállalkozásokkal szemben, amelyek nem kapnak ilyen adókedvezményt.

6.4. A verseny torzulása és a kereskedelemre gyakorolt hatás

(66) Az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében az állami támogatásnak minősülő intézkedés érinti a tagállamok közötti kereskedelmet, és torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget. A jelenlegi esetben a gazdasági tevékenységet folytató és adómentességre jogosult közvállalkozások Unión belüli kereskedelmet folytathatnak. Azok az állami tengeri kikötők, amelyek továbbra is adómentességet élveznek az 1969. évi Wet Vpb értelmében (még a 2015. évi Wet Vpb módosításait követően is) egyértelműen tagállamok közötti kereskedelmet folytató közvállalkozások. Következésképpen az 1969. évi Wet Vpb, amely biztosítja a közvállalkozások adómentességét, szükségszerűen érinti a tagállamok közötti kereskedelmet, és torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget. Hasonlóképpen a 2015. évi Wet Vpb által az érdekelt tengeri kikötők számára továbbra is biztosított társasági adó alóli mentesség érinti a tagállamok közötti kereskedelmet, és torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget.

(67) Az érintett tengeri kikötők szerint sem a határozat tárgyát képező társaságiadó-rendszer, sem az az új jogszabály értelmében nem torzul az európai szintű verseny. Az érdekelt tengeri kikötők azzal érvelnek, hogy a Hamburg és Le Havre közötti területen található tengeri kikötők különböző típusú állami támogatásban részesülnek. Ezért azzal érvelnek, hogy az adómentesség nem a holland tengeri kikötőkkel szembeni preferenciális bánásmódhoz vezet, hanem legfeljebb a holland tengeri kikötők kicsit kevésbé hátrányos helyzetét biztosítja más európai tengeri kikötőkkel szemben.

(68) A Bizottság nem ért egyet az érdekelt harmadik felek érvelésével. Az állam által nyújtott intézkedés akkor tekinthető úgy, hogy torzítja a versenyt vagy azzal fenyeget, ha feltehetően javítja a kedvezményezett más versenytárs vállalkozásokkal szembeni versenypozícióját (20). Ezért elegendő, hogy a kedvezményezett a támogatás révén erősebb versenypozíciót tud fenntartani, mint a támogatás nélkül. Így az a tény, hogy néhány tengeri kikötő európai szinten esetleg állami támogatásban részesül, nem jelenti azt, hogy általában véve a közvállalkozások, illetve konkrétan az állami kikötők társasági adó alóli mentessége nem torzítja a versenyt.

6.5. Szelektivitás

(69) Ahhoz, hogy állami támogatásnak minősüljön, a támogatási intézkedésnek szelektívnek kell lennie (21), amennyiben bizonyos vállalkozásokat vagy bizonyos áruk termelését részesíti előnyben. Az állandó ítélkezési gyakorlat (22) szerint egy intézkedés anyagi szelektivitását három szakaszban kell értékelni: először, azonosítani kell az érintett tagállamra vonatkozó gyakori vagy "szokásos" rendszert ("viszonyítási rendszer"). Másodszor, ehhez a gyakori vagy "szokásos" adózási rendszerhez kapcsolódik, hogy meg kell határozni, lehet-e szelektív az adózási intézkedés által biztosított előny. Ehhez bizonyítani kell, hogy az intézkedés eltér a szokásos rendszertől azáltal, hogy különbséget tesz az olyan gazdasági szereplők között, amelyek a rendszer célkitűzését tekintve hasonló ténybeli és jogi helyzetben vannak. Harmadszor, ha van ilyen eltérés, meg kell vizsgálni, vajon az adórendszer természetének vagy általános belső felépítésének a következménye, és indokolhatja-e az adórendszer természete vagy általános belső felépítése. Ebben az összefüggésben a tagállamnak kell bizonyítania, hogy az eltérő adózási megítélés közvetlenül a rendszer alapvető vagy irányadó elveire vezethető vissza (23).

Viszonyítási rendszer

(70) A jelenlegi esetben a viszonyítási rendszer az 1969. évi Wet Vpb-ben előírt, a társasági adóra vonatkozó holland rendszer. Ebből a jogszabályból következik, hogy a szokásos szabályok szerint a Hollandiában alapított vállalkozások kötelesek társasági adót fizetni a nyereségük után.

(71) Az érdekelt tengeri kikötőkre vonatkozó, a 2015. évi Wet Vpb-ben szereplő társasági adó alóli mentesség vonatkozásában a viszonyítási rendszer szintén a 2015. évi Wet Vpb-ben előírt, a társasági adóra vonatkozó holland rendszer. Ebből a jogszabályból következik az is, hogy a szokásos szabályok szerint a Hollandiában alapított vállalkozások kötelesek társasági adót fizetni a nyereségük után.

Eltérés a viszonyítási rendszertől

(72) Az 1969. évi Wet Vpb értelmében a közvállalkozások a magánvállalkozásoktól eltérően főszabály szerint mentesülnek a társasági adó alól. A közvállalkozások csak akkor kötelesek adót fizetni, ha szerepelnek az 1969. évi Wet Vpb 2. cikke (3) vagy (7) bekezdésében.

(73) Az 1969. évi Wet Vpb 2. cikke (3) bekezdésében szereplő vállalkozások felsorolása 1956 óta változatlan. A felsorolás nem veszi figyelembe, hogy 1956 óta a közvetett és közvetlen közvállalkozások egyre nagyobb mértékben kínálnak árukat és szolgáltatásokat a piacon, miközben versenyben vannak a társasági adó fizetésére kötelezett magánvállalkozásokkal. Különösen ellentmondás van az 1969. évi Wet Vpb 2. cikkének (3) bekezdésében szereplő, adófizetésre kötelezett vállalkozások és az uniós jogban szereplő "gazdasági tevékenység" fogalma között. A jelenlegi holland jog lehetővé teszi jelentős számú, gazdasági tevékenységet folytató közvállalkozás számára az adómentességet, miközben a társasági adóról szóló jogszabály célkitűzését tekintve ugyanolyan ténybeli és jogi helyzetben vannak, mint a magántulajdonban levő vállalkozások.

(74) Az a tény, hogy a holland hatóságok eseti alapon úgy határoztak, hogy korlátozott számú közvetett közvállalkozásra kiterjesztik a társasági adót, nem szünteti meg a jelenlegi adórendszer szelektív jellegét. A holland hatóságok tudomásul veszik, hogy ez az eseti alapon történő megközelítés nem garantálja, hogy valamennyi gazdasági tevékenységet folytató közvállalkozásra is kiterjed a társasági adó. A jelenlegi jogszabály egyértelműen a gazdasági tevékenységeket folytató, a felsorolásban nem szereplő közvállalkozásoknak kedvez.

(75) Ezért a gazdasági tevékenységet folytató közvállalkozások széles köre mentesül a társasági adó alól. A Bizottság megállapítja, hogy ez az adómentesség még az új jogszabály értelmében is különösen az érdekelt tengeri kikötők érdekében marad fenn. Ez eltér a társasági adóra vonatkozó, Hollandiában érvényes általános rendszertől, és szelektív előnyhöz juttatja a gazdasági tevékenységet folytató közvállalkozásokat.

(76) A 2015. évi Wet Vpb értelmében a közvállalkozások főszabály szerint kötelesek társasági adót fizetni. Ugyanakkor a jogszabály mentességet biztosít bizonyos állami tengeri kikötők számára a társasági adó alól. A 2015. évi Wet Vpb lehetővé teszi az érdekelt tengeri kikötők számára az adómentességet, noha ugyanolyan ténybeli és jogi helyzetben vannak, mint más magán- vagy állami tulajdonban lévő vállalkozások a társasági adóról szóló jogszabályok célkitűzését, azaz a vállalkozások nyereség utáni megadóztatását tekintve.

(77) A holland hatóságok nem vitatták, hogy a társasági adó alóli mentesség szelektív előnyhöz juttatja a közvállalkozásokat. Az érdekelt tengeri kikötők, amelyek a továbbra is fennálló társasági adó alóli mentesség kedvezményezettjei, azonban vitatják a szelektív előny meglétét. Azt állítják, hogy a társasági adóval kapcsolatos jelenlegi holland jogszabályok ugyanúgy vonatkoznak minden hollandiai tengeri kikötőre. Ezért a kikötőknek nyújtott társasági adó alóli mentesség nem biztosít szelektív előnyt.

(78) A Bizottság nem ért egyet ezzel az érveléssel. Az állami támogatásokról szóló uniós szabályokban a szelektivitást egyetlen tagállamon belüli, a szóban forgó adózási jogszabály célkitűzéseit tekintve hasonló ténybeli és jogi helyzetben lévő vállalkozások közötti belső összehasonlítás révén kell értékelni. A társasági bevétellel rendelkező, a társasági adó alól mentes vállalkozások, mint például az érdekelt tengeri kikötők, egyértelműen szelektív előnyben részesülnek az ugyanabban az ágazatban és más ágazatokban tevékenykedő vállalkozásokhoz képest. A társasági adóról szóló jogszabály célkitűzését tekintve a két csoport hasonló ténybeli és jogi helyzetben van.

(79) A közvetlen adózás harmonizációjának hiányában az egyes tagállamok kikötőinek adózási helyzete bizonyos mértékben mindig eltérő lesz. Például az egyes tagállamokban eltér a társasági adó mértéke. Állandó ítélkezési gyakorlat, hogy egy tagállam nem indokolhatja az állami támogatásnak minősülő adómentesség fenntartását azzal, hogy utal a hasonló intézkedéseket hozó többi tagállamra (24).

Indokolás a rendszer logikája alapján

(80) Mivel a Bizottság úgy véli, hogy a szóban forgó adómentesség első látásra elfogadható módon szelektív, az európai bíróságok ítélkezési gyakorlatának megfelelően meg kell határozni, hogy ezt a mentességet indokolhatja-e annak a rendszernek a természete vagy általános belső felépítése, amelynek részét képezi. Az általános adórendszer alkalmazása alól kivételt jelentő intézkedés akkor indokolható, ha a tagállam bizonyítani tudja, hogy az intézkedés közvetlenül az adórendszer alapvető vagy irányadó elveiből fakad.

(81) A közvállalkozásokra vonatkozóan más tagállamokban fennálló hasonló mentesség vagy az európai szintű egyenlő feltételek hiánya nem indokolja, hogy ne hajtsák végre az állami tengeri kikötők vonatkozásában megfelelő intézkedéseket javasoló bizottsági határozatot. Az állami támogatásról szóló uniós jogszabályok értelmében a valamely tagállam adórendszerének célkitűzése tekintetében hasonló jogi és ténybeli helyzetben lévő vállalkozásokat ugyanolyan bánásmódban kell részesíteni az adott tagállamban. Az állami támogatásról szóló uniós jogszabályoknak megfelelő szelektivitási vizsgálat ezért egyetlen tagállamon belül belső összehasonlításon alapul (25). A közvetlen adózás uniós harmonizációjának hiányában az egyes tagállamok kikötőinek adózási helyzete bizonyos mértékben mindig eltérő lesz.

(82) A holland hatóságok nem hoztak fel olyan érveket, amelyek indokolnák a mentességet a holland társasági adóra vonatkozó rendszer logikája alapján. A Bizottság sem talált ilyen indokolást. A társasági adóra vonatkozó rendszer mögötti logika a nyereség megadóztatása. A gazdasági tevékenységet folytató közvállalkozások, többek között állami tengeri kikötők magánvállalkozásokhoz viszonyított kedvezőbb bánásmódja nem illik ebbe a logikába.

6.6. Következtetés

(83) A Bizottság ezért azt a következtetést vonja le, hogy a közvállalkozások 1969. évi Wet Vpb szerinti társasági adó alóli mentessége eltérő adózási bánásmódhoz vezet a gazdasági tevékenységet folytató köz- és magánvállalkozások vonatkozásában. Ez az eltérő bánásmód az államnak tudható be, és állami forrásokból finanszírozzák. Ez olyan szelektív előnyhöz juttatja ezeket a közvállalkozásokat, amely nem indokolható a társasági adóra vonatkozó holland rendszer természetével és általános belső felépítésével. Továbbá a kedvezőbb bánásmód torzítja a versenyt, és érinti a tagállamok közötti kereskedelmet. Ezért a közvállalkozásoknak nyújtott adómentesség az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősül (26).

(84) A Bizottság tudomásul veszi, hogy a 2015. évi Wet Vpb-ben szereplő módosítások 2016. január 1-jei hatállyal megszüntetik a társasági adó alóli mentességet a legtöbb olyan holland közvállalkozás vonatkozásában, amely eredetileg mentesült az adófizetés alól az 1969. évi Wet Vpb 2. cikke (1) bekezdésének g) pontja, valamint a 2. cikkének (3) és (7) bekezdése értelmében. Ugyanakkor a 2015. évi Wet Vpb továbbra is biztosítja egyes olyan állami tengeri kikötők társasági adó alóli mentességét, amelyek gazdasági tevékenységet folytatnak. Ez az eltérő bánásmód az államnak tudható be, és állami forrásokból finanszírozzák. Ez olyan szelektív előnyhöz juttatja ezeket a közvállalkozásokat, amely nem indokolható a társasági adóra vonatkozó holland rendszer természetével és általános belső felépítésével. Továbbá a kedvezőbb bánásmód torzítja a versenyt, és érinti a tagállamok közötti kereskedelmet. Ezért az érdekelt tengeri kikötők számára nyújtott adómentesség az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősül.

7. ÖSSZEEGYEZTETHETŐSÉG

7.1. Az EUMSZ 107. cikkének (2) és (3) bekezdése

(85) Mivel a vizsgált rendszer az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősül, meg kell vizsgálni, hogy összeegyeztethető-e a belső piaccal az EUMSZ 107. cikkének (2) és (3) bekezdésében foglalt kivételek értelmében.

(86) A holland hatóságok nem hoztak fel érveket annak vonatkozásában, hogy az EUMSZ 107. cikkének (2) és (3) bekezdésében foglalt kivételek alkalmazhatók a közvállalkozásoknak nyújtott társasági adó alóli általános mentességre.

(87) A Bizottság úgy véli, hogy az EUMSZ 107. cikkének (2) bekezdésében foglalt kivételek egyike sem alkalmazandó, mert a vizsgált intézkedés nem az említett rendelkezésben felsorolt célkitűzések megvalósítására törekszik. Konkrétabban, a vizsgált intézkedés nem tűnik a magánszemély fogyasztóknak nyújtott szociális jellegű támogatásnak, a természeti csapások vagy más rendkívüli események által okozott károk helyreállítására nyújtott támogatásnak vagy a Németországi Szövetségi Köztársaság egyes területei gazdaságának nyújtott támogatásnak.

(88) Az EUMSZ 107. cikkének (3) bekezdése továbbá kimondja, hogy az alábbiak tekinthetők összeegyeztethetőnek a belső piaccal: a) az egyes térségek fejlődésének előmozdítására nyújtott támogatás, b) a közös európai érdeket szolgáló fontos projektek megvalósítására nyújtott támogatás, c) egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődését előmozdító támogatás, d) a kultúrát és a kulturális örökség megőrzését előmozdító támogatás, és e) tanácsi határozattal meghatározott támogatás.

(89) Az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének a)-e) pontjai által biztosított kivételek lehetséges alkalmazását illetően a Bizottság megállapítja, hogy a holland közvállalkozásoknak nyújtott adómentesség működési támogatás, és a szóban forgó vállalkozások célkitűzéseit illető megkülönböztetés nélkül nyújtják. Következésképpen a Bizottság úgy véli, hogy az EUMSZ 107. cikkének (3) bekezdésében foglalt kivételek általában nem alkalmazandók. Továbbá a holland hatóságok nem nyújtottak be azt bizonyító információkat, hogy ezek a kivételek alkalmazandók bizonyos meghatározott esetekben. Mindezekből következően a Bizottság azt a következtetést vonja le, hogy az EUMSZ 107. cikkének (3) bekezdésében foglalt okok egyike sem alkalmazandó.

7.2. Az EUMSZ 106. cikkének (2) bekezdése

(90) Az EUMSZ 107. cikke (2) és (3) bekezdésében említett okokon túl a támogatás az EUMSZ 106. cikkének (2) bekezdése értelmében is összeegyeztethető lehet, ha az állam általános gazdasági érdekű szolgáltatások működtetésével bízta meg a kedvezményezettet.

(91) A holland hatóságok nem szolgáltattak olyan információkat, amelyekből azt a következtetést lehetne levonni, hogy a (bizonyos) közvállalkozások számára biztosított társasági adó alóli mentesség indokolható lenne az EUMSZ 106. cikkének (2) bekezdése értelmében. A Bizottság ebben a vonatkozásban megállapítja, hogy a jelenlegi esetben mindenesetre úgy biztosítanak társasági adó alóli mentességet holland közvállalkozásnak, hogy nem tesznek különbséget a szóban forgó vállalkozások célkitűzései között. A holland hatóságok olyan információkat sem szolgáltattak, amelyek lehetővé tennék az EUMSZ 106. cikke (2) bekezdésének bizonyos esetekre történő alkalmazását. Következésképpen a Bizottság azt a következtetést vonta le, hogy az EUMSZ 106. cikkének (2) bekezdése nem alkalmazandó.

8. ÁTMENETI IDŐSZAK AZ ÉRDEKELT TENGERI KIKÖTŐK VONATKOZÁSÁBAN

(92) Amikor a Bizottság meghozza végső határozatát a létező állami támogatással kapcsolatban, és azt a következtetést vonja le, hogy a támogatási intézkedés nem egyeztethető össze a belső piaccal, az intézkedést a lehető leghamarabb el kell törölni vagy módosítani kell. Az eljárás ezen szakaszában a tagállam számára főszabály szerint nem engedélyezett átmeneti időszak. Mindenesetre a vizsgált ügyben nincsenek olyan kivételes körülmények, amelyek indokolhatnának egy ilyen átmeneti időszakot. Hollandia érvei nem tekinthetők kivételes körülményeknek.

(93) Azzal az érveléssel kapcsolatban, hogy a gazdasági és nem gazdasági tevékenységek között különbség nem kellően egyértelmű a kikötők vonatkozásában, a Bizottság megállapítja, hogy a kikötőkön kívüli közvállalkozásoknak is meg kell határozniuk, mi gazdasági tevékenység, és mi állami feladat, és ebben az összefüggésben sem biztosítanak átmeneti időszakot. Továbbá a Bizottság már több mint 20 határozatot fogadott el kikötők vonatkozásában, ami elegendő útmutatást nyújt azzal kapcsolatban, mely kikötői tevékenységek minősülnek gazdasági tevékenységnek (27).

(94) Hasonlóképpen az európai szintű egyenlő feltételek biztosításának szükségességéről szóló érv sem indokolja az átmeneti időszakot. Ahogy a fenti (82) preambulumbekezdésben szerepel, az állami támogatás szempontjából az állami kikötők adómentessége nem indokolható azzal, hogy más tagállamokban hasonló intézkedések léteznek vagy európai szinten hiányoznak az egyenlő feltételek. A közvetlen adózás uniós harmonizációjának hiányában az állami kikötők adózási helyzete különbségeket eredményezhet a tagállamok között. Ezért a Bizottság 2013. május 2-i határozatában szereplő megfelelő intézkedések végrehajtása nem függ a más tagállamokban található állami kikötők adózásától.

(95) Hollandia azon érvelésével kapcsolatban, hogy a kikötők társasági adó alá vonása összetett és hosszadalmas feladat lehet, a Bizottság megállapítja, hogy a kikötők sajátos jellemzői nem különböznek jelentősen a repülőterek jellemzőitől, és a Schiphol repülőtérre is hat hónappal azután kiterjesztették a társasági adót, hogy elfogadták a megfelelő intézkedéseket javasoló bizottsági határozatot (28). Mindenesetre, amennyiben a kikötők eszközeinek sajátos jellemzői és ezen eszközök tulajdonviszonyai összetetté teszik az adózási célú nyitómérleg létrehozását, ezek a kérdések azután is megvitathatók az adóhatóságokkal, hogy kiterjesztették az adófizetési kötelezettséget ezekre a gazdálkodó egységekre. Továbbá mivel az érintett hollandiai tengeri kikötők esetében a következő pénzügyi év 2017. január 1-jén kezdődik, a tengeri kikötőknek elegendő idő áll majd a rendelkezésükre ahhoz, hogy felkészüljenek az új helyzetre. A Bizottság ezért úgy ítéli meg, hogy a Hollandia által az igazgatási kezelhetőséggel kapcsolatos érvek nem indokolják az átmeneti időszak bevezetését az érintett tengeri kikötők számára.

9. LÉTEZŐ TÁMOGATÁS

(96) Miután megállapította, hogy a közvállalkozások társasági adó alóli mentessége összeegyeztethetetlen állami támogatás, a Bizottságnak meg kell határoznia, hogy az intézkedések új vagy létező támogatásnak minősülnek-e.

(97) Az eljárási rendelet 1. cikkének b) pontja értelmében a létező támogatási intézkedés olyan intézkedés, amely az Európai Közösséget létrehozó szerződés Hollandiában történő hatálybalépését megelőzően már létezett, vagy olyan intézkedés, amelyet korábban már engedélyeztek, vagy olyan intézkedés, amely létező támogatásnak tekintendő az eljárási rendelet 15. cikke értelmében, vagy olyan intézkedés, amely a hatálybalépése idején nem minősült támogatásnak, de a közös piac fejlődésének eredményeként támogatássá vált. Minden olyan támogatás, amely nem felel meg a létező támogatás fogalommeghatározásának, az eljárási rendelet 1. cikke c) pontja értelmében vett új támogatásnak tekintendő.

(98) A holland hatóságok közölték, hogy ha a közvállalkozások 1969. évi Wet Vpb szerinti adómentessége támogatás, akkor létező támogatásnak minősül.

(99) A Bizottság egyetért ezzel az állásponttal. A holland hatóságok által szolgáltatott információkból következik, hogy a közvállalkozásokra vonatkozó, az 1969. évi Wet Vpb szerinti - az 1969. évi Wet Vpb 2. cikke (1) bekezdésének g) pontjában és a 2. cikke (3) bekezdésében meghatározott - adómentesség lényegében már az Európai Közösséget létrehozó szerződés Hollandiában történő hatálybalépését megelőzően létezett. Az 1969. évi Wet Vpb, amelyet 1969-ben vezettek be, átvette az 1956. évi (az Európai Közösséget létrehozó szerződést megelőző) adótörvénykönyv már létező rendelkezéseit, és ezt követően nem bővült új kivételekkel.

(100) A 2015. évi Wet Vpb 2016. január 1-jei hatállyal megszüntette az 1969. évi Wet Vpb 2. cikke (1) bekezdésének g) pontjában, valamint a 2. cikke (3) és (7) pontjában szereplő, a közvállalkozásokra vonatkozó társasági adó alóli mentességet, de bizonyos holland állami tengeri kikötők vonatkozásában kifejezetten fenntartotta a társasági adó alóli mentességet. A Bizottság megállapítja, hogy ez ilyen közvállalkozások vonatkozásában az új jogszabály alapjában véve nem módosította a társasági adó alóli létező mentességet. Nem vezetett be új támogatástartalmat, és nem növelte a kedvezményezettek számát. Ezért a Bizottság azt a következtetést vonja le, hogy az érdekelt tengeri kikötők vonatkozásában fenntartott társasági adó alóli mentesség megőrizte létező támogatási természetét.

10. KÖVETKEZTETÉS

(101) A bizonyos holland állami tengeri kikötők számára biztosított társasági adó alóli mentesség összeegyeztethetetlen állami támogatásnak minősül.

(102) A Bizottság megállapítja, hogy az 1969. évi Wet Vpb-t módosító új jogszabály, a 2015. évi Wet Vpb 2016. január 1-jei hatállyal megszüntette a közvállalkozások társasági adó alóli mentességét.

(103) A 2015. évi Wet Vpb bizonyos holland állami tengeri kikötők esetében továbbra is biztosítja a társasági adó alóli mentességet. Hollandia az e határozatról szóló értesítést követő két hónapon belül köteles megszüntetni ezt a mentességet, és az így módosított, társasági adózásra vonatkozó rendszer legkésőbb a határozat elfogadását követő adóévben hatályba lép,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A Groningen Seaports NV, a Havenbedrijf Amsterdam NV, a Havenbedrijf Rotterdam NV, a Havenschap Moerdijk, az NV Port of Den Helder és a Zeeland Seaports NV részére biztosított társasági adó alóli mentesség az érdekelt tengeri kikötők gazdasági tevékenységei vonatkozásában állami támogatásnak minősül, és nem egyeztethető össze a belső piaccal.

2. cikk

Hollandia az e határozatról szóló értesítést követő két hónapon belül köteles megszüntetni a társasági adó alóli mentességet az 1. cikkben említett tengeri kikötők tekintetében, és az így módosított, a társasági adózásra vonatkozó rendszer legkésőbb a határozat elfogadását követő adóévben hatályba lép.

3. cikk

Hollandia az e határozatról szóló értesítést követő két hónapon belül tájékoztatja a Bizottságot a határozatnak való megfelelés érdekében meghozott intézkedésekről.

4. cikk

E határozat címzettje a Holland Királyság.

Kelt Brüsszelben, 2016. január 21-én.

a Bizottság részéről

Margrethe VESTAGER

a Bizottság tagja

(1) HL C 280., 2014.8.22., 68. o.

(2) A Tanács 1999. március 22-i 659/1999/EK rendelete az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról (HL L 83., 1999.3.27., 1. o.). 2015. október 14-i hatállyal az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2015. július 13-i 2015/1589/EU tanácsi rendelet hatályon kívül helyezte a 659/1999/EK rendeletet (HL L 248., 2015.9.24., 9. o.). Az eljárás során tett valamennyi eljárási lépésre a 659/1999/EK rendelet értelmében került sor.

(3) Lásd az SA.16035 (korábbi N 45/2000) ügyben 2001. július 3-án hozott bizottsági határozatot (HL C 37., 2004.2.11., 13. o.). A Bizottság úgy ítélte meg, hogy az állami tulajdonban lévő Schiphol-csoport társasági adó alóli mentessége létező támogatás.

(4) Lásd az 1. lábjegyzetet.

(5) A 2015. évi Wet Vpb I D. cikke (egy új, 6c. cikk kerül beillesztésre), II. cikke és a VIII. cikkének (2) bekezdése.

(6) A 2015. évi Wet Vpb I D. cikke (egy új, 6b. cikk kerül beillesztésre). Az új 6b. cikk mentességet biztosít a felsőoktatásról és tudományos kutatásról szóló törvény 1.4. cikkének (1) bekezdésében említett tevékenységeket folytató oktatókórházak számára is. E mentesség célja, hogy egyenlő feltételeket biztosítsanak az állami és a magántulajdonban lévő kórházak számára. Ez az 1969. évi Wet Vpb 5. cikkében előírt mentességhez kapcsolódik, amely nem tartozik a jelenlegi eljárás hatálya alá, és ez a határozat következetesen nem érinti ezt a mentességet. Ez a határozat nem érinti az oktatókórházakra vonatkozóan a 2015. évi Wet Vpb-ben szereplő mentesség vizsgálatát.

(7) Lásd a megfelelő intézkedésekről szóló határozat 6. lábjegyzetét és az eljárás megindításáról szóló határozat 2. lábjegyzetét.

(8) Az 1969. évi Wet Vpb 5. és 6. cikke az 1971. évi Uitvoeringsbesluit Vennootschapsbelasting végrehajtási rendelettel együtt társasági adó alóli mentességet biztosít egyes, társadalmi célkitűzést követő, nonprofit jellegű vagy korlátozott nyereségességi céllal működő szervek számára. Ide tartoznak a kórházak, az idősek ellátása, a temetési szolgáltatások és a könyvtárak. Ahogy a Bizottság a 17. cikkel kapcsolatos levelében megállapította, az uniós versenyjog értelmében a profitorientáltság nem kritérium annak eldöntése során, hogy egy gazdálkodó egység vállalkozás-e, és bizonyos esetekben az 1969. évi Wet Vpb 5. és 6. cikkében foglalt mentességek is állami támogatásnak minősülhetnek. Ezeket a rendelkezéseket azonban nem vizsgálják tovább ebben a határozatban, amely a közvállalkozásokra vonatkozóan az 1969. évi Wet Vpb 2. cikkének (1), (3) és (7) bekezdésében foglalt társasági adó alóli mentességre korlátozódik.

(9) Az 1969. évi Wet Vpb szerint az ipari vállalkozások (nijverheidsbedrijven) fogalmába a gázt, villamos áramot vagy hőt termelő, szállító vagy szolgáltató vállalkozások, valamint a gáz-, a villamos áram- és a hőszállítással foglalkozó hálózatokat létrehozó vagy irányító vállalkozások tartoznak bele.

(10) Ez olyan vállalkozásokat jelent, amelyek árut vásárolnak és értékesítenek, nem pedig általában véve olyan vállalkozásokat, amelyek az uniós jogszabályok értelmében gazdasági tevékenységet folytatnak. A holland hatóságok megerősítették, hogy az 1969. évi Wet Vpb 2. cikke (1) bekezdésének g) pontja nem vonatkozik a szolgáltatásnyújtásra.

(11) Egy 2002. évi, OECD-nek címzett feljegyzésben emellett szerepel a felsőoktatás (hallok és tárgyalótermek bérbeadása, illetve az oktatás és kutatás, valamint a kereskedelmi tevékenységek igazságtalan kombinációja, például a piackutatásban), az építési és beszerelési munkák alvállalkozóknak történő kiadása, a vidéki és önkormányzati mérnöki irodák, a konferencia- és tárgyalótermek bérbeadása, részleges kereskedelmi tevékenységek az önkormányzati épületekben, államilag támogatott gyermekgondozás, a jachtkikötők kereskedelmi hasznosítása, tűzoltóság, valamint rekreációs és lakásügyi egyesületek. Lásd OECD, DAFFE/COMP/WD(2002)54, 2002. szeptember 19., (7) bekezdés.

(12) Lásd a Belastingplicht overheidsbedrijven - Inventarisatie van de gevolgen van de ondernemingsvariant, 11 mei 2012, Kamerstukken II 31213, nr. 7, parlamenti dokumentum 26. és 46. oldalát.

(13) A feltételek a következők: 1. Az igazgatójukat közvetve vagy közvetlenül kizárólag a megnevezett tengerikikötő-üzemeltetők nevezik ki és menesztik, és felszámolás esetén a vagyontárgyak kizárólag az említett üzemeltetők tulajdonába kerülnek; 2. valamennyi közvetett vagy közvetlen részvényesük, partnerük, résztvevőjük vagy tagjuk a megnevezett tengerikikötő-üzemeltetők közé tartozik.

(14) A C-41/90. sz., Höfner és Elser kontra Macroton ügyben hozott bírósági ítélet (EU:C:1991:161) (21) bekezdése.

(15) A C-49/07. sz., MOTOE kontra Elliniko Dimosio ügyben hozott bírósági ítélet (EU:C:2008:376) (27) és (28) bekezdése.

(16) A 209/78-215/78. sz. és 218/78. sz., Van Landewyck és mások kontra Bizottság ügyben hozott bírósági ítélet (EU:C:1980:248) (21) bekezdése; a C-244/94. sz., FFSA és mások kontra Ministère de l'Agriculture et de la Pêche (EU:C:1995:392) ügyben hozott ítélet, és a fent hivatkozott MOTOE-ügyben hozott ítélet (EU:C:2008:376) (27) és (28) bekezdése.

(17) Az európai uniós állami támogatási szabályoknak az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásának ellentételezésére való alkalmazásáról szóló bizottsági közlemény (HL C 8., 2012.1.11., 4. o.).

(18) A C-387/92. sz., Banco de Crédito Industrial SA, jelenleg Exterior de España SA kontra Ayuntamiento de Valencia ügyben hozott bírósági ítélet (EU:C:1994:100) (14) bekezdése.

(19) A 30/59. sz., De Gezamenlijke Steenkolenmijnen in Limburg kontra Európai Szén- és Acélközösség Főhatósága ügyben hozott bírósági ítélet (EU:C:1961:2) és a C-143/99. sz., Adria-Wien Pipeline és Wietersdorfer & Peggauer Zementwerke kontra Finanzlandesdirektion für Kärnten ügyben hozott bírósági ítélet (EU:C:2001:598) (38) bekezdése.

(20) A 730/79. sz., Phillip Morris Holland kontra Bizottság ügyben hozott bírósági ítélet (EU:C:1980:209) (11) bekezdése.

(21) A C-66/02. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben hozott bírósági ítélet (EU:C:2005:768) (94) bekezdése.

(22) Lásd többek között a C-88/03. sz., Portugália kontra Bizottság ügyben hozott bírósági ítélet (EU:C:2006:511) (56) bekezdését, és a C-78/08-C-80/08. sz., Ministero dell'Economia e delle Finanze és Agenzia delle Entrate kontra Paint Graphos stb. ügyben hozott bírósági ítélet (EU:C:2011:550) (49) bekezdését.

(23) Az Adria-Wien Pipeline-ügyben hozott, fent említett ítélet (EU:C:2001:598) (42) bekezdése.

(24) A T-308/00. sz., Salzgitter kontra Bizottság ügyben 2004. július 1-jén hozott törvényszéki ítélet (EU:T:2004:199) (42) bekezdése.

(25) A Salzgitter-ügyben hozott, fent említett ítélet (EU:T:2004:199) (81) bekezdése.

(26) 2002-ben egy hasonló, a helyi hatóságok által létrehozott egyes olasz közvállalkozások számára nyújtott társasági adó alóli hároméves mentességgel kapcsolatos ügyben a Bizottság elutasító határozatot hozott, és előírta a visszafizettetést (a C-27/99. sz. állami támogatási ügyben hozott, 2002. június 5-i 2003/193/EK bizottsági határozat). Ezt a határozatot megerősítette a C-318/09 P. sz., A2A korábban ASM Brescia kontra Bizottság ügyben hozott bírósági ítélet (EU:C:2011:856).

(27) Lásd például a Lettország által a ventspilsi kikötő kikötői infrastruktúrájára nyújtott C 39/2009. sz. (korábbi N 385/2009) állami támogatásról szóló, 2009. december 15-i bizottsági határozatot (HL C 62., 2010.3.13., 7. o.); a Lettország által Krievu Sala kikötői infrastruktúrájára nyújtott SA.30381 (N 44/2010) állami támogatásról szóló, 2011. június 15-i bizottsági határozatot (HL C 215., 2011.7.21., 2. o.); a Litvánia által a klaipedai kompterminál infrastruktúrájának megépítésére nyújtott SA.30742 (N 137/2010) állami támogatásról szóló, 2012. február 22-i bizottsági határozatot (HL C 121., 2012.4.26., 1. o.); a Görögország által a pireuszi kikötő bővítésére nyújtott SA.35418 (2012/N) állami támogatásról szóló, 2013. július 2-i bizottsági határozatot (HL C 256., 2013.9.5., 2. o.); a Spanyolország által Bahía de Cádiz kikötői hatóságának nyújtott SA.36953 (2013/N) állami támogatásról szóló, 2013. szeptember 18-i bizottsági határozatot (HL C 335., 2013.9.5., 5. o.); a Magyarország által a budapesti szabadkikötő intermodális fejlesztésére nyújtott SA.37402 állami támogatásról szóló, 2013. december 18-i bizottsági határozatot (HL C 141., 2014.5.9., 5. o.); a Németország által a Königs Wusterhausen-i/wildaui belföldi kikötő bővítésére nyújtott SA.34501 állami támogatásról szóló, 2012. október 17-i bizottsági határozatot (HL C 176., 2013.6.21., 1. o.); a Magyarország által a győri-gőnyűi állami kikötő fejlesztésére nyújtott SA.38478 állami támogatásról szóló, 2014. október 1-jei bizottsági határozatot (HL C 418., 2014.11.21., 9. o.). Lásd még a Belgium által a flamand kikötők infrastrukturális munkálatainak pénzügyi támogatására nyújtott N 520/2003 állami támogatásról szóló, 2004. október 20-i bizottsági határozatot.

(28) Az SA.16035 (ex E 45/2000) állami támogatásról szóló, 2001. július 3-i bizottsági határozat.