62018CJ0198[1]

A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2019. november 21. CeDe Group AB kontra KAN Sp. z o.o. A Högsta domstolen (Svédország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal - 1346/2000/EK rendelet - 4. és 6. cikk - Fizetésképtelenségi eljárások - Alkalmazandó jog - Európai fizetési meghagyásos eljárás - Szerződésből eredő követelés megfizetésének a fizetésképtelenné válást megelőzően történő elmulasztása - Szerződésből eredő olyan követelésre alapított beszámítási kifogás, amely a fizetésképtelenné válást megelőzően keletkezett. C-198/18. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)

2019. november 21. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal - 1346/2000/EK rendelet - 4. és 6. cikk - Fizetésképtelenségi eljárások - Alkalmazandó jog - Európai fizetési meghagyásos eljárás - Szerződésből eredő követelés megfizetésének a fizetésképtelenné válást megelőzően történő elmulasztása - Szerződésből eredő olyan követelésre alapított beszámítási kifogás, amely a fizetésképtelenné válást megelőzően keletkezett"

A C-198/18. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Högsta domstolen (legfelsőbb bíróság, Svédország) a Bírósághoz 2018. március 20-án érkezett, 2018. március 12-i határozatával terjesztett elő

a CeDe Group AB

és

a KAN sp. z o.o., fizetésképtelenségi eljárás alatt,

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),

tagjai: M. Vilaras tanácselnök, S. Rodin, D. Šváby, K. Jürimäe (előadó) és N. Piçarra bírák,

főtanácsnok: M. Bobek,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a spanyol kormány képviseletében kezdetben M. A. Sampol Pucurull, később S. Centero Huerta, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében M. Heller, E. Ljung Rasmussen, G. Tolstoy ésK. Simonsson, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2019. április 30-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2008. július 24-i 788/2008/EK tanácsi rendelettel (HL 2008. L 213., 1. o.) módosított, a fizetésképtelenségi eljárásról szóló, 2000. május 29-i 1346/2000/EK tanácsi rendelet (HL 2000. L 160., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 1. kötet, 191. o.; helyesbítés: HL 2006. L 234., 43. o.) 4. és 6. cikkének értelmezésére irányul.

2 E kérelmet egy Svédországban székhellyel rendelkező társaság, a CeDe Group AB és egy fizetésképtelenségi eljárás alatt álló lengyel társaság, a KAN sp. z o.o. (a továbbiakban: KAN) között annak tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, hogy az előbbi társaság nem volt hajlandó az utóbbi társaságnak megfizetni 1532489 svéd korona (SEK) (hozzávetőleg 143951 euró) összeget.

Jogi háttér

Az 1346/2000 rendelet

3 Az 1346/2000 rendelet (6) preambulumbekezdése értelmében:

"(6) Az arányosság elvének megfelelően ennek a rendeletnek a fizetésképtelenségi eljárás megindítása tekintetében irányadó joghatósági rendelkezésekre kell korlátozódnia, valamint olyan határozatokra, amelyeket közvetlenül a fizetésképtelenségi eljárás alapján hoznak, és amelyek szorosan kapcsolódnak az ilyen eljáráshoz. Ezenkívül e rendeletnek rendelkezéseket kell tartalmaznia e határozatok elismerésére és az alkalmazandó jogra vonatkozóan, amelyek szintén megfelelnek ennek az alapelvnek."

4 E rendelet 1. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezett:

"Ezt a rendeletet a valamennyi hitelezőre kiterjedő (kollektív) fizetésképtelenségi eljárásokra kell alkalmazni, amelyek az adós vagyon feletti rendelkezési jogának részleges vagy teljes elvonását és felszámoló kijelölését foglalják magukban."

5 Az említett rendelet 3. cikkének (1) bekezdése így rendelkezett:

"A fizetésképtelenségi eljárás megindítására azon tagállam bíróságai rendelkeznek joghatósággal, amelynek területén az adós fő érdekeltségei találhatók [helyesen: az adós fő érdekeltségeinek központja található]. Társaság vagy jogi személy esetén az ellenkező bizonyításáig a létesítő okirat szerinti székhelyet kell a fő érdekeltségek központjának tekinteni."

6 Ugyanezen rendelet "Az alkalmazandó jog" című 4. cikke szerint: "(1) Amennyiben e rendelet eltérően nem rendelkezik, a fizetésképtelenségi eljárásra és joghatásaira annak a tagállamnak a jogát kell alkalmazni, amelynek területén az ilyen eljárást megindítják (a továbbiakban: az eljárás megindításának helye szerinti állam). (2) Az eljárás megindításának helye szerinti állam joga határozza meg az ilyen eljárások megindításának, lefolytatásának és befejezésének feltételeit. Különösen meg kell határozni [helyesen: E jog határozza meg különösen]: [...] [...] [...]"

d) azokat a feltételeket, amelyek alapján beszámításokat lehet igényelni;

e) a fizetésképtelenségi eljárásnak azokra a hatályos szerződésekre gyakorolt hatásait, amelyekben az adós szerződő fél;

g) az adós vagyonával szemben támasztott követeléseket és a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően keletkező követelések kezelését;

7 Az 1346/2000 rendelet "Beszámítás" című 6. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezett:

"A fizetésképtelenségi eljárás megindítása nincsen hatással a hitelezőknek arra a jogára, hogy követeléseik beszámítását kérjék az adós követeléseivel szemben, amennyiben a fizetésképtelen adós követelésére alkalmazandó jog az ilyen beszámítást megengedi."

A "Róma I" rendelet

8 A szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról (Róma I) szóló, 2008. június 17-i 593/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2008. L 177., 6. o.; helyesbítés: HL 2009. L 309., 87. o.; a továbbiakban: "Róma I" rendelet) 3. cikkének (1) bekezdése értelmében:

"A szerződésre a felek által választott jog az irányadó. A jogválasztásnak kifejezettnek kell lennie, vagy annak a szerződés rendelkezéseiből vagy az eset körülményeiből kellő bizonyossággal megállapíthatónak kell lennie. Választásukkal a felek a szerződés egészére vagy annak csak egy részére alkalmazandó jogot határozhatják meg."

9 E rendelet 17. cikke így rendelkezik:

"Ha a felek nem állapodtak meg beszámításra irányadó jogban, a beszámításra azon követelésre alkalmazandó jog irányadó, amellyel szemben a beszámítás történt."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

10 2010. június 9-én a CeDe Group, amely Svédországban székhellyel rendelkező társaság, áru szállítására irányuló szerződést kötött a Lengyelországban székhellyel rendelkező PPUB Janson sp.j. társasággal. E szerződés olyan kikötést is tartalmazott, amelynek értelmében a szerződés értelmezését érintő minden kérdésben a svéd jogot kell alkalmazni.

11 2011 januárjában a PPUB Jansonnal szemben Lengyelországban fizetésképtelenségi eljárás indult. 2011 júliusában az e fizetésképtelenségi eljárás keretében kijelölt felszámoló a Kronofogdemyndigheten (végrehajtó hatóság, Svédország) előtt európai fizetési meghagyás kibocsátása iránti olyan eljárást indított a CeDe Grouppal szemben, amely 1532489 svéd korona (SEK) (hozzávetőleg 143951 euró) összegű, kamatokkal növelt olyan követelésre irányult, amely a PPUB Janson által az említett szerződés teljesítése keretében a CeDe Group részére szállított áruk ellenértékének felelt meg.

12 A PPUB Janson felszámolója a fenti ügyben eljáró Malmö tingsrätt (malmői körzeti bíróság, Svédország) előtt azt kérte, hogy a CeDe Groupot kötelezzék arra, hogy fizesse meg neki a szóban forgó követelés kamatokkal növelt összegét. A CeDe Group ellenezte e kérelmet, azt állítva, hogy neki magának olyan követelése áll fenn a PPUB Jansonnal szemben, amelynek összege a tőle követelt összegnél magasabb, több mint 3,9 millió SEK-et (hozzávetőleg 366497 eurót) tesz ki, továbbá megfelel a nem teljesített szállításokért és a hibásan szállított árukért fizetendő kártérítésnek. A CeDe Group tehát a követeléseket beszámítási igényként kívánta érvényesíteni, amit a PPUB Janson azzal az indokkal ellenzett, hogy a Lengyelországban indított fizetésképtelenségi eljárásban a CeDe Group által érvényesített követelést elutasította.

13 A Malmö tingsrätt (malmői körzeti bíróság) előtt felmerült az a kérdés, hogy a CeDe Group beszámítási igényének elbírálására mely ország jogát kell alkalmazni.

14 A PPUB Janson felszámolója azt állította, hogy az 1346/2000 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének szövege értelmében a lengyel jogot kell alkalmazni. Megítélése szerint figyelembe kellett venni azt is, hogy e rendelet 4. cikke (2) bekezdésének d) pontja akként rendelkezik, hogy a fizetésképtelenségi eljárás megindításának helye szerinti tagállam joga határozza meg azokat a feltételeket, amelyek alapján beszámításokat lehet igényelni. E felszámoló ezenkívül azt is előadta, hogy az említett rendelet 6. cikkének (1) bekezdése kizárólag abban az esetben alkalmazandó, ha a fizetésképtelenségi eljárás megindításának helye szerinti tagállam joga nem teszi lehetővé, hogy ilyen eljárás keretében a kölcsönösen fennálló tartozások megszüntetésének eszközeként beszámítsák a követeléseket. A felszámoló szerint az alapeljárásban a lengyel jog esetében nem ez a helyzet.

15 A CeDe Group ezzel szemben előadta, hogy követelések beszámítására a svéd jogot kell alkalmazni. A PPUB Janson felszámolójának kérelme a 2010. június 9-i szerződésben szabályozott szerződéses jogviszonyok keretében létrejött követelésre vonatkozik, amely szerződésben szerepelt olyan kikötés, amely az e szerződésre alkalmazandó jogként a svéd jogot jelölte ki. E kikötés kötelező alkalmazása a "Róma I" rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében foglalt rendelkezésekből következik. Mindazonáltal a szerződő felek közötti megállapodás hiánya esetére e rendelet 17. cikke akként rendelkezik, hogy a beszámításra azon követelésre alkalmazandó jog irányadó, amellyel szemben a beszámítás történt, vagyis a jelen esetben a svéd jog.

16 A CeDE Group ezenkívül azt állította, hogy az 1346/2000 rendelet 6. cikkének (1) bekezdése értelmében a fizetésképtelenségi eljárás nincs hatással a hitelezőnek a követelés beszámításához való jogára, amennyiben az ilyen beszámítást a fizetésképtelenségi eljárás alatt álló adós követelésére alkalmazandó jog megengedi. Márpedig a CeDe Group szerint a PPUB Janson felszámolójának követelésére a svéd jog irányadó. E jogot kell tehát alkalmazni az érintett követelések beszámítására is.

17 A Malmö tingsrätt (malmői körzeti bíróság) megállapította, hogy az 1356/2000 rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében rögzített főszabály szerint az előtte folyamatban lévő jogvitára a lengyel jogot kell alkalmazni. E bíróság azzal az indokkal mellőzte e rendelet 6. cikke (1) bekezdésének alkalmazását, hogy a lengyel jog nem korlátozza és nem is tiltja a követelések beszámítását.

18 A CeDe Group e határozatot fellebbezéssel támadta meg a Hovrätten över Skåne och Blekinge (malmői fellebbviteli bíróság, Svédország) előtt. Ezen eljárás során a PPUB Janson felszámolója a szóban forgó főkövetelést átruházta a KAN lengyel társaságra, amely a PPUB Janson felszámolója helyett belépett az említett eljárásba.

19 E másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú eljárásban hozott ítéletet. Megállapította, hogy semmi nem indokolja az eltérést azon főszabálytól, amelynek értelmében a fizetésképtelenségi eljárás megindításának helye szerinti tagállam joga az irányadó. E bíróság szerint erre az értékelésre nincs hatással az, hogy a PPUB Janson felszámolója elutasította a CeDe Group által érvényesített beszámítási igényt.

20 A Högsta domstolen (legfelsőbb bíróság, Svédország) előtt a CeDe Group azt állítja, hogy a követelések beszámítása iránti igényre alkalmazandó jog a svéd jog. A KAN ezzel szemben a fellebbezési eljárásban hozott ítélet hatályában fenntartását kéri.

21 A Högsta domstolen (legfelsőbb bíróság) előtt folyamatban lévő eljárás során fizetésképtelenségi eljárást indítottak a KAN-nal szemben. A KAN felszámolója akként nyilatkozott, hogy a hitelezői választmány nem vette át a KAN által előterjesztett követelést. Az e bíróság előtti eljárásban tehát félként a fizetésképtelenségi eljárás alatt álló KAN vesz részt.

22 A kérdést előterjesztő bíróság kiemeli, hogy a fizetésképtelenséggel kapcsolatos ügyekben a tagállami bíróságok joghatóságát illetően a Bíróság több alkalommal határozott az 1346/2000 rendelet hatályáról, vizsgálva különösen e rendelet, illetőleg a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendelet (HL 2001. L 12., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 42. o.; helyesbítések: HL 2006. L 242., 6. o.; HL 2011. L 124., 47. o.) hatályát.

23 Ennek érdekében a Bíróság nem annak az eljárási összefüggésnek tulajdonított kiemelt jelentőséget, amelybe a kereset illeszkedik, hanem a kereset jogalapjának.

24 A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy az alapjogvita azt a kérdést veti fel, hogy a hitelezői választmány által olyan követelés megfizetése iránt indított kereset, amely a fizetésképtelenségi eljárás megindítása előtt jött létre, az 1346/2000 rendelet 4. cikkének tárgyi hatálya alá tartozik-e. E cikk értelmezése szempontjából e bíróság lényegében azt kérdezi, hogy az e rendeleten belül a joghatóság megállapításával kapcsolatos 3. cikk értelmezésére vonatkozóan a Bíróság által kialakított okfejtést át kell-e ültetni a fizetésképtelenséggel kapcsolatos ügyekre.

25 Arra az esetre, ha a Bíróság az 1346/2000 rendeletet ítélné alkalmazandónak az előző pontban ismertetetthez hasonló keresetre, e bíróság azt is megkérdezi, hogy a követelések beszámítására irányuló, az alapügyben vizsgálthoz hasonló igényre alkalmazandó jog meghatározása szempontjából milyen viszonyban van egymással az említett rendelet 4. és 6. cikke.

26 E körülmények között a Högsta domstolen (legfelsőbb bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

"1) Úgy kell-e értelmezni az 1346/2000 rendelet 4. cikkét, hogy azt alkalmazni kell valamely - Lengyelországban fizetésképtelenségi eljárás alatt álló - lengyel társaság felszámolója által svéd társasággal szemben svéd bíróságnál indított olyan keresetre, amely [a lengyel társaság] fizetésképtelenség[ének] bekövetkezése előtt a társaságok által megkötött megállapodás alapján szállított áruk ellenértékének kifizetésére vonatkozik?

2) Amennyiben az első kérdésre igenlő választ kell adni, van-e jelentősége annak, hogy a bírósági eljárás folyamán a felszámoló a szóban forgó követelést olyan társaságra ruházza át, amely az eljárásban a felszámoló helyébe lép?

3) Amennyiben a második kérdésre igenlő választ kell adni, van-e jelentősége annak, hogy az eljárásba belépő társaság később fizetésképtelenné válik?

4) Amennyiben az első kérdésben szereplő helyzetben a bíróság előtti eljárásban az alperes előadja, hogy a felszámoló megfizetésre irányuló követelését be kell számítani az azonos megállapodásból eredő ellenköveteléssel szemben, az ilyen beszámítási helyzet [az 1346/2000 rendelet] 4. cikk[e] (2) bekezdése d) pontjának hatálya alá tartozik-e?

5) Úgy kell-e értelmezni az 1346/2000 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének d) pontja és 6. cikke (1) bekezdésének viszonyát, hogy a 6. cikk (1) bekezdése kizárólag abban az esetben alkalmazandó, ha az eljárást megindító állam joga alapján beszámítás nem alkalmazható, vagy a 6. cikk (1) bekezdése más helyzetekre, például olyan helyzetre is alkalmazható, amelyben a szóban forgó jogrendek keretében a beszámítási jog gyakorolhatóságának mértéke csak bizonyos mértékben eltérő, vagy egyáltalában nem eltérő, azonban az eljárást megindító államban a beszámítást megtagadják?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az első kérdésről

27 Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy az 1346/2000 rendelet 4. cikkét akként kell-e értelmezni, hogy az alkalmazandó az olyan keresetre, amelyet az egyik tagállamban székhellyel rendelkező, fizetésképtelenségi eljárás alatt álló társaság felszámolója indít az e társasággal szembeni fizetésképtelenségi eljárás megindítása előtt megkötött szerződés teljesítéseképpen szállított áruk ellenértékének megfizetése iránt azon másik szerződő fél társasággal szemben, amely egy másik tagállamban rendelkezik székhellyel.

28 Az 1346/2000 rendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében, amennyiben e rendelet másként nem rendelkezik, a fizetésképtelenségi eljárásra és hatásaira annak a tagállamnak a jogát kell alkalmazni, amelynek területén az ilyen eljárást megindítják. Az említett rendelet 4. cikkének (2) bekezdése egyrészt pontosítja, hogy az eljárás megindításának helye szerinti állam joga határozza meg a fizetésképtelenségi eljárás megindításának, lefolytatásának és befejezésének feltételeit, másrészt pedig nem kimerítő jelleggel felsorol olyan különböző eljárási kérdéseket, amelyeket az eljárás megindításának helye szerinti állam joga szabályoz (lásd ebben az értelemben: 2010. január 21-iMG Probud Gdynia ítélet, C-444/07, EU:C:2010:24, 25. pont). E felsorolás e rendelkezés d) pontjában említi azokat a feltételeket, amelyek alapján beszámításokat lehet igényelni; az e) pontban a fizetésképtelenségi eljárásnak azokra a hatályos szerződésekre gyakorolt hatásait, amelyekben az adós szerződő fél, valamint a g) pontban az adós vagyonával szemben támasztott követeléseket és a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően keletkező követelések kezelését.

29 Így annak meghatározása érdekében, hogy az eljárás megindításának helye szerinti állam joga alkalmazandó-e a fizetésképtelenségi eljárás megindítása előtt megkötött szerződés teljesítéseképpen szállított áruk ellenértékének megfizetése iránti keresetre, amennyiben e keresetet a valamely tagállamban székhellyel rendelkező, fizetésképtelenségi eljárás alatt álló társaság felszámolója indítja meg a vele szerződő féllel, vagyis egy másik tagállamban székhellyel rendelkező társasággal szemben, azt kell eldönteni, hogy az ilyen kereset az 1346/2000 rendelet 4. cikke értelmében a fizetésképtelenségi eljárás vagy annak joghatásai körébe tartozik-e.

30 E tekintetben ki kell emelni - mint azt a főtanácsnok is tette az indítványának 33. pontjában -, hogy az 1346/2000 rendelet 3. és 4. cikkének együttes értelmezéséből kitűnik, hogy e szabályozás főszabály szerint arra irányul, hogy megfeleltesse egymásnak a joghatósággal rendelkező bíróságokat és a fizetésképtelenségi eljárásra alkalmazandó jogot. Eltekintve ugyanis azon helyzetektől, amelyek vonatkozásában e rendelet kifejezetten rendelkezik ettől eltérő szabályokról, az említett rendelet 4. cikke értelmében az alkalmazandó jog az ugyanezen rendelet 3. cikke alapján meghatározott joghatóságot követi.

31 Márpedig a Bíróság az 1346/2000 rendelet (6) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 3. cikkének hatályát illetően megállapította, hogy csak azok a keresetek tartoznak az említett rendelet hatálya alá, amelyek közvetlenül valamely fizetésképtelenségi eljárásból származnak, és ahhoz szorosan kapcsolódnak (lásd ebben az értelemben: 2019. február 6-iNK ítélet, C-535/17, EU:C:2019:96, 25. és 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). E kontextusban a Bíróság annak meghatározásánál, hogy egy adott kereset melyik jogterületre tartozik, döntő szempontnak nem azt az eljárási összefüggést tekinti, amelybe e kereset illeszkedik, hanem a kereset jogalapját. E megközelítés szerint így azt kell megvizsgálni, hogy a kereset alapjául szolgáló jog vagy kötelezettség a polgári és kereskedelmi jog általános szabályaiban, vagy pedig a fizetésképtelenségi eljárások eltérést engedő, különös szabályaiban gyökerezik-e (2019. február 6-iNK ítélet, C-535/17, EU:C:2019:96, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

32 A fentiekből következik, hogy amennyiben valamely kereset a fizetésképtelenségi eljárások eltérést engedő, különös szabályaiban gyökerezik, az 1346/2000 rendeletben foglalt eltérő rendelkezés hiányában e rendelet 4. cikkének hatálya alá tartozik (lásd ebben az értelemben: 2015. december 10-iKornhaas ítélet, C-594/14, EU:C:2015:806, 17. pont).

33 Ugyanakkor, mint azt a főtanácsnok is hangsúlyozta az indítványának 34. pontjában, e rendelkezésnek tágabb hatálya van, mint a 3. cikknek, mivel nem csupán a fizetésképtelenségi eljárásokra, hanem azok joghatásaira is kiterjed. Hasonlóképpen, önmagában abból a körülményből, hogy valamely kereset nem a fizetésképtelenségi eljárások eltérést engedő, különös szabályaiban gyökerezik, nem vezethető le, hogy az ilyen kereset nem tartozik az 1346/2000 rendelet 4. cikkének hatálya alá.

34 Meg kell vizsgálni még azt is, hogy az érintett kereset nem tartozik-e a fizetésképtelenségi eljárás ez utóbbi cikk értelmében vett joghatásai körébe, meggyőződve arról, hogy az ilyen kereset nem egy ilyen eljárás közvetlen és elválaszthatatlan következménye.

35 E jogcímen - mint azt a főtanácsnok is kiemelte az indítványának 36. pontjában - a követelések beszámíthatóságának feltételeivel és a fizetésképtelenség által a hatályos szerződésekre gyakorolt hatásokkal kapcsolatban az 1346/2000 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének d) és e) pontjában megfogalmazott utalás nem járhat azzal a következménnyel, hogy minden olyan kereset, amely olyan szerződésen alapul, amelynek kapcsán a szerződő felek valamelyike fizetésképtelenségi eljárás alatt áll, önmagában e körülménynél fogva "a fizetésképtelenségi eljárás[...] és [annak] joghatásai[...]" fogalmának körébe tartozzon.

36 Különösen, önmagában az, hogy felszámoló indított ilyen keresetet, nem meghatározó jelentőségű annak mérlegelése szempontjából, hogy a kereset "a fizetésképtelenségi eljárás[...] és [annak] joghatásai[...]" fogalmának körébe tartozik-e. Egyrészt ugyanis, a valamely szerződés alapján szállított áruk ellenértékének megfizetése iránti keresetet főszabály szerint maga a hitelező is megindíthatja, vagyis az nem tartozik a felszámoló kizárólagos hatáskörébe. Másrészt, az ilyen kereset megindítása semmilyen módon nem függ a fizetésképtelenségi eljárás megindításától, mivel a pénzösszeg megfizetése iránti ilyen kereset bármilyen fizetésképtelenségi eljárás keretein kívül is előterjeszthető. Ezért a valamely szerződés alapján szállított áruk ellenértékének megfizetése iránti, az alapeljárás tárgyát képezőhöz hasonló kereset nem tekinthető az ilyen eljárás közvetlen és elválaszthatatlan következményének (lásd analógia útján: 2019. február 6-iNK ítélet, C-535/17, EU:C:2019:96, 36. pont).

37 Következésképpen meg kell állapítani, hogy nem tartozik "a fizetésképtelenségi eljárás[nak] és [annak] joghatásai[nak]" az 1346/2000 rendelet 4. cikkének (1) bekezdése szerinti fogalma körébe a fizetésképtelenségi eljárás megindítása előtt megkötött szerződés teljesítéseképpen szállított áruk ellenértékének megfizetése iránti kereset, amennyiben e keresetet a valamely tagállamban székhellyel rendelkező, fizetésképtelenségi eljárás alatt álló társaság felszámolója indítja meg a vele szerződő, valamely másik tagállamban székhellyel rendelkező másik társasággal szemben.

38 Ezzel együtt a jelen ítélet előző pontjában kialakított értelmezés semmilyen módon nem dönti el előre a beszámítási igényre alkalmazandó jogot, sem pedig azokat a releváns szabályokat, amelyek meghatározhatják az alapeljárásbeli keresetre alkalmazandó jogot.

39 Az eddigi megfontolásokra tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1346/2000 rendelet 4. cikkét akként kell értelmezni, hogy az nem alkalmazandó az olyan keresetre, amelyet az egyik tagállamban székhellyel rendelkező, fizetésképtelenségi eljárás alatt álló társaság felszámolója indít az e társasággal szembeni fizetésképtelenségi eljárás megindítása előtt megkötött szerződés teljesítéseképpen szállított áruk ellenértékének megfizetése iránt azon másik szerződő fél társasággal szemben, amely egy másik tagállamban rendelkezik székhellyel.

A második-ötödik kérdésről

40 A kérdést előterjesztő bíróság által nyújtott, a jelen ítélet 25. pontjában összefoglalt tájékoztatásból kitűnik, hogy a második-ötödik kérdést csak arra az esetre tette fel, ha a Bíróság az első kérdésre igenlő választ ad.

41 Ezért, figyelembe véve az első kérdésre adott választ, a második-ötödik kérdésre nem szükséges válaszolni.

A költségekről

42 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:

A 2008. július 24-i 788/2008/EK tanácsi rendelettel módosított, a fizetésképtelenségi eljárásról szóló, 2000. május 29-i 1346/2000/EK tanácsi rendelet 4. cikkét akként kell értelmezni, hogy az nem alkalmazandó az olyan keresetre, amelyet az egyik tagállamban székhellyel rendelkező, fizetésképtelenségi eljárás alatt álló társaság felszámolója indít az e társasággal szembeni fizetésképtelenségi eljárás megindítása előtt megkötött szerződés teljesítéseképpen szállított áruk ellenértékének megfizetése iránt azon másik szerződő fél társasággal szemben, amely egy másik tagállamban rendelkezik székhellyel.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: svéd.