PK-KKv 2009.1 A Legfelsőbb Bíróság Polgári és Közigazgatási Kollégiumának 1/2009. (VI. 24.) PK-KK közös véleménye

[1]az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése körében hozott végzések elleni fellebbezések elbírálásáról és a kezdeményezési kötelezettségről

Az Európai Közösségek Bírósága a C-210/06. sz. Cartesio Oktató és Szolgáltató Bt. ügyében 2008. december 16-án hozott ítéletében vizsgálta az előzetes döntéshozatali eljárás közösségi-, illetve magyar szabályozásának viszonyát, mely értelmezésből a konkrét következtetések levonása a magyar bíróságok feladata maradt. Ezért a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma és Közigazgatási Kollégiuma - az EKSz. 234. cikk és a 68. cikk hatályát nem érintve - az egységes jogértelmezés és jogalkalmazás érdekében a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. tv. (Bsz.) 33. §-ának (1) bekezdése alapján az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése körében hozott végzések elleni fellebbezések elbírálásával, illetve ezen eljárás kezdeményezési kötelezettségével kapcsolatos egyes jogértelmezési kérdésekről a következő

véleményt

nyilvánítja.

1.) Amennyiben törvény az adott ügyben nem zárja ki a felülvizsgálat lehetőségét, a Legfelsőbb Bíróságot kell annak a fórumnak tekinteni, amelyet az EKSz. 234. cikk (3) bekezdése, illetve a 68. cikk (1) bekezdése alapján az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének kötelezettsége terhel.

A kezdeményezésre kötelezett bíróság önállóan mérlegelheti, hogy az érdemi döntés elleni felülvizsgálati - vagy annak kizártsága esetén a fellebbezési - eljárásban a jogvita eldöntése szempontjából szükséges-e előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményeznie.

[2]2.)

3.)[3]

Az Európai Közösségek Bírósága (a továbbiakban: EuB) a C-210/06. sz. Cartesio Oktató és Szolgáltató Bt. ügyében 2008. december 16-án hozott ítéletében értelmezte az előzetes döntéshozatali eljárás jogintézményét és az annak kereteit szabályozó, az Európai Közösséget létrehozó szerződés (a továbbiakban: EKSz.) 234. cikkének kapcsolatát a Pp. szabályaival. Annak ellenére, hogy az EuB ezen ítéletének nincs erga omnes hatálya, az EKSz. 10. cikkének "közösségi hűség elve? a tagállamok bíróságaitól megköveteli, hogy a közösségi jogszabályokat az EuB vonatkozó joggyakorlata alapján értelmezzék és alkalmazzák (C-224/01. sz. Gerhard Köbler ügyben 2003. szeptember 30-án hozott ítélet, 31. és 56. pontok; C-2/06. sz. Willy Kempter KG ügyben 2008. február 12-én hozott ítélet, 34-35. pontok).

Az előzetes döntéshozatali eljárás a közösségi jog intézménye, a nemzeti szabályozás csak kiegészítő lehet. Az EKSz. 234. cikk (2) bekezdése minden tagállami bíróságnak biztosítja azt a jogot, hogy ha az ügyében a közösségi jog értelmezésével - vagy a közösségi intézmények és az Európai Központi Bank aktusainak érvényességével - kapcsolatban kérdése merül fel, és meggyőződése szerint ítélete meghozatalához szükség van a kérdés eldöntésére, kérheti a EuB-ot, hogy hozzon ebben a kérdésben döntést. A (3) bekezdés garanciális szempontból azon tagállami bíróságok számára, amelyeknek határozatai ellen a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség, az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését már kötelezettségként írja elő. A kezdeményező végzések körében hozott határozatok elleni fellebbezés lehetőségére a közösségi jogi szabályozás nem terjed ki.

A 2003. évi XXX. törvény 3. és 4. §-ai módosításainak eredményeként a Pp. 155/A. § (3) bekezdése, illetve a 249/A. §-a - 2004. május 1-jei hatállyal - lehetővé teszi a peres felek számára az eljárás bármely szakaszában az előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményező végzés elleni fellebbezést, illetve a másodfokú eljárásban az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelmet elutasító végzés elleni külön fellebbezést is. Ez utóbbi perorvoslat lehetőségét teremtette meg a Pp. XX. fejezetében szabályozott közigazgatási perek elsőfokú eljárásaiban a 2005. évi XVII. törvény 18. §-a, - 2005. november 1-jei hatállyal - a Pp. 340. § (3) bekezdésének beiktatásával.

Az Országgyűlés a vállalkozások közötti jogviták gyorsabb elbírálása érdekében a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló törvény elfogadásával - az EuB Cartesio ügyben hozott ítéletére figyelemmel - úgy határozott, hogy 2010. január 1-jei hatállyal a Pp. 249/A. §-t, a 340. § (3) bekezdését hatályon kívül helyezi, a 155/A. § (3) bekezdését pedig úgy változtatja meg, hogy kimondja: "Az előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményező végzés és az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelem elutasítása ellen nincs helye külön fellebbezésnek?. E törvény 12. § (3) bekezdése értelmében ezeket az új szabályokat a hatálybalépésüket követően indult ügyekben kell alkalmazni.

Mindez azt eredményezi, hogy az ezen időpont előtt indult ügyekben továbbra is alkalmazni kell a Pp. hivatkozott rendelkezéseit, melyek egységes értelmezéséhez és alkalmazásához a következő években változatlanul fontos érdek fűződik.

1. Az EKSz. 234. cikk (3) bekezdésének helyes értelmezése és alkalmazása sok szempontból garanciális jellegű: csak az abban megfogalmazott kötelezettség betartásával érhető el, hogy a közösségi jogszabályok vitás értelmezése esetén az EuB állást foglalhasson, s ily módon a közösségi jog alkalmazása a különböző tagállamok területén a gyakorlatban is egységes maradhasson. Az eltérő nemzeti bírósági szervezeti- és eljárásjogi szabályokra figyelemmel tagállamonként eltérőek lehetnek azok a fórumok, amelyeket a konkrét ügyekben ez a kötelezettség terhel. E kérdés egységes értelmezése egy adott tagállamon belül azért is fontos, mert e kötelezettség megszegésének közösségi jogi-, illetve nemzeti jogi következményei is lehetnek.

Az EuB a Cartesio ügyben hozott ítéletében megerősítette korábbi jogértelmezését (C-99/00. sz. Lyckeskog ügyben hozott ítélet), és egyértelműen rámutatott a Pp. szabályait figyelembe véve, hogy amennyiben van felülvizsgálatnak helye a másodfokú (jogerős) ítélettel szemben, úgy a másodfokú bíróságot nem terheli kezdeményezési kötelezettség.

Mindez a Pp. szabályai alapján annyit jelent, hogy főszabály szerint a Legfelsőbb Bíróság minősül az EKSz. 234. cikk (3) bekezdése szerinti fórumnak. Ez alól kivétel csak annyiban van, hogy a másodfokú - a Pp. XX. fejezete szerinti közigazgatási perekben a 340. § (1) bekezdésének hatálya alá tartozó ügyekben az elsőfokú - bíróságokat akkor terheli az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének kötelezettsége, ha a Pp. (271. §, 235. § (4) bekezdés) a jogerős ítélet elleni felülvizsgálat lehetőségét kizárja.

A kezdeményezésre kötelezett bíróság ugyanakkor önállóan mérlegelheti, hogy az érdemi döntés elleni felülvizsgálati - vagy az előzőekben kifejtettek alapján a fellebbezési - eljárásban a jogvita eldöntése szempontjából szükséges-e előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményeznie (283/81. sz. Cilfit és társai ügyben 1982. október 6-án hozott ítélet, 10. pont; C-495/03. sz. Intermodal Transports BV ügyben 2005. szeptember 15-én hozott ítélet, 45. pont).

Az EKSz. 234. cikkének általános szabályaihoz képest speciális rendelkezést tartalmaz a 68. cikk, mely szerint a közösségi intézményeknek az EKSz. IV. címén (vízumok, menekültügy, bevándorlás és a személyek szabad mozgása - az EKSz. itt szabályozza a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködést is) alapuló jogi aktusainak érvényességével vagy értelmezésével kapcsolatban, előzetes döntéshozatali eljárást csak azok a nemzeti bíróságok kezdeményezhetnek, amelyek határozatai ellen a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség. A korábban kifejtettek alapján az EKSz. 68. cikk ezen szabályának hatálya alá a Legfelsőbb Bíróság tartozik, kivéve, ha az adott ügyben a Pp. kizárja a jogerős ítélet ellen a felülvizsgálatot.

2.[4]

[5]3.