A Szegedi Törvényszék Mf.20729/2013/3. számú határozata felmentés jogellenességének megállapítása tárgyában. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 2/A. §, 70/B. § (1) bek., (1) bek., 2010. évi LVIII. törvény (Ktjt.) 2. §, 8. §, 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 193. §, 194. §, 2012. évi V. törvény (Kttvá.) 3. §] Bírók: Doblerné dr. Alács Ágota, Komáromi Zoltán, Pap János

Szegedi Törvényszék

2.Mf.20.729/2013/3.

A Szegedi Törvényszék dr. Bródy János ügyvéd (...) által képviselt felperes neve .... sz. alatti lakos felperesnek - dr. képviselő jogtanácsos által képviselt alperes neve ... sz. alatti székhelyű alperes ellen - felmentés jogellenességének a megállapítása iránt indított perében a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2013. április 4. napján kelt 2.M.391/2012/13. számú ítélete ellen az alperes 14. sorszám alatti fellebbezése alapján lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő

Í T É L E T E T :

Az elsőfokú bíróság ítéletét h e l y b e n h a g y j a .

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 50.800,- (Ötvenezer-nyolcszáz) Ft másodfokú eljárási költséget.

A le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

A felperes 2005. július 4. napjától állt határozatlan időtartamú kormánytisztviselői jogviszonyban az alperesnél műszaki vizsgabiztos munkakörben, illetménye havi 302.600,- Ft volt.

Magyarország Alkotmánybírósága a 2011. február 15. napján kelt 8/2011. (II.18.) AB határozatával megállapította, hogy a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény 8. § (1) bekezdése, melynek b) pontja értelmében a kormánytisztviselői jogviszonyt a munkáltató felmentéssel indokolás nélkül megszüntetheti, alkotmányellenes, ezért azt 2011. május 31-i hatállyal megsemmisítette.

Az Alkotmánybíróság határozata a Magyar Közlönyben 2011. február 18. napján közzétételre került.

Az alperes a 2011. április 27. napján kelt SZ01/1080-4/2011. számú felmentéssel a felperes kormánytisztviselői jogviszonyát a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Kjtv.) 8. § (1) bekezdés b) pontja alapján indokolás nélkül két hónap felmentési idő közbeiktatásával, 2011. június 30. napi hatállyal megszüntette. A felmentési idő kezdő napját 2011. április 30-ában határozta meg, melyen belül az időarányosan még járó 10 nap szabadságot május 13-ig kiadta, majd 2011. május 14-től a felperest a munkavégzési kötelezettsége alól mentesítette.

A felmentés közlésére az Alkotmánybíróság határozatának a Magyar Közlönyben történt közzétételét követően került sor.

A felperes a kormánytisztviselői jogviszonya megszűnését követően 2011. augusztus 1. napjától 2011. augusztus 31. napjáig 122.834,- Ft álláskeresési járadékban részesült.

A felperes 2011. szeptember 1. napjától 2012. szeptember 16-ig munkaviszonyban állt, ebből származó jövedelme a 2011. évben 524.160,- Ft, a 2012. évben 1.212.779,- Ft volt. A felperes 2012. szeptember 20-tól létesített munkaviszonyából származó jövedelme a 2012. évben 804.000,- Ft, 2013. január 1-től 2013. április 4-ig 809.800,- Ft volt.

A felperes a törvényes határidőn belül, 2011. május 26. napján postára adott keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg kormánytisztviselői jogviszonyát.

A felperes módosított keresetében kérte az eredeti munkakörében történő továbbfoglalkoztatása mellőzésével, 302.600,- Ft havi illetmény, valamint a megtérült jövedelme figyelembevételével az alperes arra való kötelezését, hogy fizessen meg a részére 15 napon belül 2.709.292,- Ft elmaradt jövedelmet, 2.723.400,- Ft 9 havi illetménynek megfelelő összegű átalány kártérítést és perköltséget.

A felperes álláspontja szerint az alperes az alkotmánybírósági határozat közzétételét követően szüntette meg indokolás nélkül kormánytisztviselői jogviszonyát, mely időpontban már tudomással bírt a felmentés alapjául szolgáló jogszabály alkotmányellenességéről, így a felmentés jogát nyilvánvalóan rendeltetésellenesen gyakorolta.

Az alperes ellenkérelme a felperes keresetének az elutasítására és perköltségben történő marasztalására irányult. Hangsúlyozta, hogy a felmentésre 2011. április 27. napján került sor 2011. június 30-ai hatállyal az akkor hatályos jogszabályhely alapján indokolás nélkül, ezért törvényesen.

A felperes módosított keresetének összegszerűségét számszakilag nem vitatta.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes 2011. április 27. napján kelt SZ-01/1080-4/2011. számú felmentése jogellenes és kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 2.709.292,- Ft elmaradt jövedelmet, 2.723.400,- Ft átalány kártérítést, valamint 250.000,- Ft perköltséget és megállapította, hogy a felmerült eljárási illetéket az állam viseli.

Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában Magyarország Alkotmánybírósága 2012. július 16. napján kelt III/505/2012. számú határozata indokolása alapján kiemelte, hogy a Kjtv. alkotmányellenesnek minősített és 2011. május 31. napjával megsemmisített 8. § (1) bekezdésének a folyamatban lévő ügyekben történő alkalmazása kizárására irányuló indítványok elutasítása nem érinti az egyedi ügyet elbíráló bíróságok jogát arra, hogy a Kjtv. már alkotmányellenessé nyilvánított, de még hatályos 8. § (1) bekezdése alapján felmentéssel megszüntetett köztisztviselői jogviszonyról szóló perben önállóan értékeljék a felmentés jogszerűsége megítélésekor a tényt, hogy a felmentéskor a felmentésre jogot adó jogszabály alkotmányellenességét és hatályvesztésének időpontját az Alkotmánybíróság már megállapította.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes kormánytisztviselői jogviszonyának indokolás nélküli megszüntetése ellentétes az uniós joggal és a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe ütközik.

I. A felperes jogviszonya indokolás nélküli megszüntetése az uniós jogba ütközik, figyelemmel az Alapjogi Charta 30. cikkére - melyben szolidaritás cím alatt került szabályozásra az indokolatlan elbocsátással szembeni védelem - és a 47. cikkére - melyben az igazságszolgáltatás cím alatt szerepel a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jog. Az 51. cikk alapján kiemelte, hogy a charta rendelkezéseinek címzettjei a tagállamok, ezért a charta csak az uniós jog alkalmazása, illetve az uniós jog tagállami végrehajtása vonatkozásában nyerhet alkalmazást. Az 52. cikk (3) bekezdése alapján kiemelte továbbá, hogy a charta által nyújtott védelem szintje semmilyen esetben nem lehet alacsonyabb az - egyébként a belső jogban az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett - Emberi Jogok és Alapvető Szabadságjogok Védelméről szóló (római) európai egyezmény által biztosított védelem szintjénél. A jogi kötőerő szempontjából utalt arra, hogy a charta az Európai Unióról szóló szerződés (EUSz.) 6. cikk (1) bekezdésébe illesztett kereszthivatkozással a szerződéssel egyenértékű rangra emelkedett.

Hivatkozott a 2009. évi VI. törvénnyel kihirdetett módosított Európai Szociális Karta 24. cikkére, mely a munkához való jog részjogosítványaként szabályozza a munkavállaló hatékony védelemhez való jogát az indokolatlan elbocsátással szemben. Hangsúlyozta, hogy a módosított szociális karta ezen cikke az alapjogi chartán keresztül a magyar jogrend részévé vált annak ellenére, hogy Magyarország nem vállalt kötelezettséget ezen cikk kötelező alkalmazására.