BH 1997.9.431 A jövedékkel visszaélést bűncselekménynek minősítő törvényi rendelkezés [Btk. 311. §] 1996. augusztus 15. napján történt hatályon kívül helyezése folytán az e cselekmény miatt indult büntetőeljárás során a bíróságnak vizsgálnia kell, hogy a vád tárgyává tett magatartás más bűncselekmény - így pl. az adócsalás - törvényi tényállását nem meríti-e ki [Btk. 310. § (1) bek., 1996. évi LII. tv. 38. § (Btk. 311. §), 1993. évi LVIII. tv. 3. § (3) bek. i) pont, 16. § (1) bek., 45. § (1) bek., 67. § f) pont].

A városi bíróság az 1996. április 22. napján kelt ítéletével az I. r. vádlottat jövedékkel visszaélés vétsége miatt 150 napi tétel pénzbüntetésre, a II. r. vádlottat jövedékkel visszaélés vétsége miatt 140 napi tétel pénzbüntetésre, míg a III. r. vádlottat jövedékkel visszaélés vétsége miatt 150 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. Az egynapi tételt, az I. r. vádlott esetében 100 forintban, a II. r. vádlott esetében 50 forintban, a III. r. vádlott esetében pedig 200 forintban határozta meg.

A tényállás szerint az I. r. vádlott tudomást szerzett arról, hogy a III. r. vádlottól olcsón lehet Ukrajnából származó gázolajat vásárolni, ezért 1995 májusában őt felkereste. A vádlottak ekkor megállapodtak abban, hogy az I. r. vádlott 40 forint/liter áron megvásárol 5000 liter gázolajat a III. r. vádlottól.

Az I. r. vádlott ismerősétől a gázolaj elszállításához elkérte a tartálykocsit. Az I. r. és a II. r. vádlott - aki a tartálykocsit vezette - 1995. május 21-én a dél körüli órákban indultak a gázolajért.

A II. r. vádlott a gázolajszállítás jogszerűségének igazolására magával vitt egy olyan szállítólevelet, melyből az volt megállapítható, hogy az 5000 liter gázolajat K.-ról szállította F.-re, de ott azt tőle nem vették át, ezért azt visszaszállítja K.-ra, illetve Sz.-re.

Az I. r. és a II. r. vádlott 1995. május 21. napján 22 óra körül érkeztek a III. r. vádlott házához. A II. r. vádlott a tartálykocsival a III. r. vádlott udvarára beállt, a hátsó udvaron levő garázsban tárolt hordókból a magával vitt szivattyúval a gázolajjal a tartálykocsit feltöltötték. Az I. r. vádlott az 5000 liter gázolaj ellenértékeként 200 000 forintot kifizetett a III. r. vádlottnak, majd indultak haza.

Az I. r. és a II. r. vádlottat a III. r. vádlott házától 5-600 méterre a rendőrjárőr igazoltatta, akik közölték, hogy a gázolajat a III. r. vádlottól vásárolták. Mivel a vádlottak a gázolaj eredetét hitelt érdemlően nem tudták igazolni, őket a rendőrkapitányságra előállították, majd a gázolajat a vámhivatal lefoglalta.

A jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. törvény 3. §-a (3) bekezdésének i) pontja értelmében az eljárás során lefoglalt gázolaj jövedéki terméknek, ugyanezen törvény 16. §-ának (1) bekezdése és a 45. §-ának (1) bekezdése, továbbá a 67. §-ának f) pontja értelmében jövedéki ellenőrzés alól elvont jövedéki terméknek minősül.

Az I. r., a II. r. és a III. r. vádlott a kőolajtermék forgalmazásához engedéllyel nem rendelkezett. A vádlottak cselekményével veszélyeztetett adó összege 207 725 forint.

Az ítélet ellen a III. r. vádlott és védője felmentés végett jelentett be fellebbezést, amelyet a másodfokú tárgyaláson is fenntartottak.

A megyei főügyészség az ítélet helybenhagyását indítványozta.

Az elsőfokú bíróság ítélete az I. r. és II. r. vádlottakkal szemben első fokon jogerőre emelkedett. A megyei bíróság a Be. 237. §-ának (1) bekezdése alapján az ítéletet kizárólag a III. r. vádlott vonatkozásában bírálta felül az 1996. november 15. napján kelt ítéletével.