BH 1996.1.31 Az engedményezés után esedékessé váló kamatok az engedményest külön kikötés hiányában is megilletik [Ptk. 328. § (1) bek., 329. § (1) bek., 301. § (1) bek.].

A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a megyei állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomás a felperes javára 5 181 084 forint kártalanítást állapított meg. Úgy rendelkezett, hogy ezt az összeget a határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül - megbízás alapján - az állami költségvetés terhére az alperes köteles kifizetni. A fellebbezési jogról való lemondás következtében a határozat 1993. november 11-én emelkedett jogerőre, amelyet az alperes 1993. november 26-án kapott meg. Ezt megelőzően, 1993. november 4-én és 1993. november 22-én a felperes a mezőgazdasági szövetkezettel (a továbbiakban: szövetkezet) engedményezést tartalmazó írásbeli megállapodást kötött. E megállapodásokban - amelyeket az alperes 1993. november 24-én vett át - a felperes hozzájárult ahhoz, hogy az alperes a neki járó kártalanítási összegből 1 070 879 forintot közvetlenül átutaljon a szövetkezet számlájára. Az alperes mind a felperesnek járó 4 110 205 forint, mind az engedményezett 1 070 879 forint átutalása iránt 1994. január 5-én intézkedett, és az átutalást teljesítő bank 1994. január 13-án terhelte meg az alperes bankszámláját. Ezt követően, 1994. január 26-án az alperes késedelmi kamatként 88 812 forintot a felperesnek, 23 616 forintot pedig a szövetkezetnek utalt át.

A felperes keresetében az 5 181 084 forint késedelmes megfizetése miatt 113 942 forint kamatot igényelt az alperestől. Az alperes azért kérte a felperes keresetének elutasítását, mert álláspontja szerint csak 1993. december 26-tól volt késedelemben, és az engedményezett összeg után a kamat nem a felperest illeti meg.

Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 113 942 forintot, valamint ezen összegnek a kamatait. Döntésének indokolása szerint az alperes a határozat jogerőre emelkedésétől, 1993. november 11-től számított 30 napon belül teljesíthetett késedelem nélkül, és a késedelmi kamatot az engedményezett összeg után is a felperes jogosult követelni, tekintettel arra, hogy az engedményezés a kamatra nem vonatkozott.

Az alperesnek az ítélet elleni fellebbezését a másodfokú bíróság nem találta alaposnak, és az ítéletet helybenhagyta. Mind a kártalanítás kifizetésének határidejével, mint az engedélyezett összeg utáni kamatra vonatkozóan teljes egészében egyetértett az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával. A teljesítési határidőt az államigazgatási határozat jelölte meg, és így az az alperesre is kötelező. Az engedményező okiratban a felperes csak egy meghatározott tőkeösszeget biztosított a szövetkezetnek, a késedelmes kifizetés miatti kamatot ezért továbbra is ő jogosult az alperessel szemben érvényesíteni.

A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. A meghozott ítéletek megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok a jogszabályok helytelen, téves értelmezése alapján marasztalták.

Ellenkérelmében a felperes a jogerős ítéletnek hatályában való fenntartását kérte. Utalt arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság egyik iránymutató döntése (BH 1993/2/95.) is azt tartalmazza, hogy a követelés engedményezése külön kikötés hiányában nem terjed ki a kamatokra is. Az eljárt bíróságok az ügyben ennek megfelelően hozták meg döntésüket.