BH 2017.1.18 I. Az Alaptörvény XVI. cikkének (4) bekezdése nem biztosít alanyi jogot a szülőtartásra. Annak részletes szabályait, feltételeit a Ptk. rokontartásra vonatkozó XX. Fejezete tartalmazza.

II. A szülőtartás nem szolgálhatja azt a célt, hogy ezáltal a felperes a másik nagykorú gyermekét támogassa.

[Alaptörvény XVI. cikk (4) bek., 2013. évi V. tv. (Ptk.) 4:194. § (1) bek., 4:196. § (2) bek., 1952. évi III. tv. (Pp.) 163. § (1), (3) bek., 206. § (1) bek.].

Pertörténet:

Pécsi Járásbíróság P.22720/2014/8., Pécsi Törvényszék Pf.20933/2015/4., Kúria Pfv.20405/2016/8. (*BH 2017.1.18*)

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes fia az alperes, aki jelenleg külföldön, Ausztriában dolgozik. A felperes nyugdíjas, házastársával él közös háztartásban, leánya, az alperes féltestvére tulajdonában álló ingatlanban. A felperesnek betegsége, fogyatékossága nincs, nyugdíjából és nyugdíjpénztári járadékából havonta összesen nettó 368 490 forint jövedelemmel rendelkezik. A felperes tulajdonában áll a P. Kft., a cég törzstőkéje 500 000 forint és 2000 forintos óradíjért esetenként oktatási tevékenységet is végez, amely éves szinten 50 000 forint jövedelmet jelent számára. A felperesnek vagyona nincs, adóstársként svájci frank alapú devizahitel terheli, amelynek havi törlesztőrészlete 190 926 forint és havi 3000 forintos részletekben személyi hitelét is törleszti. Leányát - a külföldön folytatott tanulmányaira tekintettel - havi 77 550 forinttal támogatja.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[2] Az felperes keresetében kérte az alperes kötelezését a jövőre nézve minden hónap 5. napjáig havi 500 euró rokontartás megfizetésére azzal, hogy a bíróság a tartás összegét évi 5%-os mértékben valorizálja. Keresete ténybeli alapjaként arra hivatkozott, hogy kiadásai jelentősen meghaladják bevételeit, korábban viselte az alperes külföldi tanulmányainak költségét, ezért fiának morális kötelezettsége a szorult helyzetben lévő felperes támogatása.

[3] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Indokai szerint a felperes tartásra való jogosultságának törvényi feltételei nem állnak fenn. Nem állapítható meg, hogy önhibáján kívül nem képes önmaga eltartására.

Az első- és másodfokú ítélet

[4] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Határozatának indokai szerint a felperes esetében a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:194. § (1) bekezdésében foglalt törvényi feltételek nem állnak fenn.

[5] A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[6] Ítélete indokolásában hangsúlyozta, hogy a felperes 300 000 forintot meghaladó saját jogú nyugdíjjal rendelkezik, emellett magánnyugdíj-járuléka havi 52 434 forint. A járadékszolgáltatás tekintetében nem releváns, hogy a járadék adóköteles bevételnek minősül-e vagy sem. A perben annak van jelentősége, hogy a magánnyugdíj-járadék és az állami nyugdíj együttes összege jelenti a felperes rendelkezésre álló havi bevételt.

[7] A fellebbezéshez csatolt és a nyugdíjpénztár által 2015. február 19-én kiállított egyenlegértesítő adatai szerint a felperes aktuális portfóliója: járadékos. A csatolt igazolás tehát nem támasztja alá a felperes állítását, miszerint járadéka megszűnt. A felperes előadta, hogy az 1991-ben született lánya az Egyesült Államokban él, ahol teniszezett és edzőként, valamint a vendéglátásban dolgozik. A Ptk. 4:220. § (3) bekezdés c) pontja szerint a szülő nem köteles a nagykorú továbbtanuló gyermekét eltartani, ha ezáltal saját szükséges tartását veszélyeztetné. A felperes tehát eredményesen nem hivatkozhat arra, hogy egyik gyermekének nyújtott, a minimálbérnek megfelelő támogatása miatt saját tartása veszélyeztetett, ezért másik gyermeke, az alperes köteles őt eltartani, illetve tartásához hozzájárulni. A Ptk. 4:194. § (1) bekezdése és a 4:196. § (2) bekezdése szerint a gyermekkel szembeni elvárás az önhibáján kívül rászoruló szülőjének eltartása. Ennek hiánya pedig az elsőfokú ítélet szerinti helyes döntés meghozatalát, a kereset elutasítását eredményezi.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[8] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a keresete szerinti döntés meghozatalát kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti az Alaptörvény XVI. cikk (4) bekezdését, a Ptk. 4:190. § (1) bekezdését, 4:196. § (2) bekezdését, továbbá sérti a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 123. §-át, a 163. §-át, a 164. §-át, a 166. §-át, 206. §-át, valamint a 213. §-át.

A Kúria döntése és jogi indokai

[9] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.

[10] A Pp. 270. § (1) bekezdése és a 275. § (4) bekezdése értelmében a jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelem anyagi jogi és az ügy érdemi elbírálására lényegesen kiható eljárási szabálysértés esetén lehet eredményes.

[11] A felperes a felülvizsgálati kérelmében alapvetően tévesen hivatkozott arra, hogy az eljárt bíróságok az Alaptörvény XVI. cikk (4) bekezdésében foglaltakat nem vették figyelembe. A hivatkozott alaptörvényi rendelkezés kimondja, hogy a nagykorú gyermekek kötelesek rászoruló szüleikről gondoskodni, amely önmagában nem ad alapot a felperes keresetének teljesítésére. Az Alaptörvényben meghatározott kötelezettség a társadalomnak azt a régi időkre visszanyúló morális igényét juttatja alkotmányos szinten kifejezésre, hogy az idősekről való gondoskodás elsődlegesen felnőtt gyermekeik kötelezettsége. Ez azonban konkrét jogi normaként a Ptk.-nak a rokontartásra vonatkozó családjogi szabályozásában jelenik meg, ezért az Alaptörvény idézett rendelkezésével összhangban álló rokontartásra, ezen belül a szülőtartásra jogosultság és kötelezettség a Ptk. XX. fejezetében foglalt feltételrendszer alapján bírálható el.

[12] A Ptk. 4:194. § (1) bekezdése értelmében a rokontartásra jogosultság feltétele, hogy a jogosult a tartásra rászorul, a rászorultság tekintetében önhiba nem terheli és adott esetben házastársa a tartására nem kötelezhető. A törvényi feltételek közül a rászorultság fennállása a tartásra jogosultság objektív feltétele, amely a következetes bírói gyakorlat szerint akkor állapítható meg, ha a tartást igénylő jogosult nem rendelkezik olyan jövedelemmel vagy vagyontárggyal, amelyből saját megélhetését - a mindennapi indokolt szükségleteit, lakhatása, élelmezése, a ruházkodása költségeit, betegsége esetén a gyógykezelésére fordított kiadásait - teljesen vagy részben biztosítani képes. Az önhiba mint szubjektív elem a jogosult magatartásának értékelését jelenti.

[13] A felülvizsgálat mint rendkívüli perorvoslat szabályainak egységes értelmezése szerint a bizonyítékok felülmérlegelésének nincs helye, kivéve, ha a támadott határozat iratellenes vagy logikai ellentmondást tartalmaz, avagy a bíróság okszerűtlen következtetésén alapszik. A felülvizsgálati kérelemmel támadott ítélet amiatt nem minősül nyilvánvalóan okszerűtlennek, hogy az egyes bizonyítékokból eltérő jogkövetkeztetés is levonható lett volna. Csak az minősíthető nyilvánvalóan okszerűtlen következtetésnek, ha a bizonyítékokból csak egyfajta, mégpedig a támadott ítélettől eltérő következtetésre lehet jutni (BH 2013.119.) Ez utóbbi feltétel pedig a jelen perben nem állt fenn.