BH 2002.9.355 I. A ráépítéssel való tulajdonszerzésnek az a feltétele, hogy az építmény tartós fennmaradásra alkalmas legyen, és az építtető az építmény létesítéséhez szükséges engedélyeket beszerezze [Ptk. 97. §, 137. § (2) bek., 686. §, 46/1997. (XII. 29.) KTM r. 9. § (2) bek., Pp. 206.§].

II. Ha a jogosult késedelembe esett, a kötelezett kamatot nem tartozik fizetni [Ptk. 287. § (1) bek., 303. § (2)-(3) bek.].

Az 1991. július 25-én kötött bérleti szerződés alapján az I. r. alperes bérbe vett a felperes tulajdonában álló 1241 m2 alapterületű ingatlanból üzlet létesítésére, kereskedelmi tevékenység folytatására 24,75 m2-nyi területet. A szerződés 1991. szeptember 1-jétől három évre szólt, és tartalmazta azt is, hogy a bérleti idő lejárta után a bérlő köteles a bérelt területet eredeti állapotának megfelelően, rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotban visszaszolgáltatni. A II. r. alperes 1991. augusztus 1-jén hasonló tartalmú bérleti szerződést kötött a felperessel azzal a kikötéssel, hogy a szerződés 1991. szeptember 1-jétől öt évre szól. A perbeli ingatlanon három egységes, könnyűszerkezetes betonaljzatos pavilon épült. A II. r. alperes az általa használt pavilont időközben a III. r. alperesnek adta bérbe. A felperes és az I-II. r. alperesek közötti viszony megromlása miatt a felperes 1996-ban az ingatlan kiürítését igényelte.

Az elsőfokú bíróság az ítéletében a felperes keresetének helyt adva kötelezte az I-II. r. alpereseket, hogy nyolc napon belül bontsák le a tulajdonukban lévő és a perbeli ingatlanon álló pavilonokat, a bontási anyagokat szállítsák el, az eredeti állapotot állítsák helyre, és bocsássák a területet a felperes birtokába, míg a III. r. alperest e kötelezettségek teljesítésének tűrésére kötelezte. Az elsőfokú ítéletben a bíróság kötelezte továbbá az I. r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 159 000 forint használati díjat és ennek 1997. szeptember 1. napjától a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamatát, valamint a II. r. alperest arra, hogy ugyancsak fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 265 200 forint használati díjat és ennek az összegnek 1997. szeptember 1. napjától a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamatát. Az elsőfokú bíróság az ítéletében az I-II. r. alpereseknek a ráépítéssel szerzett tulajdonjoguknak, illetőleg az általuk épített üzletek kizárólagos használati jogának megállapítására irányuló viszontkeresetét elutasította.

Az I-II. r. alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyta, és kötelezte az alpereseket az 1999. január 1-jétől 1999. március 31-ig terjedő időre járó további használati díj és késedelmi kamata megfizetésére.

A jogerős ítélet indokolása szerint a szerződő felek a bérleti szerződésben rendelkeztek az építkezés következményeiről, ennek tartalma alapján azonban a ráépítés jogkövetkezményei nem alkalmazhatóak. A bíróság a jogerős ítéletben nem tartotta bizonyítottnak, hogy e körben a szerződő felek a szerződést módosították volna, és megállapította azt is, hogy a perbeli pavilonok állagsérelem nélkül szétválaszthatóak az ingatlantól, és ingóknak minősülnek. Mindezek folytán az I-II. r. alperesek viszontkeresete alaptalan, mert a ráépítéssel tulajdonjogot a perbeli ingatlanon nem szereztek, és a szerződések megszűnését követően a szerződés tartalma szerint kötelesek a pavilonok elbontására, ennélfogva kizárólagos használatra sem jogosultak. A szerződés megszűnése után az I-II.r. alperesek kötelesek használati díjat is fizetni a felperes részére, amelynek mértékét a jogerős ítéletben a bíróság a kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleménye alapján állapította meg.

Az I-II. r. alperesek a felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet megváltoztatását, a használati díj megfizetésére irányuló igényt meghaladóan a kereset elutasítását és a viszontkeresetüknek helyt adó ítélet meghozatalát kérték. Az I-II. r. alperesek érvelése szerint a felperes személyes nyilatkozata alapján is megállapítható, hogy a szerződő felek a bérleti szerződést módosították, a felépítményt pedig ingatlannak kell minősíteni, figyelemmel a bontási engedélyt szabályozó, az egyes építményekkel, építési munkákkal és építési tevékenységekkel kapcsolatos építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokról szóló 46/1997. (XII. 29.) KTM rendelet 9. §-ának (2) bekezdésére. A felépítmény ingatlan jellegét támasztja alá a bíróság által kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleménye is, ennek folytán az alperesek szerint a Ptk. 137. §-a értelmében kell dönteni a ráépítéssel szerzett tulajdonjogról.

Tévesnek tartják az I-II. r. alperesek a kamatfizetésre vonatkozó jogerős ítéleti rendelkezést is, mert ha a jogosult nem veszi át a teljesítést, akkor a kötelezetti késedelem nem következhet be. Kifogásolták továbbá, hogy az elsőfokú ítéletben a bíróság olyan szakértői véleményt vett alapul, amelyet nem tettek a per tárgyává. Az I-II. r. alperesek további bizonyítékokat is csatoltak annak alátámasztására, hogy a felperes több alkalommal félrevezető magatartást tanúsított az üzlethelyiségek tényleges állapotát tükröző adatok közlése során.