BH 2019.5.136 A Csjt. házassági vagyonjogi rendelkezései kizárólag a házastársak egymás közötti belső jogviszonyára irányadók. Ha a perbeli ingatlan ajándékozás folytán a házastársak gyermekének tulajdona lett, az ajándékozás fogalmilag kizárja a külső jogviszonyban (ajándékozás) a közös vagyon törvényi vélelmének fennállását [1952. évi IV. tv. (Csjt.) 27. §, 28. §, 31. §, 1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 579. § (1) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felek 1976. február 7. napján kötöttek házasságot, házasságukból 1976. november 3. napján lány gyermekük született. A felek házassági életközössége véglegesen és mindenre kiterjedően 2013. június 15. napjával megszűnt, az alperes ekkor az utolsó közös lakásból a legszükségesebb ingóságaival elköltözött.

[2] A felek a házassági életközösség időtartama alatt lakóingatlant és több mezőgazdasági ingatlant (termőföldeket), továbbá ingóságot, vagyoni értékű jogokat szereztek és készpénzvagyonnal is rendelkeztek. Az életközösség megszűnésekor az ingóságok többsége és az állatállomány a felperes birtokában maradt, az alperes rendelkezett a bankbetétek nagyobb részével.

[3] A felek termelőszövetkezeti tagok voltak, a termelőszövetkezet megszűnésekor a tagsági jogviszony alapján a felperes részjegyet és vagyonjegyet, az alperes vagyonjegyet és részaránytulajdont kapott. A felperes ingatlanokat és nagyobb értékű ingóságokat vásárolt, felmenőitől ingatlanhányadokat örökölt, továbbá ajándékozás, földkiadás, adásvétel és csere jogcímén is szerzett ingatlanokat, illetve töredék tulajdoni hányadokat. Az alperes felmenőitől ingóságokat, illetőleg ingatlantulajdoni hányadokat örökölt, további ingatlanokat szerzett a házassági életközösség fennállásának ideje alatt földkiadás, csere, adásvétel jogcímén.

[4] A mezőgazdasági ingatlanokat az azt megszerző házastárs tulajdonaként jegyezték be, ezek egy részén a felperes gazdálkodott, a többi ingatlant a felek a saját nevükben kötött szerződésekkel haszonbérbe adták. Az életközösség alatt az ingatlanok hasznosításából befolyó haszonbérleti díjakkal közösen gazdálkodtak, az életközösség megszűnése után pedig önállóan rendelkeztek.

[5] A felek gyermeke a 2000. április 25. napján kötött adásvételi szerződéssel megvásárolta a perbeli ingatlant. A gyermek tulajdonában állt adásvétel jogcímén egy szántóföld ingatlan 12000/411696 tulajdoni hányada.

[6] 2004. március 26. napján a felek és gyermekük megállapodtak abban, hogy a két ingatlan tulajdoni helyzetét azok vételárának tényleges megfizetésével összhangban rendezik. A szerződések megkötése érdekében ügyvédhez fordultak, aki az előadásukat és a szerződéskötési szándékukat a felek, a közös gyermek és az ügyvéd által aláírt és ügyvédi bélyegzővel ellátott tényvázlatban rögzítette. Az okiratba foglalt egyező nyilatkozatuk szerint a 2000. április 25. napján megkötött adásvételi szerződés alapján megszerzett perbeli ingatlan teljes vételárát - mivel a gyermeknek az adásvételi szerződés megkötésekor sem jövedelme, sem vagyona nem volt - az alperes különvagyonát képező készpénzéből fizették ki. A szántóföld 12000/411696 tulajdoni hányadának vételárát "ennek megszerzésekor is a szülei bocsátották rendelkezésre, mégpedig közösen és egyenlő arányban". Kölcsönösen kinyilvánították a szerződéskötési szándékukat: arra az elhatározásra jutottak, hogy a tulajdonos gyermek a szülők által rendelkezésre bocsátott összegekből megvásárolt ingatlanokat a tényleges ajándékozás miatt a vételárat biztosító szülőjének visszaadja és erre tekintettel egymással ajándékozás szerződést kötnek. A termőföld tulajdonjogát a szülők megállapodása alapján a gazdálkodásra és a támogatások elszámolására figyelemmel a felperes, míg a lakásingatlan tulajdonjogát a vételár különvagyoni jellege miatt az alperes szerzi meg.

[7] Az ügyvédi tényvázlatban foglaltaknak megfelelően, ugyanazon a napon a felek két ajándékozási szerződést kötöttek: a perbeli ingatlan kizárólagos tulajdonosa az alperes, a szántó földterületé a felperes lett.

[8] Az ajándékozási szerződés megkötése után, de még a házassági életközösség időtartama alatt a perbeli ingatlant bérbe adták. A 2008. április 12-én kelt kézírásos okirat szerint a felperes kiadja a tulajdonát képező lakását, a szerződést az alperes tanúként aláírta. A 2008. augusztus 5-i keltezésű okirat szerint viszont ugyanazon bérlővel a felperes is bérleti szerződést kötött, amelyet az alperes írt alá tanúként.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[9] A felperes keresetében kérte a házasság felbontását és a házastársi közös vagyon megosztását. A közös vagyonhoz tartozó és megosztani kért vagyonelemeket tételesen felsorolta és az ingatlanok és az ingóságok összértékét 29 719 000 forintban jelölte meg. A megosztást - beleértve az ingatlanokon fennálló közös tulajdon megszüntetését - a birtokállapotnak megfelelően, és úgy kérte, hogy ennek eredményeként a bíróság 10 008 500 forint értékkülönbözet megfizetésére kötelezze az alperest. Keresete jogalapjaként a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 27. § (1) bekezdését jelölte meg.

[10] Az alperes a közös vagyon megosztását nem ellenezte, a vagyonmérleget további ingatlanokkal és ingóságokkal kiegészítette. Az alperes a közös vagyon köréből mellőzni kérte a perbeli ingatlant, mivel az a Csjt. 28. § (1) bekezdése alapján a különvagyona. Csatolta az ajándékozási szerződést és az előzményéül szolgáló ügyvédi tényvázlatot. Álláspontja szerint az abban foglalt jognyilatkozatok bizonyítják, hogy az ingatlan megvásárlásakor a vételárat - a felperes által is elismerten - a különvagyonából fizette ki.

[11] Az ingatlanok mértéke, terjedelme és a hasznosítás módja, továbbá az egymás közötti arányosság okán felmerült vita alapján mindkét fél beállította a vagyonmérlegbe a másik házastárs kizárólagos tulajdonaként nyilvántartott ingatlanokat. Kölcsönösen kérték a közös vagyonba tartozás megállapítását és a közös tulajdon megszüntetését.

Az első- és másodfokú ítélet

[12] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felek házasságát felbontotta és a házastársi közös vagyont - többek között az ingatlanok közös tulajdonának megszüntetésével - megosztotta.

[13] A közös vagyonba tartozó ingóságokat 4 004 000 forint értékben a felperes, 297 000 forint értékben az alperes birtokába és tulajdonába adta és a felperest 1 853 500 forint értékkiegyenlítés megfizetésére kötelezte. Megállapította egyes ingó vagyontárgyak alperesi különvagyoni jellegét és a felperest kötelezte a birtokában tartott ingók kiadására.

[14] 1 255 000 forint készpénzt a felperes, 7 443 000 forint készpénzt az alperes tulajdonába adott és az alperest 3 094 000 forint értékkülönbözetben marasztalta.

[15] Megállapította, hogy a felek azonos arányú közös tulajdonaként nyilvántartott, az utolsó közös lakásnak minősülő családi ház tekintetében a bejegyzett és a tényleges tulajdoni állapot egyező. A közös tulajdon megszüntetésével az alperes 1/2 tulajdoni hányadát 3 500 000 forint megváltási ellenértéken a felperes tulajdonába adta.