A Fővárosi Törvényszék K.30518/2006/10. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 200. §, 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa tv.) 22. §, 32. §, 2003. évi XCIII. törvény 1. §] Bíró: Kopinja Mária

Kapcsolódó határozatok:

*Fővárosi Törvényszék K.30518/2006/10.*, Kúria Kfv.35529/2006/9. (AVI 2009.11.112)

***********

Fővárosi Bíróság

1055. Budapest, Markó u. 27.

11.K. 30.518/2006/10.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A bíróság Burai-Kovács és Partnerei Ügyvédi Iroda (... ügyintéző: dr. Burai-Kovács János ügyvéd) által képviselt: felperes neve (....) felperesnek dr. Tóth Gábor jogi előadó által képviselt: APEH Hatósági Főosztály (....) alperes ellen adóügyben hozott - 8429569704 - közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A bíróság felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a bíróság felperest, hogy a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt 900.000.- (kilencszázezer) forint kereseti illetéket a Fővárosi Illetékhivatal külön felhívására a Magyar Állam javára fizessen meg.

Kötelezi a bíróság felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg alperes részére 1.200.000.- (egymillió-kettőszázezer) forint perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Észak-budapesti Igazgatósága felperesnél a 327/581.számú megbízólevéllel ellenőrzést végzett 2002. és 2003. évekre valamennyi adó- és költségvetési támogatás vonatkozásában.

Az ellenőrzés jegyzőkönyvvel zárult, amelynek alapján kiadásra került az elsőfokú adóhatósági határozat, melyben felperes terhére 129.111.000.-ft került megállapításra, amelyből 126.125.000.-ft adóhiánynak minősült. Javára 24.430.000.-ft adókülönbözetet állapított meg. Az elsőfokú adóhatóság megállapította, hogy felperes tevékenysége társasházi lakások építése és értékesítése. A felperes az építkezéseket vállalkozóval végezteti, saját alkalmazottai az építkezésben nem vettek részt. A vizsgált időszakban hatályos Általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: ÁFA tv.) 2.sz. mellékletének 1. pontja szerint a telek értékesítése adómentes, a 2.sz. melléklet 2. pontja szerint a felépítmény értékesítése (a lakások első értékesítése) pedig adóköteles tevékenységnek minősül. Felperes az egyes projektek építésével egyidejűleg megkezdte az épülő lakások, garázsok, üzlethelyiségek, tárolók értékesítését, a szerződések megkötését. Végszámlát az épület aktiválásakor állította ki. A felperes az értékesített lakások árát nyilatkozata szerint úgy állapította meg, hogy az értékesítési ár adómentes - adóköteles - arányára vonatkozóan előírás nincs, ezért saját gyakorlatában 30 %-os telekár hányadot alkalmazott, amelyet a lakásépítési iparágban szokásos értékek vizsgálatával határozott meg.

Az adóhatóság azt állapította meg, hogy a társasházi lakóház építése során együtt értékesíthető a felépítmény és a hozzá tartozó telek hányad, így a kialkudott vételár a telek és a felépitmény arányok együttesére vonatkozik. A társasházi lakóház értékesítője felperes az ÁFA tv. szerint köteles a kialkudott vételárat a telek és felépítmény árra bontani, ez a megbontás azonban piaci értékítéletet nem tükrözött az alperesi álláspont szerint. A társasház felépítése után a felépítmény nélkül a földterület, a telek önmagában már nem értékesíthető, a beépitett telek önmagában forgalomképtelenné vált azzal, hogy a lakások tulajdonosai a tulajdoni hányaduk alapján birtokolják. Hivatkozott továbbá alperes arra, hogy az általános forgalmi adót felperes köteles az állami költségvetésnek elszámolni, úgy, hogy az értékesítés után az általa felszámított adóból levonja a rá továbbhárított adót. Az általános forgalmi adó az adózó által a költségvetés felé ténylegesen elszámolt összeg, a hozzáadott értéket terheli, az adóteher viselője nem lehet a költségvetés.

Az ellenőrzés megvizsgálta, hogy a felperes értékesítése során kialkudott bruttó vételár adómentes telekára, és adóköteles felépítmény árra bontásra biztosítja-e az adóköteles beszerzés adója megtérülését. Egyébként a felperes által kivitelezett projektek vonatkozásában azt állapította meg, hogy valójában felperes előzetesen felszámított adója nem haladja meg az általa visszaigényelhető adó összegét. A konkrét vizsgálat alapján az ellenőrzés megállapítása szerint az előállítás érdekében felmerülő költségek, ráforditások közül adómentes a telek beszerzése, a megfizetett illeték, a biztosítás díja és a megvalósítás érdekében felvett kölcsön kamata. Adóköteles viszont a beszerzések, az értékesítés költségei. Megállapította továbbá az alperes, hogy valójában a felperes által kivitelezett projekt értékesítése eredményes, így az árbevétel adóköteles része nem fedezi az értékesítés érdekében felmerült adóköteles beszerzések adóalapját. Megállapítása szerint az adóköteles beszerzés előzetesen felszámított, és levonásba helyezett adója akkor térül meg, ha az adóköteles értékesítés adóalapja magasabb az adózó által meghatározott adóköteles adóalapnál.

Mindezek alapján az ellenőrzés a szükséges módosításokat elvégezte. Jegyzőkönyvének, illetve másodfokú határozatának alátámasztására hivatkozott az ÁFA tv. 32.§. (1) bekezdés a) pontjára, a 33.§. (4) bekezdés b) pontjára, 7.§. (1) bekezdés b) pontjára, valamint a 25.§. (1) bekezdésében foglaltakra, valamint a Számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 2002-2003. évben hatályos 72.§. (1) bekezdésére, és a (2) bekezdésben foglaltakra is, amikor az értékesítés nettó árbevétele nem tartalmazza az általános forgalmi adót.

"(1) Az értékesítés nettó árbevételeként kell kimutatni a szerződés szerinti teljesítés időszakában az üzleti évben értékesített, vásárolt és saját termelésű készletek, valamint a teljesített szolgáltatások árkiegészítéssel és felárral növelt engedményekkel csökkentett - általános forgalmi adót nem tartalmazó - ellenértéket."

Felperes úgy a jegyzőkönyvre észrevétellel, mint az elsőfokú határozat ellen fellebbezéssel élt. Ebben kifejtette, hogy nincs olyan előírás, mely szerint a független piaci szereplők által kialkudott vételár forgalmi érték adómentes telekára, és adóköteles felépitmény ára bontása kell, hogy biztosítsa az adóköteles beszerzés adóalapjának megtérülését.

Megsértette az adóhatóság a tényállás tisztázásra vonatkozó kötelezettségét, mivel nem tisztázta, hogy a telekhányad megfelel-e a piaci szokásos telekhányadnak, önkényesen és jogellenesen kívánt beavatkozni a gazdasági folyamatokba. Az adó alapjaként az előállítási költségek akkor vehetők figyelembe, ha forgalmi érték nincs. A levonható és le nem vonható általános forgalmi adó összeg elkülönítésére vonatkozó kötelezettségének az adózó eleget tett, akkor, amikor a levonható összeget levonásba helyezte. Az egyes számlák esetében csak akkor van arányosítási kötelezettség, ha azokat egyenként megvizsgálva megállapítható, hogy bizonyítható, hogy a költség felmerülése mind az adóköteles, mind az adómentes értékesítés érdekében merült fel.