BH 1987.2.47 Ha az örökhagyó és harmadik személy között vitás volt, hogy ki a követelés jogosultja, úgy a kötelezett által letétbe helyezett összeg hagyatékhoz tartozása megállapításának és kiutalásának előfeltétele a jogvita rendezése [Ptk. 598. §, 287. § (1) bek., 6/1958. (VII. 4.) IM sz. (He) 50. § (1) bek.].

Az örökhagyó 1985. január 1-én végintézkedés hátrahagyása nélkül meghalt. Törvényes örökösei gyermekei, míg az örökhagyó túlélő házastársát özvegyi haszonélvezeti jog illeti meg.

A hagyatéki eljárásban a túlélő házastárs előadta, hogy az örökhagyó hagyatékához tartozik - egyebek mellett - 70 000 forint követelés is, amely "mint vitatott összeg", egy kisajátítási kártalanítás kapcsán bírósági letétben nyert elhelyezést.

A közjegyző hagyatékátadó végzéssel a bírósági letétben elhelyezett 70 000 forintot is mint az örökhagyó hagyatékát adta át a törvényes örökösöknek. Egyben megkereste a gazdasági hivatalt azzal, hogy a letétbe helyezett összeget a törvényes örökösök részére "utalványozza". A hagyatékátadó végzés fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett.

Utóbb jelentkezett az örökhagyó testvére, és sérelmezte a 70 000 forint hagyatékként való átadását, mert az álláspontja szerint nem kizárólag az örökhagyót illeti meg.

A jogerős határozattal szemben emelt törvényességi óvás alapos.

A hagyatéki eljárásról szóló 6/1958. (VII. 4.) IM számú rendelet (He) 50. §-ának (1) bekezdése értelmében a hagyaték átadása kérdésében a tényállást hivatalból kell megállapítani.

A Ptk. 598. §-a szerint az ember halálával hagyatéka mint egész száll az örökösre (öröklés). A hagyatékba tehát minden jog és kötelezettség beletartozik, ami az örökhagyó halála esetére átszállhat. Ez azonban egyben azt is jelenti, hogy az örökös ugyanolyan jogi helyzetbe kerül, mint az örökhagyó.