62017TJ0222[1]

A Törvényszék ítélete (nyolcadik tanács), 2019. május 23. (Kivonatok). Recylex SA és társai kontra Európai Bizottság. Verseny - Kartellek - Az ólomsavas gépjármű-akkumulátorok újrahasznosításának piaca - Az EUMSZ 101. cikk megsértését megállapító határozat - A vételárak összehangolása - Bírságok - A 2006. évi engedékenységi közlemény 26. pontja - A bírságkiszabási iránymutatás 37. pontja - Korlátlan felülvizsgálati jogkör. T-222/17. sz. ügy.

Ideiglenes változat

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (nyolcadik tanács)

2019. május 23.(*)

"Verseny - Kartellek - Az ólomsavas gépjármű-akkumulátorok újrahasznosításának piaca - Az EUMSZ 101. cikk megsértését megállapító határozat - A vételárak összehangolása - Bírságok - A 2006. évi engedékenységi közlemény 26. pontja - A bírságkiszabási iránymutatás 37. pontja - Korlátlan felülvizsgálati jogkör"

A T-222/17. sz. ügyben,

a Recylex SA (székhelye: Párizs [Franciaország]),

a Fonderie et Manufacture de Métaux SA (székhelye: Brüsszel [Belgium]),

a Harz-Metall GmbH (székhelye: Goslar [Németország])

(képviselik őket: M. Wellinger, S. Reinart és K. Bongs ügyvédek)

felpereseknek

az Európai Bizottság (képviselik: I. Rogalski, J. Szczodrowski és F. van Schaik, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

az EUMSZ 101. cikk alkalmazására vonatkozó eljárásban (AT.40018 - "gépjármű-akkumulátorok újrahasznosítása" ügy) 2017. február 8-án hozott C(2017) 900 final bizottsági határozatban a felperesekkel szemben kiszabott bírság összegének csökkentése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács),

tagjai: A. M. Collins elnök (előadó), M. Kancheva és R. Barents bírák,

hivatalvezető: N. Schall tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2018. november 15-i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet(1)

A jogvita előzményei

1 A Recylex SA, a Fonderie et Manufacture de Métaux SA, illetve a Harz-Metall GmbH (a továbbiakban együttesen: felperesek vagy Recylex) Franciaországban, Belgiumban, illetve Németországban székhellyel rendelkező társaságok, amelyek újrahasznosított ólom és más termékek (polipropilén, cink és különleges fémek) előállításával foglalkoznak.

2 Az EUMSZ 101. cikk alkalmazására vonatkozó eljárásban (AT.40018 - "gépjármű-akkumulátorok újrahasznosítása" ügy) 2017. február 8-án hozott C(2017) 900 final határozatban (a továbbiakban: megtámadott határozat) az Európai Bizottság megállapította az EUMSZ 101. cikk megsértését az ólomsavas gépjármű-akkumulátoroknak az újrahasznosított ólom előállításához használt hulladékai felvásárlásának ágazatában. Ezt a jogsértést, amelyben négy vállalkozás vagy vállalkozáscsoport vett részt, nevezetesen először is a Campine NV és a Campine Recycling NV (a továbbiakban együttesen: Campine), másodszor az Eco-Bat Technologies Ltd, a Berzelius Metall GmbH és a Société de traitement chimique des métaux SAS (a továbbiakban együttesen: Eco-Bat), harmadszor a Johnson Controls Inc., a Johnson Controls Tolling GmbH & Co. KG és a Johnson Controls Recycling GmbH (a továbbiakban együttesen: JCI), negyedszer pedig a Recylex, a 2009. szeptember 23. és a 2012. szeptember 26. közötti időszakban követték el (a megtámadott határozat (1) és (2) preambulumbekezdése, valamint 1. cikkének (1) bekezdése).

3 A Bizottság szerint a szóban forgó jogsértés, amely egységes és folyamatos jogsértésnek minősül, Belgium, Németország, Franciaország és Hollandia területén megállapodások vagy összehangolt magatartások formáját öltötte. A jogsértés a fenti 2. pontban érintett négy vállalkozás vagy vállalkozáscsoport vonatkozásában abból állt, hogy az ólomsavas gépjármű-akkumulátoroknak az újrahasznosított ólom előállításához használt hulladékainak vételára terén összehangolták magatartásukat (a megtámadott határozat (1) és (2) preambulumbekezdése, valamint 1. cikkének (1) bekezdése).

A megtámadott határozat alapját képező közigazgatási eljárás

4 A közigazgatási eljárást a JCI által a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló bizottsági közlemény (HL 2006. C 298., 17. o.; a továbbiakban: 2006. évi engedékenységi közlemény) alapján 2012. június 22-én benyújtott mentesség iránti kérelem alapján indították meg. 2012. szeptember 13-án a Bizottság e közlemény 18. pontjának megfelelően feltételes mentességet biztosított e vállalkozásnak (a megtámadott határozat (29) preambulumbekezdése).

[omissis]

6 Az Eco-Bat 2012. szeptember 27-én, a Recylex pedig 2012. október 23-án mentesség iránti kérelmet, illetve ennek hiányában a bírság összegének csökkentése iránti kérelmet terjesztett elő a 2006. évi engedékenységi közlemény alapján. 2012. december 4-én a Campine a bírság összegének csökkentése iránti kérelmet terjesztett elő ugyanezen közlemény alapján (a megtámadott határozat (31) preambulumbekezdése).

[omissis]

10 2015. június 24-i levelében a Bizottság arról a közbenső következtetéséről tájékoztatta az Eco-Batot és a Recylexet, miszerint az utóbbiak által vele közölt bizonyítékok a 2006. évi engedékenységi közlemény 24. és 25. pontja értelmében jelentős hozzáadott értéket képviselnek, következésképpen pedig arról a szándékáról, hogy csökkenti a velük szemben kiszabott bírság összegét. Az ugyanazon a napon kelt levélben a Bizottság a Campinét is tájékoztatta azon közbenső következtetéséről, miszerint ez utóbbi nem teljesítette a 2006. évi engedékenységi közlemény értelmében a bírság összegének csökkentésében való részesüléshez szükséges feltételeket (a megtámadott határozat (33) preambulumbekezdése).

[omissis]

13 2017. február 8-án a Bizottság elfogadta a megtámadott határozatot, amelyben többek között azt rótta fel a Recylexnek, hogy az 2009. szeptember 23-tól 2012. szeptember 26-ig részt vett a fenti 3. pontban említett jogsértésben, és egyetemlegesen 26 739 000 euró összegű bírságot szabott ki vele szemben.

A jogkérdésről

[omissis]

Az Eco-Bat együttműködését illetően a 2006. évi engedékenységi közlemény 26. pontjának alkalmazásával kapcsolatos hibára alapított negyedik jogalapról

136 Negyedik jogalapjával a Recylex azt állítja, hogy az Eco-Bat nem tett eleget a 2006. évi engedékenységi közlemény 12. pontja a) és c) alpontja értelmében vett együttműködési kötelezettségének, amint azt e közlemény 24. pontja megköveteli. Véleménye szerint, mivel ahhoz, hogy a bírság összegének csökkentését lehessen kérni, teljesülniük kell az ezen közlemény 12. pontjának a)-c) alpontjában foglalt kumulatív feltételeknek, az Eco-Bat nem részesülhet a bírság összegének csökkentésében. Arra kellene tehát következtetni, hogy ahelyett hogy jelentős hozzáadott értéket képviselő bizonyítékokat szolgáltató második vállalkozás lenne, a Recylex az ilyen bizonyítékokat szolgáltató első vállalkozás. Következésképpen a Bizottság hibát követett el a 2006. évi engedékenységi közlemény 26. pontja első albekezdésének alkalmazása során azzal, hogy a 30-tól 20%-ig terjedő tartományon belül garantált csökkentést biztosította számára a 30-tól 50%-ig terjedő tartományon belül biztosított csökkentés helyett.

137 A Recylex azt állítja, hogy az Eco-Bat együttműködési kötelezettségének több tekintetben nem tett eleget. Először is, az Eco-Bat a Recylex engedékenység iránti kérelmét megelőzően hiányos és megtévesztő információkat szolgáltatott a jogsértéssel érintett területek vonatkozásában. A Eco-Bat ugyanis azt állította, hogy a jogsértés Németországra, Hollandiára és alkalmanként Belgiumra korlátozódott. Az Eco-Bat egyaránt kitérően válaszolt a Bizottságnak a Franciaországgal kapcsolatos jogsértésre vonatkozó kérdéseire. Másodszor, az Eco-Bat nem fedte fel képviselői jogsértésben való részvételének teljes terjedelmét, ami azt bizonyítja, hogy nem végzett komoly vizsgálatokat annak érdekében, hogy a Bizottságnak részvételével kapcsolatban hiánytalan leírást adjon. Harmadszor, az Eco-Bat megtévesztő információkat szolgáltatott egyik képviselőjének szerepével kapcsolatban. Általánosságban az Eco-Bat válaszai a Bizottság információkéréseire nem bizonyítanak tényleges együttműködést.

138 Következésképpen, az Eco-Bat kizárására tekintettel a Recylex úgy véli, hogy a 2006. évi engedékenységi közlemény 26. pontja első albekezdésének első tartományában szereplő maximális 50%-os csökkentésre jogosult. Az általa szolgáltatott bizonyítékok jelentős hozzáadott értékét illetően a Recylex lényegében ugyanazokra az érvekre hivatkozik, mint amelyeket az első és a második jogalap alátámasztására hoz fel.

139 A tárgyaláson a Recylex megerősítette, hogy ezzel a jogalappal nem az a célja, hogy megfossza az Eco-Batot attól az 50%-os csökkentéstől, amelyben részesült.

140 A Bizottság azt állítja, hogy a felek között nem vitatott, hogy az Eco-Bat 2012. szeptember 27-én az első vállalkozás volt, amely jelentős hozzáadott értéket képviselő bizonyítékokat szolgáltatott. A Recylex 2012. október 23-án a második vállalkozás volt, amely ilyen bizonyítékokat szolgáltatott. Tekintettel a jelentős hozzáadott értéket képviselő bizonyítékok benyújtásának időrendi sorrendjére, a Recylex semmiképpen sem minősíthető olyan első vállalkozásnak, amely jelentős hozzáadott értéket képviselő bizonyítékokat szolgáltatott, jóllehet az Eco-Batot kizárták minden csökkentésből amiatt, hogy nem teljesítette a 2006. évi engedékenységi közlemény 12. pontjában foglalt követelményeknek megfelelő együttműködési kötelezettséget. Következésképpen tárgytalanok a Recylex azon kifogásai, amelyek az Eco-Bat együttműködési kötelezettségének a megsértésére vonatkoznak, valamint azon állításai, amelyek az általa szolgáltatott bizonyítékok jelentős hozzáadott értékével kapcsolatosak.

141 A felmerülő első kérdés az, hogy amennyiben két vállalkozás jelentős hozzáadott értéket képviselő bizonyítékokat szolgáltatott, az a vállalkozás, amelyik azokat másodikként szolgáltatta, átveheti-e az első vállalkozás helyét, amennyiben az első vállalkozás által tanúsított együttműködés nem bizonyul a 2006. évi engedékenységi közlemény 12. pontjában foglalt követelményeknek megfelelő együttműködésnek.

142 Előzetesen rá kell mutatni arra, hogy a 2006. évi engedékenységi közlemény elfogadásával a Bizottság jogos elvárásokat teremtett, amit egyébként az említett közlemény 38. pontjában maga is elismert. Tekintetbe véve a jogos bizalmat, amely e közlemény alapján a Bizottsággal együttműködni kívánó vállalkozásokban kialakulhat, a Bizottság tehát köteles a közleménynek eleget tenni (lásd: 2016. február 29-i Schenker kontra Bizottság ítélet, T-265/12, EU:T:2016:111, 361. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

143 Ezt követően emlékeztetni kell arra, hogy az engedékenységi eljárás kivételt képez azon szabály alól, miszerint a vállalkozással szemben a versenyjogi szabályok bármilyen megsértéséért szankciót kell kiszabni, ezért az erre vonatkozó szabályokat szigorúan kell értelmezni (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2014. február 27-i LG Display és LG Display Taiwan kontra Bizottság ítélet, T-128/11, EU:T:2014:88, 167. pont).

144 A 2006. évi engedékenységi közlemény 26. pontjának első albekezdésében foglalt rendelkezések értelmében a következők kerültek előírásra:

"A Bizottság a közigazgatási eljárás végén elfogadott végső határozatban eldönti, hogy a vállalkozásnak nyújtott csökkentés mértéke az egyébként kiszabható bírsághoz képest mekkora. A következők szerint:

- az első vállalkozás esetében, amely jelentős hozzáadott értéket képviselő bizonyítékot szolgáltat: 30-50%-os csökkentés,

- a második vállalkozás esetében, amely jelentős hozzáadott értéket képviselő bizonyítékot szolgáltat: 20-30%-os csökkentés,

- a további vállalkozások esetében, amelyek jelentős hozzáadott értéket képviselő bizonyítékot szolgáltatnak: 20%-ig terjedő csökkentés."

145 A 2006. évi engedékenységi közlemény 24. pontja úgy rendelkezik, hogy ahhoz, hogy jogosulttá válhasson a csökkentésre, a vállalkozásnak teljesítenie kell az említett közlemény 12. pontjának a)-c) alpontjában meghatározott kumulatív feltételeket. A 12. pont meghatározza az együttműködési kötelezettségre vonatkozó követelményeket. Lényegében akként rendelkezik, hogy a vállalkozásnak először is őszintén, teljes mértékben, folyamatosan és gyorsan együtt kell működnie a Bizottsággal a Bizottság közigazgatási eljárása során, ami azt követeli meg, hogy a vállalkozás pontos, nem félrevezető és teljes információt adjon. Másodszor, a vállalkozásnak az állítólagos kartellben való részvételét meg kell szüntetnie, harmadszor pedig nem semmisíthet meg, hamisíthat meg vagy rejthet el az állítólagos kartellel kapcsolatos bizonyítékot. A jelen esetben a felperesek nem vitatják, hogy az Eco-Bat teljesíti a második feltételt.

146 A 2006. évi engedékenységi közlemény 30. pontjának utolsó albekezdése úgy rendelkezik, hogy amennyiben a közigazgatási eljárás befejezésekor a vállalkozás nem felel meg a 12. pontban meghatározott feltételeknek, a vállalkozás nem részesülhet semmilyen kedvező elbánásban e közlemény értelmében. Következésképpen, amint az végeredményben a felek között nem vitatott, a szóban forgó közlemény 12. pontja értelmében vett együttműködési követelmény elsődleges szempontnak minősül annak meghatározásához, hogy valamely vállalkozás jogosult-e teljes vagy részleges mentességre, vagy a bírság összegének bármiféle csökkentésére. Amennyiben nem teljesíti együttműködési kötelezettségét, nem részesülhet engedékenységben.

147 Meg kell ellenben állapítani, hogy a 2006. évi engedékenységi közleményből nem tűnik ki, hogy az együttműködési kötelezettség megsértése az engedékenység iránti kérelmek érkezési sorrendjére hatással van.

148 Azt is meg kell állapítani, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint magából a 2002. évi, valamint a 2006. évi engedékenységi közlemény logikájából következik, hogy az elérni kívánt hatás az, hogy a kartelleken belül bizonytalan légkört hozzon létre azzal, hogy azok Bizottság felé való felfedésére ösztönöz. Ez a bizonytalanság pedig pontosan abból fakad, hogy a kartell résztvevői tudják, csupán egyikük részesülhet a bírság alóli mentességben azzal, hogy a jogsértés többi résztvevőjét bejelenti, és ezzel annak a kockázatnak teszi ki őket, hogy velük szemben a Bizottság bírságokat fog kiszabni. E rendszer keretében és ugyanezen logika szerint a leggyorsabban együttműködő vállalkozásokkal szemben egyébként kiszabandó bírságot nagyobb mértékben kell csökkenteni, mint amilyen mértékben a Bizottság a kevésbé gyors együttműködést tanúsító vállalkozásokkal szemben kiszabott bírságokat csökkentette (lásd: 2013. szeptember 16-i Wabco Europe és társai kontra Bizottság ítélet, T-380/10, EU:T:2013:449, 147. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2013. szeptember 16-i Repsol Lubricantes y Especialidades és társai kontra Bizottság ítélet, T-496/07, nem tették közzé, EU:T:2013:464, 344. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

149 Az időbeli sorrend és a kartell tagjai által nyújtott együttműködés gyorsasága tehát alapvető fontosságú elem a 2006. évi engedékenységi közlemény által kialakított rendszerben (2011. október 5-i Transcatab kontra Bizottság ítélet, T-39/06, EU:T:2011:562, 380. pont; lásd még: 2013. szeptember 16-i Wabco Europe és társai kontra Bizottság ítélet, T-380/10, EU:T:2013:449, 148. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

150 Ebből következik, hogy sem a 2006. évi engedékenységi közlemény szövege, sem pedig annak logikája nem támaszt alá egy olyan értelmezést, miszerint amennyiben két vállalkozás jelentős hozzáadott értéket képviselő bizonyítékokat szolgáltatott, az a vállalkozás, amelyik azokat másodikként szolgáltatta, átveszi az első vállalkozás helyét, amennyiben az első vállalkozás által tanúsított együttműködés nem bizonyul a 2006. évi engedékenységi közlemény 12. pontjában foglalt követelményeknek megfelelő együttműködésnek.

151 Az ezzel ellentétes következtetés olyan hipotetikus helyzethez vezetne, amelyben két vállalkozás kihasználná a 2006. évi engedékenységi közlemény 26. pontjának valamennyi francia bekezdésében érintett csökkentéseket. Ez azzal a kockázattal járna, hogy gyengítené annak ösztönzését, hogy a versenyellenes kartellben részt vevő valamennyi vállalkozás a lehető leggyorsabban együttműködjön a Bizottsággal, ugyanakkor nem növelné a Bizottsággal való teljes mértékű együttműködés ösztönzését, mivel a tényleges együttműködés ösztönzését már teljes mértékben védi annak veszélye, hogy a Bizottság a 2006. évi engedékenységi közlemény 24. és 30. pontját alkalmazza.

152 Végezetül arra is rá kell mutatni, hogy a Recylex sem beadványaiban, sem pedig az eljárási szabályzat 89. cikkében előírt pervezető intézkedések keretében feltett kérdésre adott válaszában nem hivatkozott olyan releváns érvekre, amelyek kétségbe vonnák ezt a következtetést.

153 Következésképpen meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem követett el hibát azzal, hogy nem biztosított a Recylex számára a 30-tól 50%-ig terjedő tartományon belüli csökkentést a 2006. évi engedékenységi közlemény 26. pontjának első francia bekezdése alapján. Ugyanis jóllehet az Eco-Bat nem teljesítette a Bizottsággal való teljes mértékű együttműködési kötelezettségét, a Recylex volt a jelentős hozzáadott értéket képviselő bizonyítékokat szolgáltató második vállalkozás.

154 Ebből következik, hogy a fennmaradó érvek hatástalanok, és a negyedik jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

[omissis]

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács)

a következőképpen határozott:

1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2) A Törvényszék a Recylex SA-t, a Fonderie et Manufacture de Métaux SA-t és a Harz-Metall GmbH-t kötelezi a költségek viselésére.

Collins Kancheva Barents

Kihirdetve Luxembourgban, a 2019. május 23-i nyilvános ülésen.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: angol.

1 A jelen ítéletnek csak azok a pontjai kerülnek ismertetésre, amelyek közzétételét a Törvényszék hasznosnak tartja.