BH+ 2002.10.521 A társaságtól megváló taggal a társaság vagyonának forgalmi értékén és nem a könyv szerinti értéken kell elszámolni [1988. évi VI. tv. (régi Gt.) 4. § (1) bek., 22. § (1) bek., 81. § (1) bek.].

Az I. r. alperest a cégbíróság 1992. május 25-én jegyezte be a cégjegyzékbe.

A felperesek az 1995. március 31-én kelt társasági szerződésmódosítással váltak az I. r. alperes tagjává, I. r. felperes 14,1%, a II. r. felperes 13,1% vagyoni részesedéssel. A II. r. alperes az I. r. alperes beltag képviselője. A felperesek tagsági viszonya 1996. október 12-én felmondással megszűnt. Az I. r. alperes a felperesekkel a könyvszerinti adatok alapulvételével számolt el, az I. r. felperesnek 685 965 forintot, II. r. felperesnek pedig 637 315 forintot fizetett ki. A teljesítést a felperesek jogfenntartással fogadták el. Álláspontjuk az volt, hogy az elszámolásnak az 1996. október 12-i vagyon forgalmi értéke alapulvételével kell megtörténnie. Az I. r. alperes a további fizetéstől elzárkózott.

A felperesek keresetükben az I. r. felperes részére további 8 619 573 forint, a II. r. felperes részére további 8 008 256 forint és ezeknek az összegeknek 1997. január 12-étől a kifizetésig járó évi 20%-os kamata megfizetésére kérték kötelezni az alpereseket, a II. r. alperes mögöttes marasztalása mellett. A kereset jogalapjaként az 1988. évi VI. törvény 81. §-a (1) bekezdését jelölték meg, hangsúlyozva, hogy az elszámolás alapja az I. r. alperes vagyonának 1996. október 12-i állapot szerinti forgalmi értéke.

Előadták az I. r. alperes által 7 000 000 forint könyvszerinti értéken nyilvántartott, az R. Rt.-től 1995. augusztus 22-én megvásárolt ingatlanhányad lényegesen magasabb forgalmi értéket képvisel. E körben arra is hivatkoztak, hogy az ingatlan vételekor az eladó további másik két kft. részére is értékesített ingatlanrészeket. A három adásvételi szerződés a vételár tekintetében jelentősen eltér, összevetésükből az következik, hogy az I. r. alperes által megvásárolt ingatlanhányad lényegesen nagyobb értéket képviselt, a szerződésben meghatározott 7 000 000 forint + áfa vételárnál. Ezt támasztja alá az a körülmény is, hogy utóbb az R. Rt. további ingatlanhányadot értékesített 16 546 Ft/m2 áron, míg a tulajdonában maradt ingatlanrészt könyveiben 28 542 Ft/m2 forgalmi értéken tartja nyilván.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Állították, hogy az elszámolás könyvszerinti értéken megtörtént, a felpereseknek további követelése nem lehet.

Az elsőfokú bíróság az ingatlan és a gépek, berendezések 1996. október 12-i forgalmi értékének megállapítására ingatlanforgalmi és műszaki szakértőt rendelt ki. A műszaki szakértő a gépek, berendezések forgalmi értékét 21 205 000 forintban állapította meg. Az ingatlanforgalmi szakértő az 1995. augusztusában átruházott ingatlanhányadok egyes vevők tulajdonába és használatába került részei részletes összevetésével (szerkezeti kialakítás, épületgépészet állapot, stb.) alakította ki szakvéleményét, figyelembevéve a felperesek nyilatkozatait, az azokban megjelölt összehasonlító adatokat is. Mindezek eredményeként az I. r. alperes ingatlanhányadának 1996. október 12-i összforgalmi értékét 7 026 300 forintban állapította meg.

A felperesek a szakvéleményre figyelemmel keresetüket leszállították, az I. r. felperes 4 664 056 forintra, míg a II. r. felperes 4 333 272 forintra és kamataira. Az ingatlan forgalmi értékét a szakvéleménytől eltérően 28 880 000 forintban kérték figyelembe venni, vitatva a szakvélemény megalapozottságát.

Az alperesek a módosított kereset elutasítását kérték, fenntartva korábbi nyilatkozataikat.

Az elsőfokú bíróság a 2000. július 6-án kelt ítéletével kötelezte az I. r. alperest, hogy fizessen meg az I. r. felperesnek 1 962 284 forintot, a II. r. felperesnek 1 249 532 forintot és ezeknek az összegeknek 1997. január 12-étől a kifizetésig járó évi 20%-os kamatát. Akként rendelkezett, ha a követelés az I. r. alperestől behajthatatlan a marasztalási összeget a II. r. alperes köteles megfizetni. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Rendelkezett a le nem rótt illeték és a perköltség megfizetéséről. Ítélete indokolásában rámutatott, hogy az elszámolásnál a tényleges vagyonból kell kiindulni, amely az 1988. évi VI. törvény (régi Gt.) 81. §-ának (1) bekezdése helyes értelmezésével a forgalmi értéket jelenti. A gépeket, berendezéseket a szakvéleménnyel azonosan 21 205 000 forint értéken, az ingatlant szintén a szakvéleményben írtak alapján 7 000 000 forint értéken számolta el. Az ingatlan forgalmi értékére nézve részletesen kifejtette, hogy a szakvéleményt az abban foglalt tételes kimutatások és összehasonlító adatok alapján aggálymentesnek találta. Utalt arra is, hogy az 1996. évi forgalmi értéket nem befolyásolja, hogy utóbb a negyedik tulajdonos 1997-ben milyen áron értékesített további ingatlanrészeket, illetve, hogy a tulajdonában maradt ingatlant milyen értéken szerepelteti a könyveiben. Mindezek figyelembevételével az elsőfokú bíróság az I. r. alperes 1996. október 12-i teljes vagyonát 14 403 414 forintban állapította meg, és ennek figyelembevételével számolta ki a felperesek rendelkező részben írt járandóságát, akként, hogy abból levonta a már kifizetett összegeket. A pernyertesség-pervesztesség arányában határozott az eljárási illeték és az egyéb perköltség viseléséről.

Az ítélettel szemben mindkét peres fél fellebbezett.