EH 2001.548 A felszámoló felmentésére és új felszámoló kijelölésére irányuló kérelem elbírálása körében irányadó szempontok [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 27/A. § (7) bek., 49. § (2) bek., 51. § (3) bek., 54. §].
Az elsőfokú bíróság a 84. sorszámú végzésével az adós kifogását és a felszámoló felmentésére vonatkozó indítványát elutasította. Határozata indokolásában utalt arra, hogy 1999. május 7-én az adós gazdálkodó szervezet tulajdonosa B. I. kifogást terjesztett elő a felszámoló súlyos és ismételt jogszabálysértő intézkedése ellen. Sérelmezte, hogy a hitelezői választmány döntésével összhangban beadott kérelmére az értékesítés nem került felfüggesztésre, a felszámoló a teljes felszámolási vagyont áron alul értékesítette, ezzel egyrészt jelentős kárt okozott a hitelezőknek, másrészt kárt okozott magának az adósnak is. Kérte nyilvánítsa semmisnek az adásvételi szerződést a bíróság és mentse fel a felszámolót a tevékenysége alól. 1999. május 19. napján ismételt kifogást terjesztett elő a korábbi kifogásával egyező kérelemmel. Előadta, hogy az adós bankhitelért folyamodott, meg kívánta tekinteni az ipartelepet az F. és Jelzálogbank Részvénytársaság, amelyet a felszámoló megakadályozott, mivel az ipartelepekre vonatkozó adásvételi szerződést az új tulajdonossal már aláírta. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy 1999. február 26-án a felfüggesztés iránti kérelmet a bírósághoz is benyújtotta, amely kérelemmel kapcsolatban a bíróság a szükséges tájékoztatást a jogi képviselőnek megadta. Megállapította, hogy a hitelezői választmány a felszámolóhoz a vagyonértékesítéssel kapcsolatban észrevételt nem tett, így a hitelezői választmány kérelme hiányában az adós előterjesztett kifogásait a bíróság a többször módosított 1991. évi IL. törvény 51. § (3) bekezdése alapján elutasította. Nem látott alapot a felszámoló felmentésére, mivel súlyos és ismételt jogszabálysértést nem állapított meg részéről.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen az adós tulajdonosai nyújtottak be fellebbezést. Kérték a végzés megváltoztatását és a kifogásnak történő helytadást. Hivatkoztak arra, hogy 1999. január 20-án, március 2-án, május 19-én és május 20-án nyújtott be kifogást a cégtulajdonos a felszámoló súlyos és ismételt jogszabálysértő intézkedései ellen. A kifogások tárgyában az elsőfokú bíróság egyes beadványokra vonatkozóan nem intézkedett. A kijelölt felszámoló az adóst a kényszeregyezség létrehozásában több tevékenységével megakadályozta, így csak nagy késedelemmel juttatta el részére a hitelezők listáját, a kért okmánymásolatokat nem adta ki, a cég telephelyére nem engedte be, onnan kitiltotta. Megtagadta az adós által szerzett befektető részére a cég megtekintését, megakadályozta az F. és Jelzálogbank Rt. ügyintézőinek a cég megtekintését; amikor az értékesítés felfüggesztési kérelmet a bírósághoz benyújtotta, akkor még nem volt tudomása a választmány létrejöttéről. Tudomása szerint 1999. március 11-i kelettel a választmány elnöke levelet intézett a felszámolóhoz, amelyben a tevékenység folytatásához hozzájárult. A felszámolónak a választmány rendelkezésének megfelelően kellett volna eljárnia, mivel ezt nem tette meg, megszegte az 1991. évi IL. törvény 49. §-a (2) bekezdésében foglaltakat. Az értékesítést illetően kifejezetten a választmány rendelkezése ellenére járt el.
A fellebbezésre a felszámoló észrevételt tett. Kérte az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását. Hivatkozott arra, hogy az adósnak a felszámoló birtokba lépésekor már sem gyára, sem gyártó eszköze nem volt, mert mindezeket opciós szerződés keretében elidegenítette. A felszámoló munkájának eredménye, hogy ezek az eszközök a felszámolási vagyonba visszakerültek és közjegyzőileg hitelesített pályázat útján értékesítést nyertek.
Az adós fellebbezése nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság az előtte a felek között ugyancsak folyamatban lévő ügy irataiból megállapította, hogy az adós 1999. január 18-án rendkívüli taggyűlést tartott, amelyen határozatot hozott 1/1999. szám alatt. Abban felhatalmazta B. I. tagot, hogy a bíróság előtt kifogást emeljen a társaság kijelölt felszámolójának tevékenysége ellen és e célból az ügyvédi meghatalmazást kiadja.
Az elsőfokú bíróság határozatával az adós 1999. május 6-án és május 19-én benyújtott kifogásait bírálta el. Az 1999. május 6-án benyújtott kifogásában az adós sérelmezte, hogy a felszámoló a teljes felszámolási vagyont értékesítette 170 millió forint összegű vételár ellenében annak ellenére, hogy az adós a hitelezői választmány döntésével összhangban kérte az értékesítés felfüggesztését a felszámolótól, valamint azt a bíróságon is kezdeményezte. Kérte az adásvételi szerződés semmisnek nyilvánítását, valamint a felszámolónak ismételt és súlyos jogsértő intézkedései, illetve mulasztása miatti felmentését. Ez utóbbi kérelmét ismételte meg az 1999. május 19-én keltezett kifogásában. Hivatkozott arra, hogy 1999. május 11-én az ipartelepekre vonatkozó adásvételi szerződést tudomása szerint a felszámoló és az új tulajdonos aláírta. Az ezt követő napon kívánt volna az F. és Jelzálogbank Részvénytársaság ügyintézője szemlét tartani a telepen, meggyőződni arról, hogy az adós által kért bankkölcsönnek a fedezete rendelkezésre áll-e. Ekkor akadályozta meg a felszámoló, hogy nevezett az ipartelepre bemehessen. Így tehát a kölcsön-kérelmével érdemben nem foglalkoztak.
Helyesen járt el az elsőfokú bíróság akkor, amikor nem döntött az adósnak az adásvételi szerződés semmissége megállapításával kapcsolatos kérelme tárgyában. Mint arra a Legfelsőbb Bíróság is rámutatott a Bírósági Határozatok 2000. évi 8. számában, 368. szám alatt közzétett eseti döntésében, a szerződés kifogásolási eljárás keretében nem támadható meg. A felszámoló által az adós vagyonának értékesítése során kötött szerződést sérelmező hitelezőnek pert kell indítania az adós gazdálkodó szervezettel és a vevővel szemben. Ugyanez vonatkozik a jelen esetben az adós által benyújtott, a saját vagyonának értékesítése során megkötött szerződést sérelmező kérelemre is. A kifogásolási eljárásban a bíróság döntési jogosultsága és kötelezettsége csak a felszámoló jogszabálysértő tevékenységének vagy mulasztásának az elbírálására terjed ki. Ezért, ha a felszámoló az intézkedése következményeként valamilyen szerződést - kétoldalú jogügyletet - kötött, e szerződésnek a felülbírálata nem képezheti a nemperes kifogásolási eljárás tárgyát, azt perben lehet elbírálni, amely perben a tulajdonszerző vevőnek is perben kell állnia, mivel a hozandó határozat reá is kihatással van. Az adós tehát, amennyiben az adásvételi szerződés semmisségének a megállapítását kéri, úgy ezt csupán keresettel, az arra illetékes hatáskörrel rendelkező bíróság előtt teheti.
Helyesen járt el az elsőfokú bíróság akkor is, amikor nem foglalkozott az adósnak a felszámolóval szemben előterjesztett kártérítési igényével sem. Ugyanis, mint arra a Legfelsőbb Bíróság a Bírósági Határozatok 1997. évi 8. számában, 410. szám alatt közzétett eseti döntésében rámutatott, a perbíróságnak - és nem a felszámolási eljárást lefolytató bíróságnak - van hatásköre a felszámoló ellen előterjesztett kártérítési igény elbírálására. A jelen ügyben alkalmazandó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1997. évi XXVII. törvénnyel is módosított 1991. évi IL. törvény 54. §-a szerint a felszámoló a felszámolás során az adott helyzetben általában elvárható gondossággal köteles eljárni. A kötelezettségeinek megszegésével okozott kárért a polgári jogi felelősség általános szabályai szerint felel. A kártérítési igényt azonban az arra illetékességgel és hatáskörrel rendelkező polgári bíróság előtt lehet keresettel előterjeszteni.
Az adott eljárás tárgyát képező két kifogásban az adós a felszámoló helyett új felszámoló kijelölését is kérte. A többször mód. Cstv. 27/A. § (7) bekezdése szerint a bíróság ha az eljárás adatai alapján végzésében megállapítja, hogy a felszámoló súlyosan, vagy ismétlődően megsérti a jogszabályokat, a felszámolót felmentheti és új felszámolót jelölhet ki. A jelen esetben az elsőfokú bíróság a kijelölt felszámolóval szemben a kifogások alapján sem súlyos, sem pedig ismételt jogszabálysértést nem állapított meg, ezért mellőzte a felmentését. Az adós arra hivatkozott, hogy a felszámoló a hitelezői választmány döntésével ellentétben nem függesztette fel az értékesítési eljárást és így nem adott lehetőséget a kényszeregyezség létrehozására. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felszámoló 1999. március 3-án továbbította a hitelezői választmányhoz az adós jogi képviselőjének a felfüggesztés iránti kérelmét. A választmány 1999. március 12. napjáig a felszámoló, illetőleg az adós kérelmére nem nyilatkozott, így kezdte el az értékesítést a felszámoló. A pályázat kiírását követően sem tett a hitelezői választmány a vagyonértékesítéssel kapcsolatban kifogást vagy észrevételt. Az adós a bíróság megállapításával szemben a fellebbezésében nem hozott fel olyan új bizonyítékot, amely az előadását alátámasztotta volna. Az elsőfokú bíróság az 1998. június 22-én kelt végzésével állapította meg az adós fizetésképtelenségét és rendelte el a felszámolását. A felszámolás kezdő időpontja 1998. július 24-e volt. A többször mód. Cstv. 49. § (2) bekezdése szerint az értékesítést - ha a választmány ettől eltérően nem rendelkezik - a felszámolás közzétételének időpontjától számított 120 napon belül kell megkezdeni. Az adós felszámolásának közzététele a Cégközlöny 1998. november 5-i számában történt meg. Azt az adós az eljárás során nem bizonyította, hogy az általa becsatolt, a hitelezői választmány elnöke által 1999. március 11-én keltezett, a felszámoló részére címzett hozzájáruló nyilatkozat a felszámolóhoz mikor érkezett meg, ebből eredően a március 12-én megkezdett értékesítési folyamat jogszabályba ütközően történt-e. Így helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felszámoló részéről e vonatkozásban a súlyos jogszabálysértés nem állapítható meg.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy ezzel az intézkedéssel kapcsolatban a május 6-án és május 19-én benyújtott kifogások a többször mód. Cstv. 51. §-a (1) bekezdése alapján elkéstek, mivel azok az intézkedés megtételét követő 8 napon túl kerültek benyújtásra. A bíróság csupán azért foglalkozhatott a kifogással érdemben, mert a többször mód. Cstv. 27/A. § (1) bekezdése szerint a bíróság a felszámoló jogsértő magatartása esetén erre irányuló kifogás hiányában is eljárhat.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a többször mód. Cstv. 6. §-a (2) bekezdése folytán megfelelően alkalmazandó Pp. 259. §-ára figyelemmel a Pp. 253. §-a (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Fpk. VIII. 32.984/1999. sz.)