A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20844/2020/7. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 209. §] Bírók: Csóka István, Lente Sándor, Világhyné dr. Böcskei Terézia

A határozat elvi tartalma:

Az elsőfokú bíróság ítéletében a bizonyítékok alapján helytállóan vonta le azt a következtetést is, hogy az alperes tájékoztatása a világos és érthető megfogalmazás elvének megfelelt.

***********

Fővárosi Ítélőtábla

6.Pf.20.844/2020/7.

A Fővárosi Ítélőtábla az 1000. sz. Ügyvédi Iroda (cím4; ügyintéző: dr. Dantesz Péter ügyvéd) által képviselt Felperes1 (Cím2) felperesnek a dr. Pulay Gábor István ügyvéd (Cím5) által képviselt Alperes (Cím1) alperes ellen szerződés érvénytelensége iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2020. október 28. napján meghozott 11.G.40.554/2020/11-I. számú ítélete ellen a felperes részéről 12. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét azzal a pontosítással hagyja helyben, hogy az állam által viselt kereseti illeték összege helyesen 349.100 (háromszáznegyvenkilencezer-száz) forint.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 127.000 (százhuszonhétezer) forint másodfokú perköltséget. Megállapítja, hogy a le nem rótt 513.400 (ötszáztizenháromezer-négyszáz) forint fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

[1] A 2008. október 9-én kötött szerződés alapján az alperes ingatlan vásárlására 17.000.000 forint svájci frankban nyilvántartott kölcsönt nyújtott a felperesnek. A szerződéskötés napján az alperes írásban tájékoztatta a felperest a külföldi devizában történő finanszírozás általános kockázatairól.

[2] A felperes 2016. február 5-én indított pert az alperessel szemben. Végleges keresete az árfolyamkockázat tisztességtelen áthárítása miatt érvénytelen szerződés érvényessé nyilvánítására irányult azzal, hogy az alperessel szemben 2019. augusztus 15. napján fennálló tartozása 18.337.335 forint tőke és kamattartozás együttesen.

[3] Keresetét arra alapította, hogy az alperes árfolyamkockázati tájékoztatása sem az időpontját, sem a tartalmát tekintve nem felelt meg a jogszabályoknak és az EUB ítélkezési gyakorlatának. Állította, hogy más devizaalapú szerződése esetében az alperes meg tudta határozni a terméke jövőbeni értékét, ezért arra devizaalapú kölcsön esetében is képes lett volna. Elvárható lett volna, hogy a tájékoztatási kötelezettsége körében közölje, hogy olyan szerződést kötnek, ahol az árfolyamveszteség garantált. A devizaalapú kölcsön esetében előnyként feltüntetett forint kölcsönhöz képest alacsonyabb kamat valójában a biztosan bekövetkező veszteség alapja. Az alperes ezekről a közgazdasági összefüggésekről nem tájékoztatta, vagyis kockázatfeltárási kötelezettségének nem tett eleget, ami sérti a Hpt. 203. § (6)-(7) bekezdését a Ptk. 4. § (1) és (4) bekezdését, továbbá 205. § (3) bekezdését. A tájékoztatás hiánya pedig arra vezetett, hogy a szerződés pénzügyileg átláthatatlanná vált, nem volt világos, nem volt érthető. Mindezen tények elhallgatása mellett az alperes olyan tájékoztatást adott, hogy az 5 % mértékű változás nagymértékű, a kockázat ebből következően nem valós.

[4] A felperes állította, hogy az alperestől szerződéstervezetet nem kapott, a kockázatokról való tájékoztatás a szerződéskötést nem előzte meg, így nem volt valódi lehetősége arra, hogy a szerződésből eredő kockázatokat megismerje. A 2014/17. irányelv 14. cikk (6) bekezdése értelmében kellő idő a legalább 7 nap a szerződés megkötését megelőzően. Állította továbbá, hogy a C-51/17. számú ítéletben kifejtettekből következően az átláthatóság és világosság követelményének értékelése során a bíróságnak a szerződéskötéskor fennálló ténybeli és jogi alapon kell megítélnie azt, hogy a szerződésben kikötött egyoldalú díjemelési jog és változtatható árfolyamrés alkalmazása mellett a felperes átláthatta-e pénzügyi kötelezettségeit és szerződésének működési mechanizmusát. Állította, hogy az árfolyamkockázat mellett az árfolyamrés és az egyoldalú kamatmódosítás lehetősége matematikailag kizárta, hogy a szerződéskötés időpontjában átláthassa a szerződés működési mechanizmusát és gazdasági következményeit úgy, ahogy azt a C-51/17. számú ítélet megköveteli. Az alperes árfolyamkockázati tájékoztatása továbbá az EUB joggyakorlatának azért sem felelt meg, mert nem terjedt ki a forint súlyos leértékelődésének lehetőségére, a külföldi kamatlábak emelkedésének törlesztőrészletekre gyakorolt hatására, továbbá arra, hogy ez a kockázat a szerződés futamideje alatt bekövetkezhet, és ennek következtében fizetési kötelezettsége olyan súlyos mértékben emelkedhet, ami már a szerződés teljesítését is veszélyeztetheti.

[5] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az alperes alapvetően azt vitatta, hogy a szerződés bármely rendelkezése árfolyamkockázatot hárítana át. Állította, hogy a felperessel devizakölcsön szerződést kötött, a kirovó és lerovó pénznem azonos volt. Az általa svájci frankban folyósított kölcsön összege kizárólag azért került átváltásra, mert a felperes forintszámlát adott meg teljesítési helyként. Mindezek miatt az árfolyamkockázat teljes kérdésköre irreleváns. Állította, hogy egyébként a felperes már a hiteligénylés fázisában tájékoztatást kapott a deviza alapú kölcsön kockázatairól. Arra hivatkozott, hogy a felperes a hitelközvetítő tájékoztatása alapján tudomással bírt az árfolyamingadozásból eredő kockázatokról, a szabad akaratából, a banktól független szubjektív indokok alapján vett fel államilag kamattámogatott forint alapú kölcsön helyett devizakölcsönt.

[6] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A felperest az alperes javára 350.000 forint perköltség megfizetésére kötelezte, és megállapította, hogy a le nem rótt 984.000 forint kereseti illetéket az állam viseli.

[7] Ítéletének indokolása szerint az alperes tájékoztatta a felperest arról, hogy az esetleges kedvezőtlen árfolyamváltozás előre nem látható és előre ki nem számítható többletköltséget okozhat. Tájékoztatójában az is szerepel, hogy a hitel kamatait a kiválasztott deviza iránti nemzetközi kereslet-kínálat alapján alakuló elszámoló árak határozzák meg. A kamatláb rendszeres időközönként változik és a kiválasztott devizanem mindenkori piaci viszonyaihoz igazodik. A kamatszint a finanszírozás devizanemében többnyire különbözik a forint kamatszintjétől és teljesen más tendenciát követ.

[8] Az elsőfokú bíróság utalt arra, hogy a szerződéskötés időpontjához képest volt értékelendő, hogy a bank tájékoztatási kötelezettségének eleget tett-e, az árfolyam változásának lehetőségéről az akkori ismereteinek megfelelően tájékoztatta-e a fogyasztót. Tájékoztatásának olyannak kellett lennie, hogy a fogyasztó értékelni tudja az árfolyam változásának a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt esetlegesen jelentős gazdasági következményeit. A professzionális pénzügyi intézmény alperesnek a szerződéskötéskor tudomása lehetett ugyan bizonyos pénzpiaci változásokról, az azokat befolyásoló tényezőkről, de a változások irányáról nem, így tájékoztatási kötelezettsége erre nem is terjedhetett ki. A felperes tudatában volt annak, hogy deviza alapú kölcsönszerződést kötnek, amiből következően tartozása devizában áll fenn és annak mértéke a deviza értékének megfelelően változik. A bíróság álláspontja szerint az alperes tájékoztatása a C-186/16, C-51/17. és C-227/18. számú ítéletekben megfogalmazott, továbbá a Hpt. 203. §-ából és 6/2013. PJE határozatból következő "szükséges" követelményszintnek megfelelt. A tájékoztatás kiterjedt arra, hogy a CHF-nek a forinttal szembeni árfolyama a kölcsön visszafizetésének terheit jelentős mértékben növelheti is. Az árfolyamkockázatot a felperesnek azért kellett viselnie, mert a kölcsön kirovó pénzneme CHF volt, ezzel szemben jövedelme nem CHF-ben keletkezett. A felperes a devizafinanszírozás általános kockázatairól világos és érthető tájékoztatást kapott, ennek ismeretében nyilatkozott úgy, hogy felmérte a devizakockázat gazdasági következményeit és a kockázati összetevők ismeretében is fel kívánja venni a kölcsönt. Az alperes figyelmeztette arra is a felperest, hogy a piac kedvezőtlen alakulása miatt bekövetkező többletterhet átvállalni nem tudja.