62018CO0227(01)[1]

A Bíróság végzése (hetedik tanács), 2018. november 8. VE kontra WD. A Budai Központi Kerületi Bíróság (Magyarország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal - A Bíróság eljárási szabályzata 53. cikkének (2) bekezdése és 99. cikke - Fogyasztóvédelem - 93/13/EGK irányelv - A fogyasztókkal kötött devizaalapú kölcsönszerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek - Árfolyamkockázatra vonatkozó feltétel - A világos és érthető megfogalmazás követelménye - A szerződésben »tájékoztató jellegűnek« minősített lényeges feltételek - 2008/48/EK irányelv - A hibás hitelképességi vizsgálat következményei. C-227/18. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (hetedik tanács)

2018. november 8.(*)

"Előzetes döntéshozatal - A Bíróság eljárási szabályzata 53. cikkének (2) bekezdése és 99. cikke - Fogyasztóvédelem - 93/13/EGK irányelv - A fogyasztókkal kötött devizaalapú kölcsönszerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek - Árfolyamkockázatra vonatkozó feltétel - A világos és érthető megfogalmazás követelménye - A szerződésben »tájékoztató jellegűnek« minősített lényeges feltételek - 2008/48/EK irányelv - A hibás hitelképességi vizsgálat következményei"

A C-227/18. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Budai Központi Kerületi Bíróság (Magyarország) a Bírósághoz 2018. április 3-án érkezett, 2018. március 21-i határozatával terjesztett elő a

VE

és

WD

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (hetedik tanács),

tagjai: A. Prechal, a harmadik tanács elnöke, a hetedik tanács elnökeként eljárva (előadó), C. Toader és A. Rosas bírák,

főtanácsnok: N. Wahl,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint a Bíróság az eljárási szabályzata 53. cikkének (2) bekezdése és 99. cikke alapján, indokolt végzéssel határoz,

meghozta a következő

Végzést

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv (HL 1993. L 95., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 288. o.; a továbbiakban: irányelv) és különösen annak 3. cikke (3) bekezdésének, 4. cikke (2) bekezdésének, 5. cikkének, 6. cikke (1) bekezdésének, valamint a melléklete 1. o) pontjának értelmezésére vonatkozik.

2 E kérelmet a kölcsönfelvevő VE és a hitelező WD között, az említett felek által kötött devizaalapú kölcsönszerződésbe foglalt, árfolyamkockázatra vonatkozó feltétel állítólagosan tisztességtelen jellege tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós jog

A 93/13 irányelv

3 A 93/13 irányelv huszadik és huszonnegyedik preambulumbekezdése a következőket írja elő:

"mivel a szerződéseket egyszerű, érthető nyelven kell megfogalmazni; mivel a fogyasztó számára lehetőséget [helyesen: számára ténylegesen lehetőséget] kell biztosítani, hogy megismerhesse az összes feltételt; és mivel kétség esetén a fogyasztó számára legkedvezőbb értelmezést kell irányadónak elfogadni;

[...]

mivel a tagállamok bíróságainak és közigazgatási szerveinek megfelelő és hatékony eszközökkel kell rendelkezniük ahhoz, hogy megszüntessék a fogyasztókkal kötött szerződésekben a tisztességtelen feltételek alkalmazását".

4 Ezen irányelv 3. cikkének (1) és (3) bekezdése így rendelkezik:

"(1) Egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel abban az esetben tekintendő tisztességtelen feltételnek, ha a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára.

[...]

(3) A melléklet tartalmazza azoknak a feltételeknek a jelzésszerű és nem teljes felsorolását, amelyek tisztességtelennek tekinthetők."

5 Az említett irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében:

"A feltételek tisztességtelen jellegének megítélése nem vonatkozik sem a szerződés elsődleges tárgyának a meghatározására, sem pedig az ár vagy díjazás megfelelésére az ellenértékként szállított áruval vagy nyújtott szolgáltatással, amennyiben ezek a feltételek világosak és érthetőek."

6 Ugyanezen irányelv 5. cikke a következőket írja elő:

"Olyan szerződések esetében, amelyekben a fogyasztónak ajánlott valamennyi feltétel, vagy a feltételek némelyike írásban szerepel, ezeknek a feltételeknek világosnak és érthetőnek kell lenniük. Ha egy feltétel értelme kétséges, akkor a fogyasztó számára legkedvezőbb értelmezés az irányadó. [...]"

7 A 93/13 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének szövege a következő:

"A tagállamok előírják, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket."

8 Ezen irányelvnek "A 3. cikk (3) bekezdésében említett feltételekre" vonatkozó melléklete 1. o) pontja a következőképpen rendelkezik:

"Azok a feltételek, amelyek tárgya vagy hatása az, hogy:

[...]

o) kötelezik a fogyasztót kötelezettségei teljesítésére akkor is, amikor az eladó vagy szolgáltató nem teljesíti saját kötelezettségeit".

A 2008/48/EK irányelv

9 A fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. április 23-i 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2008. L 133., 66. o.; helyesbítés: HL 2010. L 199., 40. o.) (26) preambulumbekezdésének szövege a következő:

"A tagállamoknak megfelelő intézkedéseket kell tenniük annak érdekében, hogy - hitelpiacuk sajátos jellemzőit is figyelembe véve - a hitelviszony valamennyi szakasza folyamán felelősségteljes gyakorlatot mozdítsanak elő. Ezen intézkedések magukban foglalhatják például a fogyasztók tájékoztatását és oktatását is, ideértve a nemfizetéshez és a túlzott eladósodáshoz kapcsolódó veszélyekre való figyelmeztetést is. A bővülő hitelpiacon különösen fontos az, hogy a hitelezők ne vegyenek részt felelőtlen hitelügyletekben, vagy ne adjanak hitelt előzetes hitelképességi vizsgálat nélkül, és a tagállamoknak megfelelő ellenőrzést kell végezniük, hogy elkerülhető legyen az ilyen magatartás; továbbá, amennyiben ezt teszik, a tagállamok a hitelezőkre alkalmazandó szankciók meghatározására legyenek jogosultak. A hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló, 2006. június 14-i 2006/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hitelkockázati rendelkezéseinek sérelme nélkül a hitelezők felelőssége, hogy egyenként felmérjék a fogyasztók hitelképességét. [...]"

10 Ezen irányelv "A fogyasztó hitelképességének értékelésére vonatkozó kötelezettség" című 8. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a hitelmegállapodás megkötését megelőzően a hitelező az adott esetben a fogyasztótól kapott megfelelő információ és a szükség esetén a vonatkozó adatbázisban végzett keresés alapján értékeli [helyesen: értékelje] a fogyasztó hitelképességét. Az olyan tagállamok, amelyekben jogszabály már most is előírja, hogy a hitelező vonatkozó adatbázisban végzett keresés alapján értékelje a fogyasztó hitelképességét, fenntarthatják ezt az előírást."

11 Az említett irányelv "Szankciók" című 23. cikke a következőket írja elő:

"A tagállamoknak meg kell állapítaniuk az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megszegése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és minden szükséges intézkedést meghoznak azok végrehajtásának biztosítására. Az előírt szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük."

A Bíróság eljárási szabályzata

12 A Bíróság eljárási szabályzatának 94. cikke a következőképpen rendelkezik:

"A Bírósághoz előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések szövegén kívül az előzetes döntéshozatal iránti kérelem tartalmazza a következőket:

a) a jogvita tárgyának, valamint a kérdést előterjesztő bíróság által megállapított releváns tények rövid ismertetése, vagy legalább a kérdések alapját képező tények ismertetése;

b) az ügyben esetlegesen alkalmazandó nemzeti rendelkezések tartalma, és - adott esetben - a vonatkozó nemzeti ítélkezési gyakorlat;

c) azon okok ismertetése, amelyek miatt a kérdést előterjesztő bíróságban kérdés merült fel egyes uniós jogi rendelkezések értelmezésére vagy érvényességére vonatkozóan, valamint azt a kapcsolatot, amelyet e bíróság e rendelkezések és az alapeljárásban alkalmazandó nemzeti jog között felállít."

A magyar jog

13 A Polgári Törvénykönyvről szóló, 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) az alapügyben szereplő kölcsönszerződés megkötésekor hatályos változatának 209. §-a a következőképpen rendelkezett:

"(1) Tisztességtelen az általános szerződési feltétel, illetve a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel, ha a feleknek a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel támasztójával szerződést kötő fél hátrányára állapítja meg.

[...]

(4) A tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók a főszolgáltatást megállapító, illetve a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányát meghatározó szerződési kikötésekre."

14 E rendelkezés 2009. május 22-i hatállyal módosított (4) és (5) bekezdése a következőképpen rendelkezett:

"(4) Az általános szerződési feltétel és a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt feltétel tisztességtelenségét önmagában az is megalapozza, ha a feltétel nem világos vagy nem érthető.

(5) A tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók a főszolgáltatást megállapító, illetve a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányát meghatározó szerződési kikötésekre, ha azok egyébként világosak és érthetőek."

15 A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 78. §-ának (1) bekezdése az alábbiakat mondta ki:

"A hitelintézetnek a kihelyezésről történő döntés előtt meg kell győződnie a szükséges fedezetek, illetőleg biztosítékok meglétéről, valós értékéről és érvényesíthetőségéről. A döntés alapjául szolgáló iratokat az ügyletre vonatkozó szerződéshez, illetőleg a leszámítolt váltóhoz kell csatolni."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

16 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy VE kölcsönfelvevőként és WD hitelezőként 2008. április 22-én gépjármű megvásárlása céljából devizaalapú - svájci frankban (CHF) meghatározott - kölcsönszerződést kötött. A kölcsön összege forintban (HUF) kifejezve 2 750 000 HUF.

17 A kérdést előterjesztő bíróság előadja, hogy e szerződés első része alapján a kölcsön futamideje előreláthatóan 120 hónap, és az első törlesztőrészlet összegét 26 765 HUF-ban, a kezdeti ügyleti kamatot pedig 6,96%-ban határozták meg. Az említett szerződés második részéből kitűnik, hogy ezen információk nem tükrözték a devizaalapú kölcsönszerződést jellemző árfolyamkockázatot, továbbá azt, hogy a "forint leértékelődése a tőketartozást is növeli".

18 Pontosabban, az árfolyamkockázatra vonatkozóan a kölcsönszerződés 7. pontja és az Üzletszabályzat 18.3.4. pontja úgy rendelkezik, hogy a "[d]evizaalapú finanszírozás esetén a törlesztő részlet forintban fizetendő összege a devizanem árfolyamának és kamatának alakulásától függően változhat. Ennek jelentős kockázata abban rejlik, hogy a forint leértékelődése nemcsak az esetleges törlesztőrészletek növekedését eredményezheti, de a teljes hátralévő tőketartozást is növeli. A [h]itelszerződés lejárat előtti megszűnése, vagy módosulása esetén a teljes hátralévő tőketartozást érintő árfolyam-különbözet egy összegben esedékessé válik."

19 A hitelszerződés 7. pontja tartalmazza továbbá, hogy az "[a]dós kijelenti, hogy tudatában van a devizaalapú finanszírozás fokozott kockázatának, s vállalja ennek következményeit."

20 A kérdést előterjesztő bíróság rámutat, hogy a törlesztőrészletek 2012 februárjától emelkedtek és 2015 során 37 000-38 000 HUF nagyságrendet értek el, annak ellenére, hogy VE 2015 januárjában jelentős összegű előtörlesztéssel élt.

21 VE ekkor keresetet indított WD-vel szemben a kérdést előterjesztő bíróság előtt, és elsődlegesen a hitelszerződés létrejötte hiányának vagy érvénytelenségének megállapítását, valamint az eredeti állapot helyreállítását kérte. Keresetének alátámasztására VE az árfolyamkockázatról történő elégtelen tájékoztatásra hivatkozik. E vonatkozásban úgy véli, hogy a kizárólag a forintban meghatározott kezdeti kölcsönösszegre vonatkozóan elvégzett hitelképességi vizsgálat "rendkívül veszélyes és jogellenes", mivel az adós törlesztési képességét csak ezen összeg tekintetében mérte fel, és nem számolt az árfolyamkockázattal. VE ezenkívül azt állítja, hogy e szerződés amiatt is semmis, mivel sem a törlesztőrészletek összegét, sem azok számát nem tartalmazza, és nem határozza meg az alkalmazott árfolyam típusát sem.

22 WD e kérelmek elutasítását kérte. E tekintetben WD azt állítja, hogy a hitelszerződésben nem kellett külföldi pénznemben megjelölni a törlesztőrészletek összegét. E szerződés 7. pontja ugyanis egyértelműen tartalmazza a havonta esedékes törlesztőrészlet összegét forintban kifejezve, és kifejti, hogy magából a szerződés jellegéből adódik, hogy ez az összeg a kérdéses deviza kamata és árfolyama alakulásának függvényében változhat. WD szerint a hitelszerződés szóban forgó rendelkezései egyértelműek, mivel fel van tüntetve a szerződéskötés időpontjára vonatkozóan a kölcsön törlesztőrészleteinek forintösszege, az induló kamatláb, valamint a törlesztőrészletek esedékessége is. E tekintetben pontosítja, hogy az, hogy a VE által fizetendő törlesztőrészlet összege meghatározható az említett szerződés kikötései alapján, igazolja azon információ elegendő és világos jellegét, amellyel a kölcsönfelvevő a kölcsön felvételének időpontjában rendelkezett.

23 A kérdést előterjesztő bíróság többek között a Bíróság 2014. április 30-i Káslerné és Káslerné Rábai ítéletének (C-26/13, EU:C:2014:282) 74. pontjára tekintettel úgy véli, hogy az árfolyamkockázatnak a szolgáltató által a fogyasztó előtti feltárásának, azaz a kockázat ez utóbbi számára történő értékelhetővé tételének túl kell mutatnia a kockázatnak az említett szerződésben történő puszta említésén és a kockázat jogi telepítésén. Úgy véli, hogy az adósoknak bizonyossággal tudniuk kell, hogy a törlesztőrészletek nem fognak a jövedelmük felelősen meghatározott része fölé emelkedni, amennyiben ezen összeget a másik professzionális szerződő fél megfelelőnek minősítette a devizaalapú kölcsön felvétele céljából. Figyelembe kell venni a 2008/48 irányelv (26) preambulumbekezdését is, amely a tagállamok által annak érdekében elfogadandó megfelelő intézkedésekre vonatkozik, hogy - hitelpiacuk sajátos jellemzőit is figyelembe véve - a hitelviszony valamennyi szakasza folyamán felelősségteljes gyakorlatot mozdítsanak elő.

24 Ezenkívül a kérdést előterjesztő bíróság szerint a fogyasztóval kötött hitelszerződés esetén szükséges, hogy az adós a szerződés megkötése előtt mindazon tényezőket ismerje, amelyek kötelezettségvállalásának mértékére hatással lehetnek. A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság kiemeli, hogy WD a szóban forgó szerződésbe "tájékoztató jelleggel" illesztett be bizonyos tekintetben ellentmondásos adatokat. A kérdést előterjesztő bíróság e téren a "120 hónap futamidő" fordulatot említi, amely az ez után említett "132 hónap futamidő" kifejezéssel hasonlítandó össze, de szintén megemlíti a "3 650 000 forint jelenleg ismert bruttó vételár" kifejezést, amely az ezt követően említett, "a forint leértékelődése a tőketartozást növeli" fordulattal hasonlítandó össze, illetve a "THM induló mértéke 7,88%" fordulatot, amely az azt követő, a "THM mutató értéke nem tükrözi a hitel árfolyamkockázatát" információval hasonlítandó össze. E bíróság úgy véli, hogy ezek az adatok nem teszik lehetővé a fogyasztó számára, hogy az őt terhelő kötelezettségek jellegét és terjedelmét megismerje.

25 Ugyanezen bíróság végül megjegyzi, hogy a fogyasztó hitelképességének megfelelő értékelésével kapcsolatos jogszabályi rendelkezésekből eredő kötelezettség a hitelszerződéshez kapcsolódó alapvető követelménynek minősül. E bíróság a 2008/48 irányelv (24)-(32) preambulumbekezdésére, 8. és 23. cikkére, valamint a fogyasztói hitelre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1986. december 22-i 87/102/EGK tanácsi irányelv (HL 1987. L 42., 48. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 326. o.) rendelkezéseire hivatkozva úgy véli, hogy a hitelképességi vizsgálat keretében a törlesztőrészletek összege - amely az árfolyamkockázatra tekintettel jelentősen emelkedhet -, valamint a kölcsönfelvevő személyes jövedelme közötti kapcsolatot szintén értékelni kell. A kérdést előterjesztő bíróság véleménye szerint a 93/13 irányelv szintén ebbe az irányba mutat. Márpedig ilyen, az árfolyamkockázat hatására is kiterjedő, arra vonatkozó hitelképességi vizsgálatra, hogy VE hogyan tudja vállalni a megnövekedett összegű törlesztőrészleteket, a jelen ügyben nem került sor, noha a Kúria (Magyarország) által értelmezett nemzeti jog értelmében a kölcsönfelvevő ugyanakkor e mulasztásból fakadóan nem szabadul meg az árfolyamemelkedés hatásától.

26 E körülmények között a Budai Központi Kerületi Bíróság (Magyarország) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

"1) Tisztességesnek, azaz világosnak és érthetőnek minősülhet-e a gazdasági következmények tekintetében a törvényben előírt, szükségképpen általános jelleggel megfogalmazott tájékoztatási kötelezettség alapján (a másik professzionális szerződő fél által alkalmazott, egyedileg meg nem tárgyalt és általános szerződési feltételként) megszerkesztett, az árfolyamkockázatot a fogyasztóra telepítő szerződéses feltétel, amely nem tartalmaz kifejezetten olyan figyelemfelhívást, miszerint a kölcsönszerződés alapján teljesítendő törlesztőrészlet összege meghaladhatja a másik professzionális szerződő fél által lefolytatott hitelképességi vizsgálat keretében bevizsgált fogyasztói jövedelem összegét, vagy annak jóval nagyobb hányadát érheti el - tekintettel arra is, hogy a vonatkozó nemzeti jogszabály írásbeli kockázatfeltárást írhat elő és nem a kockázat fennálltának puszta deklarálását és telepítését, továbbá [a Bíróság 2014. április 30-i Kásler és Káslerné Rábai ítélete (C-26/13, EU:C:2014:282) indokolásának] 74. pontja értelmében nem csupán a kockázat fogyasztó által felismerhetővé tétele várható el a másik professzionális szerződő féltől, hanem az is, hogy a fogyasztó a tájékoztatás alapján képes legyen értékelni is a rá áthárított árfolyamkockázat rá nézve - esetlegesen jelentős - gazdasági következményeit is, és ennélfogva az általa felvett kölcsön teljes költségét?

2) Tisztességesnek, azaz világosnak és érthetőnek minősülhet-e a gazdasági következmények tekintetében az a törvényben előírt, szükségképpen általános jelleggel megfogalmazott tájékoztatási kötelezettség alapján (a másik professzionális szerződő fél által alkalmazott, egyedileg meg nem tárgyalt és általános szerződési feltételként) megszerkesztett, az árfolyamkockázatot a fogyasztóra telepítő szerződéses feltétel, amely nem tartalmaz kifejezetten olyan figyelemfelhívást, miszerint az árfolyamváltozásnak nincs felső kölcsönszerződésbeli határa - arra is figyelemmel, hogy [a Bíróság 2014. április 30-i Kásler és Káslerné Rábai ítélete (C-26/13, EU:C:2014:282) indokolásának] 74. pontja értelmében nem csupán a kockázat fogyasztó által felismerhetővé tétele várható el a másik professzionális szerződő féltől, hanem az is, hogy a fogyasztó a tájékoztatás alapján képes legyen értékelni is a rá áthárított árfolyamkockázat rá nézve - esetlegesen jelentős - gazdasági következményeit is, és ennélfogva az általa felvett kölcsön teljes költségét?

3) Értelmezhető-e akként a [93/13 irányelv], különösen annak [utolsó preambulumbekezdése, a melléklete 1. ]o) pontja, 3. cikk[ének] (3) bekezdése, 6. cikkének (1) bekezdése, hogy nem uniókonform az olyan tagállami bírói gyakorlat, jogszabály-értelmezés, jogszabályi előírás - kiemelt figyelemmel a [Bíróság 2016. november 9-i Home Credit Slovakia ítéletében (C-42/15, EU:C:2016:842)] is írt azon követelményre, mely szerint hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókra van szükség a fogyasztók védelmében - mely alapján a nem alapos és kiterjedt, az adóst nem védő, nem prudens, így pl. az árfolyamkockázat törlesztőrészleteket, tőketartozást erőteljesen megemelő hatására ki nem terjedő hitelbírálat tagállami jogkövetkezménye (jogszabályba ütközés mint teljes érvénytelenségi ok, vagy akár kártérítés, vagy bármilyen jogcím szerint) hátrányosabb a fogyasztó számára, mint az eredeti állapot olyan helyreállítása (in integrum restitutio), melynél a fogyasztó adós megszabadul az árfolyamkockázattól, azaz az árfolyamváltozás törlesztőrészletet növelő hatásától és (esetleg) a részletekben történő kölcsöntőke-visszafizetés engedélyezett[?]

4) A [93/13] irányelv huszadik preambulu[mb]ekezdésében hivatkozott összes feltétel megismerhetőségének biztosítására vonatkozó előírás és [a 93/13] irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében és 5. cikkében hivatkozott világosság[ra] és érthetőség[re vonatkozó] előírás értelmezése körében tisztességesnek minősülnek-e a vonatkozó szerződéses feltételek, amennyiben a kölcsönszerződés csupán tájékoztató jelleggel közöl valamely lényeges elemet (pl. szerződés tárgya, azaz kölcsönösszeg, törlesztő részletek, ügyleti kamat), nem tisztázva azt, hogy a tájékoztató jelleggel közölt szövegrész jogilag kötelező-e, vagy sem a szerződő felekre?"

27 A kérdést előterjesztő bíróság 2018. június 4-én a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelemhez néhány szerkesztési helyesbítést tett.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

A második és a negyedik kérdésről

28 A kérdést előterjesztő bíróság az együttesen vizsgálandó második és negyedik kérdésével lényegében arra keres választ, hogy a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését és 5. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy az e rendelkezésekben előírt világos és érthető megfogalmazás követelményének megfelel az a devizaalapú kölcsönszerződés, amely olyan feltételt tartalmaz, amely úgy terheli a fogyasztóra az árfolyamkockázatot, hogy nem figyelmezteti kifejezetten arra, hogy az árfolyamváltozásnak nincs felső határa, és amely csak tájékoztató jelleggel említi meg többek között a kölcsön összegét, a törlesztőrészletek nemzeti fizetőeszközben kifejezett összegét, valamint a futamidőt.

29 A Bíróság az eljárási szabályzatának 99. cikke alapján, amennyiben az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre a válasz egyértelműen levezethető az ítélkezési gyakorlatból, az előadó bíró javaslatára és a főtanácsnok meghallgatását követően az eljárás során bármikor indokolt végzéssel határozhat.

30 Az ezen kérdésekre adandó választ illetően ezt a rendelkezést kell alkalmazni.

31 Elöljáróban meg kell állapítani, hogy egyedül a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy az állítólagosan tisztességtelen feltételek minősítéséről az adott ügy körülményeire tekintettel határozatot hozzon. Ez nem változtat azon, hogy a Bíróság hatáskörrel rendelkezik arra, hogy a 93/13 irányelv rendelkezéseiből - a jelen esetben a 4. cikke (2) bekezdésének és az 5. cikkének rendelkezéseiből - levezesse azokat a szempontokat, amelyeket a kérdést előterjesztő bíróságnak lehet vagy kell alkalmaznia a szerződési feltételek e rendelkezésekre tekintettel történő vizsgálatakor (lásd ebben az értelemben: 2017. szeptember 20-i Andriciuc és társai ítélet, C-186/16, EU:C:2017:703, 22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

32 Emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság már megállapította, hogy a világos és érthető megfogalmazással kapcsolatos, a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében meghatározott követelmény még akkor is alkalmazandó, ha a feltétel e rendelkezés értelmében a "szerződés elsődleges tárgya" fogalmi körébe tartozik. Az ilyen feltételek ugyanis csak akkor mentesülnek a tisztességtelen jellegükre vonatkozó vizsgálat alól, ha az illetékes nemzeti bíróság eseti vizsgálat alapján arra a megállapításra jut, hogy az eladók vagy szolgáltatók azokat világosan és érthetően fogalmazták meg (2017. szeptember 20-i Andriciuc és társai ítélet, C-186/16, EU:C:2017:703, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

33 Ami a szerződési feltételek átláthatóságának a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdéséből fakadó követelményét illeti, a Bíróság hangsúlyozta, hogy ez az említett irányelv 5. cikkében is rögzített követelmény nem korlátozható kizárólag a feltételek alaki és nyelvtani szempontból érthető jellegére, hanem épp ellenkezőleg, az említett irányelv által létrehozott védelmi rendszer azon az elven alapszik, hogy a fogyasztó az eladóhoz vagy szolgáltatóhoz képest hátrányos helyzetben van többek között az információs szintje tekintetében, ezért a szerződési feltételek világos és érthető megfogalmazásának, és következésképpen az átláthatóságnak az ugyanebben az irányelvben előírt e követelményét kiterjesztő módon kell érteni (2017. szeptember 20-i Andriciuc és társai ítélet, C-186/16, EU:C:2017:703, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

34 Ennélfogva az olyan feltételeket tartalmazó devizaalapú kölcsönszerződés esetében, mint amilyenekről az alapügyben szó van, az említett követelményt úgy kell értelmezni, mint amely egyrészt többek között azt írja elő, hogy a szerződés átláthatóan tüntesse fel azon mechanizmus konkrét működését, amely a fogyasztóra telepíti az árfolyamkockázatot. Másrészt azt írja elő, hogy elsősorban a hitelező által a kölcsönfelvevő rendelkezésére bocsátott, devizában - jelen esetben svájci frankban - kifejezett összegnek, másodsorban a nemzeti fizetőeszközben - a jelen esetben forintban - teljesítendő törlesztőrészletek összegének, harmadsorban pedig a futamidőnek egyértelműen meghatározhatónak kell lennie. Így a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó pontos és érthető szempontok alapján értékelheti az e szerződésből eredően őt érintő gazdasági következményeket, köztük különösen a kölcsönének teljes költségét (lásd ebben az értelemben: 2017. szeptember 20-i Andriciuc és társai ítélet, C-186/16, EU:C:2017:703, 45. és 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

35 Először is azon árfolyamkockázatot illetően, amelynek a devizakölcsönt felvevő fogyasztó ki van téve, a Bíróság már megállapította, hogy e fogyasztónak egyértelmű tájékoztatást kell kapnia arról, hogy e kockázat számára esetlegesen gazdaságilag nehezen viselhetővé válhat, amennyiben az a pénznem, amelyben a kölcsönt törlesztenie kell, és amelyben rendszerint jövedelmét kapja, leértékelődik. Ennek keretében a szolgáltatónak fel kell hívnia a figyelmet az átváltási árfolyam lehetséges változásaira és a devizában felvett kölcsönnel összefüggő kockázatokra (lásd ebben az értelemben: 2017. szeptember 20-i Andriciuc és társai ítélet, C-186/16, EU:C:2017:703, 50. pont).

36 Másodszor a fogyasztónak a kölcsönadott összegről, a törlesztőrészletek összegéről, valamint a futamidőről való tájékoztatását illetően, amennyiben ezek többek között a folyósítás, illetve a törlesztőrészletek esedékességének időpontjában érvényes árfolyamtól függnek, a világos és érthető megfogalmazás követelménye előírja, hogy a kölcsönadott összeg és a törlesztőrészletek összegének számítási mechanizmusa, valamint az alkalmazandó árfolyam átlátható legyen (lásd ebben az értelemben: 2018. február 22-i ERSTE Bank Hungary végzés, C-126/17, EU:C:2018:107, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

37 E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróságnak kell lefolytatnia a szükséges vizsgálatot, figyelembe véve az összes releváns ténybeli elemet, amelyek között e feltételeknek nem csupán maga a megfogalmazása, hanem a hitelező által a kölcsönszerződés megkötése során a kölcsönfelvevőnek nyújtott tájékoztatás is szerepel (lásd ebben az értelemben: 2017. szeptember 20-i Andriciuc és társai ítélet, C-186/16, EU:C:2017:703, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

38 E tekintetben, még ha - amint azt a kérdést előterjesztő bíróság is kiemelte - a szerződéses feltételek nem is utalnak kifejezetten arra, hogy az árfolyamváltozásnak nincs felső határa, e bíróságnak vizsgálnia kell, hogy a fogyasztó a hitelező által rendelkezésére bocsátott információk összessége alapján képes volt-e értékelni az árfolyamkockázatnak a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt - esetlegesen jelentős - gazdasági következményeit is.

39 Ezenkívül, amennyiben a szerződés a kölcsönadott összeget, a törlesztőrészletek összegét, valamint a futamidőt illetően "tájékoztató jelleggel" említ olyan adatokat, amelyek a kérdést előterjesztő bíróság szerint "bizonyos tekintetben ellentmondásosak", e bíróság feladata annak vizsgálata, hogy ezen adatok megtéveszthették-e a fogyasztót ezen összegekkel kapcsolatban, avagy ellenkezőleg, ezek célja annak bemutatása volt, hogy a szerződés megkötésének időpontjában ezen adatok még nem voltak határozott jellegűek.

40 A fentiekre tekintettel a második és negyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését és 5. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezésekben előírt világos és érthető megfogalmazás követelményének megfelel az a devizaalapú kölcsönszerződés, amely olyan feltételt tartalmaz, amely úgy terheli a fogyasztóra az árfolyamkockázatot, hogy nem figyelmezteti kifejezetten arra, hogy az árfolyamváltozásnak nincs felső határa, és amely csak tájékoztató jelleggel említi meg a kölcsön devizában kifejezett összegét és a törlesztőrészletek nemzeti fizetőeszközben kifejezett összegét, amennyiben

- egyfelől a fogyasztót nem csupán arról a lehetőségről tájékoztatták, hogy annak a devizának az árfolyama, amelyben a kölcsönszerződést megkötötték, emelkedhet vagy csökkenhet, hanem értékelni tudja az árfolyamkockázatnak a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt - esetlegesen jelentős - gazdasági következményeit is, és

- másfelől a kölcsönfelvevő rendelkezésére bocsátott teljes összeg és a törlesztőrészletek összege egyértelműen meghatározható. Mivel ezek a folyósítás, illetve a törlesztőrészletek esedékessége időpontjában érvényes árfolyamtól függnek, a világos és érthető megfogalmazás követelménye előírja, hogy ezen összegek számítási mechanizmusát, valamint az alkalmazandó árfolyamot átlátható módon kell ismertetni.

Az első és a harmadik kérdésről

41 Az eljárási szabályzat 53. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a kérelem nyilvánvalóan elfogadhatatlan, a Bíróság a főtanácsnok meghallgatását követően - az eljárás folytatása nélkül - az eljárás során bármikor indokolt végzéssel határozhat az ügyben.

42 A jelen ügyben, az első és a harmadik kérdést illetően ezt a rendelkezést kell alkalmazni.

43 Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a Bíróság és a nemzeti bíróságok között az EUMSZ 267. cikkel létrehozott együttműködés keretében az uniós jog nemzeti bíróság számára hasznos értelmezésének szükségessége megköveteli, hogy a nemzeti bíróság meghatározza az általa felvetett kérdések ténybeli és jogszabályi hátterét, vagy legalábbis kifejtse azokat a ténybeli körülményeket, amelyeken e kérdések alapulnak (2017. május 10-i de Lobkowicz ítélet, C-690/15, EU:C:2017:355, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2017. június 27-i Congregación de Escuelas Pías Provincia Betania ítélet, C-74/16, EU:C:2017:496, 26. pont). A Bíróság ugyanis kizárólag a nemzeti bíróság által rendelkezésére bocsátott tények alapján ítélheti meg az uniós jogi rendelkezés értelmezését (2017. július 13-i Túrkevei Tejtermelő Kft. ítélet, C-129/16, EU:C:2017:547, 43. pont; 2017. július 26-i Superfoz - Supermercados ítélet, C-519/16, EU:C:2017:601, 44. pont).

44 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem tartalmára vonatkozó követelmények kifejezetten szerepelnek a Bíróság eljárási szabályzatának 94. cikkében - amelynek ismerete a kérdést előterjesztő bíróságtól az EUMSZ 267. cikkben létrehozott együttműködés keretében elvárható, és amelyeket szigorúan tiszteletben kell tartania -, valamint az Európai Unió Bírósága által a nemzeti bíróságok részére az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek előterjesztésére vonatkozóan megfogalmazott ajánlások (HL 2016. C 439., 1. o.) 15. pontjában (2017. szeptember 27-i Puškár ítélet, C-73/16, EU:C:2017:725, 120. pont). E rendelkezések értelmében valamennyi előzetes döntéshozatal iránti kérelem tartalmazza a következőket: "a jogvita tárgyának, valamint a kérdést előterjesztő bíróság által megállapított releváns tényeknek a rövid ismertetése vagy legalább az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések alapját képező ténybeli adatok ismertetése", "az ügyben esetlegesen alkalmazandó nemzeti rendelkezések tartalma, és - adott esetben - a vonatkozó nemzeti ítélkezési gyakorlat", valamint "azon okok ismertetése, amelyek miatt a kérdést előterjesztő bíróságban kérdés merült fel egyes uniós jogi rendelkezések értelmezésére vagy érvényességére vonatkozóan, valamint az a kapcsolat, amelyet e bíróság e rendelkezések és az alapjogvitában alkalmazandó nemzeti jog között felállít" (2017. július 13-i Ingsteel és Metrostav ítélet, C-76/16, EU:C:2017:549, 51. pont).

45 A Bíróság így csak akkor utasíthatja el a nemzeti bíróság által előterjesztett kérelmet, ha az uniós jog kért értelmezése nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli vagy jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az elé terjesztett kérdésekre hasznos választ adhasson (lásd ebben az értelemben: 2016. szeptember 21-i Radgen ítélet, C-478/15, EU:C:2016:705, 27. pont).

46 Ebben az esetben meg kell állapítani, hogy a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem az első és a harmadik kérdést illetően nyilvánvalóan nem felel meg a fenti 43. pontban felidézett feltételeknek.

47 E tekintetben az említett kérdések, amelyek a 93/13 irányelv által előírt követelmények értelmezését célozzák, a többek között a 2008/48 irányelvben szereplő, hitelképességi vizsgálatra vonatkozó uniós szabályozásra is vonatkoznak, ugyanakkor nem fejtik ki kellően világosan és kifejezetten azon releváns tényeket, amelyeken ez utóbbi szabályozás alapul, továbbá nem jelölik meg, hogy a kérdést előterjesztő bíróság szerint az említett szabályozásnak és a vonatkozó nemzeti szabályozásnak pontosan mely részei alkalmazandók.

48 Ezenkívül a kérdést előterjesztő bíróság nem fejti ki, hogy a 93/13 irányelvben előírt követelmények szerinte hogyan hozhatók összhangba a hitelképességi vizsgálatra vonatkozó szabályozás említett - különösen a 2008/48 irányelvből eredő - részeivel, úgy, hogy e vizsgálat hiánya vagy elégtelensége a kérdéses feltétel tisztességtelen jellegének megállapítását (első kérdés), és ennélfogva a fogyasztónak a teljes szerződéstől való megszabadítását (harmadik kérdés) kellene eredményeznie. Ennélfogva nem nyilvánvalók azok az indokok, amelyek alapján a kérdést előterjesztő bíróság e tekintetben választ vár.

49 E körülmények között nem áll a Bíróság rendelkezésére az ahhoz szükséges összes ténybeli és jogi tényező, hogy az első és a harmadik kérdésre hasznos választ adhasson.

50 Következésképpen meg kell állapítani, hogy az eljárási szabályzat 53. cikkének (2) bekezdése alapján az első és a harmadik kérdés nyilvánvalóan elfogadhatatlan.

A költségekről

51 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hetedik tanács) a következőképpen határozott:

1) A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv 4. cikkének (2) bekezdését és 5. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezésekben előírt világos és érthető megfogalmazás követelményének megfelel az a devizaalapú kölcsönszerződés, amely olyan feltételt tartalmaz, amely úgy terheli a fogyasztóra az árfolyamkockázatot, hogy nem figyelmezteti kifejezetten arra, hogy az árfolyamváltozásnak nincs felső határa, és amely csak tájékoztató jelleggel említi meg a kölcsön devizában kifejezett összegét és a törlesztőrészletek nemzeti fizetőeszközben kifejezett összegét, amennyiben

- egyfelől a fogyasztót nem csupán arról a lehetőségről tájékoztatták, hogy annak a devizának az árfolyama, amelyben a kölcsönszerződést megkötötték, emelkedhet vagy csökkenhet, hanem értékelni tudja az árfolyamkockázatnak a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt - esetlegesen jelentős - gazdasági következményeit is, és

- másfelől a kölcsönfelvevő rendelkezésére bocsátott teljes összeg és a törlesztőrészletek összege egyértelműen meghatározható. Mivel ezek a folyósítás, illetve a törlesztőrészletek esedékességének időpontjában érvényes árfolyamtól függnek, a világos és érthető megfogalmazás követelménye előírja, hogy ezen összegek számítási mechanizmusát, valamint az alkalmazandó árfolyamot átlátható módon kell ismertetni.

2) A Budai Központi Kerületi Bíróság (Magyarország) által előterjesztett első és harmadik kérdés nyilvánvalóan elfogadhatatlan.

Luxembourg, 2018. november 8.

A. Calot Escobar K. Lenaerts

hivatalvezető elnök

* Az eljárás nyelve: magyar.