BH 2020.1.11 A szülői felügyelet kizárólagos gyakorlása esetén, megállapodás hiányában a kapcsolattartás ítélettel nem szabályozható olyan módon, hogy az a különélő szülőt a gondozó szülővel azonos időtartamban illesse meg. Az ilyen rendezés a közös szülői felügyeletnek a kapcsolattartás jogintézményével való pótlását, tartalmában burkolt közös szülői felügyeletet jelent [2013. évi V. tv. (Ptk.) 4:165. §, 4:178. § (1)-(2) bek., 4:180. § (1) bek., 4:181. § (1)-(2) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felek házasságából három gyermek született. Házassági életközösségük 2014. november 30. napján szűnt meg, a felperes a településen belül elköltözött és 2015 januárjától élettársi kapcsolatban él.

[2] A felek között a 2006. szeptember 25. napján született gyermek (a továbbiakban: kislány) és a felperes kapcsolattartása állandó konfliktusok forrása lett. A szülők a gyermekeik előtt zajló 2015. január elejei éles vitájuk következményeként a kommunikációjukat megszüntették. 2015. június 2. napján (a jelen eljárásban) megállapodtak abban, hogy a nyári iskolai szünetet heti váltással - hétfőtől hétfőig - egymás között megosztják, az iskolaidőben pedig a felperest a folyamatos kapcsolattartás kéthetente hétvégén, a másik héten egy hétköznapon illeti meg. A kapcsolattartás 2016 júniusáig ennek megfelelően működött, ezután a gyermek kérésére és az alperes hozzájárulásával visszaállt a heti váltás.

[3] A gyermekről való gondoskodás objektív körülményei mindkét szülőnél megfelelőek. A kislány általános iskolába jár, jól nevelt, jó képességű gyermek, a bizonyítványa kitűnő. Érzelmileg kötődik a felperes élettársához és annak 16 éves lánygyermekéhez. A kapcsolattartási konfliktusok miatt 2016. szeptember 20. napjával elrendelték a védelembe vételét.

[4] Az alperes időközben új kapcsolatot alakított ki és a másodfokú eljárás alatt, 2018. július 7-én házasságot kötött. 2018. augusztus 29-én a közös gyermekkel a házastársa tulajdonában álló, a korábbi lakóhelyétől kb. 100 km távolságú településre költözött és a kislányt beíratta a helyi általános iskolába. A gyermek először nehezen illeszkedett be, jelenleg jól érzi magát.

[5] A felperes 2018. augusztus 13. napján a szülői felügyelet gyakorlásának megváltoztatása iránt pert indított az alperessel szemben.

A kereseti kérelem és az alperes viszontkeresete

[6] A felperes keresetében kérte a házasság felbontását, a járulékos kérdések rendezése körében nem ellenezte, hogy a szülői felügyeletet kizárólag az alperes gyakorolja, a gyermektartásdíj megfizetését vállalta. A folyamatos kapcsolattartást heti váltásban, hétfőn 13 órától a következő hét hétfő 7 óra 30 percig kérte szabályozni, az időszakos kapcsolattartásra a szünetek első, illetve második felében, a kettős ünnepekkel együtt évente felváltva azonos időtartamban legyen jogosult.

[7] A felperes a kapcsolattartás iránti keresetét a gyermekkel kialakult bensőséges és harmonikus érzelmi viszonyára, az egymáshoz való szoros kötődésre és a gyermek kinyilvánított igényére alapította. A kislány ellátására maradéktalanul képes, az ehhez szükséges objektív körülmények biztosítottak. Álláspontja szerint az az igazságos, ha a gyermek mindkét szülőjével egyező időtartamot tölt.

[8] Az alperes viszontkeresettel maga is kérte a házasság felbontását, a szülői felügyelet gyakorlására való feljogosítását és a felperes gyermektartásdíj megfizetésére kötelezését. A folyamatos kapcsolattartást a bírói gyakorlatnak megfelelően kérte szabályozni: a felperes minden páros héten pénteken 13 órától vasárnap 17 óráig, valamint minden héten szerdán 13 órától 19 óráig legyen jogosult a gyermeket magával vinni, az időszakos kapcsolattartásnál a felperes igényét nem ellenezte. Nem vitatta a szülő-gyermek közötti bensőséges viszonyt, de állítása szerint a felperes a gyermeket érzelmileg és anyagilag is befolyásolja, a kislány nem a saját akaratát, hanem a felperes kívánságát hangoztatja.

Az első- és másodfokú ítélet

[9] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felek házasságát felbontotta, a kiskorú gyermek szülői felügyeletének gyakorlására az alperest jogosította fel, és kötelezte a felperest gyermektartásdíj megfizetésére. A folyamatos kapcsolattartást a felperes keresetével egyezően rendezte: minden páros héten hétfőn 13 órától, rá következő hét hétfő 8 óra 30 percig illeti meg. Az időszakos kapcsolattartást a szülők kérelmének megfelelően szabályozta.

[10] Az elsőfokú bíróság a felülvizsgálattal érintett kapcsolattartást illetően részletes bizonyítási eljárást folytatott le és a jogvitára irányadó, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:181. § (1) és (2) bekezdésére alapította a döntését.

[11] A bontóperben a kiskorú gyermekkel kapcsolatos járulékos kérdések közül a felek között kizárólag a kapcsolattartás időtartamában volt vita. A konfliktusok ellenére az életközösség megszűnése utáni első nyáron a heti váltásban megállapodtak, illetve a 2015/2016. tanévtől kezdődően az előzetesen végrehajtható ideiglenes intézkedés alapján a kéthetente hétvégi és a hét közbeni kapcsolattartási megállapodást betartották. A tanév második felétől azonban kedvezőtlen jelek mutatkoztak a gyermek iskolai viselkedésében, pszichológus is foglalkozott vele. 2016 nyarától a kislány kívánságának megfelelően, az alperes hozzájárulásával visszaállt a heti váltásban megvalósuló kapcsolattartás.

[12] Az elsőfokú bíróság a perbe szakértőt vont be, az alap- és a kiegészítő szakvéleményt aggálytalannak ítélte és ítélkezése alapjául elfogadta. A szakvélemény szerint a gyermek a külvilág változó, gyakran összezavaró hatásaival szemben védekező, azoktól szorongó, segítséget inkább az apai oldalról váró, sérülékeny személyiség. Életkorának megfelelő intellektuális fejlettségű, mentális fékrendszerű, mindkét szülőhöz erősen kötődik, elfogadja és érzelmileg kötődik a felperes élettársához, annak gyermekéhez is. Egyik szülő részéről sem zárható ki az indirekt, esetleg direkt befolyás lehetősége. A szakértő a vizsgálatok eredményeként arra a megállapításra jutott, hogy az adott speciális esetben a gyermek érdekének a heti váltásban megvalósuló kapcsolattartás felel meg. A kiegészítő szakértői vélemény a gyermek szorongásait a szülei között konfliktusokra, a feszültséget okozó kapcsolattartási vitákra vezette vissza: a kislány úgy érzi, hogy az édesapjával való hosszabb idejű kapcsolattartást az édesanyja nem szeretné. A gyermek határozottan kinyilvánította, hogy számára a korábban működő heti váltás felelt meg a leginkább. Az együttműködés, illetve a kommunikáció hiánya ugyanakkor negatívan hat az érzelmi biztonságára. A kiegészítő szakvéleményt az alperes is elfogadta azzal, hogy a gyermek a felperestől tart jobban, az ő véleményét hangoztatja, ez pedig a felperes befolyásolását támasztja alá.

[13] Az elsőfokú bíróság értékelte azt is, hogy az akkor 11 éves kislány a bírósági meghallgatásakor megismételte korábbi előadását: azonos időt szeretne mindkét szülőjével tölteni. Többszöri rákérdezésre sem volt megállapítható bármiféle konkrét befolyás, őszinte indokát adta nyilatkozata okának.