BH 2012.9.214 Az események egész folyamatát egymással összefüggésben vizsgálva kell állást foglalni abban, hogy az ölési cselekményt kiváltó éplélektani alapon képződött tudatot elhomályosító intenzitású indulat az elkövetőben külső körülmények hatására alakult ki és erkölcsileg bizonyos fokig menthető-e a kialakulása, amely az emberölés privilegizált esetének megállapítására adhat alapot. Nem akadálya az erős felindulásban elkövetett emberölés megállapításának az elkövető beszámítási képessége aktuálisan korlátozott volta [Btk. 167. §, 24. § (2) bek.].

A megyei bíróság a 2008. december 30-án kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondotta ki a Btk. 166. §-ának (1) bekezdése szerinti emberölés bűntettében, ezért nyolc év fogházbüntetésre és hat év közügyektől eltiltásra ítélte.

Személyi körülmények körében rögzítette, hogy az 1974-ben született terhelt középiskolai végzettségű, rokkantnyugdíjas, büntetlen előéletű.

Elmebetegségben, gyengeelméjűségben, tudatzavarban nem szenved és nem szenvedett a terhére rótt cselekmény idején sem. Enyhe fokú szellemi hanyatlás mutatható ki nála. Összteljesítménye átlagos szintű, de a részletes intelligencia profil a központi idegrendszeri károsodás jeleit mutatja. Klinikailag lényegmegragadási készsége csökkent. Az 1996-ban kialakult bal agyféltekei keringészavar következtében agyi károsodást szenvedett, szervi eredetű következményes személyiségtorzulással. Érzelmileg feltűnően színtelen, kissé érdektelen viszonyulású személyiség, a sérelmek megtapadására hajlamos, empátiás készsége jelentősen csökkent. Külső megterhelések hatására ideges reakciókra, lehangoltságra, szorongásra is hajlamos. Merev, rugalmatlan viszonyulású, megfelelő kötődésre nem képes. Mindez alkalmazkodó készségét jelentősen csökkentette. Tartósan fennálló konfliktusait feldolgozni nem tudta.

Organikus sérüléséből eredően átlagos szinten megtartott, dementálódott intellektusú, infantilizálódott személyiség.

Enyhe fokú szellemi hanyatlása és agyi károsodása következtében kialakult személyiségtorzulása miatt elmeállapotánál fogva közepes mértékben volt korlátozva a terhére rótt cselekmény következményének a felismerésében és a felismerésnek megfelelő magatartás kialakításában.

A történeti tények körében az alábbiakat állapította meg:

A terhelt házassága akkori alkoholista életmódja miatt 1989. év nyarán felbomlott. Ezért a terhelt a szüleihez költözött és édesapjával, valamint édesanyjával, a sértettel élt közös háztartásban.

Rövid idő múlva, 1989. október 5-én a terhelt édesapja "eladta" a tulajdonában lévő ingatlant lányának K.-né Sz. I.-nek 400 000 forintért, fenntartva holtig tartó haszonélvezeti jogát.

E szerződés megkötése után a terhelt és szülei továbbra is az ingatlanban maradtak.

A terhelt 1996-ban agyvérzést kapott, és ezt követően, még ebben az évben az édesapja is meghalt. Ezután a terhelt és édesanyja az ingatlant közösen használták.

2006 decemberében a sértett betegsége folytán kórházba került. Miután hazaengedték már gondozásra és ápolásra szorult. Ezt két napig a terhelt unokatestvére végezte, azonban miután december 19-én a terhelt a testvérét késsel a kezében megfenyegette, ezt követően már nem ápolta a sértettet, hanem azt a terhelt felkérésére a szomszéd, T. I.-né végezte 2007 májusáig.

2007 májusától T. I.-né sem vállalta tovább a sértett ápolását, gondozását, ezért a sértettet a terhelt és annak lánya ápolta tovább. A terhelt lánya hetente csak kétszer-háromszor ment a nagymamájához, segített annak ápolásában az édesapjának.

Ezekben a hetekben jó volt a kapcsolat a sértett, a terhelt és annak lánya között.

2007. május 18-án K.-né Sz. I. a községi önkormányzat polgármesteri hivatalába ment, kijelentette, hogy rosszhiszemű lakáshasználónak tekinti a testvérét, ezért a lakhatásához, mint tulajdonos nem járul hozzá, és kérte a jegyzőt, hogy az ügyben hozza meg a döntését.

A jegyző 2007. május 25-én hatáskör és illetékesség hiánya miatt áttette az ügyet a városi bíróságra.

Időközben a terheltnek is tudomására jutott a testvérének a szándéka. Ezt közölte is az édesanyjával, aki - miután a fiától megtudta, hogy őt a lánya nem akarja kirakni a házból - több alkalommal tett olyan tartalmú kijelentést a terheltnek, hogy nem lesz már a lakásban a terhelt sokáig, mert a testvére, mint tulajdonos kiteszi onnan és azután mehet a hajléktalanok közé. Emiatt május végétől a viták napi gyakoriságúvá váltak a terhelt és a sértett között.

2007. június 3-án reggel a terhelt négy órakor kelt fel, öt órakor bement a sértett szobájába, aki kifogásolta, hogy miért megy a mosógép, mire a terhelt azt mondta, hogy a pisis ágyneműt mossa ki. Ezután körülbelül tíz perc múlva a sértett kiment a szobából, letépte magáról a tépőzáras pelenkát és elindult a WC-be. Miután visszament a szobába, a terhelt bevitt egy lavór vizet, lemosta, tisztába tette, hálóinget adott rá és kiment a szobából. Édesanyja ekkor visszafeküdt.

Fél hét körül a terhelt a sértettnek reggelire tejet és sajtot adott. Ekkor a sértett kötekedni kezdett vele, mondta, hogy ez a tej már nem jó, már unja a Medve sajtot és azon gondolkodik, hogy egy bejárónőt fog alkalmazni. Erre a terhelt és a sértett vitatkozni kezdett, a terhelt közölte a sértettel, hogy a legjobb minőségű tejet hozta neki és külön hoz neki mindig sajtot is. Bosszantotta a terheltet a sértett azon kijelentése, hogy mindig ugyanazokat az ételeket adja neki. Ezután a sértett közölte a terhelttel, hogy már nem lesz a házban sokáig, mert a húga úgy is kiteszi onnan.

Ekkor a terhelt felszólította a sértettet, hogy fejezze már be, de a sértett grimaszokat vágott és rányújtogatta a nyelvét. Ettől a terhelt nagyon ideges lett és azért, hogy elhallgattassa az anyját, a feje alól kivett egy kispárnát és a fejére nyomta. A sértett még ekkor is beszélt, mondta "hogy ha megölsz, akkor is utállak, nem szeretlek". Erre a terhelt egyre erősebben nyomta, szorította a sértett fejére a párnát, hogy hallgasson el, közben rá is feküdt a testére. Legalább öt percig nyomta nagy erővel a fejére a párnát, miközben a bal kezével megfogta az édesanyja kezét, hogy ne védekezzen. Amikor a terhelt már úgy érezte, hogy a sértett nem mozog, felemelte a párnát és azt látta, hogy a sértettnek kékeslilás volt a feje, egy kissé elfordulva bal oldalra. Ekkor egy nagy párnát tett a sértett arcára, hogy ne is lássa azt, és még a paplannal is betakarta.

Ezután a terhelt kiment a sértett szobájából, kivitte onnan az előszobába a telefont és felhívta a lányát mondva neki, hogy: "H., nagy hülyeséget csináltam, megfojtottam a nagyit egy párnával".

A beszélgetés után a terhelt 7 óra 54 perckor felhívta a rendőrséget és az ügyeletessel közölte, hogy az édesanyját egy párnával megfojtotta.

Ezután - már nem meghatározható sorrendben - a terhelt két lapra az alábbiakat írta: "É., most már minden a tied, a sok feljelentésnek ez az ára" - egy olvashatatlan szó, utána pedig - "inkább a börtön". E papírra még azt is írta: "A két lányomat nagyon szeretem".

A sértett szobájában talált papíron pedig a következő felirat volt: "Mindenért. Gyermekkor. Felnőttkor".