A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21489/2007/2. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 200. §, 263. §, 375. §] Bírók: Czukorné dr. Farsang Judit, Szabó Klára, Világhyné dr. Böcskei Terézia

Kapcsolódó határozatok:

Budapest Környéki Törvényszék P.24339/2005/32., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.21489/2007/2.* (ÍH 2008.61), Kúria Gfv.30387/2008/9.

***********

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.21.489/2007/2.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Garami Gábor pártfogó ügyvéd (1143 Budapest, Hungária krt. 111/B.) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a dr. Kutas Zsófia jogtanácsos által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. rendű és a Cég képviselő ügyvezető által képviselt II. rendű alperes neve (II. rendű alperes címe) II. rendű alperes ellen szerződések érvénytelenségének megállapítása iránt indult perében - amely perbe Felperesi beavatkozó (felperesi beavatkozó címe) a felperes pernyertessége érdekében beavatkozott - a Pest Megyei Bíróság 2007. május 9. napján meghozott 11.P.24.339/2005/32. számú részítélete ellen a felperes 33. és 39. sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán meghozta az alábbi

r é s z í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság részítéletének az 1999. november 10-én a felperes és az I. rendű alperes között létrejött kölcsön- és jelzálogszerződések, valamint a vételi jog gyakorlására vonatkozó II. rendű alperesi jognyilatkozat érvénytelenségének megállapítására irányuló keresetet elutasító rendelkezését helybenhagyja.

A vételi jogot alapító szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló keresetet elutasító rendelkezést megváltoztatja és megállapítja, hogy a felperes és az I. rendű alperes által 1999. november 10-én kötött vételi jogot alapító szerződés semmis.

Egyebekben az elsőfokú bíróság részítéletét hatályon kívül helyezi.

A részítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes 15. sorszám alatti keresetpontosításában azt kérte a bíróságtól, hogy az 1999. november 10-én általa és az I. rendű alperes által megkötött kölcsönszerződés, jelzálogszerződés és vételi jog biztosítására vonatkozó szerződés érvénytelenségét állapítsa meg. A II. rendű alperessel szemben keresete annak megállapítására irányult, hogy érvénytelen az a nyilatkozata, amellyel a vételi jogot gyakorolta. Ha ugyanis a vételi jogot alapító szerződés érvénytelen, ez a nyilatkozat sem lehet érvényes. Ezeken túl a felperes kérte, hogy a bíróság 8.287.000 forint kártérítés és annak 2001. március 7-től járó törvényes kamata megfizetésére is kötelezze egyetemlegesen az I-II. rendű alpereseket.

Keresete jogalapjaként a Ptk. 117. § (1) bekezdését, a 234. § (1) bekezdését és a 263. § (1) bekezdését jelölte meg.

A felperes keresetlevelében igénye ténybeli alapjaként előadta: 1999. november 10-én kölcsönszerződést kötött az I. rendű alperessel 2.500.000 forint felvétele érdekében. Ugyanezen a napon biztosítéki jelleggel aláírtak egy jelzálogszerződést és egy vételi jog alapítására vonatkozó szerződést is ugyanarra az ingatlanra nézve. 2001. február 1-jén értesítette őt a II. rendű felperes, hogy mint az I. rendű alperes által a vételi jog gyakorlására kijelölt személy él a vételi jogával.

Álláspontja szerint az általa a bankkal kötött valamennyi szerződés semmis, mert az I. rendű alperes részéről az egyik aláíró, Sz. a szerződéskötéskor nem volt jogosult az aláírásra. Az I. rendű alperesi Cégjegyzési Szabályzat 1.3. fejezet 3. bekezdésének megfelelő nyilatkozat, amely szerint Sz. cégjegyzésre jogosult munkavállaló, csak 1999. november 26-án kelt. A vételi jogra vonatkozó szerződés azért is érvénytelen, mert az az akkoriban hatályos Ptk. 263. § (1) bekezdésébe ütközik: a bank ugyanis vételi jogra vonatkozó megállapodást a kielégítési joga megnyíltának időpontja, azaz 2000. november 9-e előtt nem volt jogosult kötni a jelzáloggal már biztosított ingatlanra. A semmis opciós szerződés alapján továbbá a bank nem volt jogosult kívülálló harmadik személyt kijelölni a vételi jog gyakorlására, mint ahogy e személy nem volt jogosult élni a vételi joggal sem. Álláspontja szerint a jelzálogjogot és a vételi jogot alapító szerződés azért is érvénytelen, mert nem szerepel rajta szabályos ügyvédi ellenjegyzés. Előadta még: az ügyben lefolytatott közigazgatási per után megismételt közigazgatási eljárásban a II. rendű alperes tulajdonjog bejegyzési kérelmét jogerősen elutasították, így az ingatlan-nyilvántartás szerinti eredeti állapot helyreállítására sor került, ő maga az ingatlan birtokába is jutott. Az alperesek azonban a semmis szerződésekkel kapcsolatos magatartásukkal kárt okoztak neki, melynek megtérítésére az I-II. rendű alperesek egyetemlegesen kötelesek.

Az I. rendű alperes a kereset elutasítását kérte és perköltséget igényelt.

Álláspontja szerint a támadott szerződések mindegyike érvényesen létrejött, azok alkalmasak joghatás kiváltására. A felperes által kifogásolt munkavállaló, Sz. a perben csatolt 1999. március 25-én kelt meghatalmazás alapján eljárhatott az ügyletkötéskor még akkor is, ha a cégjegyzésre csak 1999. november 26-ától volt jogosult. Erre a 30/1996-181. számú Vezérigazgatói Utasítás adott lehetőséget.

Hivatkozott arra, hogy az opciós szerződés érvénytelensége nem állapítható meg a Ptk. 263. § (1) bekezdése alapján. E jogszabályhely a zálogjog érvényesítéséről és a zálogjogból történő kielégítés módjairól szól. Adott esetben - bár a felek között létrejött jelzálogjog alapításáról szóló szerződés is - a kielégítés nem a jelzálogszerződés alapján, hanem a vételi jog szabályai szerint történt. Egyebekben a szerződéskötéskor hatályos Ptk. 264. § (2) bekezdése szerint lehetőség lett volna arra is, hogy a felek a zálogszerződésben a kielégítési jog megnyílta előtt írásban megállapodjanak, hogy a jogosult a zálogtárgyat bírósági végrehajtás mellőzésével maga is értékesítheti. Megjegyezte: az I. rendű alperes nem is szerezte meg az ingatlan tulajdonjogát, hanem a vételi jog jogosultját jelölte ki. Utalt arra, hogy a Ptk. 263. § (1) bekezdésben foglalt jogszabályi tilalom nem korlátozza a tulajdonosnak a Ptk. 112. § (1) bekezdés szerinti rendelkezési jogát, így a tulajdonos nincs elzárva attól, hogy a zálogjoggal terhelt ingatlan tulajdonjogát átruházza, esetleg éppen a hitelezőjére, vagy a hitelező javára vételi jogot engedjen. A Ptk. 263. § (1) bekezdése csak az arra vonatkozó megállapodást tiltja, amely szerint a zálogjog jogosultja a kötelezettség teljesítésének elmulasztása esetén megszerzi a zálogtárgy tulajdonjogát. E megállapodáshoz is csak akkor fűzi az érvénytelenség jogkövetkezményét, ha a szerződés megkötésére a kielégítési jog megnyílta előtt kerül sor.

A felperes kártérítési igényével kapcsolatban arra hivatkozott, hogy a szerződések esetleges érvénytelensége mellett is a felperesnek többlettényállási elemeket kellene bizonyítania.

A II. rendű alperes ugyancsak a kereset elutasítását kérte és perköltséget igényelt.

Előadta, hogy a felperes a perbeli ingatlan birtokát önként adta át neki, miután a vételi jog gyakorlására irányuló nyilatkozatot 2001. február 16-án személyesen átvette. A felperes esetleges kárai pedig nem a II. rendű alperesi eljárás miatt következtek be.