A Kúria Kfv.35560/2014/9. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (AGRÁRTÁMOGATÁSI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 164. §, 2007. évi XVII. törvény (Támtv.) 12. §, A Bizottság 1975/2006/EK rendelete 31. cikk, Magyarország Alaptörvénye (Alaptörvény) XXIV. cikk (1) bek.] Bírók: Balogh Zsolt, Kozma György, Marosi Ildikó

A határozat elvi tartalma:

Állattartó telep korszerűsítéséhez kapcsolódó támogatás során a helyszíni ellenőrzés megállapításaival szemben szakértői bizonyításnak van helye az elsőfokú bírósági eljárásban, ha a jogszabályi feltételeknek való megfelelőség a kérdés.

Kapcsolódó határozatok:

Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.26869/2013/42., *Kúria Kfv.35560/2014/9.*

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.IV.35.560/2014/9.szám

A Kúria a Sopow-Stolmár Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek az Ivanovits Ügyvédi Iroda által képviselt alperes - mint a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal Központi Szerve jogutóda - alperes ellen támogatási ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2014. április 3. napján kelt 3.K.26.869/2013/42. számú jogerős ítélete ellen az alperes által 43. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.K.26.869/2013/42. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 40.000 (negyvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

A felperes állattartó telepek korszerűsítése iránti kérelmet nyújtott be a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hatósághoz. A kérelemnek az elsőfokú hatóság helyt adott. A támogatási kérelem alapján a felperes 2009. március 31-én kifizetés iránt kérelmet nyújtott be. A kérelemnek a hatóság részben helyt adott és a felperesnek 13.209.914 forint támogatást ítélt meg.

A támogatás folyósítását követően, 2010. március 25-én helyszíni ellenőrzést végzett a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hatóság. Az ellenőrzés megállapította, hogy a felperes kifizetési kérelmében feltüntetett tételek mennyisége meghaladta a ténylegesen megvalósított beruházási tételek mennyiségét, illetve, hogy a felperes oldalperem és oldalfal nélkül valósította meg a növekvő almos technológiájú karámot. Az ellenőrzés eredményére tekintettel az elsőfokú hatóság visszavonta a felperes kifizetési kérelmének helyt adó határozatát azzal, hogy a helyszíni szemle alapján megállapítható, hogy az ügyben jogosulatlan támogatás igénybevétele történt. Ez a határozat fellebbezés hiányában első fokon jogerőre emelkedett.

Ezt követően a kifizetési kérelem alapján eljárt elsőfokú hatóság határozatával a felperes részére 0 forint kifizethető támogatást állapított meg, amelyet azzal indokolt, hogy a felperes jogosulatlanul igényelt támogatást. A döntés alátámasztására a helyszíni ellenőrzés eredményére hivatkozott, megállapította, hogy a felperes kifizetési kérelmében olyan beruházás után igényelt támogatást, amelyeket ténylegesen nem, vagy csak részben valósított meg, illetve a növekvő almos technológiával épített karámot az előírásoktól eltérően valósította meg. Az elsőfokú hatóság az ügyben az 1975/2006./EK bizottsági rendelet 31. cikk (1) bekezdés első albekezdésében foglalt jogkövetkezményt alkalmazta, csökkentette a felperes részére kifizethető támogatás összegét. A fellebbezés folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

Az elsőfokú Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hatóság hozott egy másik határozatot is, a 138/1901/3/32/2008. sz. határozatával 13.209.914 forint támogatás és 2.222.343 forint kamat, összesen 15.432.257 forint visszafizetésére kötelezte a felperest. A döntést arra alapította, hogy a felperes a 2009. március 31-i kifizetési kérelme alapján jogosulatlanul vett igénybe támogatást. Ez ellen is fellebbezett a felperes, az alperes a 138/1901/3/47/2008. iktatószámú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A felperes mindkét alperesi határozat, azaz határozatainak bírósági felülvizsgálatát kezdeményezte.

Az ügyben eljárt Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 11.K.20.312/2012. régi számú, a 3.K.26.869/2013/42. számú ítéletében az alperes mindkét előbb említett határozatát az elsőfokú határozatokra kiterjedő hatállyal hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezte. Ezen túlmenően a bíróság kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperes részére 318.600 forint szakértői díjat, és 150.000 + áfa ügyvédi munkadíjat.

A bíróság a 2007. évi XVII. törvény (a továbbiakban: Eljárási tv.) 46. § (1) és (2) bekezdésére, 47. § (3) bekezdésére, 54. §-ára, valamint a 23/2007. (IV. 17.) FVM rendelet 5. § (2) bekezdésére és a 27/2007. (IV. 17.) FVM rendelet 6. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozott. A bíróság mindezen jogszabályhelyekből arra a következtetésre jutott, hogy amikor a hatóság a helyszíni ellenőrzéskor azt állapította meg, hogy a műszaki állapot nem felel meg az elszámolt és a megvalósult tételek tekintetében (az ún. T4 kiadási azonosító alapján eltérést észlelt), akkor járt volna el helyesen, hogy ha a hiányosságokra felhívja a felperes figyelmét és azok pótlására határidőt ad. A szankció alkalmazására csak abban az esetben lett volna lehetőség, ha a felperes a hiánypótlásnak határidőben nem tesz eleget. A felperes már az elsőfokú határozat elleni fellebbezésében, illetve a keresetében is megállapította, hogy a hiányosságokat pótolta. Ezek pedig - véleménye szerint - a műszaki paraméterek vonatkozásában a 20%-ot nem haladják meg.

A felperes az elsőfokú hatóság helyszíni ellenőrzését követően a síkbeton padozaton még el nem készült rövid szakaszú oldalperem és oldalfal megvalósítását megtette. Ez nem haladta meg a teljes műszaki állapot 20%-át, így az 1975/2006. EK rendelet 31. cikk (1) bekezdése alapján az igényelt összeg és a megvalósult beruházás közti árkülönbség nem lépte túl a 3%-ot. A felperes erre nézve bizonyítási indítványt tett.

A bíróság a Pp. 3. § (3) bekezdése és 164. § (1) bekezdése alapján szakértői bizonyítást rendelt el. Az ügyben műszaki-építész szakértő, illetve igazságügyi-szakértő olyan szakvéleményt adott, amely szerint a célként meghatározott beruházás megvalósult, a támogatásból felvett teljes összeget a felperes a kérelem alapjául szolgáló beruházás megvalósítására fordította. A megítélt támogatás összege és a tényleges ráfordítás összege között nem mutatható ki eltérés, így nem helytálló 3%-nál magasabb eltérés megállapítása hatóság által. A hiányzó perem és annak értéke minden lehetséges költségelemet maximumra véve sem haladja meg a teljes összeg 0,12%-át, így az jóval kevesebb, mint amit az 1975/2006. EK rendelet 31. cikk (3) bekezdése megállapít.