A Kúria Gfv.30286/2013/12. számú precedensképes határozata szerződés teljesítése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 5. §, 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 20. §] Bírók: Csőke Andrea, Osztovits András, Pethőné dr. Kovács Ágnes, Török Judit, Vezekényi Ursula

A határozat elvi tartalma:

Ha az adóssal szemben követeléssel rendelkező személy az 1991. évi XLIX. tv.-t módosító 2011. évi CXV. tv. 2011. augusztus 4-én történt hatályba lépése előtt indult csődeljárásban szándékosan nem vett részt azért, hogy utóbb az adós és a csődegyezség hatálya alá került hitelezők jogszerű igényének figyelmen kívül hagyásával, a csődegyezség célját veszélyeztetve egy peres eljárásban a teljes követelését érvényesítse az adóssal szemben, a keresete joggal való visszaélést valósít meg. 1959. IV. Tv. 5. § (1), 1959. IV. Tv. 5. § (2), 1991. XLIX. Tv. 19. § (1), 1991. XLIX. Tv. 20. § (1), 1991. XLIX. Tv. 20. § (2)

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék G.42413/2012/8., Fővárosi Ítélőtábla Gf.40340/2013/6., *Kúria Gfv.30286/2013/12.* (BH 2014.5.152)

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Gfv.VII.30.286/2013/12. szám

A Kúria, mint felülvizsgálati bíróság a dr. Borbély-Bartis Katalin ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Balázs Péter ügyvéd által képviselt alperes ellen szerződés teljesítése iránt a Fővárosi Törvényszéken 5.G.42.413/2012 számon indított perében, a Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.340/2013/6. számú jogerős ítélete ellen az alperes által 14. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem alapján indult felülvizsgálati eljárásban - tárgyaláson - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezi, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és a keresetet elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 11.080.000 (tizenegymillió-nyolcvanezer) Ft együttes első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye felülvizsgálatnak.

I n d o k o l á s

A felperesnek 446.991.640 Ft követelése áll fenn az alperessel szemben, melyet az alperes a 2011. január 31-én közösen készített jegyzőkönyvben írásban elismert.

Az alperes ellen a Fővárosi Bíróság (2012. január 1-től hatályos megnevezése: Fővárosi Törvényszék) 2011. május 28-án csődeljárást indított. A felperes a csődeljárásban 451.989.396 Ft tőke és 18.630.631 Ft összegű késedelmi kamat követelést jelentett be, továbbá 100.000 Ft nyilvántartásba vételi díjat befizetett.

A vagyonfelügyelő a felperes követelését nem biztosított, vitatott igényként vette nyilvántartásba, melyről 2011. július 1-jén kelt levelében értesítette a felperest. Egyidejűleg tájékoztatta arról, hogy igénye végleges elbírálásához az adós társaságtól további dokumentumok beszerzése szükséges.

A felperes 2011. július 7-én közölte a vagyonfelügyelővel, hogy nem fogadja el a vitatást és érdemi észrevételt kíván tenni, melyre további 8 napos határidőt kért, érdemi észrevételt azonban nem nyújtott be.

A vagyonfelügyelő értesítette, hogy továbbra is vitatottként tartja nyilván a követelését, mely ellen a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 12.§ (5) bekezdése alapján kifogással élhet a csődeljárást elrendelő bíróságnál. Felhívta a felperes figyelmét arra, hogy az adósnak csak abban az esetben kell tartalékot képeznie a vitatott követelésre, amennyiben a hitelező az igényét peres úton érvényesíti az adóssal szemben és ezt a perindítást a vagyonfelügyelőnek igazolja.

A felperes az igényének vitatottként történt besorolása miatt kifogást nem nyújtott be, peres eljárást a csődeljárás alatt nem indított az adóssal szemben.

A bíróság a csődeljárásban jogerősen jóváhagyta az adós és a hitelezői között létrejött egyezséget. A csődegyezségben a felperes igényével kapcsolatban rendelkezés nem történt.

A felperes keresetében 451.989.396 Ft és ennek 2011. február 2-től járó késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Kereseti kérelmének indokai szerint az alperes a tartozásának jogalapját és összegét elismerte. Az alperes az igényét az alperes elleni csődeljárásban az előírt törvényi határidőben bejelentette, így az igényérvényesítési joga fennmaradt. A csődegyezségben történő tartalékképzés hiányára tekintettel - a Cstv.12.§ (5) bekezdése és 20.§ (2) bekezdése értelmében - a megkötött csődegyezség kényszeregyezség formájában sem terjedt ki rá, ezért nincs jogszabályi akadálya annak, hogy az alperes által elismert követelését utóbb, a csődeljárást követően - peres úton - teljes egészében érvényesítse. Álláspontja szerint - miután a csődeljárásban a követelésének vitatott igényként történt nyilvántartásba vétele miatt a kifogás benyújtása nem kötelező - eldönthette, hogy él-e ezzel a jogával vagy sem, és úgy döntött, nem kíván a csődegyezségben részt venni, mivel így jobban jár.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Érdemi ellenkérelme szerint egyértelmű, a felperes szándékosan maradt távol a csődeljárástól, hogy a csődegyezséget követően követelését 100 %-os mértékben be tudja hajtani az alperesen. A felperes nyilvánvalóan tudomással bírt arról, hogy ha nem terjeszt elő kifogást a követelésének vagyonfelügyelő általi besorolása ellen, úgy a csődegyezség nem fog rá kiterjedni. Ez a magatartása a Ptk. alapelveibe, a Ptk. 1.§ (1) bekezdésébe, 4.§ (1) bekezdésébe és 5.§ (1)-(2) bekezdésébe ütközik. A felperes a jogait nem a társadalmi rendeltetésének megfelelően gyakorolja, azaz joggyakorlása visszaélésszerű. A felperes a csődeljárásból célzatosan kimaradva, a sikeres csődegyezséget megkerülve kívánja igényét érvényesíteni, a Cstv. és a Ptk. rendelkezéseivel, céljaival, valamint a jogalkotói szándékkal ellentétesen, a csődegyezségben résztvevő többi hitelezővel szemben is.

Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 451.989.396 Ft tőkeösszeget, annak késedelmi kamatait, valamint a perköltséget.

Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A jogerős ítélet elsőként megállapította, hogy a jelen eljárásban, az alperes 2011. május 28-án indult csődeljárására figyelemmel, a Cstv-nek a 2011. január 28. és 2011. június 28. között hatályos rendelkezéseit kell figyelembe venni.

Hivatkozva az eljárásban alkalmazandó Cstv. 12.§ (2) bekezdésére megállapította, hogy miután a vitatott igénnyel kapcsolatban kifogás előterjesztésére és tartalékképzésre nem került sor, ezért a csődeljárásban az alperes mint adós és a további hitelezők között létrejött egyezség a felperesre mint hitelezőre nem terjedt ki.

A másodfokú bíróság kiemelte, hogy az adós - jelen per alperese - a követelések besorolása során nem tekinthető kívülállónak, hiszen a vagyonfelügyelőnek az adós bevonásával kell a hitelezők követeléseit nyilvántartásba vennie. Ebből következően az alperes nem volt elzárva attól, hogy felhívja a vagyonfelügyelő figyelmét a felperes hitelezői követelésének tartalmára és okirattal alátámasztott egyértelmű - nem vitatott - jellegére. A Cstv. 12.§ (5) bekezdése szerint az adós is rendelkezik kifogás előterjesztési joggal, ezért az alperes nem volt elzárva attól, hogy a számára sérelmes vagyonfelügyelői intézkedést, követelés besorolást kifogással támadja meg. A bizonyítékok alapján azonban mind a két fél tudomásul vette a vagyonfelügyelő intézkedését és azt nem tartotta sérelmesnek. Az eljárás során annak nincs jelentősége, mely megfontolások, motívumok vezették a feleket arra, hogy az egyébként jegyzőkönyvben elismert tartozást vitatottként besoroló vagyonfelügyelői intézkedést tudomásul vegyék.