BH 2014.5.152 Ha az adóssal szemben követeléssel rendelkező személy a Cstv.-t módosító 2011. évi CXV. törvény 2011. augusztus 4-én történt hatályba lépése előtt indult csődeljárásban szándékosan nem vett részt azért, hogy utóbb az adós és a csődegyezség hatálya alá került hitelezők jogszerű igényének figyelmen kívül hagyásával, a csődegyezség célját veszélyeztetve egy peres eljárásban a teljes követelését érvényesítse az adóssal szemben, a keresete joggal való visszaélést valósít meg [Ptk. 5. § (1), (2) bek.; 1991. évi IL. tv. (a továbbiakban: Cstv.) 19. § (1) bek., 20. § (1), (2) bek.].

A felperesnek 446 991 640 Ft követelése áll fenn az alperessel szemben, melyet az alperes a 2011. január 31-én közösen készített jegyzőkönyvben írásban elismert.

Az alperes ellen a bíróság 2011. május 28-án csődeljárást indított. A felperes a csődeljárásban 451 989 396 Ft tőke és 18 630 631 Ft összegű késedelmi kamatkövetelést jelentett be, továbbá 100 000 Ft nyilvántartásba vételi díjat befizetett.

A vagyonfelügyelő a felperes követelését nem biztosított, vitatott igényként vette nyilvántartásba, melyről 2011. július 1-jén kelt levelében értesítette a felperest. Egyidejűleg tájékoztatta arról, hogy igénye végleges elbírálásához az adós társaságtól további dokumentumok beszerzése szükséges.

A felperes 2011. július 7-én közölte a vagyonfelügyelővel, hogy nem fogadja el a vitatást és érdemi észrevételt kíván tenni, melyre további 8 napos határidőt kért, érdemi észrevételt azonban nem nyújtott be.

A vagyonfelügyelő értesítette, hogy továbbra is vitatottként tartja nyilván a követelését, mely ellen a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 12. § (5) bekezdése alapján kifogással élhet a csődeljárást elrendelő bíróságnál. Felhívta a felperes figyelmét arra, hogy az adósnak csak abban az esetben kell tartalékot képeznie a vitatott követelésre, amennyiben a hitelező az igényét peres úton érvényesíti az adóssal szemben és ezt a perindítást a vagyonfelügyelőnek igazolja.

A felperes az igényének vitatottként történt besorolása miatt kifogást nem nyújtott be, peres eljárást a csődeljárás alatt nem indított az adóssal szemben.

A bíróság a csődeljárásban jogerősen jóváhagyta az adós és a hitelezői között létrejött egyezséget. A csődegyezségben a felperes igényével kapcsolatban rendelkezés nem történt.

A felperes keresetében 451 989 396 Ft és ennek 2011. február 2-től járó késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Kereseti kérelmének indokai szerint az alperes a tartozásának jogalapját és összegét elismerte. A felperes az igényét az alperes elleni csődeljárásban az előírt törvényi határidőben bejelentette, így az igényérvényesítési joga fennmaradt. A csődegyezségben történő tartalékképzés hiányára tekintettel - a Cstv. 12. § (5) bekezdése és 20. § (2) bekezdése értelmében - a megkötött csődegyezség kényszeregyezség formájában sem terjedt ki rá, ezért nincs jogszabályi akadálya annak, hogy az alperes által elismert követelését utóbb, a csődeljárást követően - peres úton - teljes egészében érvényesítse. Álláspontja szerint - miután a csődeljárásban a követelésének vitatott igényként történt nyilvántartásba vétele miatt a kifogás benyújtása nem kötelező - eldönthette, hogy él-e ezzel a jogával vagy sem, és úgy döntött, nem kíván a csődegyezségben részt venni, mivel így jobban jár.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Érdemi ellenkérelme szerint egyértelmű, a felperes szándékosan maradt távol a csődeljárástól, hogy a csődegyezséget követően követelését 100%-os mértékben be tudja hajtani az alperesen. A felperes nyilvánvalóan tudomással bírt arról, hogy ha nem terjeszt elő kifogást a követelésének vagyonfelügyelő általi besorolása ellen, úgy a csődegyezség nem fog rá kiterjedni. Ez a magatartása az 1959. évi IV. tv. (a továbbiakban: Ptk.) alapelveibe, a Ptk. 1. § (1) bekezdésébe, 4. § (1) bekezdésébe és 5. § (1)-(2) bekezdésébe ütközik. A felperes a jogait nem a társadalmi rendeltetésének megfelelően gyakorolja, azaz joggyakorlása visszaélésszerű. A felperes a csődeljárásból célzatosan kimaradva, a sikeres csődegyezséget megkerülve kívánja igényét érvényesíteni, a Cstv. és a Ptk. rendelkezéseivel, céljaival, valamint a jogalkotói szándékkal ellentétesen, a csődegyezségben résztvevő többi hitelezővel szemben is.

Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 451 989 396 Ft tőkeösszeget, annak késedelmi kamatait, valamint a perköltséget.

Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

Az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet ellen, melyben kérte annak hatályon kívül helyezését - az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően - és a felperes keresetének elutasítását, valamint a felperes kötelezését a perköltség megfizetésére.

Állította, hogy a jogerős ítélet sérti a Cstv. 10. § (2) bekezdését, 12. § (1) és (5) bekezdését, 20. § (2)-(3) bekezdését, a Ptk. 4. § (1) és (4) bekezdését, valamint az 5. § (1)-(2) bekezdését.

Álláspontja szerint a másodfokú bíróság az egyébként nem vitatott tényállást nem megfelelően értékelte, illetve a Cstv. hivatkozott, és a Ptk. joggal való visszaélésre vonatkozó rendelkezéseit tévesen értelmezte. Nem vizsgálta sem a felperes mulasztása mögött meghúzódó csalárd szándékot, sem a követelés perbeli érvényesíthetősége lehetővé tételének egyenes következményeit. Nem vizsgálta továbbá a Cstv. jelenlegi szabályozását, annak módosítása mögött meghúzódó jogalkotói szándékot, amely a jogszabály módosítás hatályba lépése előtti visszaélésszerű joggyakorlás megszüntetésére irányult.

A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján és azt az alábbi indokok miatt jogszabálysértőnek találta.

A perbeli időszakban hatályban volt Cstv. 20. § (2) bekezdése alapján helytállóan állapította meg a jogerős ítélet, hogy nem terjedt ki a csődegyezség a felperesre, mert a felperes nem vált az alperes csődeljárásában egyezségkötésre jogosult hitelezővé. Bejelentette ugyan a követelését és befizette a nyilvántartásba vételi díjat, de követelésének vitatottá válását követően nem nyújtott be kifogást a csődeljárást lefolytató bírósághoz (azért, hogy a bíróság döntése következtében esetleg a vitatottá minősítés megszűnjön), illetve nem nyújtott be keresetlevelet a peres bírósághoz követelésének érvényesítése érdekében.

A nyilvántartásba vett, de vitatottá vált követelést ugyanis csak akkor kell a csődegyezség megkötésénél vitatott hitelezői igényként figyelembe venni [Cstv. 20. § (2) bekezdés], ha az annak érvényesítése érdekében indított per folyamatban van és azt a vagyonfelügyelőnek bejelentették. Ha a vitatottá minősített hitelezői igény tekintetében a hitelező a jogérvényesítést (perindítást) elmulasztja - vagy azt nem igazolja -, a vagyonfelügyelőnek a hitelezői nyilvántartásból törölnie kell az igényt és vissza kell utalnia részére a nyilvántartásba vételi díjat (Kúria Gfv. X. 30.174/2012/7). A csődeljárásban bejelentett, de vitatott hitelezői igény esetén a hitelező részéről a jogérvényesítés elmulasztása tehát azt eredményezi, hogy a követeléssel rendelkező hitelezői minősége megszűnik a csődeljárásban.