1080/B/1998. AB határozat

a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 33. § (1) és (2) bekezdései alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének megállapítására, és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 33. § (1) és (2) bekezdései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

Az Alkotmánybírósághoz két indítvány érkezett, melyben az indítványozók azt sérelmezték, hogy a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban Szja. tv.) 33. §-ban rögzített adójóváírás csak meghatározott összeghatár eléréséig teszi lehetővé az ún. alkalmazotti kedvezmény igénybevételét, s ez sérti az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésében, 70/B. § (2) és (3) bekezdésében, valamint a 70/I. §-ban foglaltakat.

Mindkét indítványozó a sérelmezett jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.

Az Alkotmánybíróság - tekintettel az indítványok tartalmi azonosságára - az ügyeket egyesítette és azokat egy eljárásban bírálta el.

Az indítványok benyújtását követően a sérelmezett jogszabályi rendelkezés módosítására került sor. Az Alkotmánybíróság megkeresésére mindkét indítványozó akként nyilatkozott, hogy eredeti indítványát a jelenleg hatályos szabályozás tekintetében fenntartja.

Az indítványozók által felhívott alkotmányi rendelkezések:

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.

(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."

"70/B. § (2) Az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga.

(3) Minden dolgozónak joga van olyan jövedelemhez, amely megfelel végzett munkája mennyiségének és minőségének."

"70/I. § A Magyar Köztársaság minden állampolgára köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni."

Az indítványozók által sérelmezett Szja. tv, rendelkezés:

"33. § (1) A számított adót adójóváírás csökkenti, amely egyenlő az adóévben megszerzett bér 10 százalékával, de legfeljebb jogosultsági hónaponként 3000 forinttal, feltéve, hogy a magánszemély adóbevallásában bevallott vagy az adóbevallást helyettesítő elszámolásban elszámolt éves összes jövedelme az adótábla legmagasabb kulcsú sávjának kezdő összegét (a továbbiakban: jogosultsági határ) nem haladja meg."

II.

Az indítványok az alábbiak szerint megalapozatlanok.

1. Az Alkotmánybíróság korábban már foglalkozott a bérjövedelmek utáni adójóváírás intézményével, s a 85/B/1996. AB határozatban megállapította, hogy az adójóváírás a bérből származó jövedelmek adóját csökkentő adókedvezmény. (ABH 1998. 620., 624-625.) Ugyanezen döntésében - a 61/1992. (XI. 20.) AB határozatra visszautalva - az Alkotmánybíróság kifejtette az adókedvezményekkel kapcsolatos álláspontját, mely szerint az Alkotmány 70/I. §-ából eredően az állampolgárok egyik alapvető kötelezettsége a jövedelmi és vagyoni viszonyaiknak megfelelő mértékű hozzájárulás a közterhekhez, "E hozzájárulás módját és mértékét az adókról, az illetékekről, a vámokról stb. szóló törvények állapítják meg. Az említett törvények megalkotása során az Országgyűlés rendszerint kedvezményeket is nyújt a jogszabály címzettjeinek meghatározott köre számára, illetőleg bizonyos tevékenységfajtákra vagy árucikkekre. Amíg azonban a közterhekhez való hozzájárulás az állampolgároknak az Alkotmányból eredő alapvető kötelezettsége, addig a kötelezettség alóli mentesülésre vagy bizonyos mértékű kedvezményre senkinek sincs az Alkotmányon alapuló alanyi joga." (ABH 1992. 280., 281.)

2. A mentességek és a kedvezmények meghatározásakor a jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg. Ennek gyakorlása során tekintettel lehet bizonyos, az Alkotmányban is nevesített jogokra - pl. az egészséges környezethez vagy a szociális biztonsághoz való jogra, - de ezen túlmenően érvényre juttathat az Alkotmányból közvetlenül le nem vezethető egyéb célkitűzéseket. Ezért, bár a jogalkotót a mentességek, kedvezmények megállapításánál is kötik az Alkotmányban meghatározott jogi korlátok, a jogalkotó mérlegelésénél nem jogi, hanem egyéb szempontok játsszák a meghatározó szerepet, s ebből eredően az esetleges helytelen, a társadalom érdekeivel ellentétes tartalmú mérlegelés is elsődlegesen politikai felelősséget von maga után. [lásd: 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992. 280., 281., 85/B/1996. AB határozat, ABH 1998. 620., 624-625.]

Az adókedvezmények alkotmányossági vizsgálatánál tehát kiindulási pont az lehet, hogy a jogalkotó a mérlegelési jogával élve nem alkotott-e olyan szabályozást, mely sérti az Alkotmány valamely rendelkezését. A már említett 85/B/1996. AB határozatban az Alkotmánybíróság azt az indítványozói állítást vizsgálta, mely szerint sérült a diszkrimináció tilalmának elve, mivel csak a bérjövedelem után vehető igénybe az adójóváírás, más jövedelmek esetében nem. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy "önmagában nem alkotmányellenes az, ha a jogalkotó gazdasági, szociális vagy más pénzügyi megfontolásokból úgy döntött, hogy a jövedelmek közül a bérjövedelmek után fizetendő adóból adókedvezményt nyújt, más jövedelemtulajdonosok esetében pedig nem." (ABH 1998. 620., 624.)

A jelen ügyben az indítványozók nem személyek közötti megkülönböztetést kifogásolnak, hanem abban látják a diszkrimináció megvalósulását, hogy a jogalkotó különbséget tesz a bérből származó jövedelmek között, azok nagyságára tekintettel. Az Alkotmánybíróság fentiekben kifejtett álláspontja ez esetben is irányadó, tehát a jogalkotó mérlegelési jogkörébe tartozik annak eldöntése, hogy bizonyos jövedelmeket milyen mértékben részesít - vagy nem részesít - adójóváírás formájában adókedvezményben, s e döntésének végső soron az Alkotmány előírásai szabnak határt, azonban gazdasági, célszerűségi szempontból e döntés az Alkotmánybíróság által nem vizsgálható. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványokat e tekintetben elutasította.

3. Az indítványozók szerint az Alkotmány 70/B. §-ában foglaltakat is sérti a kifogásolt jogi szabályozás azzal, hogy csak meghatározott összeg eléréséig teszi lehetővé az adójóváírás igénybevételét.

A munkához való jog alkotmányos tartalma a foglalkozás szabad megválasztásának jogát jelenti, míg az egyenlő munkáért egyenlő bér elve összemérhető munkavégzést feltételez. Az indítványozók által kifogásolt szabályozás viszont nem tartalmaz olyan elemet, mely alkotmányossági szempontból releváns összefüggést mutatna ezen elvekkel. Az Alkotmány 70/B. §-a a munkával megszerezhető bér mértékével összefüggésben állít fel alkotmányossági előírásokat, ezzel szemben az adójóváírás a már megszerzett jövedelem utáni (bizonyos szociális megfontolásokat is figyelembe vevő) adókedvezmények igénybevételi lehetőségéről rendelkezik.

Emiatt az adójóváírással kapcsolatos problémák kívül esnek az Alkotmány 70/B. §-ában szabályozott összefüggések körén. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványokat e tekintetben is elutasította.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.

Budapest, 2002. június 4.

Dr. Németh János s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Németh János s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

az aláírásban akadályozott

dr. Bagi István

alkotmánybíró helyett

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Czúcz Ottó s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Strausz János s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné

dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró